Nézem a Népszava „Vélemény” rovatában a kormány egyik videóját, amely a Nemzeti Konzultációt reklámozza. Van belőle több is, nem nehéz rájuk bukkanni, sok helyen megtalálható ám Rogánék hirdetése (hja, kérem, évi 45 milliárdból könnyű hirdetgetni, akár nagyobb olvasottságú lapokban is).
Általánosságban már írtam a regnálók által saját maguk fényezésére és a tábor összetartására használt Nemzeti Konzultációról, de az általános volt, ez meg itt most konkrét. Persze ezt is mi fizetjük. Ahogy a jachtjaikat dettó.
Az általam látott filmecske szövege úgy kezdődik, hogy:
„Amig Brüsszel a háborúval van elfoglalva addig a magyar kormány új intézkedéseket tervez.”
A képi sorrend ezalatt:
1./ von der Leyen fekete-fehérben,
2./ egy tank ugyancsak úgy,
3./ a magyar zászló átleng a színen, a szomorkás fekete-fehérség eltűnik, és megjelenik 4./ az elefántcsont tündöklésű Parlament a kékeszöld Duna partján, amiből a vak is látja, hogy a magyar zászló csudákra képes, azaz a Nagyfőnök vezérletével fölényesen uraljuk még akár a színeket is (szájbarágós ugyan, de meg van ez csinálva, kérem).
Szóval a kormány. Új intézkedéseket. Tervez. A szövegből egyértelműen kiderül, hogy a magyar kormány csak akkor tud új intézkedéseket tervezni, mikor Brüsszel a háborúval van elfoglalva, ha ugyanis nem így lenne, a 2010 óta eltelt 14 hosszú év alatt Orbánék már rég letudták volna az összeset, hiszen a kétharmad biztosította korláttalanság révén eddig sem volt semmiféle akadálya, éspedig nem csak az intézkedések tervezésének, de még a bevezetésüknek sem. Hogy mégsem történt meg eddig, az nyilván nem a kormány hibája, hanem Brüsszelé.
A fiatalok lakhatás támogatásának, az új kollégiumok építésének és a kedvezményes lakáshitelek bevezetésének elmaradásáért tehát egyedül Brüsszel hibáztatható, mert már jóideje nem foglalkozott semmiféle háborúval, így a magyar kormány tétlenségre volt ítélve, ugyanakkor Putyin pozitívan járult hozzá a magyar kormány új intézkedéseinek tervezéséhez, mivel megtámadta Ukrajnát, és ezzel alkalmat adott Brüsszelnek, hogy a háborúval legyen elfoglalva, ami a magyar kormány dicséretes és dicsőséges munkálkodásának alapvető feltétele. Anélkül nincs intézkedés, de még csak a tervezése se.
Egyes rossznyelvek szerint persze nem Brüsszel békével való foglalkozása az oka a szükséges intézkedések sok éve tartó elmaradásának, hanem a kormányzat képességeinek korlátolt mivolta, amennyiben pont annyi eszük van, mint a Nagy Lajos „Képtelen természetrajz”-ában szereplő elefántnak. Ez az elefánt egy szabónál lakott, és olyan okos volt, hogy mikor egyszer egyedül maradt otthon, és rablók jöttek a házhoz, nem nyitotta ki nekik az ajtót. Igaz, hogy nem tudta volna kinyitni, meg aztán nem is tudta, hogy be akarnak jönni.
De azt javaslom, ne ragozzuk tovább! Hagyjuk figyelmen kívül a károgókat, nyilván irigykednek a világ legnagyobb békegalambjára, aki nálunk lakik a Cinege utcában, és mindent megtesz azért, hogy Ukrajna minél hamarabb elveszítse a háborút meg a területeit, mert akkor beköszönt a béke, és az elégedett Putyin talán jókedvében csökkenti a nekünk szállított gáz árát. Az árcsökkentés erősen zilált anyagi helyzetünkben igencsak jól jönne mindannyiunknak, és ha csak kicsit, az is valami. Egy elégedetlen Putyinra viszont semmi szükség, coki hát Zelenszkíj, Brüsszel, NATO meg a többi! Értve vagyok, szemetek?
