Összeütközés várható Olaszországon belül és a kormánynak az EU-val: késik a költségvetés, ami ráadásul tele van teljesíthetetlen ígéretek tervével. Ez újabb válsággal fenyeget.
Ne azért csináljatok realista költségvetést, mert Jean-Claude Juncker azt akarja, vagy a nemzetközi pénzügyi körök ezt várják el Olaszországtól, hanem mert ez a vállalkozók és a bérből és fizetésből élők érdeke Itáliában – írja vezércikkében a Corriere della Sera. Október 15-én járt le a határidő, ameddig be kell(ett volna) mutatni a jövő évi költségvetést az Európai Uniónak.
Mario Draghi, az Európai Központi Bank olasz főnöke (korábbi pénzügyminiszter) ugyanerre hívja fel a populista pártok figyelmét:
nyugodtan, a józan ész alapján kell költségvetést készíteni,
nem pedig érzelmi alapon. Márpedig a jobb és baloldali populista pártokból álló kormánykoalíció épp ilyen költségvetés tervezetet állított össze Rómában.
A költségvetés hiányát a GDP 2,4 százalékban határozták meg, ez a háromszorosa annak, amit a korábbi baloldali kormány megpróbált elérni. Mindezt egy olyan országban, ahol
több, mint 1400 milliárd euró az államadósság és állandóan növekszik.
A Corriere della Sera vezércikke felelősségtudatot sürget a kormánykoalíciótól. Csakhogy Matteo Salvini a Liga és Luigi di Maio az Öt csillag nevében egymást múlja felül a demagóg ígéretekben, miközben elszántan támadják a „brüsszeli bürokráciát”. Salvini odáig ment, hogy azzal vádolta meg az Európai Unió vezérkarát: ők tették tönkre Itáliát.
Olaszország gazdasága a nagy pénzügyi válság óta stagnál, az életszínvonal növekedése megállt. Az állam képtelen volt a szokásos konjunktúra-élénkítő csomagokkal növekedést támasztani, mert egészen egyszerűen elfogyott a pénze. Épp ezért győzött a két populista párt márciusban. Most pedig úgy ígérgetnek, mint a „régi szép időkben”:
mindenkinek jutna valami az állami mannából.
Évtizedekig így ment ez Itáliában, ezért is tart ott az ország, hogy az euróövezet idegesen figyeli: mikor csúszik meg a hatalmas adósságpiramis, melyet azután a többi tagállamnak kellene valahogy megállítania a lejtőn. Görögország esetében ez annak idején azért sikerülhetett, mert a görög gazdaság kicsi az eurozóna egészéhez képest. Ám Itália az eurozóna harmadik legnagyobb gazdasága. Mi lesz, ha a kamatlábak emelkedni kezdenek?
Ki ad kölcsön egy populista kormányzatnak, amely felelőtlenül ígérget?
– kérdezik a realisták. Mario Draghi is arra utalt: a kamatlábemelés még jobban visszafogja a gazdasági növekedést, mert drágítja a hiteleket, amit nem engedhet meg magának Itália.
Csakhogy épp azért választották meg a populista kormányzatot az olaszok egy része, hogy ne fogadja el a realitást. Róma és Brüsszel róka fogta csuka helyzetbe került egymással: mind a kettő tudatosan félreérti a másikat. Brüsszelben is tisztában vannak azzal, hogy Itália népe a tíz szűk esztendő után életszínvonal-emelést vár. Rómában is tudják, hogy ennek nincs realitása. De ki mondja meg ezt a frusztrált választóknak, akik egyre inkább búcsút intenek a hagyományos pártoknak, hogy populista népvezérek ígéreteiben bízzanak.
