Kezdőlap Címkék Baloldal

Címke: baloldal

Műelemzés – „A baloldal elvenné a tanárok pénzét”

Hát igen. Ilyenek ezek a baloldaliak. Ha már az Orbán család és a NER lovagok keserves munkával (jachtozás) lenyúlt pénzecskéjét nem tudják horgas karmaikkal magukhoz kapirgálni, szegény tanárok fizetésére ácsingóznak. Érdekesség, hogy amikor könnyen elvehették volna, mert ők voltak hatalmon, akkor nem vették el, ugyanis a 2010. előtti kormányok nagyobb arányban költöttek a GDP-ből oktatásra, mint az Orbán féle brancs bármelyik évben. Láthatóan nem csak mohó ez a baloldal, de még következetlen is.

„Az elmúlt két évben összességében megduplázódott a pedagógusképzést választók aránya hazánkban. Nagyon úgy tűnik, hogy a magyar társadalom érintett része megértette és magáévá tette az új életpályáról szóló törvény legfőbb üzenetét, miszerint a gyermekeink nevelésével, oktatásával foglalkozók anyagi és erkölcsi megbecsülésének egy felelős kormány gondolkodásának középpontjában kell állnia minden időben.”.

Mint az a statisztikából látható, a pedagógusképzést választók száma (fő):

2015:   20042              2018:   18830              2021:   14727

2016:   21529              2019:   18862              2022:   13658

2017:   18935              2020:   12871              2023:   18845

Hogy ezekből a számokból milyen matematikai műveletekkel jön ki az „összességében”, a „megduplázódás” és hogy mihez lett arányítva micsoda, az kissé érthetetlen, de ismerve a médiumot, ahol ez írás megjelent, a francot sem érdekli arrafelé a kérdés. Ha Szerző azt írta, akkor azt írta. Megduplázódott, és punktum! Összességében és középpontjában, snitt.

Mint tudjuk, a tanárok és óvónők bére 2010. óta több ütemben emelkedett, 2013. és 2017. között ötvenszázalékos, 2020-ban és 2022-ben tíz-tíz százalékos, 2023-ban pedig átlagosan 14 százalékos béremelés történt. Az inflációt figyelembe véve az oktatói/nevelői fizetések reálértéke 2017-ig nőtt, ekkor érte el a csúcsot 32 %-kal haladva meg a 2010-es évit, aztán a reálérték csökkenni kezdett, és a múlt évben pont ugyanannyi volt, mint 2010-ben, ami nem azt mutatja, hogy „a gyermekeink nevelésével és oktatásával foglalkozók erkölcsi és anyagi megbecsülése állt volna a kormány gondolkodásának középpontjában”. Egyáltalán nem azt.  Középpont helyett inkább a perifériát mondanám, ha ugyan egyáltalán állt valahol. Az ilyen viselkedés nagyon is illik egy nem annyira tudás-, hanem sokkal inkább munkaalapú társadalmat építő kormányhoz. Hiába hadoválnak, hogy ennyi meg annyi a nominális bér értéke, az infláció 2023-ra sikeresen lenullázta az összes addigi tanári fizetésemelést 2010-től máig, azaz 13 éven át. Mivel pedig az inflációhoz döntő részben a kormányoknak meg a nemzeti bankoknak van köze, a tettes kiléte nem vitás.

Így aztán szegény pedagógusok úgy érezhetik, hogy Orbán alatt megállt az idő, a regnálás során ugyanis nem történt számukra semmi pozitív fejlemény, azaz a kormány már jó ideje nem annyira felelős, hanem sokkal inkább felelőtlen az új nemzedékkel szemben, amelyet állítólag fokozottan gyámolít. Csak valahogy nem sikerül neki ez a gyámolítás, amint ez a pedagógus fizetések 2010-óta való nemnövekedéséből meg az egyéb (nem kicsi) pedofil botrányokból látható. Úgy látszik fideszéknek, nincs ehhez tehetségük. És mihez van, kérem, kérdem én (pedig nem kellene). Szóval a pedagógusoknak annyi. Vagyis nulla. Napjainkig.

Na de majd most! A kormány az eltelt 13 év alatt, azaz villámszerű gyorsasággal megértette az idők szavát, és íme, máris itt az életpálya törvény, amely bemutatja, hogy hogy micsoda elképesztő mértékben fogja az eddig ugyan inkább felelőtlen, de mostantól immár felelős kormány a pedagógusok bérét emelni…  majd egyszer.

Ha jön, lesz pénz

Jelenleg ugyanis nincs. Az ország költségvetése kifeküdt, a 27 %-os világbajnok ÁFÁ-ból, egyéb adókból meg a budapesti elvonásokból a kormányhoz beérkező adóbevételi összegecske másra kell. Például repülőtér vásárlásra, hogy a magán- és a miniszteri utazásokra bérelt repülők könnyed röpködését ne zavarhassa semmi, a 150 milliárd/év közpénzből propaganda szócsővé tett MTVA lefizetésére, Mészároséknak Paksra, a Budapest-Belgrád vasútvonalra szintén nekik, a felcsúti fociakadémiára, a gödi SAMSUNG gyár támogatására, az MNB veszteség kipótlására (1000 milliárd/félév!) és még számtalan egyéb helyre, amelyek mind sokkal fontosabbak a pedagógusfizetéseknél. Nem csoda, hogy a káprázatos életpálya modell jelenleg működésképtelen, pedig milyen jól ki lett találva, hogy a tanárok bére 2078-ban már hatezernyolcszázötvenszerese lesz a tatárjárás korabelinek (viszonyítás kérdése az egész, nemde?).

