80 évvel ezelőtt azt javasolta a Zsidó Antifasiszta Szervezet Sztálinnak – miután a Krím félszigetről kitelepítették a tatárokat azzal a váddal, hogy együttműködtek a megszálló náci hatóságokkal – hogy alapítsanak egy zsidó autonóm köztársaságot a félszigeten.
Hitler a Krím félszigetet különleges övezetté nyilvánította, és elrendelte a védelmét az utolsó töltényig. Von Kleist tábornok bravúros hadmozdulattal kivonta a Wehrmacht erőit a Krím félszigetről – megmentve ezzel sok katonát, de kiváltotta a Führer haragját, aki többet nem bízott rá fontos posztot a náci hadseregben. A krími tatárok egy része szimpátiával fogadta a náci megszállókat, és együttműködött velük mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a Führer szemében ők is alsóbbrendű fajnak számítanak. Sztálin büntetésképp a Tatár Autonóm Területet lefokozta, és közönséges orosz tartománnyá változtatta. A tatárokat – kollektív háborús bűnösként kitelepítették borzalmas körülmények között Kazahsztánba. Ekkor jött az ötlete a Zsidó Antifasiszta Bizottságnak, hogy Zsidó Autonóm Köztársasággá kellene változtatni a Krím félszigetet.
Sztálin felrobbant a dühtől
A Szovjetunió diktátora azért hozta létre a Zsidó Antifasiszta Bizottságot, hogy pénzt és fegyvert kunyeráljon a nyugati szövetségesektől. Az Egyesült Államokban már akkor is nagyon sok zsidó élt, akik megdöbbenve értesültek arról, hogy Hitler tömegesen legyilkolja a zsidókat őseik szülőföldjén. Ezt Sztálin csak a külvilággal tudatta, a szovjet zsidók nem értesültek erről.
Így aztán a megszállt Kijev zsidó lakossága naivul elment a nácik parancsára Babij Jarba, ahol tízezerszámra meggyilkolták őket.
Egész Ukrajnában tömegesen gyilkolták a zsidókat a megszálló német és román alakulatok. Erre hivatkozva kérte a Zsidó Antifasiszta Bizottság Sztálintól a Krím félszigetet. A szovjet diktátor dühösen azt válaszolta, hogy van már Zsidó autonóm terület a kínai határ közelében: Birobidzsán. Sztálin egyúttal kiadta a parancsot a Zsidó Antifasiszta Bizottság lefejezésére: Mihoelszt, a népszerű színészt, aki szimpatizánsok millióit aktivizálta az Egyesült Államokban, elütötte egy teherautó, melynek kormányánál egy állambiztonsági tiszt ült.
A Zsidó Antifasiszta Bizottság többi tagját letartóztatták, és cionista összeesküvés vádjával kivégezték, de ezt nem tudatták a világgal, mert Izrael létrejöttét Sztálin azért támogatta, mert azt remélte, hogy támaszpontot talál a brit birodalom kivonulása után a Közel Keleten.
Csalódnia kellett: Izrael az Egyesült Államokat választotta. Ezért indította meg Sztálin a nagy antiszemita pogromot: tömegesen váltottak le vezető zsidó kádereket. Molotov feleségét is lágerbe csukták a származása miatt annak ellenére, hogy a férje a Szovjetunió második számú vezetője volt, és ő maga is veterán bolsevik párttagként hűségesen szolgálta Sztálint.
A diktátor sem pótolhatatlan?
Sztálin agyvérzést kapott, és helyette egy csapat kormányozta a Szovjetuniót és a szocialista tábort: Molotov vezette a kommunista pártot és irányította a diplomáciát, Malenkov a szovjet államot és a gazdaságot, Berija pedig a majd mindenható titkosszolgálatot. Amikor Sztálin magához tért, és újra átvette az ügyek irányítását, akkor rá kellett döbbennie: ő sem pótolhatatlan! Megindította az offenzívát a trió ellen, és erre a megfelelő eszközt egy nagy “anticionista” kampányban találta meg. Mind Molotovnak, mind Berijának zsidó felesége volt, ezért a kampánynak az volt a célja, hogy erre hivatkozva eltávolítsák őket a hatalomból, sőt esetleg az élők sorából is.
A Pravda azt közölte, hogy a Kreml kórházának zsidó orvosai a felelősek Zsdanov és Scserbakov sztálinista káderek halálért éppúgy, mint Georgi Dimitrov bolgár kommunista végzetéért. Dimitrov volt a Komintern vezetője, akit valószínűleg Sztálin parancsára tettek el láb alól, mert a szovjet diktátor attól tartott, hogy esetleg Tito marsall útját követi, és a Nyugattal egyezkedik vele szemben. A csehszlovák kommunista párt zsidó származású vezetőit kivégezték élükön Rudolf Slansky főtitkárral, a vád ellenük “cionista” összeesküvés volt.
Magyarországon letartóztatták Péter Gábor altábornagyot, az ÁVH parancsnokát, akit szintén “cionista” összeesküvéssel vádoltak.
Életét csak annak köszönhette, hogy Sztálin 1953 márciusában meghalt, Berija pedig leállította az “anticionista” kampányt.
Az antiszemitizmus azóta is politikai fegyver Moszkvában
1956-ban Nyikita Szergejevics Hruscsov kiáltott cionista összeesküvést amikor kiderült, hogy egy lengyel kommunista vezető átadta a Moszadnak a kommunista pártvezér titkos beszédét, melyben Sztálin bűneit bírálta. Az anticionista kampány nemcsak a Szovjetuniót érintette, de Lengyelországot is, ahonnan tömegesen emigrált a zsidó értelmiség.
1967-ben Jurij Vlagyimirovics Andropov hirdetett anticionista kampányt. A KGB akkori újdonsült vezére maga is zsidó volt, de ezt haláláig tagadta, és a kezdeményezője volt annak, hogy Izrael győzelme után a Szovjetunió és szövetségei megszakították a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. 1968-ban a csehszlovák válság csúcspontján a szovjet hatóságok le akarták tartóztatni a csehszlovák delegáció zsidó tagját, és csak Svoboda elnök és Dubcek pártfőtitkár erőteljes tiltakozása miatt álltak el ettől.
1980-81-ben Andropov a lengyelországi rendszer válságát cionista világ összeesküvésnek nyilvánította annak ellenére, hogy a Szolidaritás mozgalom mögött II. János Pál pápa állt.
Putyin elnök aktívan támogatta az iszlamista terrorakciókat, melyek vérfürdőt eredményeztek Párizsban tíz évvel ezelőtt. Moszkvában magas szinten fogadták a Hamász küldöttségét nem sokkal azután, hogy a palesztin terrorszervezet vérfürdőt rendezett a gázai övezetben. Putyin együttműködik Iránnal, mely Izraelnek a létét sem ismeri el.
Az orosz elnök azzal vádolja a zsidó származású Zelenszkij ukrán államfőt, hogy “náci rendszert tart fenn Ukrajnában.”
Oroszország főrabbija Európába menekült a fokozódó antiszemitizmus elől, és jelenleg az Európai Rabbi Tanács elnöke.
