1944 tavaszán hurcolták el a magyar csendőrök Máramarosszigeten az ortodox Wiesel családot, melyből az apa, az anya és az egyik kislány a haláltáborokban veszítette az életét.
A 16 éves Elie Wiesel és két nővére túlélte. A fiatal zsidó fiú – Kertész Imre kor és sorstársa – nem tért vissza, hanem Franciaországban talált új hazára, ahol újságíró, majd író lett. Ő a holokauszt irodalom egyik klasszikusa, akinek művei a rendszerváltás előtt nem jelenhettek meg Magyarországon, mert a holokauszt narratívát Moszkva határozta meg az egész szocialista táborban.
Sztálin politikai antiszemitizmusa
A szovjet diktátor ellenfelei a bolsevik pártban elsősorban zsidó származású vezetők voltak, akiket Sztálin szorgalmasan likvidált: Kamenyev és Zinovjev a terror perek áldozatává váltak a harmincas években, Trockijjal Mexikóban Sztálin megbízásából jégcsákány végzett.
A másik oka az volt Sztálin antiszemitizmusának, hogy megegyezésre törekedett Hitlerrel, aki számára erős propaganda fegyver volt az antiszemitizmus, noha a náci Németországban viszonylag kevés zsidó élt, míg például a Szovjetunióban jelentős kisebbséget alkottak, és a legnagyobb zsidó közösség akkoriban ott volt megtalálható. Különösen azután nőtt meg a zsidók száma a Szovjetunióban, hogy a Hitler – Sztálin paktum következtében a náci Németország és a kommunista Szovjetunió felosztotta Lengyelországot 1939-ben.
Amikor a nácik 1941 nyarán megtámadták a Szovjetuniót megkezdődött a zsidók lemészárlása: Kijev mellett Babij Jarban több mint 33 ezer zsidót gyilkolt meg az SS.
Sztálin antiszemitizmusának harmadik oka Izrael volt: a szovjet diktátor abban a reményben támogatta a zsidó állam megalakulását 1948-ban, hogy szövetségest szerez a Közel Keleten. Tévedett: a zsidó állam a demokráciát és a Nyugatot választotta. Sztálin dührohamot kapott, és elrendelte a zsidó származású vezetők elbocsátását sőt gyakran likvidálását nemcsak a Szovjetunióban, de a szövetséges országokban, így Csehszlovákiában és Magyarországon is. A leghíresebb “cionista” per Csehszlovákiában folyt, ahol Slanskyt, a kommunista párt főtitkárát és a pártvezetés zsidó tagjainak jórészét halálra ítélték és kivégezték.
Magyarországon a zsidó származású Rákosi, Gerő és Farkas Mihály rettegtek, hogy ők lesznek a következők, ezért Péter Gábort, az ÁVH parancsnokát jelentették fel Sztálinnál.
A bizonyíték egy kép volt, mely együtt ábrázolta Péter Gábort Allen Dulles-szel, a CIA elődjének, az OSS-nek a főnökével. Péter Gábor azért találkozott az amerikai kémfőnökkel Svájcban, mert a második világháború után az USA és Magyarország együtt üldözte a felelősségre vonás elől menekülő nácikat. Mindez nem érdekelte Sztálint, aki elrendelte Péter Gábor letartóztatását. Az ÁVH rettegett főnöke így mint “nyugatbarát cionista ügynök” került letartóztatásba, ahol aztán a saját emberei majdnem agyonverték. Nem sokkal később Sztálin meghalt, de a politikai antiszemitizmus nem enyhült Moszkvában. Miért?
1956 februárjában Nyikita Szergejevics Hruscsov, Sztálin utóda titkos beszédet mondott, melyben leleplezte a diktátor bűneit. Sztálin óriási nemzetközi presztízse miatt a beszédet titokban akarták tartani, de egy zsidó származású lengyel kommunista eljuttatta azt a Moszadnak. Miután a beszéd megjelent a nyugati sajtóban, már nem lehetett letagadni, de Hruscsov bosszúért kiáltott, és Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt brutális tisztogatásba kezdett: a kommunista párt zsidó vezetőit kirúgták, a zsidó értelmiséget elbocsátották munkahelyükről. Szinte minden zsidó kivándorolt Izraelbe, Európába vagy az Egyesült Államokba.
