Manfred Weber a Fidesz benntartását szeretné elérni ma Budapesten, ami saját soraiban se lesz egyszerű. Emellett azonban az EP-beli balközép támogatása nélkül nem válhat a bizottság elnökévé. Márpedig a szocialisták egyelőre Orbánék kirúgását kérik cserébe.
Jobbra és balra egyaránt sűrűn tekintgetnie kell Manfred Webernek, a német CSU alelnökének, az Európai Parlament európai néppárti (EPP) frakciója vezetőjének.
A hírek alapján egyértelmű: Weber azért érkezett Budapestre Orbán Viktorhoz, hogy valamilyen kölcsönös engedményen alapuló kompromisszum eredményeképpen az EPP politikai gyűlése (választmánya) március 20-án ne szavazzon se a kizárásról, se a felfüggesztésről.
Puhuló követelések
Egyelőre 13 kisebb EPP-tagpárt kezdeményezte hivatalosan a Fidesz kizárását, a buzgalom a múlt hétre leállt. Valószínűleg a háttérben javában tart az egyeztetés és a „matekozás” arról, hol válik (a Fidesz megítélésében) évek óta tartó opportunizmus végleg tarthatatlanná.
Az elmúlt napokban Weber már arról beszélt, hogy egy hete megfogalmazott
követeléseinek egyikét a kormány teljesítette azzal, hogy a hónap közepéig leszedik a Soros-Juncker-ellenes plakátokat.
A másik, az EPP-beli bocsánatkérés időközben az okozott „súlyos károk” elismerésére szelídült. A harmadikként támasztott CEU-ügy egyelőre nem világos az álláspont: egy bajor tartományi lapnak azt nyilatkozta, hogy a bajor kormány szeretne beszállni az egyetem fenntartásába.
Sok eligazítást a CDU elnökségének tegnapi ülése után közöltek se kínáltak. A határozott szavak inkább a visszavonulás felé mutatnak (plakátok).
A Fidesz sorsát nagy részben eldöntő német uniópártok álláspontját (is) valószínűleg az fogja meghatározni, hogy mi visz többet: a Fidesz megtartása a május végi európai parlamenti választások előtt a közvélemény(ek)ben vagy a magyar párt szavazatainak elvesztése az EPP-frakcióban. Az amerikai Politico mandátumbecslése pár nappal ezelőtt mindenesetre arról tanúskodott, hogy egy hét alatt (amikor sorra érkeztek a követelések a Fidesz kizárására) 174-ről 177-re nőtt az EPP majdani EP-helyeinek száma.
A túloldalról kell támogatás
Webernek azonban van egy másik megoldandó feladványa is. Nevezetesen az, hogy az új EP létrejötte után
megszerezze a többségi támogatást az Európai Bizottság elnöki posztjára.
Az EPP megválasztotta csúcsjelöltnek, de ez kevés.
Az EP legutóbbi mandátumszámítása alapján Weber megválasztásához nélkülözhetetlen az együttműködés és az együttszavazás a szocialista (S&D), a liberálisok (ALDE) és a két zöld csoportosulás frakcióival.
Ha a britek kilépnek az unióból, a 705-re csökkenő parlamentben az EPP-nek 180 körüli, az S&D-nek nagyjából 135, az ALDE-nak mintegy 75, a két zöld frakciónak 49 és 47 körüli tagja lesz.
„Ha Weber mismásol, majd az EPP nem zárja ki a Fideszt, akkor a néppárt nem számíthat az S&D szavazataira a bizottsági elnöki szavazáskor”
– ismertette az európai szocialisták eddigi informális döntését Ujhelyi István EP-képviselő (MSZP). Az ALDE soraiban – élükön Guy Verhofstadt holland frakcióvezetővel – erős utálat övezi Orbánt, a magyar kormánnyal eddig legkritikusabb jelentés (amelyet éppen fél éve az EPP nagy részével együtt fogadott el az EP) készítője, Judith Sargentini pedig a Zöldek képviselője.
A Weber megválasztásához szükséges 353 szavazathoz tehát – a balközép túlnyomó része nélkül – szinte a teljes jobb-széljobb egységes igenje kellene, és még ez se garantálná a többséget. Ezen frakciók EPP-n kívüli részei (Nemzetek és Szabadság Európája – ENF, Európai Konzervatívok és Reformerek – ECR, Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája – EFDD) nem szokták megszavazni a nagy pártok jelöltjeit. Ráadásul ezekben a frakciókban olyan pártok vannak, mint az olasz Liga (Matteo Salvini), a Marine Le Pen-féle francia Nemzeti Gyűlés vagy a német AfD, amelyek külön-külön és együttesen is vállalhatatlanok a centrista konzervatívoknak.