A korábbi hírek a következők voltak. Debrecenben az ellenzéki pártok két blokkban indulnak az önkormányzati választáson: az egyikben az MSZP, a DK és a Párbeszéd (a polgármesterjelölt DK-s), a másikban a Jobbik, az LMP és a Momentum (a polgármesterjelölt jobbikos). A két blokk külön-külön indít egyéni jelölteket is.
Azután egyszer csak kiderült, hogy a második blokk egyik, a Jobbik által állított jelöltje az a Kulcsár Gergely, aki korábban országgyűlési képviselő is volt, és tüntetőleg beleköpött a budapesti Duna-parton emlékműként elhelyezett cipőkbe, és voltak más antiszemita gesztusai is. A Momentum kezdeményezte, hogy Kulcsár ne legyen a második blokk közös jelöltje, és a helyi Jobbik ezt elfogadta, Kulcsár – noha már összeszedte a jelöléshez szükséges aláírásokat – visszalépett. A Momentum elégedetten nyugtázta a dolgot, mondván, hogy Kulcsár jelölése már túl van azon, ami számukra még elfogadható.
A friss hír: Kulcsár Gergely a Jobbik Hajdú-Bihar megyei listájának második helyén szerepel, esélye lehet arra, hogy bekerüljön a megyei közgyűlésbe.
(A megyék többségében, így Hajdú-Biharban is külön-külön listát állítanak a városokban összefogó pártok.) Ez pedig azt jelenti, hogy a Jobbik ma is olyan párt, amelynek számára politikailag vállalható Kulcsár Gergely személye.
Emlékezetes: a 2018-as országgyűlési választás előtt az LMP és a Momentum, amelyek korábban nem kívántak választási együttműködésre lépni az MSZP-vel és a DK-val, annyiban módosítottak álláspontjukon, hogy készek választási együttműködésre, ha az mint az MSZP-re és a DK-ra, mind a Jobbikra kiterjed. Az utolsó napokban Szél Bernadett külön-külön tárgyalt az MSZP illetve a Jobbik vezetőivel, majd sajnálkozva állapította meg: „az urak” nem voltak hajlandók az együttműködésre. A Momentum nem egyeztetett, hanem egyoldalúan léptette vissza néhány jelöltjét olyan választókerületekben, ahol így esély nyílt a fideszes induló legyőzésére, de ügyelt a szimmetriára: egy MSZP-s, egy jobbikos.
Én, mint ismeretes, erősen rokonszenvezem a Momentummal, részt vettem az aláírásgyűjtéseiben, ott vagyok az utcai rendezvényein, véleményeztem a programját.
Van néhány bajom is velük, melyek közül az egyik a Jobbik iránti nyitottságuk. Ők megalakulásuk óta szimmetrikusan távolítják el magukat az MSZP-től és a DK-tól, illetve a Jobbiktól. Értem, hogy mi a bajuk az MSZP-vel meg a DK-val, és a korábban az MSZP-t átható korrupcióval kapcsolatos fenntartásaikat megalapozottnak tartom, miként a korábbi felelőtlen gazdasági kormányzás is indokolttá tehet távolságtartást.
A Jobbikkal azonban gyökeresen más a baj: a Jobbik ugyanazt a radikális nacionalizmust, rasszizmust képviseli, mint a mai, szélsőjobbra tolódott Fidesz, és a Fideszhez hasonlóan elutasítja a második világháború után kialakult, az Egyesült Nemzetekben és az Európai Unióban testet öltő demokratikus-humanista konszenzust.
Aki odafigyel a Jobbik kommunikációjára, parlamenti retorikájára és szavazási viselkedésére, az tudja, hogy a „néppártosodás” valójában csak modorbeli, és nem tartalmi változást jelent.
Az MSZP politikusaitól sokszor hallottam az elmúlt években, hogy az egyes jobbikos politikusok esetében külön-külön döntik el, hogy kit lehet választási együttműködés szereplőjeként elfogadni, és kit nem. Úgy tűnik, Hajdú-Bihar megyében a Momentum is valami hasonlót követ: a Jobbikkal mint párttal inkább kész együttműködni, mint az MSZP-vel és a DK-val, de Kulcsár Gergely politikai személyiségét kizárja ebből. Ez az eljárás nem veszi figyelembe, hogy a pártok az országos politika szereplői, és amit egy-egy helyi vagy területi szervezetük tesz, vagy nem tesz, azért a párt egésze is felelős, amíg nem válik meg az illetőktől.
Kulcsár Gergely indítása a Jobbik egészét jellemzi, és erről kell számot adnia a Momentumnak, amikor Hajdú-Bihar megyében inkább vállalhatónak tartja a Jobbikot, mint az MSZP-t és a DK-t, és egyébként minden más pártnak is, amelyik a Jobbikkal bárhol az országban bármilyen választási szövetségre lép.