De ez pénztelenség még nem elég! Szegény, ártatlan kormány fejére csőstül jön a baj.

Dobrev Klára, Donáth Anna, Cseh Katalin és társai immár nem titkolják, hanem egyenesen dicsekednek vele, hogy európai parlamenti képviselői mandátumukat arra használják, hogy ártsanak hazájuknak. Kifacsart gondolkodásuk egyenesen hazafias tettnek tartja azt, amit a többség hazaárulásnak. Az őrület most ott tart, hogy az Európai Parlament be akarja perelni az Európai Bizottságot az Európai Bíróságnál, amiért felszabadított egy részt az eddig visszatartott, egyébként jog szerint nekünk járó forrásokból.”

Bizony, hogy úgy, emberek! Az őrület. Ott tart. Egészen ott.

A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy az Európai Uniónak vannak normái, melyekről úgy gondolja, hogy a tagországokban azokat be kell tartani, hiszen a nyitott határok, a szabad tőke és termékáramlás, valamint a korlátozatlan utazás miatt ne érhessen hátrány senkit sehol, még a helyi államapparátussal való konfrontáció esetén sem. Sajnos a jelenlegi magyar kormány nem egy virtigli normakövető társaság, így aztán néhol… itt-ott… erre-arra megsérti a normákat. Ilyenkor az EU eljárást indít, majd meghozza határozatát, és közli az adott országgal, hogy min kell változtatnia. Nekünk is megküldte az ominózus 27 pontot, amelyeket teljesítve máris utalnák a pénzt, csak az a baj, hogy a kormány nem teljesíti. Egyet sem. Így aztán pénz sincs. Helyette a kormány arra hivatkozik, hogy nem is az a 27 pont a baj. Pedig de.

Feltehető a kérdés, hogy ha hazaárulás definíció szerint azzal a viselkedéssel azonos, amely MIATT nincs pénz, akkor miért pont az ellenzék a hazaáruló, miért nem Orbán Viktor? Ő ugyanis nem „elvenné” a tanárok pénzét, hanem elvette. Kétszer.

  • Először, mikor annyi más kiadást sorolt a tanárok elé, hogy nekik már egy fillér hazai bevétel sem maradt béremelésre a kormány által tőlünk adóként beszedett 38 000 000 000 000 forintból.
  • Másodszor, mikor nem teljesítette az EU által előírt 27 pontot, ezért EU pénz sincs.

Ehhez képest az, hogy az ellenzék brüsszeli képviselői azért lobbiznak, hogy legyen már egy kicsit több nálunk a demokrácia, gyakorlatilag nulla (ehhez nincs más eszközük). Orbán persze bármikor és azonnal áthúzhatná gonosz, hazaáruló számításukat, mert csak teljesíti a 27 pontot, és Dobrevék lobbizása máris elhalálozott. De nem.

Érdekesség, hogy Orbánnak van még egy fegyvere, amelyben bízhat, és szemmel láthatólag bízik is, mégpedig a vétóval való zsarolás. Az igazság az, hogy most már akár ezt a bugris módszert is elfogadnánk, ha ennek révén sikerülne neki a pénzlehívás, de már ez se megy.

Az elemzett írásműben szereplő további hazaárulózás, libernyákozás és konzumidiótázás nem érdemes még csak elolvasásra sem, ugyanis nem a hazaárulók, libernyákok és konzumidióták veszik el a pénzt a tanároktól, hanem Orbán Viktor. Abból fizeti a magyarországi „néptanítót”, azaz a pedagógusok helyett a NER médiabirodalmat és szerzőgárdáját (lásd a jelen műelemzés témáját), ahová az MTVA is beletartozik a maga évi 150 milliárdjával. Az így kialakított totális média túlsúly miatt az ő nem konzum-, hanem fideszidiótákra kihegyezett népnevelésük sokkal sikeresebb a gyakorlatilag média nélküli ellenzékénél. Ez a tény a választások eredményeiből kristálytisztán látható.

Amikor pedig az ember azt olvassa, hogy az alapítványokba szervezett (= FIDESZ által lenyúlt) egyetemek középiskolákat olvasztanak magukba, amelyek aztán majd várhatóan elnyelik az általános iskolákat is, és visszatér a nádpálcás, memoriterhívő tanítók kora a falon függő fidesztízparancsolattal, a válogatott Orbán mondások mellett, meg az olyan iskoláké, ahol már a pedellus is tarthat fizikaórát, mert nincs más, megvilágosodik a kormány célja: csak semmi fizetésemelés, nehogy már a legjobbak menjenek tanárnak! Azok képesek értő módon felvilágosítani a gyerekeket, akik hazaviszik a tudást, és még a végén ráébred a nép!

Ami nemkívánatos. Nekik.

Nagyon nem az.

Argentína – elnökválasztás  142%-os inflációval

Argentínában késhegyig menő harc folyik a baloldali gazdasági miniszter és az “anarcho-kapitalista” szélsőjobboldali jelölt között, aki dollár alapon akarja újjászervezni Dél Amerika második legnagyobb gazdaságát.

“Felrobbantanám a nemzeti bankot” – ígéri Javier Milei, aki megnyerte az elnökválasztás első fordulóját, és nem esélytelen a második fordulóban sem. Népszerűségének oka nyilvánvaló: a három számjegyű infláció, amely tovább galoppozik felfelé. Szeptemberben még “csak” 138% volt, októberben már 142% – jelentette az AFP hírügynökség Buenos Airesből. Ez a 12 hónapos mutató, de a gazdasági minisztérium azt hangsúlyozza, hogy ha az októberi árakat viszonyítjuk a szeptemberiekhez, akkor az infláció “csak” 8% tehát valamelyest lassult a tempója, mert augusztusról szeptemberre ez még 12,7% volt. Csekély vigasz ez a lakosságnak, melynek mind nagyobb része süllyed nyomorba a tartósan magas infláció miatt.

