Az iráni háború nemcsak a Közel-Keletet rázza meg: Washington és Moszkva között új fegyveres árnyékverseny kezdődött, miközben Putyin egyszerre retteg és reménykedik Trump lépéseiben. A Kreml számára a magas olajár életmentő, a teheráni rezsim bukása viszont stratégiai rémálom. Trump pedig láthatóan ugyanazzal a cinikus, kiszámíthatatlan logikával avatkozik be a régióba, mint amellyel Putyin támadta meg Ukrajnát. A kérdés nem az, hogy ki nyer — hanem az, hogy ki éli túl.
100 dollár fölé emelkedhet az olaj ára – Putyin szerint ez mentheti meg az orosz költségvetést
Putyin külgazdasági tanácsadója, Kirill Dmitrijev szerint az iráni konfliktus hatására 100 dollár fölé emelkedhet az olaj világpiaci ára, különösen akkor, ha a Hormuzi-szoros – a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonala – átmenetileg lezárul.
Ez lenne az orosz gazdaság egyik utolsó menekülőútja: az orosz költségvetés bevételeinek túlnyomó része az energiahordozók exportjából származik, és az ukrajnai háború miatt súlyosan megroggyant államkincstárnak minden dollár számít.
Csakhogy az Európai Unió és Donald Trump pontosan ezt akarja elvágni:
• április 15-én életbe lép az EU teljes tilalma az orosz olajimportra,
• Washington pedig párhuzamosan próbálja kiszorítani az orosz energiát a világpiacról.
A tiltás időzítése sem véletlen: Brüsszel kivárta a magyar választást, ahol az orosz olaj kérdése kampánytéma lett. Az uniós vezetők abban bíznak, hogy Magyar Péter és a TISZA Párt győzelme esetén Magyarország külpolitikája végre elmozdul a Kreml-barát vonaltól.
Ha Orbán marad, nehéz helyzetbe kerül: már nemcsak Európa, hanem Trump is az orosz energiaimport azonnali leállítását követeli.
Szijjártó Péter Washingtonban már alá is írt egy szándéknyilatkozatot az orosz energiafüggőség felszámolásáról – a magyar média azonban ezt elhallgatja. A valóság egyszerű: Orbán által remélt Trump–Putyin paktum nem létezik.
Putyin rémálmai: Kadhafi, Szaddám és most Khamenei
Khamenei ajatollah likvidálása állítólag sokkolta Putyint – ahogyan korábban Nicolás Maduro venezuelai elnök amerikai elrablása is. A Kremlben ezeket nem csupán geopolitikai eseményként értékelik, hanem figyelmeztetésként:
a Nyugat ma már nem hezitál diktátorokat eltávolítani, ha azok útban vannak.
Putyin félelmei nem új keletűek. 2011 óta él a tudattal, hogy:
• Kadhafit a saját népe tépte darabokra, miután a Nyugat támogatásával megbukott,
• Szaddám Huszeint az USA elfogta, bíróság elé állította és kivégeztette.
Kadhafi haláláról készült videót Putyin állítólag rendszeresen újranézi, hogy emlékeztesse magát: ez bárkivel megtörténhet, aki elveszíti a hatalmi egyensúlyt.
Trump és Khamenei esete pedig újabb sokk az orosz elnök számára ijesztő, hogy az amerikai vezető átvette az ő módszerét: a kiszámíthatatlanságot, az előre jelezhetetlen agressziót, a szerződések és határok figyelmen kívül hagyását.
Putyin felismerése egyszerű, de annál félelmetesebb:
Trumpnál ma már senki sem lehet biztos abban, hogy nem kerül fel egy likvidálási listára.
Az orosz elnök eljátszotta ugyanazt Ukrajnában, amit Trump most Iránban – és egyikük sem tudja, hol a vége
Putyin 2022 februárjában még Orbánt is meggyőzte arról, hogy „eszében sincs” megtámadni Ukrajnát. Egy héttel később tankok indultak Kijev felé.
Csakhogy a CIA főnöke – korábbi moszkvai nagykövet – pontosan ismerte Putyin gondolkodását. Az orosz elitkommandó Kijev mellett lényegében megsemmisült, mert az amerikai hírszerzés tudta, mire készül a Kreml.
Most Trump játssza el ugyanezt – csak éppen Iránnal. Kiszámíthatatlan, minden szabályt felrúg, nyíltan fenyeget, és úgy avatkozik be más országok belügyeibe, mint Putyin 2014 és 2022 között.
Putyin egyre kevésbé lehet biztos abban, hogy ő maga nem kerül Trump célkeresztjébe, ha a geopolitikai helyzet úgy kívánja.
Közben a Kreml örülhet is – mert a háború ára aranybánya az oroszoknak
A paradoxon világos: Putyin retteg Trumptól, de mégis hasznot húz a káoszból.
Miért? Mert a háború felviszi az olajárakat. És az orosz gazdaság ma már szinte csak az olajból él.
Az iráni konfliktus hosszú távú elhúzódása: felértékeli az orosz energiahordozókat, megnöveli a moszkvai bevételeket, tovább gyengíti Európát, és leköti az USA kapacitásait.
Trump tehát egyszerre fenyegeti Putyint – és egyszerre segíti túlélni a szankciókat.
A közös nevező Putyin és Trump között: egyikük sem látja a háború végét
Trump Iránban, Putyin Ukrajnában ugrott bele olyan háborúkba, amelyekhez nincs hosszú távú stratégiája, nincs kivonulási terve, nem tud politikai megoldást. Mindketten ugyanabba a hibába estek: azt hitték, hogy az agresszió önmagában stratégia.
De az agresszió csak az első lépés. A második lépés pedig az összeomlott rendszerek kezelése – ebben pedig mindkét vezető történelmi kudarcot vallott.
A világ pedig egy olyan spirálban pörög, ahol a döntéseket nem stratégia, nem béketerv, nem racionalitás, hanem félelem, ego és politikai túlélési ösztön vezérli.
A vége pedig bármi lehet — csak béke nem.