A reklámfilm befejező képén egy hegymászó a magyar lobogót tűzi ki valamilyen hegyoldalra (igen, jól tetszettek olvasni, nem a csúcsra, hanem a hegyoldalra), a szöveg pedig így szól:
„Ha összefogunk, Magyarország meg tudja csinálni!”
Érdekes, hogy ezt egy kétharmaddal despotává emelt, azaz korlátlan hatalmú Orbán mondja, akinek semmiféle összefogás sem szükséges ahhoz, hogy Magyarországon bármit meg tudjon csinálni. Az, hogy most mégis könyörgősre vette a figurát, persze érthető, hiszen ténylegesen nem a tervezett intézkedésekhez szükséges összefogásért kuncsorog (az nem is kell neki), hanem azért, hogy korábban fidesz-hithű, de most veszni látszó szavazói felejtsék el Magyar Pétert, töltsék ki a Nemzeti Konzultáció kérdőívét, és ezzel álljanak be újból Orbán mögé. Nem összefogásról van szó tehát, hanem választói támogatásról, amit pedig Magyarország ennek révén „meg tud csinálni”, az Orbán 2026-ban történő újraválasztása.
A videós reklámdömpingből arra következtethetünk, hogy nem küldték vissza azt a kérdőívet elegen, így aztán Orbánék legnagyobb sajnálatukra nem közölhetnek egy jókora számot diadalmas tekintet kíséretében, hogy íme, teljes Magyarország egyetért velük, sőt célszerű a visszaküldők számát eltitkolni, amit a kormány gondosan meg is tesz.
Kellemetlen ügy. Mintha tényleg fogyna a FIDESZ szavazó. Persze, ha látják majd, hogy veszélyben a kedvenc csapatuk, úgyis visszatérnek az akolba, mert még csak az kéne, hogy ne az a jóságos, patrióta, igaz keresztény, istenfélő férfiú legyen a miniszterelnök, aki annyi boldogságot hozott az országnak, hogy számba venni is tereh. Már ha az „ország” megnevezés alatt őt értjük, meg a családját… na, esetleg még a barátait és az üzletfeleit. Mert akkor tényleg. A faluvégen lakó Mari néni kunyhóját viszont a boldogság sajnálatos módon elkerülte, bár ez őt egyáltalán nem zavarja, mikor esténként Viktorért imádkozik.
A sajtóban meg plakátokon megjelenő reklámfilmek mellett, futnak persze más reklámok is, ilyen például a miniszterelnök úr permanens szövegelése, ami komoly reklámértéke mellett mindig nagy öröm a népnek. Most például azt mondta, hogy:
„2010-hez mérjük magunkat, 2010 előtti teljesítményt vetjük össze mindig a mostanival, azt látjuk, hogy ez egy egész más, sokkal modernebb ország lett, és ennek örülünk”
Ha elképzeljük a 3000 akadályt országokkal, akkor valóban mondhatjuk azt, hogy most, a hatodik kör után (2024.) közelebb vagyunk a célhoz, mint a második kör befejezésekor (2010.; azaz a 14 év alatt valóban modernebb ország lettünk), de 2010-ben még a középmezőnyben voltunk, most viszont (2024-ben) a hozzánk hasonlók között a tökutolsók vagyunk, azaz az eltelt 14 év alatt minden versenytársunk jobban futott, mint mi. Ennek ismeretében én, ha itt és most miniszterelnök lennék, nem örülnék annyira, sőt kissé szégyenkezve, lehajtott fejjel próbálnám elkerülni a miattam lemaradó Magyarország néhány lakosának szemrehányó tekintetét. Orbánnak persze ebben is szerencséje van, mert az átlag fideszes szavazóknak az ilyesmikről fogalma sincs, valószínűleg azzal sincsenek teljesen tisztában, hogy mi az az akadályfutás, pláne a háromezer méteres, ezért köztük elég kevés a szemrehányó tekintetű választó. Mondhatni, nulla. Ebből következőn a leváltás reménye se valami sok.
Ha valaki a fentiektől nagyon elszomorodott volna, álljon itt egy további Orbán mondat:
„A gazdaság sosincs rendben, a gazdaság egy olyan bicikli, amit mindig tekerni kell, másképp eldől”
Hát, mit mondjak? Rég röhögtem ilyen jót. Lásd Karinthy:
„Az élet olyan, mint a lavina. Egyszer föl, egyszer le.”
