1989. február 17-én, a rendszerváltás előtti hónapok egyik szürke délutánján csőbomba robbant a budapesti metróban. A Deák tér és az Astoria között haladó szerelvényen nagyjából százan utaztak, amikor a pokolgép átszakította a kocsi tetejét. Csodával határos módon senki sem sérült meg. A bomba egy világoskék, CSÉB feliratú nejlonszatyorban lapult – az elkövető kiléte máig ismeretlen.
Akkoriban sokan – köztük a szerző is – balesetre gyanakodtak. Magyarországon ilyesmi nem történhet, gondoltuk. Aztán kiderült: dehogynem. És nem is először.
A robbantások története nem 1989-ben kezdődött
A magyar történelem bővelkedik olyan erőszakos cselekményekben, amelyek mára szinte teljesen kikoptak a kollektív emlékezetből:
- 1914-ben Debrecenben egy püspöknek címzett csomag robbant fel, három halálos áldozattal.
- 1922-ben a Dohány utca 76.-ban nyolc ember halt meg egy politikai indíttatású merényletben.
- 1923-ban a Magyar Király szállodában egy bál közepébe dobtak gránátot.
- 1931-ben Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot – 22 halott, az eset máig a legismertebb hazai terrorcselekmény.
- 1939-ben a Dohány utcai zsinagóga előtt kézigránátot dobtak a tömegre.
- 1944-ben több helyszínen is robbantások történtek Budapesten.
A háború utáni évtizedekben a téma tabuvá vált, a társadalom pedig hozzászokott a gondolathoz, hogy „nálunk ilyen nincs”.
A rendszerváltás után újra megjelent az erőszak
A kilencvenes évek elején azonban kiderült, hogy a politikai átmenet nem hoz automatikus biztonságot:
- 1991-ben a ferihegyi úton a Szovjetunióból kivándorló zsidók ellen követtek el merényletet.
- 1996-ban Piliscsabán egy Volánbuszon robbant bomba.
- 1998-ban az Aranykéz utcában négy ember halt meg – ez a merénylet máig a korszak egyik legsúlyosabb bűncselekménye.
A politikai indíttatású robbantások pedig szinte „sorozattá” váltak: 1997–98 között MSZP-, SZDSZ-, MDF- és Fidesz-irodák, politikusok otthonai és vendéglátóhelyek váltak célponttá.
A 2010-es évek sem hoztak teljes nyugalmat
- 2014. januárjában XIII. kerületi CIB Bank fióknál lépett működésbe egy gyilkos szerkezet
- 2016-ban a Teréz körúton két rendőr sérült meg súlyosan egy célzott támadásban.
A mintázat világos: Magyarország nem immunis az erőszakra. A robbantások ritkák, de vissza-visszatérnek, és minden alkalommal emlékeztetnek arra, hogy a biztonság sosem magától értetődő.
Miért fontos ma erről beszélni?
Az 1989-es metrórobbantás évfordulója nem csupán történelmi emléknap. Arra figyelmeztet, hogy a társadalmi stabilitás törékeny, és a „velünk ilyen nem történhet” illúziója veszélyes. A múlt eseményei azt mutatják, hogy a politikai feszültség, a szélsőségek és az elszigetelt elkövetők egyaránt képesek erőszakot generálni.
A tanulság nem bonyolult:
a biztonság közös felelősség, és nem szabad természetesnek venni.
Egy történelmi irónia
Érdekesség, hogy ugyanezen a napon, február 17-én történt 1867-ben a kiegyezés is, amely Andrássy Gyulát miniszterelnökké tette. A magyar történelem tehát ugyanazon a napon képes volt a megbékélés és a pusztítás felé is elmozdulni.
