Miközben Orbán Viktor Brüsszelben a nemzetközi patrióta jobboldal közelgő áttöréséről beszél, az európai erőviszonyok látványosan átrendeződnek. A magyar miniszterelnök korábbi különutas politikájának örököseként egyre inkább Robert Fico szlovák kormányfő lép elő Moszkva legfontosabb uniós partnerévé. Az orosz energiafüggőség védelme, a katonai kapcsolatok újjáépítése és a NATO bizalmi aggályai mind arra utalnak: Szlovákia fokozatosan átveszi azt a szerepet, amelyet hosszú éveken át Orbán Magyarországa töltött be az euroatlanti szövetségi rendszerben.
Orbán Viktor a brüsszeli Patrióták-tanácskozásról üzent híveinek. A volt magyar miniszterelnök Facebook-bejegyzésében azt írta, hogy egy éven belül Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Lengyelországban is választásokat rendeznek, és szerinte mindenütt „a patrióta jobboldalnak áll a zászló”. A kijelentés azonban egy olyan időszakban hangzott el, amikor Orbán politikai mozgástere már jelentősen szűkebb az európai politikában, miközben Moszkva új szövetségest talált magának az Európai Unión belül.
Az orosz diplomácia figyelme egyre inkább Robert Ficóra összpontosul.
Ennek látványos jele volt, hogy a szlovák miniszterelnök május 9-én gyakorlatilag egyedüli uniós vezetőként vett részt Moszkvában a győzelem napi ünnepségeken és tárgyalt Vlagyimir Putyinnal. Azóta a két ország kapcsolatai tovább mélyültek: közös kormányközi bizottság készíti elő a következő Fico–Putyin-csúcstalálkozót, miközben Pozsony új katonai attasét küldött az orosz fővárosba.
A szlovák kormány energiaügyekben is hasonló álláspontot képvisel, mint korábban Budapest. Robert Fico azzal érvel, hogy az orosz földgázról való leválás a lakossági energiaárak emelkedéséhez vezetne. Ez az érvelés szinte szó szerint megegyezik azzal, amelyet éveken keresztül Orbán Viktor és Szijjártó Péter használt az orosz import fenntartása mellett. Miközben Brüsszel a jövő évi teljes leválás lehetőségeit vizsgálja, Pozsony továbbra is a gazdasági kockázatokra hivatkozva ellenzi a gyors szakítást.
A vita túlmutat az energiapolitikán.
Az Egyesült Államok stratégiai célja, hogy Európa végleg megszabaduljon az orosz energiahordozóktól, és washingtoni tisztviselők több alkalommal is világossá tették, hogy nem támogatják az orosz földgáz további európai jelenlétét.
Ebben a nemzetközi környezetben Fico álláspontja egyre inkább szembemegy a NATO és az Európai Unió meghatározó tagállamainak politikájával.
A legnagyobb vitát azonban nem az energia, hanem a katonai kapcsolatok újjáélesztése váltotta ki. Szlovákia az ukrajnai háború kitörése óta először nevezett ki ismét magas rangú katonai attasét Moszkvába. A dandártábornoki rangú Slavomír Staviarsky mellett egy ezredes szolgál helyettesként, ami diplomáciai körökben azt jelzi, hogy Pozsony komoly jelentőséget tulajdonít az orosz kapcsolatoknak.
A NATO-ban ez aggodalmat keltett. Martin Poliacik volt parlamenti képviselő a Deutsche Welle kérdésére úgy fogalmazott: önmagában egy katonai attasé kinevezése még nem rendkívüli esemény, de világos politikai üzenetet hordoz. A legnagyobb félelem szerinte az, hogy ismét szorosabb hírszerzési kapcsolatok épülhetnek ki Oroszország és Szlovákia között.
Ezek az aggodalmak nem előzmény nélküliek. A szlovák elhárítás 2021-ben leplezte le Szergej Szolomaszovot, az orosz katonai attasé helyettesét, akit azzal vádoltak, hogy szlovák állampolgárokat szervezett be és finanszírozott Moszkva érdekében. Az ügy akkora visszhangot váltott ki, hogy az orosz diplomatát végül kiutasították az országból. A mostani nyitás ezért sokak szerint nem egyszerű diplomáciai lépés, hanem egy tudatos politikai irányváltás része.
Pavel Macko nyugalmazott altábornagy, korábbi védelmiminiszter-helyettes szerint az orosz aktivitás nemcsak Szlovákiában, hanem az egész térségben erősödik.
Úgy véli, Moszkva az ukrajnai háborúval párhuzamosan fokozta hibrid műveleteit és befolyásszerzési kísérleteit. A tábornok attól tart, hogy a NATO hosszabb távon bizalmi fenntartásokkal kezelheti a szlovák szolgálatokat, noha azok szakmai színvonalát senki sem kérdőjelezi meg.
A Fico-kormány visszautasítja a kritikákat. Richard Gluck, a parlament honvédelmi bizottságának elnöke arra hivatkozik, hogy az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának, Franciaországnak és Németországnak ugyancsak vannak katonai attaséi Pozsonyban, ezért szerinte az orosz kapcsolatok normalizálása nem tekinthető rendkívüli lépésnek.
A vita azonban valójában nem a diplomáciai formalitásokról szól, hanem a geopolitikai orientációról.
Amíg Orbán Viktor volt az Európai Unión belüli legmarkánsabb oroszbarát hang, Moszkvának biztos támasza volt Brüsszelben és a NATO-n belül.
A magyar politikai fordulat után ezt a szerepet egyre inkább Robert Fico tölti be. Ezért figyeli ma minden korábbinál nagyobb érdeklődéssel Pozsonyt nemcsak Moszkva, hanem Brüsszel és a NATO vezetése is. Az igazi kérdés már nem az, hogy Szlovákia fenntartja-e kapcsolatait Oroszországgal, hanem az, hogy ezek a kapcsolatok milyen mértékben befolyásolják majd az euroatlanti szövetségi rendszer egységét a következő években.
