Talán, ha templom helyett a szoros emberfogást gyakorolják a fiúk. Vagy a test test elleni küzdelmet. Az előrejátékot.
Ha Dzsudzsák eléri azt a hosszú átadást. Vagy Fiola nem oda rúgja a labdát, ahonnan aztán a kazahok belőtték. Ha Nikolics gyorsabb, Szalai ügyesebb, Kleinheisler okosabb.
Á, ezek akkor se.
Lehet, hogy negártott nekik a túl sok stadion. A tao pénzekből felépített magyar utánpótlás.
Pedig ez egy szerethető csapat. Nem mi mondjuk ezt, a Nemzet Szurkolója fogalmazta meg ezt a bölcsességet, még 2011-ben.
Amikor még minden szépnek látszott. Akkor még persze senki sejtette, hogy Semjén Zsolt helikopterről fog háziasított rénszarvasra vadászni, Rogán Antal a lwetelepedési kötvények körül matat, Kósa Lajos pedig egy csengeri háztartásbeli ezerháromszámilliárdjára ácsingózik.
Most sem lett volna semmi baj, a kezdőrúgásnál például még mi voltunk az esélyesek.
És a himnuszt is szebben énekelték a mieink, mint a kazahok az övéket.
1969-ben a csehszlovákok 4-1-.re nyertek a magyar válogatott ellen. Sokan emlékszünk még arra, hogy Szepesi György milyen rémülten remegte a mikrofonba: Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok.
Szállóige lett belőle – akkor még a vereség mögött is teljesítmény volt.
Az a marseilles-i meccs volt a magyar futball Mohácsa. Utána mondta Mészöly Kálmán, hogy a mi időnk lejárt. 28 éves volt akkor a Szőke Sziklának becézett hátvéd. Ezúton is jobbulást neki, valamint teljes felépülést.
Sok oka van ennek a mostani kudarcnak és tényleg nem akarjuk azt sugallni, mintha a felcsúti kisvasút is ezek közé tartozna. Tulajdonképpen Semjén vadászkalandjai , Kősa ezerháromszázmilliárdja, vagy éppen Tiborcz közvilágítási projektje is független ettől.
Nem ezért kaptunk ki a kazahoktól, hanem, mert ők több gólt rúgtak, mint mi.
De valahogy azért sok minden más is benne van. Például az, hogy a pályán nem a szöveg számít, hanem a teljesítmény. Ebben különbözik a futball a politikától.
A futball ugyanis olyan játék, ahol a stadion nem tud gólt rúgni.