“Évtizedek óta csökken az életszínvonal  Argentínában“ – harsogja a szélsőjobboldali Javier Milei, és a tények őt igazolják. Argentína a második világháború után állt igazán jól amikor élelmiszer exportja a csúcsra járt, mert a lerongyolódott Európa mindent megvásárolt. Azóta nem sikerült hatékony gazdasági modellt kialakítani: a jobb és baloldali kormányok egyaránt képtelenek voltak bármilyen elképzeléssel előállni, a korrupcióban viszont jeleskedtek.

Hogy lehet élni 142%-os inflációval?

A lakosság jórésze áttért a cserekereskedelemre: használt ruhát adnak élelmiszerért.
“Az élelmiszer borzasztóan drága “- panaszkodik a francia RFI riporterének egy 25 éves nő Buenos Aires egyik szegény negyedében. Itt, a Villa Fioritoban született Diego Maradona, a legendás futballista, aki világbajnoki címet nyert Argentínának. Minden falról ő néz le a szegény városrészre, ahol nem sok minden változott az elmúlt évtizedekben. A cserekereskedés alkalmi pultokon folyik, de a bátrabbak becsöngetnek a házakba, és ott próbálnak alkalmi üzletet kötni:

“adok egy szép bár kissé használt inget egy kiló rizsért.”

A 28 éves Maria Fernanda Diaz a híd alatt alszik, és könyöradományokból él: ”Jöjjenek csak ide a politikusok, és nézzenek itt körül! Megláthatják, hogy élünk mi itt!”

Még a hivatalos adatok szerint is a lakosság 40%-a a szegénységi küszöb alatt él Argentínában. A valóság ennél még rosszabb, mert a magas infláció egyre több középosztálybeli családot sodor a szegénység felé.

“Minden nap új árak vannak” – vázolja fel a hétköznapi helyzetet egy 35 éves családanya, akinek két gyereke van. Az ócskapiacon árusítja a család ruhatárát, és így próbálja megszerezni a vacsorára valót.

“A pelenka csomagja nemrég még 2600 pesoba került, de ma már 4500 pesoba!” – panaszkodik az argentin családanya. A 4500 peso körülbelül 13 dollárt ér jelenleg Buenos Airesben.

A minimálbér Argentínában 420 amerikai dollárnak felel meg novemberben.

A szegények a Facebookon csere csapatokat szerveznek, ahol nemcsak árukat, de információkat is cserélnek. “Sok barátság alakul így ki a sorstárs családanyák között“ – mondják az asszonyok az ócskapiacon.

“Drámai a szegénység Argentínában, de ezek az önvédelmi csereszervezetek sokat enyhítenek a gondokon” – nyilatkozta a közszolgálati RFI-nek Mariana Luzzi szociológus.

Az elnökválasztás második fordulóját vasárnap rendezik meg Argentínában.

Foszlányaim – Márki-Zay és az ő centrális erőtere

1

Márki-Zay Péter hétgyermekes, keresztény, konzervatív. Ezt szinte minden beszédében centrális erőtérként ismételgetti. Tessék mondani a fenti három jelző jelent a politikában bármiféle erényt?

A templombajárás magánügy; az, hogy melyik felekezet templomába jár teljesen irreleváns, hogy politikai meggyőződése konzervatív az demokratáéknál semmiképpen sem jelent többet, mint bármilyen más ideológiát követni!

Jó marketing fogásként azzal kérkedik, hogy „én már akkor is templomba járó keresztény voltam, mikor Orbán Viktor a KISZ-ben volt, és már akkor is jobboldali voltam, mikor Orbán a Liberális Internacionálé alelnöke volt”.

És? Ebből mi következik?

Igazán nem szoktam Orbán védelmére kelni, de ez önmagában milyen negatívumot jelent Orbánra vonatkoztatva? Ráadásul akkor, amikor akár polgármesterségét, akár  előválasztási győzelmét baloldali és liberális pártoknak is köszönheti?!

Az előválasztási kampányban jól kamatoztatta marketinges vénáját, azonban politikailag még alapfokon sem mutatott semmiféle erényt, hacsak nem nevezzük annak Trump mintájú hazug negatív kampányát, ami miatt naponta kellett magyarázkodni és bocsánatot kérni.

a jövő évi választásokat illetően Viszont nem túl rózsásak  kilátásai: Orbán és csapata hatékonyabban tud gyurcsányozni.

A hozzá nem értő balközép ágyazott meg az Orbán rendszernek

Paul Lendvainak, aki feldolgozta az elmúlt harminc év történetét az a véleménye, hogy a baloldal hozzá nem értése ágyazott meg Orbán rendszerének.

A Szabad Nép egykori újságírója, aki Bécsbe emigrált, megírta Magyarország történetét. Ehhez csatlakozik most a rendszerváltás óta eltelt harminc év története, melyet Paul Lendvai két részre oszt. Az első a nemzeti együttműködés rendszerének kialakulásáig tart, a második pedig Orbán Viktor sajátos illiberális demokráciáját elemzi.

Paul Lendvai megállapítja, hogy a balközép elit sem a gazdasághoz sem a politikához nem értett, ezért a magyar nép szemében megbukott. Ezt használta ki Orbán Viktor, akinek a politikai tehetségéhez nem fér kétség.

A végtelenített illiberális demokrácia

A magyar miniszterelnök elképzelése szerint uralma örök, mert a választási rendszer garantál annyi szavazót, ahány a nemzeti együttműködés rendszeréhez kell. Ez aggasztja Paul Lendvait, mert számára a nemzeti együttműködés rendszere leválthatlannak látszik.

