Mára kiderült, amit eddig csak sejtettünk. Jelesül az, hogy Semjén Zsolt alkalmanként 4-5 millió forintra taksált svédországi vadászatait nem az ott élő rokonok fizették, hanem valaki más. Ezt a valakit, amint azt a Magyar Nemzet megtudta, Farkas Józsefnek hívják, az ő érdekeltségébe tartozik több magyarországi hotel is. Érdekeltségei – különösen 2010 után – számos állami megbízáshoz jutottak, és több mint 530 millió forintnyi európai uniós forrást is elnyertek.
Farkas József a lap megkeresésére tagadta, hogy vadászaton vett volna részt a miniszterelnök-helyettessel Svédországban, ám fényképek is vannak, amelyeken ő szerepel.
Semjén Zsolt svédországi vadászatainak története nemcsak azért vérlázító, mert semmi köze a vadászathoz, és valójában céllövés védtelen állatokra, azért is, mert egy olyan „üzleti modell”, amelynek egyetlen célja, hogy kifosszák az államot és annak polgárait.
Ez a „modell” más, korábbi „projektek” esetében is működött.
2016 első napjaiban derült ki, hogy Garancsi István cége megvásárolta a budapesti Kopaszi-gátat. Garancsi István a Videoton elnöke, Orbán Viktor jó barátja, ahogyan a miniszterelnök fogalmazta egy interjúban: kötél-barátja. A kötélbarátság a hegymászásból jött kifejezés, s azt jelképezi, hogy a kötél két végén lévők egymásra vannak utalva. Ha valamelyik hibázik, akkor mindketten odavesznek, ha viszont jól teljesítenek, akkor mindketten feljutnak a csúcsra.
Garancsi István Kopaszi-gát projektjére az Eximbank adott 16 milliárd forint hitelt. (Ez a pénzintézet, amint az a nevéből is következik, eredetileg az export- és importügyletek hitelezésére jött létre, ám Garancsi úr esetében úgy gondolták, hogy a projekt beillik a profiljukba.)
A Garancsi úr által az Eximbank segítségével megvásárolt Kopaszi-gáton a tervek szerint lakásokat épülnek. E lakások iránt nyilván nagy a kereslet, mert nem sokkal azelőtt, hogy Garancsi úr megvásárolta volna a Kopaszi-gátat, kiderült, hogy az állam tízmillió forint vissza nem térítendő támogatást – valamint tízmillió forint kedvezményes kamatozású kölcsönt – ad a három gyereket nevelő, vagy annyit vállaló családoknak. Sok lakás fog tehát épülni, és sokat lehet majd haszonnal eladni. Garancsi úr a nyereségből visszafizeti a hitelt, és még neki is marad valamennyi.
Hasonló történet főszereplője Andy Vajna milliárdos kaszinótulajdonos, civilben a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztos, aki néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy – az Eximbantól kapott 6,7 milliárdos hitel segítségével – megveszi a TV2-t. A TV2 megszerzése látszólag nem volt nagy üzlet, mert az egykori „csigatévé” akkor már évek óta milliárdos veszteséget termelt a tulajdonosainak.
Ám a jó financiális szimatáról ismert filmmogul pénzt szagolt az ügyben. Nem kicsit, nagyot. És nem is kellett csalódnia, mert amióta hozzá került a tévé, a kormány telenyomta állami hirdetésekkel. Az államtól – azaz, az adófizetőktől – kapott pénzből Vajna úr visszafizeti az Eximbanknak a kölcsönként fölvett milliárdokat, és látszólag mindenki jól járt.
Ebben áll a nagy mutatvány: egyik zsebünkből kiveszik a pénzünket, és nem teszik bele a másik zsebünkbe. Nagyon egyszerű képlet ez, nincs benne semmi trükk, egyszerűen hülyének néznek bennünket.
Ezt a modellt egyébként annak idején Simicska Lajos találta ki, és bár a Fidesz agya azóta szakított barátjával, Orbán Viktor miniszterelnökkel, az általa kreált rendszert a kormányzópárt azóta is sikerrel működteti. Ennek egyik példája a napokban napvilágra került Semjén-Farkas projekt, ami a fentiekhez hasonló elvek alapján működik: az állam – a magyar és az uniós adófizetők pénzéből – jól teletömi a miniszterelnök-helyettes barátjának a zsebét, aki hálából befizeti magas beosztású barátját és sajátmagát egy rokoni látogatásnak álcázott luxusvadászatra.
Ez a magyar csoda, ahol mindenki jól jár – kivéve a magyar állam, és azok a magyar állampolgárok (a lakosság döntő többsége), akik kimaradtak az üzletből.
