Elérhette a tetőpontot a foglalkoztatás, a nyárhoz képest több a közmunkás, a munkanélküliségi ráta pedig stagnál. Az időlegesen külföldön dolgozók száma ismét növekszik. Az adatok valószínűleg továbbra is torzítanak akár egymillió fővel.
A statisztikai adatok szerint a tavaly szeptember–novemberi időszakban a foglalkoztatottak átlagos létszáma 4 millió 517 ezer fő volt, 23 ezerrel több, mint egy évvel korábban – hozta nyilvánosságra ma a KSH. A 15–64 évesek foglalkoztatási rátája 70,2 százalékra emelkedett.
A nagy csoportok közül az elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma (4,284 millió) 31 ezer, a külföldi telephelyen dolgozóké (120 ezer) 10 ezer fővel nőtt, a magukat közfoglalkoztatottnak vallók száma (112 ezer) pedig 19 ezerrel csökkent egy év alatt. Ám ha az éven belüli változást nézzük, a közfoglalkoztatásban például azt látjuk, hogy (a Belügyminisztérium) legutolsó, augusztusi adatai szerint 102 630-an voltak. Ez eddig a mélypontja volt ennek a formának, azóta tehát
tízezerrel ismét többen végeznek közmunkát.
Az időlegesen vagy ingázva külföldön dolgozók száma egy év alatt 10 ezerrel nőtt, átlépte a 120 ezret. Ennyien utoljára 2016-ban nyilatkozták azt, hogy így keresik a mindennapi betevőt. (A tartósan-végleg külföldre költözöttek számba vételére a KSH kitartóan kísérletet se tesz, a más országok nyilvántartásai alapján ez változatlanul 450-600 ezer között lehet.)
Feltűnő a fiatal korcsoport romló adata.
A 15–24 évesek körében a foglalkoztatottak száma 21 ezer fővel 284 ezerre, a foglalkoztatási ráta 1,7 százalékponttal 28,2 százalékra csökkent. A későbbi tendencia ad választ arra a kérdésre, hogy ez már a közoktatás romló minőségi kibocsátásának „áldásos” hatása-e.
Ugyancsak adatot közölt a KSH a munkanélküliségről. A szintén szeptember–novemberi időszakban a munkanélküliek átlagos létszáma 163 ezer, a munkanélküliségi ráta 3,5 százalék volt. Ez – a szezonális ingadozástól megtisztítva – hónapok óta stagnálás. Az valószínűsíthető, hogy a ráta nem fog csökkenni a következő időszakban.
Ismételten érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar statisztika meglehetősen egyedülállóan a közmunkásokat a foglalkoztatottak között tartja számon, noha ez a forma mindössze pár hónapos munkát ad. Ha – a másutt megszokott módon – őket is az állástalanokhoz sorolnák, akkor
a hazai munkanélküliségi ráta ismételten hat százalékhoz közelítene.
Itt is aggodalmat keltő a 15–24 évesek csoportjának szereplése. Körükben a munkanélküliek száma 8,3 ezer fővel 43 ezerre, munkanélküliségi rátájuk 2,9 százalékponttal 13,2 százalékra nőtt.
A munkanélküliek több mint egynegyede fiatal.
A munkanélküliség átlagos időtartama 10,6 hónap volt, a munkanélküliek 30,5 százaléka legalább egy éve keresett állást, vagyis tartósan munkanélkülinek számított. Ez sokkal jobb adat a 2010-es évek elejinél, amikor még másfél év volt a keresési időtartam.
Változatlanul nincs válasz-megoldás arra az anomáliára, amire az év közepén hívta fel a figyelmet a Policy Agenda. Ők a februári adóhivatali adatokkal vetették össze a KSH számait. Utóbbi akkor is 4,5 millió foglalkoztatottról adott számot. A kutatók viszont az adóbevallásokból arra a következtetésre jutottak, hogy akkor 3,76 millió munkaviszonyból származó bérjövedelem után történt kifizetés. Vagyis
legalább nagyjából 800 ezerrel kevesebbre becsülhető a ténylegesen dolgozók száma a hivatalos adatnál.
Ebből is alig 2,9 millióan voltak azok, akik egész hónapban teljes munkaidőben dolgoztak. Ugyanennek a hónapnak a teljes és részmunkaidős bejelentettjei utáni kifizetések alapján pedig 3,4 milliót találtak az elemzők. Itt már egymilliót meghaladó a különbség a KSH számaihoz képest.
