Nem szívesen írom ezt a cikket, mert egészen ellentétes azzal, amit a részvételi demokráciáról, a sokszínűség értékeiről és az ellensúlyokról gondolok. A közvélemény-kutatásokra reagáló választási matematika mondta mindezt tollba.
Ugye megy a latolgatás arról, lesz-e kétharmada a Tiszának, s ez mennyire veszélyes a társadalomra nézve. Az a helyzet, hogy nagyon úgy néz ki, (ha csak valami csoda nem történik), ezzel a kérdéssel nem kell számolnunk: a Fidesz nem verhető meg kétharmaddal, ezt mutatják a közvélemény-kutatási adatok.
Mi több: még az sem biztos, hogy veszítenek Orbánék, és nem lesznek képesek egymaguk, vagy a Mi Hazánkkal koalícióban folytatni a politikai és gazdasági rémálom-gyártást. Az esélyük megvan erre, mivel a felmérések eléggé fej-fej melletti eredményekre utalnak, némi Tisza előnnyel.
A kérdés számomra most nem a Tisza kétharmadával kapcsolatos aggodalmakra megválaszolása, hanem maga az egyszerű többségű győzelem. Ennek pedig két fő oka van: a bizonytalanok csekély száma, és a kis ellenzéki pártok (amúgy érthető) makacssága.
Legfeljebb 15-20% választópolgár maradt a kortes-piacon, a többi stabilan elkötelezte már magát. Megint az lesz a helyzet, hogy azok döntik el a politikát, akiket a legkevésbé érdekel, vagy fogalmuk sincs arról, hogy mi zajlik. Ez tragikus, de tenni most nem tudunk ezzel semmit. Őket, a szabad politikai vegyértékű polgárokat akarja bevonzani maga mögé mindkét oldal, amihez viszont rengeteg pénz, infrastruktúra és gyakorlat kell. E három mindegyikében a Fidesz van jelentős előnyben.
Az etikátlanul súlyozott választási rendszer az egységes Fidesz-tömbnek kedvez. Ehhez képest a rendszerváltásra fogadók fiatal monolit-pártja mellett több kisebb, magát a Parlamentbe bejuttatni képtelen, ellenben döntő százalékokat elégető párt található. A Demokratikus Koalíció és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt a jelenlegi tudásom szerint nem fog bejutni, s így vajon hova lesz a rájuk leadott 7-9% szavazat? Megy a mérlegbe, a Fidesz javára. A Jobbik Magyarországért Mozgalom és a magyar Szocialista Párt is elvihet 1-2%-ot. Éppen ezért hatalmas lehet és lesz is a nyomás a DK-n és a MKKP-n. Ők úgy lehetnének a választási mérleg nyelve, ha nem indulnának.
Akik meghozták a most helyesnek látszó döntést a következő pártok: a Momentum Mozgalom (Momentum), a Mindenki Magyarországa Néppárt (MMN), a Megoldás Mozgalom (MEMO), a Második Reformkor Párt (2RK) és az LMP – Magyarország Zöld Pártja (LMP). Remélem megéri majd az áldozatuk.
A legjobb tudomásom szerint a következő pártoknak és vezetőiknek kell sürgősen végiggondolni a közös jövőnk lehetőségeit: a Demokratikus Koalíció (DK), a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP), a Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik), a Magyar Szocialista Párt (MSZP), a Magyar Munkáspárt (Munkáspárt), a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), az IRÁNY a Jövő Párt (IRÁNY), A Szolidaritás Pártja, a Normális Élet Pártja (NÉP) és a Magyar Humanisták Pártja. A Mi Hazánk Mozgalom indulni fog, és be is kerül, hacsak nem ront el valamit: kényelmes helyzetben vannak tehát a legszélsőségesebbek.
Nem szeretem ezt a cikket, de azt végképp nem szeretném, hogy a nem várt döbbenet taglózza le a reformpárti társadalmat április 12-én, majd pedig ennek felfoghatatlansága miatt olyan események következzenek be, amelyek bármely polgártársunk életét, testi épségét, egészségét vagy vagyonát, az ország szuverenitását és helyét az Európai Unióban veszélyeztetnék.
