Mint azt olvashatni, a legújabb kutatásokon alapuló modellek szerint a világ népessége 2039-ben érné el a csúcspontját, azaz több mint 40 évvel az ENSZ jelenlegi, alapesetnek tekintett forgatókönyvében megjósolt időpont előtt.
A fejlett gazdaságokban a létszám gyorsan csökken, és a folyamat azt eredményezheti, hogy a népességük a mai 1,3 milliárdról 2050-re 1,15 milliárdra, 2100-ra pedig 650 millióra zuhan. Ez a modell tehát azt jósolja, hogy egy fejlett piacgazdaságú országban a népesség az évszázad végére a felére esne vissza.
Normál esetben a hír nem hogy idegesítené az embert, hanem még örülne is neki. Jelenleg már 8 185 872 864-en vagyunk, és a népesség másodpercenként kb. 2,24 fővel nő, és ha ez változatlanul így menne tovább, a végén az emberiségen már csak a kannibalizmus segítene, az meg nem hiányzik senkinek. Se a sütőbe rakva, se az ebédlőasztalnál, se az egyik, se a másik oldalon.
Szóval nagy öröm, hogy emberiségként végre csökkenünk, mert az élet már egy jóideje rádöbbentett arra, hogy a Föld ennyi embernek kicsi. Ennek ellenére egymást érik a rémült, sikoltozós írások, hogy te jóisten, meg jézusmária, csökken a világ leggyönyörűbb és legokosabb populációja, azaz miénk, amiből rögtön látható, hogy a cikkeket illetően a nemzetállamok legnemzetibb Szerzőiről van szó. A világ népességcsökkenése egyáltalán nem érdekli őket, annál inkább a saját nemzetük, és leginkább annak örülnének, ha mindenki más csökkenne, csak ők növekednek korlátlanul, így majd mikor ők lesznek a legtöbben, csudálatos nemzetüknek sokkal könnyebb megszerezni a világhatalmat, mert az nekik jár. Nagy létszámú országnak lenni jóval kedvezőbb, mint törpeállamként éldegélni, mely törpeállamot az ócskább, de szemét módon népesebb nemzetek simán el tudják taposni. Pláne, ha egy pszichopata vezeti őket, aki szintén világhatalomra tör.
Példa: piréz deszantosok szállják meg a leendő magyar főváros, azaz Debrecen fontosabb pontjait, úgymint főutca, piac, akkugyár, esetleg Közlekedési Múzeum, miközben a 30 milliós piréz állam ultimátumot tesz közzé, mely szerint a magyar fasiszták Pirézia biztonságát és épségét fenyegetik. Ezért voltak kénytelenek alkalmazni a megelőző csapást, melyet nemsokára Budapest bombázása követ. Az új határ a Tisza… illetve a Duna … azaz a Fertő tó. Nyugati partja. Ellenállás esetén a magyar fasiszták megnézhetik magukat! Aláírás: Nagy Kipcsák, Főpiréz. A történteket meghallva Szijjártó vizsgálatot indít, majd sértődötten bekéreti az EU követeket, és szemükre hányja, hogy mi dolog ez a fegyverküldés nekünk? Mi a fityfenét csináljunk mi azzal, mikor kifejezetten békés, sőt nagyon is békepárti nemzet vagyunk? Nem úgy, mint a háborúpárti ukránok! Igaz, a miniszterelnök úr azt mondta: „Sohasem adjuk meg magunkat, sohasem adjuk fel a szabadságunkat, és sohasem engedjük át az országunkat idegeneknek”, de néha, a nagy melegben még ő is beszél hülyeségeket. Az erősebbnek oda kell adni, amit akar, és punktum (ezt is a miniszterelnök úr hirdeti).
A példából a valóságra térve (habár a példa is a valóságon alapul) mindenki által látható, hogy Magyarország kormánya nemzetállamhoz illőn igyekszik minket szaporítani. Sajnos eléggé sikertelenül, mert a tavalyi 1,51-es teljes termékenységi arányszám (TFR) ugyan nagyobb, mint a 2011-es 1,26, de így is olyan messze van a 2,1-től (amellyel a népesség, ha nem is növelhető, de legalább szinten tartható lenne), mint Spalató Jeruzsálemtől.
Szóval fogyunk. De néhányunk szerint nem akkora nagy baj ez, hiszen ha sikerülne is föltornászni a TFR 1,51-es értékét mondjuk, 1,66-ra (tovább már nem nagyon), és ennek révén 2090-re Magyarországon nem 6,2 millióan, hanem 6,6 millióan élnének, na bumm, akkor mi van? Az a négyszázezer ember se nem oszt, se nem szoroz. A hétmillió alatti szám, azaz a kétmilliós mínusz viszont már igen, mivel így megszűnik a lakásínség, kisebbek lesznek a dugók az utakon, és kevésbé lesz zsúfolt a villamos, azaz semmi értelme ennek a szaporítási erőlködésnek, sőt direkt hasznos a csökkenési folyamat.