A Die Presse szerint a proteszt szavazatok ennek ellenére véget vethetnek Orbán Viktor uralmának.

A nemzeti együttműködés rendszerét destabilizálhatja az elhúzódó vírusválság is, amely megnöveli a létbizonytalanságot a választópolgárok körében. Márpedig, ha csökken az életszínvonal, akkor a szavazópolgárok lelkesedése is megcsappanhat.

Orbán Viktornak épp ezért minden korábbinál nagyobb szüksége van az európai pénzekre, mert nem szeretne negatív mérleggel a választók elé állni 2022-ben. Ez viszont gyengíti a magyar miniszterelnök zsarolási potenciálját Brüsszellel szemben, mert éppúgy mint a többi tagállamnak, Magyarországnak is égető szüksége van az Európai Unióból érkező euró milliárdokra.

Tabudöntés Németországban – FRISS: máris bukott

A neonáciba hajló AfD támogatásával választottak tartományi miniszterelnököt Thüringiában. Minimális többséggel a liberális FDP jelöltje győzött, akit támogatott az AfD és a CDU nagy része is. Vele szemben az NDK-s utódpárt Die Linke jelöltje állt, amelyet a szociáldemokraták és a zöldek támogattak. Mára elbukott a kísérlet.

Klasszikus jobboldal-baloldal szavazás volt, holott korábban a kereszténydemokraták és a liberálisok tartózkodtak attól, hogy koalíciót kössenek a szélsőjobboldali (sokak szerint egyenesen neonáci) Alternative für Deutschlanddal.

Ezentúl nem lesz tabu az együttműködés az AfD-vel?

Az Alternative für Deutschland jelenleg a legerősebb ellenzéki párt a berlini szövetségi parlamentben, a Reichstagban. Országosan nem kötnek vele koalíciót, de tartományi szinten, úgy látszik, igen, bár ez még nem bizonyos. Az AfD igen erős a volt NDK-ban, ahol a lakosság jelentős része nyitott a neonáci, migránsellenes politikára. Az AfD legutóbbi kongresszusán a mérsékeltek diadalmaskodtak, sikerült kiszorítani a felső vezetésből a kompromittálódott politikusokat.

Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Angela Merkel CDU-ja együtt szavazott az AfD thüringiai tartományi tanácsosaival. Ez azonban azt a helyzetet is eredményezte, hogy a tartományi parlamentbe öt százalékkal éppenhogy csak bejutott FDP adhatja a miniszterelnököt Thomas Kemmerich személyében.

Ez az esetleges kormányalakítás politikailag igen megnehezíti a kancellár gondját, mert együtt kormányoz Berlinben azokkal a szociáldemokratákkal, akik továbbra is ragaszkodnak az AfD teljes kiközösítéséhez Németországban. A CDU vezetésében igen csak kiakadtak az AfD-vel való összeálláson. Az első reakciók alapján nem zárható ki, hogy végül meg se alakul a koalíció és előre hozott választás lesz a vége ennek az együttműködésnek. Már csak azért is, mert a mindössze harmadjára eredményes kormányfőszavazás után a helyi CDU kizárta a koalíciót az AfD-vel.

Thüringia eddig is tabudöntő volt. A korábbi ciklusban az NDK-s utódpárt Die Linke adta a miniszterelnököt, Bodo Ramelowt az SPD-vel és a Zöldekkel alkotott koalícióban. Márpedig a Baloldal országosan éppúgy bojkottlistán van, mint az AfD.

FRISSÍTÉS

Megválasztása után egy nappal bejelentette távozását Thomas Kemmerich. Az azonban nem világos, lesz-e előrehozott választás, mert a helyi CDU szembemegy a pártközponttal.

Kemmerich közölte, hogy az FDP tartományi törvényhozási (Landtag) frakciója

kezdeményezi a testület feloszlatását,

hogy lemossák a miniszterelnöki tisztség intézményéről azt a „szégyenfoltot”, hogy az AfD támogatásával választották meg a pozícióra. Mint mondta, ez a kezdeményezés elkerülhetetlenül azzal jár, hogy távozik a tisztségből, illetve új választást tartanak a tartományban. Szerinte az AfD „aljas trükkel megpróbált kárt tenni a demokráciában”, a liberálisok pedig elhárítják ezt a próbálkozást.

Kemmerich az erfurti Landtagban szerdán tartott miniszterelnök-választás harmadik fordulójában szerezte meg a tisztséget. Az AfD-s képviselők ebben a fordulóban kihátráltak saját jelöltjük mögül, és valamennyien az FDP-s indulóra szavaztak, aki saját pártja, az AfD, valamint a Kereszténydemokrata Unió (CDU) támogatása révén egy vokssal megelőzte a Baloldal (Die Linke) jelöltjét, Bodo Ramelow ügyvezető kormányfőt.

A váratlan fordulat országszerte megdöbbenést okozott és tiltakozást váltott ki, számos nagyvárosban tüntetéseket tartottak. Kemmerich most hangsúlyozta, hogy ugyan mérlegelték a reakciókat, az FDP-frakció nem külső kényszerből, hanem belső meggyőződésből kezdeményezi a Landtag feloszlatását. Az FDP-s politikus leszögezte, hogy

nem működtek és nem működnek együtt az AfD-vel.

A tartományi alkotmány szabályai szerint a Landtag feloszlatásához a testület legkevesebb kétharmadának támogatása szükséges. Ezért az FDP-nek az előrehozott választás gondolatával egyetértő eddigi kormánypártok – a Baloldal, a szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek – mellett az AfD-re vagy a CDU-ra is szüksége van. A

CDU tartományi szervezete csütörtökön elutasította az előrehozott választást.

