Azt mondja az Orbán Viktor, hogy:
„Az olasz és a magyar két szabadságharcos nép, amely sohasem adja meg magát, sohasem adja fel a szabadságát, és sohasem engedi át az országát idegeneknek.”
Eltekintve attól, hogy ezt a törökök, az osztrákok meg az oroszok, illetve hát a volt Szovjetunió volt népei másképp tudják, szükséges megjegyeznünk, hogy például a Gyurcsány nevű sose mondott ilyet. Az az ember valahogy képtelen a fényes múltból erőt és ihletet meríteni, nem érdekli a régi dicsőség, állandóan valami élhető, demokratikus, európéer országról beszél, melyet az igaz magyarok nem tudnak hová tenni. Bezzeg a régi hősi évek, mikor elmentünk Nyugatra szabadságharcolni egy kicsit, lenyilaztuk a kolostorok meg a falvak döbbenten bámuló lakóit, és hazahoztuk a zsákmányt. Az igen! Az már dicsőség! Semmi kompromisszum, amely a szuverénségünket korlátozza. Putyin is tőlünk tanulta a szerzést, bamba libsibolsik! Elvenni, ami kell, mert az jár nekünk!
Igaz, hogy ezt magyaros szuverénkedést az akkori Brüsszel egyre rosszabb szemmel nézte, és mikor végleg megunta, 933-ban Merseburgnál, majd 955-ben Augsburgnál kissé (nagyon) megtépázta a magyar dicsőséget, és úgy elkente a pofánkat, hogy jobban se kell. Ebből jött rá Géza meg Vajk, hogy Európában európaiként kell élned, nincs mese. Orbán és Gyurcsány között az a különbség, hogy az utóbbinak így természetes, de az előbbi ezt a követelményt még nem vette észre. Vagy nem fogadja el. Melyik rosszabb, lehet dönteni. Mindkét kérdésben is.
Na jó, persze hogy gyönyörű a múlt hullámain való ringatózás, mert ott ülve a parton és várva a nagy hajót unalmas ám, nagyon. Egy kis hősi felbuzdulással az idő gyorsítható, ily módon relatíve hamarabbra várhatjuk a bárkát, amely az éji homályból érkezik, és a régi dicsőséget, az új Messiást, na meg a használt zsilettpengéket hozza. Ezekre a kárpát-medencei Passzívlandnak múlhatatlan szüksége van, mert csak úgy magától nem jut semmire (mint halljuk, minket már a románok is!).
Itt várunk hát lélegzetvisszafojtva, ha pedig minden megérkezett, egyértelműen kiderül, hogy tényleg nem a mi dolgunk bármit csinálni! Az a mások feladata. Gürizzen az ellenzék, ha győzni akar! Például tegyen úgy, mint Gyújtó Hang, aki járja az országot, és elmondja mindazt, amit az óellenzék már időtlen idők óta hajtogat, csak nekik nem hiszi el senki. Gyújtó Hangnak is csak az ellenzék volt szavazói, viszont ők ma már mindannyian.
„Orbán Viktor emlékeztetett arra, hogy Magyarország 14 éve sikeresen harcol a nemzetközi baloldal ellen. A magyarok küldetése, hogy bebizonyítsák, a baloldal legyőzhető. – Mi ötször legyőztük őket – jelentette ki.”
És négyszer vesztett, de hagyjuk ez. Úgysem érdekes. Az Egyesült Államokban a republikánusok 24-szer győztek, és 18-szor vesztettek, de ezt nem számolgatja senki.
Egyébként az öt fideszes győzelemből az utóbbi négy egyetlen embernek köszönhető, aki MSZP tag volt egykoron. 2006. Őszöd. Frakcióülés. Úgy beszélik, ma már nem az, de így is igencsak jól megy neki. Az is lehet, hogy valaki vagy valakik segítették a frakcióból, így aztán Orbán Viktor az ő jóvoltukból kapott négyszer diktátori felhatalmazást. Azaz kétharmadot.
„Ez a magyarok küldetése.” A magyaroké. Aha. Tehát Orbán szerint a baloldaliak nem magyarok, hiszen őket kell legyőzni a magyaroknak. Ezt a baloldaliak eddig is tudták, de így áperte kimondva azért hatásosabb. Ebből következően ők nem hazafiak, mivel a magyarok közül kipaterolva sehonnai, bitang ember lett belőlük, kinek drágább rongy élete, satöbbi. Hát kellett ez nekik, tessen mondani? Ahelyett, hogy normális hetero, keresztény, patriarcha, minden szegényt, nyomorultat, haszontalant és gyengét az árokparton hagyó, vagy inkább az árokba rugdosó, virtigli jobboldali lett volna belőlük, a magyaroktól elfajzott, baloldali nézeteket vallanak, sőt képesek azt az aljanépet megsajnálni, és adni nekik némi pénzt a közösből! Azoknak, akiknek még egy nyomorult jachtjuk sincs valami menőbb kikötőben, így aztán mindegyik annyit is ér. Az igazi jobboldali szerint viszont a semmit sem érőknek nem jár pénz! Egy vas se! A jachtosoknak viszont igen. Annál több, minél nagyobb a jacht.
