Lázár János Úrhidán azt mondta, hogy: „Szerintem a szuverenitáspárti politikusoknak először össze kell fogni. Szuverenitáspárti politikusoknak tekintem a Mi Hazánkosokat és a fideszeseket is. Meg kell fontolni azt, hogy a szuverenitáspárti politikusok a jövőben együtt tudnak-e gondolkodni, együtt tudnak-e dolgozni.”
A cigányozó miniszter a Fidesz – Mi Hazánk menekülést biztosító koalíciójáról beszélt: a jogi és politikai egérút érdekében beáldoznák a hazát a szélsőjobbnak. Ne tévedjünk: Toroczkaiék természetesen készek a koalícióra, ha mondjuk a belügyi, honvédelmi vagy más hasonló, erőszak alkalmazására alkalmas eszközökkel rendelkező minisztériumokat kapnának.
A lényeg: Orbánék, Lázárék és a „NER-ék családjai” eladnák a polgárokat, az európai eszmét, a nyugati közösséghez tartozást azért, hogy elkerüljék, vagy kellemesen átvészeljék az elszámoltatást. Még azon az áron is, hogy kivinnék az országot az Európai Unióból. Mivel közeledik az a korszak, amikor már nem kapunk jóval többet az uniótól, mint amennyit beleteszünk, a Fidesznek ez azt jelenti, hogy beáldozzák a tagságot a Mi Hazánk koalíciója kedvéért, „szuverenitásvédelmi” okból. A budapesti hegyvidéki turul szobor esete mutatja: tudnak ők együttműködni, ha erős a kényszer (az érdekközösség).
Jelenleg a helyzet több mint veszélyes: a Fidesz-Mi Hazánk összefogás nem szokványos politikai egyezkedést jelent, hanem azt, hogy Toroczkaiék „összefogják a széteső” Orbánékat, cserébe hatalmat kapnának és hozzáférést az ellopott nemzeti vagyonhoz. Mindez Moszkva felügyelete alatt, a patriotizmus elárulásával valósulna meg, ami a rasszizmus oltárán végezné ki a köztársaságunkat, és megteremtené az ablakon való kieső politikusok nem őshonos népszokását.
Toroczkaiék eddig a NER pusztításáról, és a Fidesz korrupciójáról beszéltek, most asszisztálnának ahhoz a hatalommentéshez, amit papíron üldözniük kellene. Ez nem nemzeti összefogás lenne, hanem politikai seftelés, ahol a Mi Hazánk feladná az önállóságát néhány bársonyszékért és a közmédia feletti befolyásért.
A Lázár által vizionált „szuverenitási koalíció” ugyanakkor nemcsak politikai, hanem gazdasági öngyilkosság is. Az EU-s tagság feláldozása a Mi Hazánk kedvéért a magyar forint összeomlását, az osztrák, a szlovák, a román, a horvát, a szlovén határ „lezárását” és a nyugati beruházások kivonulását jelentené. Az egyetlen szabad irány a moszkovita Szerbia maradna, mivel Ukrajna maga a patás ördög Orbánék számára. Ez a helyzet a magyar családoknak a KGST-időket idéző elszigeteltséget eredményezné, meg az országból való, akár egy-két milliónyi polgár távozását egy választási cikluson belül.
Úrhidát 1009-ben már említették az írott forrásaink, erről egy 1257-ből fennmaradt, átíró oklevél tanúskodik. Valóban volt itt egy híd, és az is biztos, 1848. szeptember 25-én az úrhidai hidat elbontották, ezzel gátolva Jellasics (Josip Jelačić; frissen kinevezett horvát bán, zágrábi főhadparancsnok) hadmozdulatait. Lázár nyílt koalíciós felhívása Toroczkai felé az Európába vezető híd felszedésének kezdete volna?
1848-ban a hidat az ellenség megállítására bontották el. Lázárék most azért bontják le az Európa felé vezető hidat, hogy senki ne tudjon utánuk jönni és számonkérni rajtuk a bűneiket. De ne feledjük: aki hidat bont a saját népe és a jövője között, az előbb-utóbb maga is a szakadék szélén szédelegve találja magát.