Közleményük szerint nem lehet a választópolgárokat folyton megszavaztatni csak azért, mert az eredmény nem felel meg a politikusoknak. A türingiai CDU ezzel ismét szembehelyezkedett a párt szövetségi vezetésével, amely az előrehozott választást tartja a legjobb megoldásnak.

Türingiában a Baloldal-SPD-Zöldek alkotta koalíció a tavaly októberi Landtag-választáson ötévi kormányzás után elveszítette többségét. A 16 német tartomány között Türingia volt az egyetlen, amelyben az egykori Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) utódszervezete és nyugati baloldali csoportok egyesülésével létrejött Baloldal vezetésével működött kormány. A koalíciós pártok hosszú egyeztetés után abban állapodtak meg, hogy az új ciklusban megpróbálják kisebbségben folytatni a kormányzást. Ez a kísérlet fulladt kudarcba a szerdai kormányfőválasztáson.

Mi várható a 18:30-as eredmények alapján?

Az utolsó eredmény 18:30-kor: 41,74%. 43 körül lesz a vége. 17 óra óta 4,4 százalékpont a növekedés.

Az utolsó települési eredmények. A tendenciák változatlanok, vidéki balos városok országos átlag körüli vagy alatta, fővárosi fideszes körzetekben inkább magas részvétel.

ASz

Még 100 nap

Még 100 nap és eldől. Voltak itt baloldali túlsúlyos évtizedek, összes bűnnel, meg jó cselekedetekkel, és három évtizede egy politikai váltó „gazdálkodás”, a maga látványos fogyatékosságaival és szerény eredményeivel. A jobboldal is hosszú évtizedeket szeretne, kívánna hatalomban lenni, hogy megmutathassa, mennyivel is jobb, mint a bal. Egyik oldal sem tervez egy új történelmi kiegyezést a nemzet érdekében, ami elég nagy baj, sőt mi több, sorscsapás a nemzetre nézve. Kicsinyes, önző pártérdekek vezérelnek mindkét oldalon, ha kell tudományosan is indokolva, hogy miért éppen az övék a mérvadó.

Közéleti celebek és Horváth XXIV Jánosok

Egy bloggernek titulált egyszerű állampolgár hogy is vehetné fel a versenyt azokkal, kiket a média a közismertség színpadjára emelt, közéleti celebbé kinevezve azokat. Mert hiába is mondana százszor okosabbat, értelmesebbet Horváth XXIV János itt a neten, mint bármely, már „nevesített” osztály képviselője, ki figyel oda? Ki lájkol, tetszikél olyanokra, bármit is mondjanak, kiknek neve sincs, vagy alig ismert? Bezzeg az elhíresültek! Azok aztán döfi, még akkor is nagyobb népszerűségnek örvendenek, ha az ismeretlen közlőkkel szemben, mondanivalójuk tartalma, értéke, azokét meg sem közelíti.

Ez egy ilyen világ. Még 100 nap és eldől, hogy mi lesz velünk. Annak, hogy kiegyezés lesz bal és jobboldal között, most semmi esélye, az nem más, mint illúzió. Mai történelmi helyzetünk már lekéste ezt. A nagy történelmi egyházak, élen a katolikusokkal, mint annyiszor hazai történelmünkben, inkább saját fennmaradásuk útjának egyengetésével vannak elfoglalva semmint az ország bajaival. A kisebbekről nem is beszélve. A politikai osztály megosztott, olyan mély gyökerekkel, mely kibékíthetetlen ellentéteket szült mára, a harmadik évezred elején olyan tragikus társadalmi megosztottságot eredményezve, amely példátlan Európában. És Orbán, ennek ellenére, egységről beszélt.

Kívül, vagy belül Európán

Még 100 nap és elválik az a bizonyos a májtól. Maradunk Európában magyarok, vagy félázsiaiként pirospontos popsijainkkal, elájulva árvalányhajas, vattacukros nemzeti függetlenségünktől, ismét kívül kerülünk Európán. Ha a jobboldal győz bármilyen arányban Kádár János május 26-i születésnapján, akkor vérszemet kapnak a Bayer Zsoltok és Bencsik Andrások, meg a hozzájuk hasonló „mélymagyarok”. Akkor a minden irányú jogtiprás napi gyakorlattá válik, jogászi értelmezések törvényességre hivatkozó hálójával beterítve. Akkor a kiváltságos csókosok minden szentnek maga felé hajlik a kezének szemlélete fog uralkodóvá válni a közérdekkel szemben és lesajnálva az európai értékeket, a keresztény erkölcsre való álságos hivatkozással, a pogány erőszak szerzési mániája fog nyerni erőteret.

És még egy veszély lebeg a fejünk felett. A radikális jobboldal eszementségének előretörése. Az európai zászlót égetőké, a „zsidókat a Dunába, Gyurcsányt meg utána” visítóké, a cigányozóké, a listázóké. A ma még csak verbálisan erőszakoskodóké, de holnap már ki tudja, hogy milyen fizikai erőszakot is tenni képes csoportosulásoké. 2006 őszén az akkori ellenzéki vezér Orbán Viktor az MTV elnökét, Rudi Zoltánt tette felelőssé az eszeveszettek randalírozásáért. Mert, hogy nem vette át a petíciót a gyülevészektől és nem olvastatta be. Az oxfordi pávatáncos kimutatta foga fehérjét ezzel. Most meg mekkora cirkuszt csináltak-ők és nem az ellenzék – amikor szintén egy petíció beolvasásáról volt szó! Mert nekik balhé kell, amikor nincsenek hatalmon, és békéért ácsingóznak rögtön, meg nemzeti egységért, ha megkaparintották azt. Micsoda jellemek!