Az sajnos tévedés, hogy Magyarország 14 éve sikeresen harcol a nemzetközi baloldal ellen, a miniszterelnök úr nyilván nem nemzetközit, hanem magyarországit akart mondani (magyart ugyebár a baloldalra nem mondhat), mert az itteni baloldal elleni harca valóban nagyon sikeres. A nemzetközi baloldalt viszont elég kevéssé érdekli, hogy a 400 milliós Európában egy 10 milliós ország ugribugri miniszterelnöke ki ellen küzd, hol és hogyan (néha például a folyosón a kávéval), mert nemhogy a nemzetközi, de még az európai baloldal sikere is teljesen független Orbán handabandázásától. Ő tehát csak a komplett EU ellen küzdhet, mégpedig egyetlen módszerrel. Otthagyhatja őket (velünk együtt sajnos), ahogyan otthagyta a Néppártot is.
„Orbán kiemelte, Magyarország nem engedi be az illegális migránsokat, megvédi a határokat. Nem engedjük, hogy megváltoztassák a kultúránkat, Magyarország a mi otthonunk és otthon akarjuk benne érezni magunkat.”
Ez viszont talált. Jellegzetes példája a „Vak tyúk is talál szemet” mondásnak, mivel nem praktikus (= észszerű) oka volt Orbán negatív hozzáállásának a migránsokhoz, hanem érzelmi (= rühellési) ok. De bejött neki. Ebben az ellenzék, ahogy szokta, nem követte, pedig kellett volna. Sajnos nagyon is.
„Orbán kijelentette: az európai baloldal mindent elrontott, a brüsszeli bürokraták nem az európaiak érdekét szolgálják, hanem a sajátjukat. Ha ez így megy tovább, arra rámegy az Európai Unió. Brüsszelből nem kivonulni kell, hanem bevonulni; Brüsszelt vissza kell venni a bürokratáktól, és oda kell adni az európai embereknek.”
A nagy király, aki külföldön háborúzik, miközben otthon éhen halnak az emberek. Igaz, nem mindenki. A gond a kiválasztással van, mert az az ingyenélő, kontraszelektált fideszes gárda marad életben, amelytől önálló gazdasági siker nem várható, hiszen nagy részük a közpénzből fenntartott állami bürokráciában dolgozik (nem ingyen, de nem ám! – Magyarország az EU legdrágábban működő állama), akik meg gazdasági birodalmakat építenek, azok sem maguktól lettek jelentős NER oligarchák, mert állami támogatás és megrendelések nélkül a birodalmak úgy omlanának össze, mint a kártyavár.
A fentiekből látható, hogy Orbán Magyarországot sajnos már kinőtte. Nagyobb a távlat, világmegmentés a cél. Kit érdekel ez a pimf 93.000 négyzetkilométer, mikor az UFÓ-k már itt vannak a földön libsibolsinak álcázva magukat, és a konzervatívság tovább élése a tét. Na meg a szuverenitás. Orbán nem csapatjátékos, nem a támadásépítés és a gólpassz embere, hanem a sztár, aki korlátozás nélkül azt csinál, amit akar, és mindenki azért van itt a Földön, hogy kiszolgálja őt. Ibrahimovics volt ilyen, bár azzal a jelentős különbséggel, hogy ő tudott focizni is. Orbán viszont…, és Magyarországon kívül nemhogy miniszterelnök, de még huszonhatodik alabárdos sem lehetne, ahogy ez mindig kiderül, mikor átlépi a határt. A külföldnek csak azért van rá szüksége, már ha van egyáltalán, mert egy olyan ország miniszterelnöke, amelyik az EU és a NATO tagja, és ez egyes országoknak hasznos lehet. Ebből szűri le ő azt a téves következtetést, hogy partnere akárkinek, holott nem partner, hanem eszköz, ami adott célra kihasználható. Például okostele… illetve az azért túlzás. Mondjunk helyette talán telefont… vagy még inkább… megvan! Szikratávíró!
Az így jellemzésül sokkal jobban megfelel. És kinek kell manapság itthon okostelefon helyett egy szikratávíró? 2,5 millió választónak, ami sajnos elég a győzelemhez.
Hajrá Magyarország? Hajrá magyarok?
