Gondolná, hogy a divatipar a világ második legszennyezőbb iparága az olajszektor után? Hogy a feleslegessé vált ruhák 84 százaléka szemétlerakóban, vagy szemétégetőben végzi?
Túlfogyasztás, fenntarthatóság, ökológiai lábnyom. Unalomig ismételt kifejezések, amelyek a fogyasztók többségénél nem ütik át az ingerküszöböt, pedig a környezetszennyezés egyre nagyobb problémát jelent.
Fogyasztói társadalmukat jól jellemzi az a tény, hogy míg régen megjavíttattuk az elromlott használati tárgyainkat, addig ma inkább újat veszünk. Ha szétszakad a cipőnk, nem visszük cipészhez (talán már nem is találnánk ilyet, ez is egyike az érdeklődés hiányában eltűnt szakmáknak), hanem kidobjuk és vesszük a következőt. A tönkrement TV is mehet a szemétre, jöhet helyette egy szebb, jobb és nagyobb. Hova vezet ez? Szemét és hulladék hegyekhez. Vannak már előremutató kezdeményezések, mint például
a műanyag szívószál tervezett betiltása az EU-ban,
de a mindennapok szintjén egyelőre nem lett tömegmozgalom abból, hogy környezettudatosan éljük az életünket
A Jófogás nemrégiben közzétett fenntarthatósági jelentéséből kiderül, hogy még egy olyan viszonylag pici használtcikk piac, mint a magyar, jelentős mértékben csökkentheti a karbonlábnyomot. A portál felhasználói 2017-ben 40 New-Yorki-i Szabadság-szobornyi acélt, 40 Airbus A380-nyi alumíniumot, és annyi CO2-t takarítottak meg, mintha 45 napig semmi forgalom nem lenne Budapesten.
