Egy éve történt a tömeges halált okozó újvidéki vasúti katasztrófa, aminek komoly szerb belpolitikai következményei lettek. Diákok és civil szervezetek tiltakozásokat szerveztek, egyetemi blokádokat tartottak, és a felelősségre vonást követelték, mivel a baleset okaként a korrupció is felmerült.
Az újvidéki vasúti katasztrófa után ugyan elindult a kivizsgálás, a kormányzat által uralt médiában azonban megjelentek olyan vélemények, hogy az eset „szabotázs” volt vagy egy „puccskísérlet” része lehetett. Néhány politikus ugyan lemondott, de ez a médiában sugallt vélemény olaj volt a tűzre, ami a hangágyú használatáig is eljutott. Ha ez a kommunikáció nehezen képzelhető el idézzük fel mit is mondott Orbán pár napja a százhalombattai erőműben kitört tűzről.
„A nyomozás gőzerővel zajlik. Még nem tudjuk, hogy baleset, üzemzavar, vagy külső támadás áll a háttérben. A százhalombattai finomító Magyarország öt legfontosabb stratégiai ipari üzemének egyike. A lengyel külügyminiszter azt tanácsolta az ukránoknak, hogy robbantsák fel a Barátság kőolajvezetéket. Reméljük nem erről van szó.”
A stílus, és az elképzelés ugyanaz az orosz minta, csak az egyik egy szerb, a másik egy magyar eseményhez köthető.
Az újvidéki tragédia komolyan felerősítette a Vučić kormány elleni bizalmatlanságot
November 1-én magyar diákok akartak a tragédia egyéves évfordulóján csatlakozni a csendes megemlékezést tartó szerb társaikhoz. Harmincan indultak útnak, ám csak tizenegyen jutottak át a határon. A szerb határőrök azokat, akik már jártak Szerbiában, mind visszafordították, voltak (két lány), akit fehérneműre vetkőztettek. Különféle tárgyakat koboztak el indoklás nélkül, végül egy iratot adtak át a megállítottaknak, miszerint azért nem léphetnek be az országba, mert nemzetbiztonsági fenyegetést jelentenek a szerb államra nézve.
A határon tehát szembe jött a valóság: a szerb rezsim egyszerre orosz és Orbán-barát, így aztán őket holmi emberi jogok nem érdekelték.
A soha nem alvó külügyminiszterünk, esetleg a minden polgár gondját a vállán cipelő miniszterelnökünk nem tiltakozott hangosan azonnal az eset ellen, illetve nem kérették be a szerb nagykövetet külpolitikai beszélgetésre.
Pedig ebben amúgy elég jók vagyunk: az ukrán nagykövetet legutóbb júliusban hívták be egy kárpátaljai templom felgyújtása ügyében, a német nagykövetet 2024 októberében hívatta be Szijjártó egy (magyar) kormánykritikus beszéde miatt, a svéd nagykövetet tavaly október végén kérettük be a svéd politikusok Orbánnal szemben kritikus álláspontja miatt.
Korábban is voltak ilyen ügyek: 2020-ban Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország nagyköveteit egyszerre rendelte magához a külügyminiszter arra hivatkozva, hogy álhíreket terjesztenek, illetve még a bideni idő utolsó hónapjaiban behívatta a budapesti amerikai külügyi vezetőt, szintén a miniszterelnök kritizálása miatt.
A helyzet az, hogy a szerb nagykövet igenis behívás alatt áll, csak éppen negatív raporton van: azaz nyugodtan szundít a rezidenciája emeletén. Létezik ez a gondolkodás, hiszen Navracsics Tibor is azt állította nemrég a helyi önazonosság védelméről szóló törvény vonatkozásában, hogy „nem értéktelenednek el az ingatlanok, csak csökken az áruk”, vagy felidézhetjük a fideszes Dancsó József parlamenti képviselő örökké emlékezetes mondását, miszerint
„a gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív”.
Azaz mivel a szerb nagykövet (negatív) rapporton van, minden a legnagyobb rendben, nincs itt semmi nézni való, mindenki menjen haza.
