A Bloomberg publicistája, Francis Wilkinson Trump kimeríthetetlen ellenségvágya című írásában megállapítja: az amerikai elnök olyanoktól vette át a szüntelen megosztás politikáját, mint Orbán Viktor. Azzal a különbséggel, hogy a magyar politikus nem a „mély államot” támadja, hanem a „Soros-hálózatot”, vagyis az elitista ellenséget, amely szerinte a zsidó milliárdos kottájából játszik.
A magyar politikusnak Wilkinson szerint a migránsok jelentik ugyanazt, mint az amerikai elnöknek a „telhetetlen mexikóiak”, vagy a „bűnöző feketék”. Orbán kifinomultabb ezen a téren, mint Trump, de mindketten ugyanazt csinálják:
bűnbakot gyártanak, miközben gonoszul nekirontanak a független igazságszolgáltatásnak és a politikai ellenfeleknek.
Ez Magyarországon Wilkinson szerint briliáns módon bevált. A kormányfő megszilárdította hatalmát, közkedvelt. A hatalom sikeres. A miniszterelnök csak akkor fordul az ellenzékhez, ha annak soraiból éppen fojtogatni kíván valakit.
Trump még nem tart itt, de szépen fejlődik. A népszerűsége megugrott, de ő ezt is a megosztásra használja, mert egyfolytában szüksége van ellenségekre. Leszámítva az ellene zajló vizsgálatot, a dolgok állása neki kedvez, mégsem nyújt kezet ellenfeleinek. A publicista szerint ez alighanem a jelleméből következik, meg abból, hogy politikai stratégiájaként az ellentétek szításának fogadott hűséget.
Egy személyben megtestesíti azt, amit a Princeton-i Egyetem politológiaprofesszora, Jan-Werner Müller populizmusként határoz meg. Ebből következően
ellenségeinek listája sosem csökken,
de néhány célpont átkerülhet más kategóriába, lásd Észak-Koreát. Viszont a faji ellentéteket okosan és ravaszul szítja. Pl. amikor fehér választói előtt arról beszél, hogy csökkent a munkanélküliség a feketék körében.