Még 100 nap és eldől. Maradunk e jobboldali populizátorok által hipnotizált, illiberális, félázsiai koppány-nemzet, vagy kísérletet teszünk arra, hogy európai értékeket hordozó, az emberi méltóságot mindenek felett hirdető Szent István országa legyünk végre. Isten minket úgy segéljen!

Nézőpont Intézet: A Fidesz lehet Európa legsikeresebb pártja

A Nézőpont Intézet által készített közvélemény-kutatás szerint a 2019. január 31. és február 22. között készült 5000 fő személyes megkérdezésével. A minta reprezentatív a 18 évesnél idősebb lakosságra nem, kor, régió, településtípus és iskolai végzettség szerint. 5000 fős mintanagyság és 95 százalékos megbízhatósági szint esetén a mintavételi hiba 1,4 százalék csupán.

 

Nézőpont Intézet

A biztos szavazók esetében 54 százalékon áll a kormánypártok szövetségének támogatottsága. Ezzel az eredménnyel az Európai Néppárt politikai családjának legsikeresebb keresztény-konzervatív pártjai lehetnének, egy most vasárnap esedékes európai parlamenti választáson 14 mandátumot szerezne a Trócsányi László által vezetett kormánypárti EP-lista. Miközben egyetlen parlamenti frakcióval bíró ellenzéki párt sem tudta tavaly április óta növelni a támogatottságát, addig a kormánypárti tábor 7 százalékponttal növekedett azóta. A nagyobb ellenzéki pártok (Jobbik, MSZP-P, LMP) népszerűsége a 2018-as áprilisi választásokhoz képest csökkent, a kisebb ellenzéki pártok támogatottsága (Momentum, MKKP) nőtt, sőt új pártként a Mi Hazánk Mozgalom is érdemi szereplőként jelent meg a pártpalettán.

A teljes népességen belül a Fidesz-KDNP 40, a Jobbik januárhoz képest egy százalékpontot csökkenve 8, az MSZP-Párbeszéd szövetség 7, a DK 4, az LMP 3, A Momentum, az MKKP és a Mi hazánk Mozgalom 2-2-2 áll.

A Jobbik közéleti botrányai miatt a biztos szavazóknál már csak 13 százalékon áll. A Sneider Tamás vezette párt 3 EP-mandátumot szerezhet, abban az esetben, ha jól tudja aktivizálni megmaradt szimpatizánsait. A mobilizációs hatékonyság a baloldali pártok EP-mandátumokért folytatott versenyében is kulcskérdés lesz. Amíg az MSZP és a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai igen aktívak, addig a Momentum és az LMP potenciális szavazói jelenleg kevésbé tűnnek megszólíthatónak. A baloldali pártok között emiatt éles verseny várható a választási kampány során, melyet az MSZP-P szövetség várhat a legkedvezőbb helyzetből: ők a biztos szavazók körében 11 százalékon állnak és 2 EP-mandátumban reménykedhetnek. Az MSZP-P szavazóbázisára legveszélyesebb DK 6 százalékot kapna, az LMP 5 százalékon áll, amely mindkét ellenzéki erő esetében 1-1 képviselői helyet jelentene az EP-ben.

A mandátumszerzési küszöb közelében további három párt áll: a Momentum és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt 4-4, a Mi Hazánk 3 százalékot kapna egy most vasárnap tartandó választáson. Mind a három párt eséllyel pályázhat tehát egy sikeres választási kampány esetében arra, hogy elérje az 5 százalékos küszöböt, amiben azonban a többi ellenzéki párt lesz a legnagyobb riválisuk.

Szálljunk már le erről az összefogás című hamis lóról!

0

Higgadt latolgatásra hívom azokat, akiket érdekelnek a magyarországi politikai viszonyok. Nem tudok más fogódzót, mint a közvélemény-kutatások eredményei. Kilenc magyar közvélemény-kutató cég januári eredményeit nézve azonban rá kell jönnünk: ez sem biztos. A legmagasabb és a legalacsonyabb érték között ugyanis gyakori a nagy eltérés: a kormánypártokat például a Tárki 62, a Iránytű 41 százalékra méri.

A felmérésben nyolc pártot, és pártszövetséget mértek: a Fidesz-KDNP, a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, a Demokratikus Koalíció, az LMP, a Mi Hazánk (a Jobbikból kivált új párt), a Kétfarkú Kutyapárt (KKP) és a Momentum adatai szerepelnek.

Az első, ami szembeötlő: a választani nem tudó, bizonytalan szavazók aránya, bár csökkent némiképp, változatlanul magas: 30-35 százalékos.

Az egyszerűbb kezelés érdekében az egyes pártok két szélső eredményét összeadva, majd megfelezve juthatunk közelítő eredményre. Például: Fidesz-KDNP 62+41=103 Tehát kerekítve 52 százalékkal számoljunk.

Így nézve az összes többi párt – beleértve a parlamenten kívülieket is – támogatottsága 54 százalék. Ha csak a parlamenti pártokat nézzük, nagy a különbség: az összes parlamenti ellenzéki párt támogatottsága 45 százalék.

Ezekből a számokból egy következtetés biztosan levonható

Semmi értelme az „összefogás” iránti jajongásnak, bármennyire is népszerű. Figyelmeztető jel lehetne az is, hogy semmilyen összefogás nem hozott eredményt immár kilencedik éve. (Eltekintve néhány egyéni szavazástól, de ez marginális: országgyűlési választáson tán 2-3 mandátum sorsát döntötte el.)

