A 888 megkérdezte olvasóit, hogy szerintük mi a tipikusan magyar. 7+1 választ idéztek, ezek közül csemegéztünk ki kettőt. Stefka István, az Öreg, aki mindenre emlékszik, még arra is, hogy neki a diktatúra embert próbáló idején sem kellett hazudnia. Ne sértegesd a 45 éveseket, ne mondd nekik, hogy nem tudják megvédeni a hazájukat.
Kesergő, panaszkodó, sirató
Idézném a miniszterelnök október 23-i beszédét: „Mi, magyarok tudunk a legjobban keseregni, mi, magyarok tudunk a legszebben panaszkodni, és mi, magyarok tudjuk a legőszintébben elsiratni magunkat. A teljes reménytelenség és kilátástalanság megéneklésének nagymesterei vagyunk, még a Himnuszunk is azt mondja: »S ah, szabadság nem virúl a holtnak véréből.« S közben itt állunk, ezeregyszáz évvel a honfoglalás, ezer évvel a keresztény magyar állam alapítása után, Európa egyik legrégebbi nemzeteként, túlélve megszállókat és megszállásokat.” (H. Gabriella)
A liberális médiában pedig a nemzeti érzést állandóan gúnyolták, idejétmúlt, bűnös dolognak állították be, ami szerintük a háborúkhoz vezetett. De bármikor, ha ez a média hadsereg (élükön a rendszerváltást eláruló értelmiséggel) a haza szeretetét gúny és megvetés tárgyává tette, eszembe jutott nagyapám, láttam, ahogy 40 kilósra fogyva leugrik a szekérről, hogy megcsókolja a földet. Nekem akkor ez a kis családi történet állt csak szemben a liberális és haladó világhatalom minden pénzével, minden befolyásával, minden ravaszul és fortélyosan megalkotott, de életidegen ideológiájukkal. De ez az egyetlenegy történet is elég volt, hogy állja velük szemben a sarat. Nagyapámnak vagyok az unokája, nem válhat belőlem olyan ember, aki nem szereti a hazáját. (Béla) (888: Mi a tipikusan magyar? Ti megírtátok.)
Az Öreg, aki a diktatúrában sem hazudott
Valamikor tanár voltam, méghozzá magyar-történelem tanár. Tanítottam a Wesselényi utcában férfi-női szabó szakmunkásokat és szakközépiskolásokat. A gyerekek szerették az irodalmat, a történelmet. A szigorú kommunista, marxista rendszer tantervei mellett is lehetett úgy tanítani, hogy a tanár ne árulja el a nemzet értékeit és érdekeit.
Balassi Bálint akkor is Balassi volt, a végvári vitézek, a török elleni harcok, a hon védelmezőinek megéneklője. Katona József a Bánk Bánnal akkor is az idegen hatalmi befolyás, a magyar nemzeti megújulás hírnöke volt. Ady Endre az Új Időknek Új Dalaival akkor is a magyar költészet egyik legnagyobb alakja maradt, Kosztolányi Dezső a Szegény kisgyermek panaszaival akkor is egy nemzet elárvulását, magányos harcát jelképezte. József Attila, a világ egyik legnagyobb költője volt, akkor is és a fehérek között az egyetlen látható európai maradt.
Egyszóval a diktatúra óráiban sem kellett hazudni, nekünk, tanároknak.
Amivel nem értettünk egyet, arról nem beszéltünk. Nyíltan nem szólhattunk az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, nem beszélhettünk a szovjet megszállásról, de sok mindenről igen. Nagy magyar történelmi alakjaink, hőseink, irodalmunk nagy személyiségei mindig utat mutattak, hozzájuk fordulhattunk, ha baj volt. Rajtuk keresztül üzentünk. Abban az időben a magyar fiataloknak, a magyar értelmiségnek különleges képessége volt: az írás és a szavak mögöttes értelmét keresték.
Most, a demokráciában néhány tanárnak, a balliberális értelmiség szószólóinak miért kell hazudni? Miért kell félrevezetni a diákokat néhány tanárnak, néhány moral insanity megmondó embernek? Miért kell egy nemzettagadó politikusnak elárulni hazáját? Nem mondok neveket, de tudjuk kik azok. (PestiSrácok, Stefka István: Becsengettek)
Amikor az ifjak férfivé válnak
A 40 és 50 év közöttiek korosztálya a legnagyobb létszámú. A népi bölcsesség úgy tartja, ekkorra válnak férfivá az ifjak. Nekik nehezen tudná bárki is bebizonyítani, sőt egyenesen sértésnek vennék azt, hogy háborús védelmi helyzetben egy 45 éves magyar ember alkalmatlan lenne arra, hogy megvédje családját, otthonát, hazáját. Európában egyetlen országban sincs 40 évben maximálva a behívhatóság korhatára, ezt szintén a hazai baloldal szabta ilyen alacsonyra. Mindenhol magasabb, például Csehországban, Ausztriában, Dániában 50, Romániában 55, Finnországban és Lengyelországban 60, Szlovéniában pedig 63 év a korhatár. Le kell szögezni: erős hadsereg nélkül nincs erős ország. Az pedig 2015-ben, a tömeges bevándorlás idején már bebizonyosodott, hogy az illegális migráció a jogi és műszaki határzár mellett az élőerős védelemmel, a határvadászok mellett a hadra fogható honvédjeink határra vezénylésével állítható csak meg. (Magyar Idők, Németh Szilárd: Erős országhoz erős hadsereg kell.)