Így hinné az ember, de ez nem igaz. Van ugyanis a népességen belül egy elég nagy, és a modern kor emelkedő életszínvonala, valamint a folyamatosan fejlődő orvostudomány révén egyre növekvő számú csoport, amely már semmi hasznot nem hajt, mégis el kell őket tartani. Mégpedig a többieknek. Ez a felosztó-kirovó jellegű nyugdíjellátás jellegzetessége, hogy a nyugdíjasokat az akkori aktívak tartják el, és nálunk ilyen rendszer van. Ebből következően, ha egyre kevesebb az aktív népesség, és egyre több a nyugdíjas, akkor a rendszer a fenntarthatatlanság felé halad.
Ez persze nem maradt észrevétlen a szakemberek előtt, és a Bokros-Surányi által fémjelzett korban (miniszterelnök: Horn Gyula), amely az országot éltanulóvá tette, sort kerítettek erre a kérdésre is. 1998-ban bevezették a nyugdíjpénztár intézményét, melyben mindenki magának gyűjti a nyugdíjat az aktív évei során, mégpedig kötelezően, így aztán tökmindegy, hogy hányan vannak az aktívak, meg a passzívak, a nyugdíjba vonulóknak mindig meglesz a nyugdíja, hiszen magának gyűjtötte össze. Ezzel a népességfogyás hatása kiküszöbölhető.
A módszernek persze van hátránya is. Mindaddig, amíg van nyugdíjas, akinek még nincsen nyugdíjpénztári megtakarítása, az államnak pénzbe kerül, hiszen a dolgozók adója most nem mind az akkori nyugdíjasokat tartja el, hanem a dolgozók saját, a jövőben felhasználható nyugdíjszámlájára megy, a hiányt pedig az államnak ki kell pótolni. Ez az átmeneti időszak sokáig tart, az elején kevés pénzbe kerül (Orbán kormány), aztán egyre többe (Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kormányok), végül sokba (második Orbán kormány), így aztán Orbán nem is vacakolt sokat, úgy lenyúlta a 2700 milliárdnyi MANYUP-ot, mint a sicc. Helyette a dolgozók kaptak egy ígéretet, hogy ha majd nyugdíjba mennek, az akkori kormány folyósítja a nyugdíjukat. Hogy mennyit? Valamennyit. Amennyi telik, természetesen.
Ezzel a lenyúlással Orbán két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt megszabadult az évenként egyre növekvő összeg előteremtésének nyűgjétől, másrészt az ölébe hullott a főleg Gyurcsányék által gyűjtögetett 2700 milliárd, amely az akkori GDP 10 % volt. Ebből következően az akkori hivatalos ~80 % GDP arányos államadósság ténylegesen csak ~70 %, és, hogy ha ma ez az érték 75 %, teljes rejtély, hogy milyen alapon van képük Orbánéknak kijelenteni, hogy „Gyurcsányék eladósították az országot.” A lenyúlt összeg persze pillanatok alatt eltűnt a nagy kavargásban, és ma már csak bottal üthetjük a nyomát.
A MANYUP nem lévén többé, könnyen megérthetjük azt, hogy Orbánék miért forszírozzák a népesség növelését (legyen, aki majd fizeti a nyugdíjasokat), az viszont érdekes, hogy ez a forszírozás mennyire nem sikerült nekik. (Lásd itt.)
Az orbáni 13 év alatti születési átlag 90.226 gyermek/év, a gyurcsányi 5 év alatt ugyanez az átlag 97.618 gyermek/év, ráadásul a múlt évben született gyermekek száma 85.225, azaz minden idők negatív rekordja. 13 évnyi regnálás után! Ráadásul nehéz ráfogni Gyurcsányra, mert az ő idejében született gyermekek még csak most érettségiznek, azaz a főördögnek a népességcsökkenéshez láthatóan nincs köze.
Na de nem kell ám Orbánékat félteni, mert mint Hankó miniszter úr világgá harsogta:
„…abban, hogy mennyi gyerek születik, sajnálatos módon benne van a Bokros-csomag idején visszaesett születésszám. Ha jól számolunk, akkor a Bokros-csomag idején meg nem született gyermekeknek kellene most édesanyáknak és édesapáknak lenniük. A Kincs számítása szerint 322 ezerrel kevesebb szülő van ma Magyarországon a Bokros-csomag családellenes intézkedései miatt – tette hozzá.
Aha. Szóval a Bokros. Aki éltanulóvá tette Magyarországot, egyben családelleneskedett is egy jóízűt, és most, szegény Orbánék alatt ezért születik olyan kevés gyerek kies hazánkban, mint még soha.
Ha az ember a miniszter úr szavaiban kételkedik (és bizony jogosan, mert amennyit ezek tudatlanságból vagy tudottan összehazudoznak, azt már csak géppel lehet összeszámolni), akkor a fenti link segítségével megnézi a statisztikát, és hát uramfia! Valóban van benne egy születésszám zuhanás, mégpedig 1991 – 1999 között. Az éves születésszám a kilenc év alatt 127.207 gyermek/évről 94.645 gyermek/évre esik, mégpedig folyamatosan és egyenletesen, bármi fajta megbicsaklás vagy törés nélkül, azaz egyértelmű, hogy az 1995-ben, azaz az időszak közepén bevezetett Bokros csomag nem volt hatással a folyamatos születésszám esésre, se pro, se kontra. Még egy kicsit se.
Csak legalább egyszer mondanának igazat! De nem. És még képesek arról fecsegni, hogy Gyurcsány a hazudós!
Hja, kérem, ha sokan elhiszik…
