A Bírák könyve 9. részének 45. verse ír Szikhem elpusztításáról: „És Abimélek egész nap vívta a várost, mígnem bevette a várost, és a népet, mely benne volt, leölte: a várost pedig lerombolta, és behinté azt sóval.”
A várost 2011-ben kezdték feltárni holland és palesztin archeológusok Náblusz közelében, nem hiszem, hogy ipari mennyiségű sót találtak volna. A leírt esemény a Holt-tenger vonzáskörzetében bizonyosan szimbolikus lehetett.
A sóval való behintést ugyanakkor mindenki Karthago elpusztításához köti: a Kr. e. 814-ben alapított Karthágót Kr.e. 146-ban rombolták le a rómaiak. A legenda szerint a várost és földjét felszántották, és Publius Cornelius Scipio hadvezér sóval hintette be, hogy az terméketlenné, azaz lakhatatlanná váljon. A 200 ezer (!) lakosból 150 (!) ezret legyilkoltak, a maradék 50 (!) ezret meg rabszolgaként elvitték egy akkor élethosszig tartó „malenkij robotra” Rómába. Ebből azonban csak az utóbbi igaz: a sózást az igen művelt VIII. Bonifác pápa ollózta bele a történetbe. Az 1299-ben kiadott bullájában fogalmazta meg, hogy az ellenséges Palestrina várost (Lazio régió, ma Róma megyében) „Karthago mintájára” kell elintézni: be kell szántani és sóval behinteni.
A lényeg a lényeg: a sóval behintés jelentése az, hogy valamit helyreállíthatatlanul el kell pusztítani, és még az emlékét is el kell eltörölni.
Nagyon érdekes fejlemény, hogy igen sok esetben éppen az ilyen brutálisan embertelen pusztítás miatt marad fenn igazán annak az emléke és jelentése (például a zseni fáraó Ehnaton uralkodása), amit el akartak törölni.
A szóval való behintés olyan kommunikáció, szabályalkotás, amikor valamilyen jelenség lényegét, tartalmát beszéddel, jogi rendelkezésekkel eltakarjuk, mintegy jóváhagyva azt, ami e lepel alatt zajlik.
Ilyesmi például a családon belüli erőszakról való kormányzati kommunikálás és társadalmi közbeszéd, ahol a „családi lepel” nagyon sok elkövetőt mentett már meg, és fog is még megmenteni a tettei következményei alól.
Ma reggel, január 20-án a szokásos 5.30-as kávét helyettesítő „politikai szemlézésem” során két hír került egymás alá a monitoron:
Egy: A kormány úgy alakítja át a javítóintézeti rendszert, hogy annak első lépéseként megszünteti a Szőlő utcai Budapesti Javítóintézet az 1/2015. (I. 14.) EMMI rendelet módosítása szerint. Ezt nevezzük sóval behintésnek.
A gondolat: ami nincs,
az nem is volt soha.
Kettő: Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet módosítása szerint pedig a 3 millió forintot meg nem haladó költségvetési támogatások esetén egyszerűsített beszámoló is benyújtható: azaz 3 milliós támogatásokkal a kedvezményezettek azt csinálnak, amit akarnak: például saját kampányaikra is költhetik. Ezt nevezzük szóval behintésnek. A gondolat:
amit ma elkölthetsz magadra,
ne halaszd holnapra.
Akármit is csinálnak, bármi is történik: az Orbán-rendszer Karthágója a Szőlő utca lesz, az elszámolási kötelezettség nélkül kipénzelt bűnsegédeket pedig a törvény szavai előbb vagy utóbb hálóként bénítják meg. Aztán csak hátra kell dőlni, úgy fognak egymásra vallani az érintettek, hogy szomorú öröm lesz hallgatni.
A Karthago együttes az 1982-ben kiadott Ezredforduló címet viselő albumán (Az ezredforduló számban) zenél arról, hogy a
„Pandúrok, és rablók hada versenyt fut az igazság elől.”
Na igen.