Vegyük sorra, miért orbitális tévedés a mindenáron való összefogás erőltetése.

1. Általános, elvi alap: 1989-ben plurális, sokszínű politikai rendszert akartunk, ahol a választásokon egyenrangú, egymással versengő felek ajánlatairól dönthetünk

2. Számtani alap: ahogy a fenti számokból látható, a mai kormányerő többsége alig kérdéses. Ha az összes párt biztos szavazóit nézzük, akkor ugyan 52:54 az arány, ám ha  a parlamenti pártok szavazóit, akkor 52-45, ami már a kormányerő jelentős előnyét mutatja.

3. A 2. pontban vélelmezett eredmény azonban felettébb kétséges. Ugyanis nem lehet egy az egyben összeadni a támogatókat, hiszen mindig vannak olyanok, akik a közös listát/jelöltet nem fogadják el. Valószínű tehát, hogy a különbség nagyobb lenne a kormánypártok javára.

Ezzel együtt sem szerencsés teljesen kihagyni a számításból az együttes fellépést – csak tudni kell, mikor lehet hasznos. Egyéni jelöltek megszavazásánál lehet hasznos, akkor is az önkormányzati választásokon. Ott ugyanis ismerik egymást az emberek – és lehet olyan, emberi kvalitásaiban kiváló személyiség, akit az ellenoldali pártok is elfogadnak.

A májusra várható Európa parlamenti választásokon azonban kifejezetten KÁROS lenne a közös ellenzéki lista. Elsősorban azért, mert miközben az ellenzéki megszólalók lelkesen rágják a „Jobbikkal, vagy anélkül?” feliratú gumicsontot, aközben a Jobbik minden lehető helyen és időben kijelentette: nem óhajt közösködni a „libsikkel”, „komcsikkal”. Akkor miről beszélünk? Ugyanez a helyzet az LMP-vel.

Lehet, hogyha a Momentum és a KKP nem indít külön listát, így nem veszik el a rájuk adott szavazat, akkor 1, de maximum 2 képviselővel több ülhet az Európa Parlamentbe, a néppárti frakcióval szemben.

Itt van a kutya elásva: az Európa Parlamentnek ma súlyos kérdést kell eldöntenie. Az Unió erősíti az együttműködést, kooperációt a föderális berendezkedés felé haladva, vagy megmarad a „Nemzetek Európájának”?

A „Nemzetek Európája” koncepció meghagyná a „nemzetállamoknak” mai döntési önállóságukat. Ennek szemmel látható kimenetele lenne, hogy az erősebb, gazdagabb államoké lenne a döntés, a kicsik meg egymás ellenében marakodhatnának a lehulló koncon, ami egyébként a közeljövőben amúgy is kevesebb lesz.

Az EU parlamentjében egyelőre a többségben lévő néppárti frakció és ellenzéke nagy része is az Európai Unió erősítésével ért egyet, bár ezen belül is vannak szkeptikusabbak. A „Nemzetek Európája” hívei a szélsőjobb frakciójában ülnek. (Közbevetve: nyerne a közös listán bekerülő jobbikos képviselővel az Európa-barát magyar ellenzék?)

Szálljunk már le erről az összefogás című hamis lóról. Nem döglött, hiszen rengetegen hajtogatják. De rúg is, harap is. És beszéljünk mindenkor arról, miről szavazunk, milyen választékból dönthetünk. Ha az Európa Parlament képviselőiről, akkor beszéljünk a Európával kapcsolatos elképzelésekről. Ha arról, hogy mire költsünk a városunkban, falunkban, akkor arról. Még az is meglehet, hogy ezzel a módszerrel megmozdítható lenne valamennyi az ellenzék oldalán a 30 százalékos bizonytalan tömegből.

Megjegyzés: A teljes felnőtt lakosság körében mások a számok. A Fidesz-KDNP itt 46/23, átlagban 35%-os lenne. A Jobbiké 18/8, azaz 13%. Az MSZP-Párbeszéd 11/6, átlagban 9%. A DK 6/3, azaz 5%. LMP 6/3, azaz 5%. KKP 4/1, azaz 3%. Momentum 4/1, azaz 3%. Összesen: 36%. Az arányok tehát nagyjából hasonlóak, viszont szavazásnál a biztos választók köre határozza meg a végeredményt.

Rátesi Margit

Ami legyőzte a kereszténységet: a Fidesz-hit

A baloldal visszatérő kudarca – és ami még fontosabb, látványos kudarca – a szavazótáborának szervezésében és mobilizálásában aligha magyarázható már észérvekkel. Egészen pontosan a magyarázat észszerűségével, ami a baloldali ellenzék ismert, de makacsul reciklikált hátrányaiban rejlik, nem a Fidesz teljesítményének észszerű mérlegelése áll szemben, hanem az észszerű mérlegeléssel látványosan szembemenő, azt háttérbe szorító hit.

Amikor a baloldali politikusok észérveket igyekeznek a nyilvánosságba vinni legalább a bizonytalanokat meggyőzendő – amellett, hogy ezek az észérvek visszatérően gyengék, rosszul vannak előadva és csak a választók tört részéhez jutnak el -, eltévesztik azt a regisztert, amely a magyar politikában valamennyire is hatásosnak tekinthető.

