A tornában használt eszköz a dobbantó (ugródeszka). Ez egy rugózott eszköz, amelyet az ugrások előkészítésére és a minél erőteljesebb elrugaszkodásra használják a tornászok.
Többségünk biztosan találkozott a dobbantóval (ugródeszkával) tornaórákon. Segítségével hajtottuk végre a szekrényugrást (vagy éppen döntöttük le a félelmetes akadályt osztálytársaink nagy örömére). Feladata megnövelni az elrugaszkodás függőleges és vízszintes erejét, és ezáltal segíteni a magasabb, illetve a nehezebb ugrások kivitelezését.
Felhasználási területei a szertornában az ugrás és a gerenda, használják még az akrobatikában, meg az aerobikban is, illetve a politikában.
A politikai dobbantó az, amikor valakinek a politikai cselekedeteire épülve lehet magasabbra „ugrani”. Az ilyen állapotokat általában előkészítik, előfordul, hogy hiba következménye és ritkán véletlenül is adódhatnak.
Minap megkérdezték Putyint, mi a véleménye Szijjártó Péter kijelentéséről, arról, hogy
„a nyugat-európai politikusok háborúra készülnek Európa és Oroszország között”.
Magától értetődő „természetességgel” jött a felkínált riposzt – válasz:
„Nem fogunk háborúzni Európával, ezt már százszor elmondtam. De ha Európa hirtelen úgy dönt, hogy harcolni akar, és elkezdi, akkor most készen állunk.”
Ugyanebben a gondolatkörben még azt is mondta: „Ez nem Ukrajna. Ukrajnával sebészi pontossággal, óvatosan bánunk… értik, ugye? Ez nem háború a szó szoros, modern értelmében. Ha Európa úgy dönt, hogy háborút indít ellenünk, és ezt valóban meg is teszi, akkor nagyon gyorsan kialakulhat egy olyan helyzet, hogy nem lesz kivel tárgyalnunk.” (Forrás: 444)
Ez aztán a szívet melengető magyar külpolitikai eredmény: az agresszor Oroszország ura a magyar, európai uniós külügyminiszter agymenését használva dobbantónak fenyegette meg háborúval Európát.
Eddig azt szoktuk meg, hogy a tornában olimpiai (és világ)bajnokok vagyunk, gondoljunk csak Pelle Istvánra (1932: talaj és lólengés), Pataki Ferencre (1948, talaj), Keleti Ágnesre (1952 és 1956 talaj; 1956, gerenda, felemás korlát és kéziszercsapat), Korondi Margitra (1952, felemás korlát), a kéziszercsapatra 1956-ban (Tass Olga, Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alice, Korondi Margit és Köteles Erzsébet), Magyar Zoltánra (1976 és 1980, lólengés), Borkai Zsoltra (1988, lólengés), Ónodi Henriettára (1992, ugrás), Csollány Szilveszterre (2000, gyűrű), és Berki Krisztiánra (2012, lólengés), remélem nem hagytam ki senkit.
Mostantól kezdve – legalábbis a politikai tornában – keleti dobbantónak néznek minket.




















