A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezető elemzője Illiberális Jogállam-díjas megfogalmazást adott a „dezinformáció” jelentéséről az Átlátszó által a Hivatal ellen indított perben.
„A dezinformáció nem azt jelenti, hogy hazudik valaki, vagy hamis dolgot állít, hanem egy strukturált szándékosan torzító kommunikációs gyakorlatot jelent, amely az információ szelektálásával keretezésével, kontextusból való kiemelésével valóságtorzító hatást fejt ki”.
Ezért a mondatért a sikátorban vállveregetés, esetleg „bicska” járna, attól függően, hogy éppen melyik maffiafőnöknek kedvezett a tanú. Igazi demokráciában ha valakik bizonyíthatóan így cselekednének (dezinformációs tevékenység), annak előbb vagy utóbb büntetőjogi következményei lennének. Itt ugyanis arról van szó, hogy hazugságot állítanak elő és terjesztenek előre megfontolt szándékból, haszonszerzés végett. Azaz a bíróság előtt nem mondott igazat a tanú, amikor a hazugságról azt állította, hogy az nem hazugság. Arról nem beszélve, hogy ami nem igazság, az legalább részben hazugság, más nem is lehet.
A mondat lényegét tekintve a tanú a hangsúlyt a „nem büntetendő” manipulatív kommunikációra helyezi, és elbagatellizálja az ennek során felhasznált nyelvi elemek keletkezési módját, célját és minőségét. Ugyanis a dezinformáció nem orbáni értelmezése a következő: „A dezinformáció jelentése félretájékoztatás. Olyan szándékosan létrehozott, megtévesztő, félrevezető információt értünk alatta, amit nyereségvágyból vagy szándékos károkozás céljából igaz információként próbálnak elfogadtatni. (lexiq.hu) Vagy: „Szándékosan terjesztett hamis információ.” (wikiszotar.hu) Az Európai Unió szerint pedig olyan hamis, pontatlan vagy félrevezető információ, melynek célja a szándékos károkozás vagy a haszonszerzés. (Online félretájékoztatás: az internetes platformok fokozott átláthatóságára van szükség; Európai Bizottság sajtóközleménye 2018. március 12.)
Ezeknek a meghatározásoknak mond ellent a tanúvallomás, persze nyilván azon az alapon, hogy nincs jogszabályban rögzített fogalommeghatározás a dezinformációról. Ez nem meglepő: a Szuverenitásvédelmi Hivatal tevékenysége lényegében éppen fordítottja annak, mint aminek nevezi. Olyan szintre vitték ezt a gondolkodást és nyelvezetet, hogy lassan ki kellene adni egy „magyar – szuhi magyar” szótárt.
Akármit is állítanak: teljesen egyértelmű, hogy a dezinformáció hazugságot tartalmazó manipuláció, mivel már a manipuláció lényege is a valóság torzítása (azaz hazugság). Ha tehát van manipuláció, akkor létezik abban részleges vagy közvetett hazugság is. Aki tehát a dezinformációról azt állítja, hogy nem hazugság, az mindenképpen hazudik, csak jogilag éppen nem vonható felelősségre emiatt. Nem véletlenül foglalkozott a kérdéssel idén áprilisban a Transparency International, amikor Budapesten és Szegeden képzéseket tartott fiataloknak a hazai korrupció és a médiaszabadság összefüggéseivel kapcsolatban.
A társadalom dezinformációs átfertőzöttsége elképesztően nagy. A kormányzati álhírek a polgárokat lényegében gazdatestnek tekintik, amelyben annyira sokasodhatnak, hogy átvehetik az uralmat az egyéntől a „szuverén döntések” tekintetében.
A Gazda kommunikációs elve igen egyszerű:
„a sok kicsi fertőzött gazdatest sok szavazatra megy”.
Erre meg az ország megy rá legalább tizenöt éve. Méregtelenítsük a tudatunkat a józan ész és a tapasztalat együttes erejével.
