… talán valamelyest rosszabb hely lett, de még nem tört ki nagyobb balhé. Ez elsősorban az amerikai demokrácia vitalitásának köszönhető. Sőt, első születésnapján a Szenátus azzal gratulált az elnöknek, hogy lebénította a szövetségi kormányzást.
Ez már többször megtörtént, de nem olyankor, amikor az elnök pártjának van többsége a Kongresszus mindkét házában.
A szövetségi kormányszervek és hivatalok finanszírozásáról szóló törvény több tízezer közhivatalnokot érint, Washingtonban akár a közszolgáltatások is leállhatnak.
Néhány hetes huzavona után azonban az ilyen válságok meg szoktak oldódni.
Az ügyben az is érdekes, hogy pont egy menekültekkel kapcsolatos törvény miatt nem jött létre megállapodás a demokratákkal és még néhány republikánus szenátor is átszavazott. A demokraták ugyanis ahhoz kötötték az igenlő voksot, hogy a törvény foglalja magában az illegális bevándorló szüleikkel gyermekként az Egyesült Államokba érkezett és itt felnőtt mintegy 700-800 ezer fiatalt védő DACA-program folytatását, ezt azonban a republikánus politikusok visszautasították.
És akárcsak Amerika a világ sem hagyja magát.
Donald Trump harsány és rémisztő választási szólamai ellenére nem lett veszélyesebb hely a Föld.
A trumplomácia erejéből eddig csak arra futotta, hogy alaposan felrázza a dolgokat, de robbanást még nem idézett elő.
Talán a legnagyobb külpolitikai sikere, hogy az Iszlám Államot felszámolták. Ez annak ellenére is igaz, hogy csak a kalifátus szűnt meg, de a terrorszervezet hívei, mutánsai szerte a világon még aktívan léteznek. Az ISIS irányító központja azonban megsemmisült. Pedig a Trump kormányzat más sem csinált, mint folytatta az Obama-stratégiát: a levegőből bombákkal, a terepen pedig a különleges egységekkel segíteni a helyi erőket. Azzal a különbséggel, hogy a terepen az amerikai parancsnokok szabad kezet kaptak.
A legveszedelmesebb terep, amelyre Trumpék léptek az az iráni atommegállapodás felmondásával való fenyegetőzés. Az amerikai kihátrálás ezúttal ugyan elmaradt, de már a kérdés felvetése is újabb feszültségeket okoz. Valószínűleg fokozza a robbanásveszélyt az a döntés is, hogy Trump, ígéretéhez képest elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Egyfajta fekete-fehér amerikai álláspontra utal az a tény is, hogy Washington szemében a jó fiúk az izraeliek és a szaúdiak, a rosszak meg a perzsák. És mi van Törökországgal, amely hadjáratot kezdett az amerikai szövetséges kurdokkal?
Egy lehetséges nukleáris háború is felsejlett a világ radarjain. Ezt nemcsak az észak-koreai elnök atomfegyverkezése idézte elő, hanem Trump tweeteres válaszcsapásai is. A Fehér Ház Észak-Koreával kapcsolatos politikája a becsmérlések és fenyegetőzések egyfelől, másfelől pedig a tárgyalási hajlandóság között mozog. Jelenleg az olimpiai enyhülés játszódik a félszigeten. Emellett Washingtonnak sikerült egy széles körű nemzetközi koalíciót összehozni Kim Dzsongunnal szemben, ami szintén csökkenti a nukleáris összecsapás veszélyét.
A hidegháború kiújulásának a réme is előkerült a kiújuló orosz-amerikai fegyverkezési hajsza miatt. A dolgok Putyin ukrajnai beavatkozása után váltak veszedelmessé. Olyannyira, hogy Obama és az orosz elnök a végén már szóba sem álltak egymással. Trump nagyon is szeretne Putyinnal tárgyalni, de nem teheti, mert épp azok vádak ellen kell védekeznie, hogy az oroszok segítették hatalomra jutni.
A helyzet iróniája, hogy az amerikai-orosz viszony most rosszabb, mint Obama idején.
És végül az amerikai diplomácia leépítése is veszélyt jelenthet a világra. Trump, saját bevallása szerint nem sokra becsüli a diplomatákat, annál inkább a tábornokokat. Hosszabb távon ennek lehetnek negatív következményei. A BBC kommentátora ennek illusztrálására megjegyzi: az amerikai diplomácia nagy sikerei közé tartozik a Marshall-terv vagy az egyiptomi-izraeli békekötés, a katonai kalandok ezeknél sokkal kisebb „sikerrel” jártak. Lásd: Irak vagy Vietnam.