Az elitista közelmúltja és a technokrata-fölvilágosító nyelvezete mára a baloldali politika komoly ballasztjává vált

A politikai ma szerte a világon, de kivált Magyarországon az identitások és a hitek körül forog, és a baloldal képtelen identitást és hitet adni a választóinak. A „megszervezés” ezt jelentené, de leszámítva a parlamenti képviselők TV-székházbeli performanszát és a tüntetések egyes felszólalóinak/résztvevőinek szenvedélyes kirohanásait a baloldal nem tud akárcsak érzelmeket és indulatokat se kelteni, ami – az észérvek helyett – elindíthatná a táborát a közösséggé szerveződés útján. És akkor még mindig messze lennének attól, hogy a tábor képes legyen tartósan zárójelbe tenni az értelmét politikai ügyekben, sőt cselekedjen is a hite nevében. (A baloldal egyetlen összetartó ereje jó ideje az anti-orbánizmus, a másik oldal hitének tagadása, ami messze nem elég a győzelemhez.)

Az észérvek mindig egyénekre és az egyének kognitív képességeire hatnak, ami egyúttal el is választják őket egymástól. A legjobb esetben is vitákat keltenek az „egység” helyett. Ezek a viták aztán jobbára terméketlenek is, tehát az égvilágon semmilyen politikai hozadékuk nincs, csak az értelmiség öntetszelgését szolgálják. Értelmiség igénnyel politikát csinálni a kudarc biztos útja. És ehhez a baloldal nagyon ért.

A Fidesz politikája ellenben nomen est omen a hité

A hit alapú szervezés jóval pontosabban számol a szavazók átlagos képességeivel és igényeivel, plusz a szavazói tömeg nyelvével. A baloldal képtelen lemondani a tömegember neveléséről, és ahelyett, hogy kiszolgálná, meggyőzni akarja. Amikor azt látják, hogy a Fidesz tábora vagy a bizonytalanok irracionális, hazug, álságos szólamokat, de a legjobb esetben is csak féligazságokat kapnak a rezsicsökkentéstől Sorosig és vissza, akkor az első, második és harmadik reflexük, hogy felvilágosítsák a megtévesztett tömegembert. (A tömegember kifejezést az indokolja a mai magyar politikában, hogy a megszervezett választó már a magányában is a tömeg részeként gondolkodik.) Ezt a visszatérően rossz reflexet – a politikában teljesen irracionálisan – képtelenek a politikusai kijavítani és minden szépen halad tovább a kudarc útján.

Nem akarok általános pszichológiai, szociológiai stb. kérdésekbe, se a genetikus-etnicista karakterébe, se a baloldali korrupcióba és kontraszelekcióba belemenni akkor, amikor a Fidesz-hit működését vizsgálom a magyar politikában. A lényege, hogy felülírja nemcsak az értelmet, hanem a tapasztalatot is. Orbán hittérítő, már-már próféta (a világban való kétségtelen erősödése is ezt az ívet támasztja alá), a baloldali szereplők a legjobb esetben is csak politikusok, de valójában csak gyenge értelmiségiek, akik mikrofont kaptak. Orbán olyannyira sikeres hittérítő, hogy a „hegyi beszédeinek” kliséi átjárják a baloldalt is; gúnyolják, de nem ereszt.

A fideszes „Hiszekegy” Orbánnal kezdődik, de tágasabb nála, mert sok mindent elbír, amire a személye csak inspiráció vagy sugallat, ezért a fides valóban inkább a Fidesz-univerzumban értelmezendő, amelyben a hívek közötti összeköttetés a Mesteren keresztül létre jön. Egyesíti a kisemmizetteket a megjutalmazottakkal és a szavai tetszés szerint interpretálhatók – amíg ez a klisék (a dogma) univerzumán belül marad. Orbán hősi tettei, csodatételei az IMF „elűzésétől” és a GDP-emelkedéstől a migránsok egyszemélyi távoltartásán át Brüsszel „legyőzéséig” a megváltás transzcendens élményét közelítik a Sátántól belakott Balország ellenében.

A Fidesz-hit kétségtelenül erősebb hit lett mára idehaza, mint a kereszténység,

és hozzá hasonlatos funkciót tölt be. Pogány vallásként, amely valamiféle „visszajudaizált” (etnicista) politikai kereszténységre hajaz (nem csoda, hogy kokettál Izrael állam és a zsidó vallás dinamikájával), integrálja a gyengülő kereszténység motívumait (lásd az iménti felsorolást) és legitimáltatja magát vele. De mivel erősebb közösségi, igazi karizmatikus élményt jelent – noha a karizma a korábban gyakoribb utcai jelenetek helyett már inkább csak a második (telekommunikációs) és a harmadik (a közösségi háló jelentette) nyilvánosságban mutatkozik meg – sikeresebb is a nagyobb lelki gyakorlatot kívánó, individualistább kereszténységnél.

A Fidesz a politikai Felház, Hitgyüli, az „elit” számára a permanens imareggeli. Nem csoda, hogy a szeretetet és a keresztény humanizmust felváltotta a szimulákrumok iránti hódolat, a pápa vagy az evangélikusok ellenség lehetnek és a magyar püspökök nagy része is leplezetlenül ennek a pogány vallásnak hódol. Amilyen blaszfémikus a párhuzamom, olyan erős a realitása is. Kár lenne nem tudomást venni róla, illetve – ha valakit ez érdekel – nem elgondolkodni a kereszténység rabul esésének okán.

Ezért bár nem akarom túlértelmezni ezt az analógiát, nem is becsülném alá a politikai erejét. Ahelyett azonban, hogy tovább mennék benne (hisz’ hol vagyunk még a Húsvéttól), kissé szárazabban visszautalnék inkább a baloldali logocentrizmussal való összevetésére és sokkal nagyobb hatékonyságára. Természetesen, mint minden hitet, ezt is elérheti és eléri majd a hanyatlás. De addig még sokat fogunk szenvedni – hittel vagy hit nélkül – a hamis prófétával szembeni gyengeségünk miatt.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!