A kommunista párt fejezte be Hitler művét: Lengyelországban alig maradtak zsidók holott a második világháború előtt itt volt a legnagyobb zsidó közösség a Szovjetunió mellett.
Alig maradt zsidó Lengyelországban, de ez nem zavarta meg Andropovot abban, hogy “világméretű cionista összeesküvésnek” nevezze a lengyel Szolidaritás mozgalmat, amely 1980-81-ben alapjaiban rendítette meg a kommunista rendszert Lengyelországban.
Andropov politikai antiszemitizmusa
Jurij Vlagyimirovics Andropov 1914-ben született a cári Oroszországban zsidó családban. Szüleit elveszítette a polgárháborúban 1918-1922, és egy gyereklágerben nőtt fel, melyet a Cseka működtetett a Szovjetunióban. Makarenko, a nagy szovjet pedagógus is egy ilyen gyereklágerben serénykedett, ahol futószalagon szállították az utánpótlást, az új janicsárokat a szovjet hatalomnak. Így lett Andropov nagykövet Budapesten 1956-ban, és Moszkvában annyira meg voltak vele elégedve, hogy 1967-ben kinevezték a KGB főnökének. Ezzel egyidőben vívta Izrael győztes háborúját amikor legyőzte a nála jóval erősebb arab hadseregeket, melyeket a Szovjetunió is támogatott. Moszkvában döntöttek: nemcsak a Szovjetunió, de a szövetséges szocialista országok is megszakították a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Egyúttal Andropov parancsba kapta: a zsidó származású kádereket állítsa választás elé a Szovjetunióban és a szövetséges államokban: kihez lojálisak? Izraelhez vagy a Szovjetunióhoz? Andropov számára nem volt kétséges a válasz: a szovjet döntést így magyarázta meg a szövetséges államok titkosszolgálatainak:
”a zsidók kevesen vannak, a muzulmánok sokan, tehát a Szovjetunió érdeke a muzulmánok támogatása!”
Így írta ezt meg Pacepa tábornok, aki nemsokkal azután, hogy meghallgatta Andropov eligazítását dezertált a román titkosszolgálattól, és több könyvben is megírta a tapasztalatait. Az idősebb Bush, aki CIA főnök volt mielőtt az USA elnökévé választották, megírta emlékirataiban, hogy Pacepa tábornok könyve mindig ott volt az íróasztalán. Andropov rájött arra, hogyha a Szovjetunió vezetője kíván lenni, akkor el kell titkolnia zsidó származását. Volt erre ideje hiszen 1967 és 82 között irányította a KGB-t. Miután eltüntette a zsidó származás nyomait, Andropov a kommunista párt főtitkára és a Szovjetunió elnöke lett.
A holokauszt irodalom a tűrt kategóriába tartozott Magyarországon
Aczél György, a magyar kulturális politika irányítója a Kádár korszakban jó kapcsolatot ápolt Andropovval, aki Magyarország számára sokkal többet megengedett mint más szocialista országnak, hiszen emlékezetében még ott bujkált 1956 amikor pillanatok alatt összedőlt a kommunista rendszer Magyarországon. Aczél bevezette a három T rendszert: a tiltás, a tűrés és a támogatás kategóriájába helyeztek el minden írót és témát. A holokauszt a tűrt kategóriába került annak ellenére, hogy Aczél György maga is majdnem a holokauszt áldozatává vált, de alkalmazkodnia kellett a moszkvai ukázhoz. Kertész Imre regénye, a Sorstalanság megjelenhetett, de alig keltett figyelmet, mert a tűrt kategóriába került szerzőket “nem volt szokás népszerűsíteni.”
Kertész jóval később a rendszerváltás után kapta meg a Nobel díjat.
Elie Wiesel holokauszt trilógiájának első része közvetlenül a rendszerváltás után jelent meg 1991-ben. A második kötet magyar fordítása 2001-ben következett.
“Az emlékezés a túlélők bosszúja!”
– hangsúlyozta Elie Wiesel, aki 87 éves korában halt meg.
2009-ben látogatott először vissza Magyarországra, ahol az emberi jogok napján előadást tartott a Hit Parkban.
Furcsa kelet-európai történet és sajnos nagyon is jellemző, hogy Wiesel holokauszt trilógiájának harmadik kötete csak most, 2025-ben jelent meg Magyarországon…
