Még nem csitult el a Duna Aréna üzemeltetése körül kialakult polémia – nevezhetjük talán botránynak is – , de máris látótávolságba került egy újabb túlárazott, nehezen értelmezhető állami sportberuházás.
Még mielőtt erre rátérnénk, néhány szó a Duna Arénáról. A világbajnokságnak helyet adó új létesítmény, több, mint negyvenmilliárdba került – az egész projektet 170 milliárdra teszik –, és egyelőre nem tudni, hogy a továbbiakban ki fogja üzemeltetni; az állam, amely vizes vb idejére birtokolta a komplexumot, visszaadná a fővárosnak, amely azonban hallani sem akar róla, ugyanígy a helyszínt biztosító XIII. kerület is mereven elutasítja az uszoda működtetését.
Többen írtak már a Csepel-sziget mellett létesítendő objektumról, amelyet a kormányzat, még az olimpiai rendezés reményében, olimpiai falunak képzelt el, és atlétikai stadiont tervezett mellette,
abban is bízva, hogy Magyarország majd atlétikai világbajnokságot rendezhetne ezen a helyen.
(Orbán Viktor nyilatkozta: hazánk bebizonyította, hogy a labdarúgó világbajnokságon kívül bármilyen sporteseményt meg tud rendezni.) A kijelölt, vagy inkább kiszemelt területre az állam több, mint 16 milliárdot költött el. A kiadás felelőtlennek és észszerűtlennek is tűnhet, olyannyira, hogy máris politikai üggyé vált. Az LMP folyamatos kérdésekkel bombázza a kormányzatot, szeretné megtudni, hogy miért és kinek az érdekében történik a pénzköltés, eddig azonban meglehetősen szerény, tartalmilag értelmezhetetlen válaszokat kapott.
Érdemi válaszok híján nyilván csak feltételezéseket lehet megfogalmazni, de ezek a feltételezések aligha állnak távol a valóságtól.
A terület állami felvásárlása ugyanis olyan horribilis összegű, amely semmilyen szakmai érvvel nem hitelesíthető.
Vagyis: már most látszik, hogy olyan ügyletek húzódhatnak meg a háttérben, amelyek valakiket jó üzleti lehetőséghez juttatnak, vagy éppen valakiket ezen a vásárláson keresztül fizet ki a kormány.
A FüHü betekintést nyert egy sor dokumentumba és ezek a dokumentumok arra utalnak, hogy a csepeli tervezett beruházás – elvileg atlétikai stadion –, egy hosszabb tranzakció fedőtörténete. Hogy pontosan minek, azt ma még nem lehet tudni, de az általunk, hamarosan, az olvasók elé tárt tényekből bizonyos következtetések levonhatók. Hogy ezeket ki fogja levonni, az bűnüldözés megfelelő szervei, vagy csak a választók, netán senki, az előbb-utóbb kiderül.
Most még maradjunk meg annál a kérdésnél, hogy vajon
mi szüksége az államnak az uszoda után egy olyan atlétikai stadionra, amelyet képtelen bárki gazdaságosan üzemeltetni.
Erre szokták mondani: ez most egy 16 milliárdos kérdés. És még annyit hozzá: ez a 16 milliárd még csak a területért – illetve, mint a későbbiekben kiderül: egy cégért – kifizetett összeg. És akkor még hol vannak az esetleges stadion várható költségei?
