A történelem ritkán kopogtat udvariasan; általában ránk töri az ajtót. Most is ajtótörésre készül, de ma még csendesen várakozik, és kopogtat a „csak a munkámat végzem” és a „muszáj volt életben maradni” védőpajzsokon. Mindenki tudja, hogy vége az eddigi vadkapitalista, vörös-barna, maffiaszerű politikai elnyomásnak.
Ez az írás nem azokhoz szól, akik a jachtok fedélzetén osztják újra a közvagyont, vagy gigantikus „Nokiás dobozokban” szállítják a rablott szajrét napkelet felé, hiszen ők már választottak: elvesztették a jogot a megbocsátásra, kiegyezésre. Ez azokhoz szól, akik az alsóbb szinteken, beszállítóként, középvezetőként vagy kiszolgálóként tették lehetővé a Nemzeti Együttműködés Rendszerének eddigi működését. A szemetek előtt a még megmenthető becsületetek lebegjen a vagyonotok, pozícióitok, hatalmatok gyarló és illékony biztonsága helyett! A rendszerváltás nem bosszút, hanem igazságot akar, mert tudja, hogy ez a nép és nemzet alapvető elvárása, a nyugati megújulás fő motorja. Az is világos, a bosszú csak újabb „rendszerváltáshoz” vezetne majd.
Sokan közületek a félelem miatt mozdulatlanok. Attól tartotok, hogy a hatalomváltás egyet jelent a totális megtorlással, a földönfutóvá tétellel és a lincshangulattal. Semmi ilyesmi nem fog bekövetkezni! Mivel a legfontosabb művelet az általatok eddig semmibe vett jogállam visszaállítása, az nem járhat ezekkel a rettenetes dolgokkal, mert ezt a célt ilyen eszközök soha nem szentesíthetnek. A program lényegében ennyi: térjen vissza a normalitás a magyarok életébe! Hol van ebben lincselés, megtorlás, vagyonelkobzás és büntetőbíróság elé cibálás? Sehol!
Az ellenzéki fordulat célja nem az, hogy mindenkit börtönbe zárjon, aki az elmúlt évtizedben állami megrendelést kapott vagy egy minisztériumban dolgozott. A cél az, hogy a tehetség, a munka és a tisztesség újra fontosabb legyen, mint a hűségnyilatkozat. Amitől féltek, azt egyedül Orbánék hangoztatják, ezzel próbálnak meg titeket maguk elé húzni, illetve felemelni a saját felelősségi szintjükre. Igen, lesznek, akiket beáldoznak majd, valószínűleg már ki is választották azokat, akiket kisebb halként bedobnak majd a hálóba. Ha nem akartok ilyen halak lenni, mozduljatok, kezdjetek beszélni, tegyétek biztonságba azokat az iratokat, amelyeket jó volna, ha nem semmisítene meg a bukó hatalom április 12. után (vagy addig).
Aki megvárja a választás éjszakáját az átállással, az már nem meggyőződésből, hanem gyávaságból cselekszik, legalábbis ez lesz a vélelem, amit nem fog tudni senki megdönteni: képtelenség lesz. Az utólagos köpönyegforgatásnak pedig nulla a piaci értéke és nincs erkölcsi súlya, olyan az, mint ami 1989 után történt: hirtelen annyi 56-os hős lépett elő, amennyi még gondolatban sem létezett a forradalom idején.
Most van a hitelességszerzésetek utolsó pillanata: aki most, a hatalom még látszólagos ereje idején ki meri mondani, hogy „elég volt”, az nem menekülő, hanem hős: van rá példa az elmúlt napokból.
Gondoljátok végig: Magyarországnak a váltás után is szüksége lesz mérnökökre, informatikusokra és cégvezetőkre. De csak azokra, akik bizonyítják, hogy képesek a közjót a pártérdek elé helyezni. Most nyilvánosságra hozhatjátok az „önéletrajzotokat”, most nyilvánosan kell előkészíteni azt a „pályázatot”, amit később adtok majd be.
Nézzetek magatokba: milyen örökséget hagytok a gyerekeitekre? Egy bankszámlát, aminek eredetét örökké magyarázni kell, vagy egy nevet, amely végül tiszta maradt a zavaros időkben is? A vagyon mulandó, a becsület örök, a vér nem válik vízzé, a megválaszolhatatlan kérdések pedig soha nem szűnnek meg.
Lehet, hogy most még úgy tűnik számotokra, a lojalitás megvédi a házat, az autót és a státuszt. De ez illúzió. Mint írtam: egy összeomló rendszerben az elsők között áldozzák be a „kicsiket”, hogy a „nagyok” menthessék a bőrüket. Mindig így volt, mindig így lesz. Most pedig „mindig” van!
Ne a vagyonotokat próbáljátok menteni – annak helyzetét a jogállami keretek között úgyis a törvény fogja mérlegelni. Ismétlem: a becsületeteket mentsétek. Kezdjetek el beszélni, kezdjetek el nemet mondani a tisztességtelen kérésekre, és kezdjetek el látványosan távolodni a süllyedő hajótól, mert „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” (Bibó István)
A kapu nyitva áll. Az ország újjáépítéséhez mindenkire szükség van, aki képes szembenézni a múlttal és tenni a jövőért. Ne várjátok meg a végső visszaszámlálást.
A váltás nem utánatok, hanem veletek kell, hogy megtörténjen.
Adjátok tovább, a Karmelita a végállomás.
