Azt mondja a velem vitázó, amikor már kifogyott az összes érvéből, hogy de hát a másikak is loptak! Azok, akik a mostaniak előtt voltak. Emmúttnyócév, tette hozzá.
Majdnem nyolc éve vagytok hatalmon, de csak ennyire futja? Hogy a másikak is loptak, akkor meg mit vagytok úgy oda, hogy mink is lopunk?
Lopikázunk, ha így jobban tetszik.
Nem tetszik így sem. Sehogyan sem tetszik. Az, hogy mások loptak, nem ok arra, hogy ti is lopjatok. Ráadásul minden eddiginél többet, üzemszerűen.
Nem arra kértetek és kaptatok felhatalmazást, hogy többet lopjatok, mint előttetek bárki. Nem azt ígértétek, hogy magasabb szintre emelitek a korrupciót, több lesz az éhes gyerek, a megélni nem tudó család.
Úgyhogy, ne gyertek azzal, hogy de hát itt eddig mindenki lopott.
Nem érdekel. Akkor már tisztességesebb lett volna, ha öt évvel ezelőtt azt ígéritek: mi is lopni fogunk. Többet, jobban, szakszerűbben, mint mások. Széthordjuk az országot, odaadjuk a csókosoknak, mert náluk jobb helyen van, mintha nem náluk lenne.
Azért loptok, mert a másikak is loptak? És? Ezért vesztetek össze mindenkivel? Európával, a világgal? Azt hittétek, hogy így majd nem vesszük észre?
Amúgy meg, majdnem bejött: becsuktuk a szemünket, és igyekeztünk nagyon hülyének látszani. Bamba, buta, birka népnek.
De egy idő után még így sem tudtuk nem észrevenni. Rátok van írva a lopás, a vak is látja, hogy teli a zsebetek, dagad a pénztárcátok!
Korrupt, hazudós, kövér gazemberek vagytok. Hiába, hogy a másikak is loptak, akkor is.
