Visky András kolozsvári író beszélt erről a valasz.hu-nak karácsonykor. Az író református pap édesapja és családja kálváriáját mutatta be két sikeres regényben is: Kitelepítés illetve Illegalisták.
Akkor a magyar református egyház a román Securitate-val harcolt, amely megsemmisítendő politikai ellenfélnek tekintette a magyar egyházakat Romániában, és ekként is bánt velük. Az ellenállás morálisan tiszta helyzetet teremtett, de 2010 után jött a nagy kísértés: Orbán Viktor támogatása, amelyért cserébe a magyar miniszterelnök természetesen ellenszolgáltatást is várt: az erdélyi szavazók támogatását. Politikailag a megegyezés sikeres volt, Orbán Viktor üzenetei Tusnádfürdőn az egész magyarsághoz szólnak. Erdély sokat profitált a magyar miniszterelnök támogatásából, melynek elosztásában a református püspökök jelentős szerepet kaptak. Ámde jött a kegyelmi ügy amikor egy pedofil perben elítélt erdélyi származású rab úgy kapott kegyelmet Novák Katalin államfőtől, hogy azt elsősorban Balog Zoltán püspök szorgalmazta, aki Orbán Viktor támogatásával került a református egyház élére. Novák Katalin lemondott, de Balog Zoltán megőrizte püspöki posztját, csak a püspöki kar vezetéséről mondott le. Az ügy komoly vihart kavart a református egyházban Magyarországon éppúgy, mint Erdélyben. Mit gondol erről Visky András?
A református egyház úgy akar viselkedni mint a katolikus Magyarországon
“A protestantizmus lényege az, hogy az egyház vezetői mi, a hívek vagyunk. Ami történt, az velünk esett meg, a testvéreink váltak eszközökké. De hát számunkra is jórészt eszközök voltak az egyházi vezetők, mert a református egyház anyagi megszilárdulását vártuk el tőlük. Senki sem maradt egészen tiszta az egyházban, azt hiszem.”
Magyarországon és Erdélyben a református egyház a katolikus Habsburg birodalommal szembeni ellenállás egyik szimbóluma volt. Gyökeresen megváltozott a helyzet 2010 után amikor Orbán Viktor állami ideológiai szerepet szánt az egyházaknak hasonlóképp mint a kommunista pártok a marxizmus – leninizmusnak.
“Különleges” viszony alakult ki a hatalom és azok között az egyházak között, melyek elfogadták az alkut, ebből politikailag és pénzügyileg mindkét fél profitált viszont nem tett jót az egyházak népszerűségének, amely jelentős mértékben csökkent a nemzeti együttműködés rendszerének tizenöt éve alatt.
“A magyar református egyház görcsösen a katolikus egyházhoz hasonlóan akar viselkedni miközben erre a valóságban képtelen“
– hangsúlyozza Visky András. Ki ki is fejti álláspontját:
”Hiába vannak a stallumok, a pozíciók, az olykor igencsak túlhajtott kapitalizmus, hiába a szép tizenhetedik századi Bocskai divat, ez nem a hagyományaink tisztelete hanem inkább a fetisizálása. Mind, mind azt üzeni: a hit valahol a múltban van. Amennyiben ez így volna, akkor a hit aligha létezik. A protestantizmusnak ez a hatalmi reprezentáció elképesztően rosszul áll.”
Az egyházak népszerűsége csökken, a spiritualitás iránti igény egyre nő
Boldog rabságom – ezzel a címmel írta meg Szilágyi Sándor erdélyi református pap üldöztetésének történetét. Könyvéhez Viski András írt előszót:
”Szilágyi Sándort Szent Ferenci figurának értelmezem a református egyházban. Ő a börtönben azon versenyzett az égi madarakkal, hogy ki dicsőíti elsőként az Örökkévalót. Ezeket az embereket általában vagy megölik vagy kinevetik. Ez a szelíd derűs hit kevéssé jellemző komolykodó sőt komor egyházamra.”
Visky András azt hangsúlyozza, hogy nem alárendelt, hanem egyenrangú viszony áll fenn a hívek és az elöljárók, a polgárok és a hatalom között: ragaszkodom ahhoz, hogy nem hatalmi vagy vallási alárendeltségben állunk a vezetőinkkel. Sok református papot ezért kellett eltávolítani a társadalomból.
A magyar területen végbement reformáció nem spirituális hanem politikai jellegű volt.
“Akié a föld, azé a vallás.”
Botor módon a kilencvenes években elhittük magunknak, hogy a politikai cselekvés fő célja az erdélyi magyar közösség kulturális, lelki sőt gazdasági autonómiára való törekvése – ma már erről szó sincs, mert odaadóan függünk” – nyilatkozta Visky András kolozsvári író karácsonykor Orbán Viktor és az erdélyi reformátusok viszonyáról.
