Európa energiafüggősége új irányt vehet: az EU 5 milliárd eurós programmal indítja el azt a nagyszabású tervet, amely afrikai és közel-keleti nap- és szélenergia segítségével csökkentené a kontinens orosz és közel-keleti fosszilis energiahordozóktól való kiszolgáltatottságát. A cél 2035-re évi 15 gigawatt importált zöld energia – de a projekt politikai és pénzügyi akadályokkal néz szembe.
Az ukrajnai háború következtében Európa gyakorlatilag elvágódott az orosz energiától, miközben a közel-keleti szállításokat a Hormuzi-szoros bizonytalansága is nehezíti. A brüsszeli bizottság szerint hosszú távon a megoldást az jelentheti, ha a Szaharában, Afrikában és a Közel-Keleten hatalmas napelem- és szélturbina-rendszereket építenek ki, amelyekből az energiát tengeralatti kábeleken juttatnák el Európába. Ennek első lépéseként az Európai Unió 5 milliárd eurós programot indított, amely a térségben megújulóenergia-projekteket finanszíroz. A Bizottság abban bízik, hogy a magánszektor is bekapcsolódik, így a program mérete elérheti a 25 milliárd eurót, ami már érdemi előrelépést jelenthetne.
Dan Jörgensen energiaügyi biztos az új program bemutatásakor hangsúlyozta, hogy az elmúlt száz napban az EU-tagállamok 47 milliárd euróval többet fizettek fosszilis energiaimportért, miközben a behozott mennyiség egyáltalán nem nőtt. Szerinte ez is mutatja, mennyire sürgető a zöld átállás felgyorsítása. A tervek szerint az afrikai és közel-keleti projektek 2035-re évente 15 gigawatt energiát juttathatnak Európába, ami akár százezer új munkahelyet is teremthet a kontinensen. Jörgensen úgy fogalmazott: Európa energiabiztonságát hosszú távon csakis a megújuló energia garantálhatja, különösen az ukrajnai és közel-keleti konfliktusok fényében.
Brüsszel számításai szerint Afrika és a Közel-Kelet megújulóenergia-potenciálja eléri a 2300 gigawattot, ami kétszerese az Európai Unió jelenlegi kapacitásának.
A térségben a nap- és szélenergia ráadásul 30–40 százalékkal olcsóbb, mint Európában, és hatalmas, kihasználatlan területek állnak rendelkezésre. A politikai instabilitás azonban komoly kockázatot jelent: a térség több országában – például Csádban – gyakoriak a hatalmi harcok és a kiszámíthatatlan politikai folyamatok, amelyek könnyen veszélybe sodorhatnak egy ilyen nagyszabású beruházást.
A Bizottság becslése szerint a teljes afrikai és közel-keleti napelem- és szélturbina-hálózat kiépítése legalább 100 milliárd euróba kerülne. Ez jóval meghaladja az induló keretet, és felidézi azt a több mint tíz évvel ezelőtti kísérletet, amely hasonló célokkal indult, ám végül elbukott, mert nem sikerült elegendő forrást bevonni, részben éppen a térség politikai bizonytalansága miatt.
A finanszírozás most is kérdéses: Mario Draghi korábbi jelentésében közös uniós hitelfelvételt javasolt a zöld átmenet finanszírozására, amit a szakértők többsége támogat, ám a tagállamok politikai támogatása hiányzik.
Így egyelőre nem látszik, honnan teremthető elő az a pluszforrás, amely a jelenlegi 5 milliárdos keretet a szükséges 100 milliárd eurós nagyságrendbe emelné.
