Szülni dicsőség?

0
83
pixabay

A kormány újabban orrba-szájba nyomja a „családok éve” reklámot. Olyannyira fontosnak tarthatja Rogán Antal, hogy még a Népszavának is jut belőle naponta akár három teljes oldal hirdetés is. Nincs is ezzel semmi bajom, hiszen politikai hovatartozástól függetlenül mindenkinek egyet lehet érteni abban, hogy szülőnek lenni egy életre szóló kaland (erről hosszasan mesélhetnék magam is), bár az a másik, az a kék hirdetés az értelmetlen kérdőívről, egy ellenzéki lapban már kicsit bántja a szememet.

De nem akarok a kákán is csomót keresni. A családok éve jelszó valóban ütős, bár ahhoz, hogy ezt a kormány komolyan gondolja, kicsit nagyobbra kellene nyitnia a bugyellárist. Persze nem a hirdetésekre szántat, hanem amivel valóban segíteni lehet a rászorulókat. Lehetne például emelni a családi pótlékot, már régen el kellett volna ismerni, hogy a fizikailag vagy mentálisan sérült, tehetetlen családtagjaikat otthon ápolók szolgálata igenis munka, és az áldozatukat illene jobban megfizetni. Talán a lakástakarékokat sem volt ildomos ebben az évben taccsra tenni, és a kilakoltatásokat is illet volna megállítani. Még hosszan folytathatnám, de ez messzire vezetne.

A kormány propaganda egy másik csatornáján azt sulykolják, hogy

fogyóban a nemzet, és akik szeretik a hazájukat, azoknak most igazán minden feltétel adott ahhoz, hogy gyereket, gyerekeket vállaljanak.

Első helyen említik a CSOK-ot, amivel a három vagy több gyerekeseknek kedvezményesen 10 millió forintot is fel lehet venni lakásvásárláshoz. Ám aki nem elég figyelmesen olvassa a támogatás feltételeit, joggal gondolhatja, hogy mást sem kell tenni ehhez, mint beadni egy igénylést, aztán elmenni a kasszához, felvenni a pénzt, és máris lehet vele indulni a lakáspiacra. Valójában ehhez olyan fiatal házaspárnak kell lenni, akik közül a CSOK iránti kérelem benyújtásának időpontjában legalább egyikük még nem töltötte be a 40. életévét (eddig mindkettejüknek 40 év alattinak kellett lennie), az igénylőknek legalább 180 napos, folyamatos társadalombiztosítással kell rendelkezniük, akár belföldön, akár külföldön. A három gyerekre és új lakáshoz járó 10 millió forint támogatáshoz pedig legalább 2 éves (legfeljebb 15 napos megszakítású) társadalombiztosítás szükséges.

Mercédesz utolsó hónapban jár. Minden nap megjelenik a falu központjában, egyre nehezebben tolja maga előtt a babakocsit, benne a két és féléves Lajkóval. Ez a napi séta része a bevásárlásnak. A hónap elején teli szatyorral, ilyenkor a vége felé csupán egy-egy, a kocsi szarvára lógatott kisebb zacskóval indul hazafelé. Megáll a központban, a néhány éve elkészült játszótér előtt, elmélázva figyeli a nála alig fiatalabb kölyköket. Legszívesebben ő is inkább a játszótéren lógna, 16 évesen, hintázna a többiekkel. Aztán elindul, várja otthon az ura, meg a házimunka. Nem ő az egyetlen abban a heves megyei kis faluban, aki tizenévesen már síró-rúgkapáló babával „játszik”. Az iskolapad már hatodikosként kidobta, pedig a tanárai tehetséges, értelmes lánynak tartották. De a hormonok erősebbek voltak, inkább a papás-mamást választotta, most meg már mindegy.

Elsősorban a falusi emberek fejét tömi tele mindenféle hamis reménnyel a családtámogatási propaganda.

A falvakban is elérhető rádiókban a hírek – a migráció rémén kívül – többnyire a kormány család-barát juttatásairól szólnak, de másról sem hallanak a tévében is. Mercédeszék is azért vállalták be a második gyereket, meg majd a tervezett harmadikat is, hogy ingyen pénzhez jussanak, házat vegyenek belőle a falu szélén. De azt nem tudják, hogy ez nem vonatkozik a közmunkásokra, a munka nélkül otthon tengődő asszonyokra.

A demográfia helyzetről készült legfrissebb felmérés arról szól, hogy az elmúlt néhány évben valóban növekedett a gyermekvállalási kedv Magyarországon, legnagyobb arányban a 15-19 évesek körében. Ám erre azért nem nagyon kellene büszkének lennünk. A demográfusok figyelmeztetnek: a kormány egyik szeme sírhat, a másik nevethet, mert

a nemzetközi szakirodalom a fiatal korban vállalt terhességet a nagy társadalmi egyenlőtlenségek számlájára írja, ezért csak másodsorban lehet örülni a népesség ilyen áron tapasztalt növekedésének.

Ezzel is újratermelődik a mélyszegénység, a lakhatási nyomor. Az iskolázatlanul családanyává, családfenntartóvá serdült fiatalok előtt bezárul minden perspektíva, reménytelenné válik, hogy valaha is visszataláljanak a munka világába. A közmunka sem jelent kiutat, az iskolázatlanságból fakadó funkcionális analfabetizmus lehetetlenné teszi a kikapaszkodást a nyomorból, a lakás támogatási juttatásokat sem a cigányszögben, víz-villany nélküli lakásokban élőkre szabták.

Ez volna Orbán Viktor álma, amikor a magyar népesség nevekedéséről beszél? Ezekre a megcsalatott fiatalokra gondoltak a NER propagandistái, amikor családtámogatásról, a családok évéről papolnak a közmédiában?

Nem tudom. De belegondolni sincs nagyon kedvem.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..