Még ma sem tudja senki sem, hogy hányan haltak meg a szovjet lágerekben – köztük magyarok is szép számmal: például Bethlen István miniszterelnök vagy a Szovjetunióba emigrált magyar kommunisták jórésze.
Sztálin rendszere sokban hasonlított a nácik elnyomására, a szovjet diktátor maga is tisztában volt ezzel. Amikor Teheránban 1943- ban találkozott Roosevelt amerikai elnökkel, akkor így mutatta be neki Lavrentyij Pavlovics Beriját, a terror hálózat főnökét: nas Himmler! A mi Himmlerünk! Heinrich Himmler, az SS és az RSHA, a birodalmi biztonsági hivatal főnöke sok millió ember haláláért volt felelős, köztük hatmillió zsidóért. A náci lágereket felszámolták 1945-ben, Auschwitzot a szovjet katonák szabadították fel. A Gulagot Sztálin halála után számolták fel, Lavrentyij Pavlovics Beriját társai ugyanúgy tették el láb alól mint ahogy annak idején a szovjet főrendőr: azzal vádolták, hogy imperialista kém!
Kínában csak 2012-ben szüntették meg a Gulagot
A laogai rendszer azért volt különösen szörnyű, mert az egész családot érintette: a papát, a mamát és a gyerekeket külön külön lágerekbe csukták, melyeket isten háta mögötti területekre telepítettek a Mennyei Birodalomban. Teng Hsziao-ping, a későbbi reformok hőse, így disznó pásztorként tengette egy ideig napjait. Fiát kidobták az ablakon, a gerince megsérült, a rokkant szövetség elnöke lett amikor apja átvette a hatalmat Mao elnök halála után.
Hszi Csin-ping elnöknek az első döntései közé tartozott a rémes laogai rendszer megszüntetése, egyáltalán nem véletlenül: apját, a veterán kommunistát elítélték a kulturális forradalom idején – 1966-67. A gimnazista diák Hszi Csin-pinget is száműzték, és éveket töltött mezőgazdasági munkával Senhszi tartományban. Mao elnök halála után a papa kiszabadult, és összegyűjtötte a családját. Sírva kérdezte a fiaitól, hogy melyik-melyik hiszen nem ismerte meg őket többéves távollét után.
Jellemző egyébként, hogy az Egyesült Államok elnöke, Nixon Kissinger külügyminiszter társaságában épp a kulturális forradalom kellős közepén, 1972-ben csapott Mao elnök véres tenyerébe. Az USA-nak szüksége volt Kínára a Szovjetunióval szemben, és Washingtonban fütyültek arra, hogy milyen brutális az elnyomás a kommunista Kínában.
Amikor aztán sok évtizedes együttműködés után Washingtonban közölték, hogy Kína immár az USA elsőszámú stratégiai ellenfele, akkor az egyik indok épp az volt, hogy nőtt a belső elnyomás Kínában. Valójában Hszi Csin-ping elnök bűne Washington szemében az, hogy a G20 csúcson Hangcsouban jelezte igényét: Kína G2 rendszert akar! Peking bele akar szólni a világ ügyeibe. Az USA azonban szeretné továbbra is egyedül kormányozni a világot…