Az Iszlám Állammal szövetséges dzsihádisták három hónappal ezelőtt lerohantak egy 200 ezres várost a Fülöp-szigeteken: Marawit. Azóta sem sikerült kiűzni őket, a harcokban már 750-en meghaltak. A fuhu.hu-nak egy hónapokat a helyszínen töltött újságíró mesélt arról, milyen az élet a szellemvárossá vált Marawiban, és hogy min mentek keresztül a túlélők.
Az Iszlám Államnak és szövetségeseinek 2015 óta nem sikerült ilyen sikeres, ekkora terület elfoglalásával járó akciót végrehajtaniuk, akkor a líbiai Szurt városát szállták meg. Marawiban három hónapja folyamatosan utcai harc zajlik, ugyanúgy, mint korábban az iraki Moszulban, vagy most a szíriai Rakkában. Hivatalos adatok szerint már körülbelül 750-en meghaltak: 573 dzsihádista, 128 katona és 45 civil.
A Fülöp-szigetek legnagyobb tévétársaságának, az ABS-CBN-nek a riportere, Jeff Canoy hónapokig tudósított a helyszínről, közelről figyelte a harcokat. A fuhu.hu-nak azt mondta: több háborús területen járt már, régóta tudósít a Mindanaón zajló harcokról, de soha ilyet még nem tapasztalt, és ebben egyetértenek vele kollégái is. Nem látott még ilyen rövid idő alatt ilyen sok áldozatot, mint ahogy
arra sem volt példa, hogy kényszerrel kitelepítsenek egy egész várost.
Marawi szellemvárossá változott. Egy tábornok azt mondta neki: ő sem találkozott soha ilyennel, a pusztítás szerinte csak Aleppóhoz hasonlítható.
Ahogy a riporter a fuhu.hu-nak fogalmazott,
„a városban, szörnyű ezt mondani, de most már szinte normális, hogy állandóan tűzpárbajt, lövöldözést lehet hallani, még éjszaka is, szünet nélkül.”
De mi is történt pontosan Marawiban?
Támadnak a dzsihádisták
Marawi a legnagyobb olyan város a Fülöp-szigeteken, ahol a muszlimok többségben vannak. Május 23-án a katonaság akciót indított, mert el akarták fogni az Abu Szajjaf nevű iszlámista terrorszervezet vezetőjét, Isnilon Hapilont. Az akció sikertelen volt, a katonák visszavonultak. Nem sokkal később azonban 400 harcos jelent meg, állig felfegyverkezve, pickupokon (tehát hasonlóan ahhoz, ahogy három éve az Iszlám Állam terroristái szíriai városokat foglaltak el), és megszállták a város egy részét. Egyből látszott, hogy hosszú ostromra készülnek, fegyvereket, élelmiszert halmoztak fel.
Ha rendőrt láttak, megölték. Kiszabadították a rabokat a börtönből, a keresztényeket, akikkel találkoztak, megölték vagy túszul ejtették, a keresztény iskolát felgyújtották. A Guardian szerint a kórházban egy ápoló a biztonsági kamerákon keresztül nézte, hogy az előcsarnokban hogyan lőnek le egy rendőrt és egy biztonsági őrt. Ő a liftkezelőként dolgozó bátyjával úgy tudott elmenekülni, hogy a harmadik emeleti ablakon átdugtak egy deszkát a szomszéd épület ablakáig, és azon átmásztak.
Jeff Canoy szerint a helyiek elsőre nem is tudták, mi történt. Azt mondták neki, hogy nem is igazán foglalkoztak a lövöldözéssel, mert a városban az utóbbi időben gyakorivá vált bandaháborúk miatt már szinte hozzászoktak. Aztán amikor látták, hogy most másról van szó, azt gondolták, 2-3 nap alatt vége lesz. Azóta viszont
aki csak tudott, elmenekült a városból.
De ez nem volt egyszerű. A terroristák mindenkit megállítottak és csak akkor engedték el, ha tudott idézni a Koránból. Aki nem, azt megölték, vagy túszul ejtették. A katonák később például találtak nyolc holttestet, összekötözött kézzel. Olyan munkások voltak, akik el akartak menekülni, de a dzsihádisták megállították a konvojukat, és kivégezték, aki nem tudott idézni a Koránból. A városból menekülő emberek állítólag legalább 100 holttestet láttak – hivatalosan ezt egyelőre nem erősítették meg.
Menekülő lakosság
A sikeresen kijutottak közül Jeff Canoynak többen elmesélték, hogyan rejtőztek el és hogyan sikerült kimenekülniük végül. Egy házban például 38 keresztény bújt el, köztük két gyerek és egy mindössze kéthónapos csecsemő. Ők mind az iskolában voltak, amikor a feketébe öltözött fegyveresek megtámadták. Egy sofőr épp előtte ment a feleségéért és a gyerekéért, ő menekítette ki az iskolából, akit tudott, majd a főnöke házához hajtott. Ő muszlim, ezért úgy gondolta, nála biztonságban lesznek.
Az alagsorban tudtak elbújni. Eltorlaszolták az ajtókat és szabályokat állítottak fel, például arra, hogy osztják be az ételt. A legfontosabb szabály az volt: csendben kell maradni.
A harmadik nap elkezdődtek a légicsapások.
Exército das #Filipinas, com apoio dos #EUA, continua tentando expulsar Estado Islâmico da cidade de #Marawi pic.twitter.com/74rdaMS72a
— RENOVA (@RenovaMidia) August 9, 2017
Naponta csak egyszer tudtak enni, a csecsemőt az anyja már alig tudta etetni, alig volt teje. Aludni csak a földön tudtak, de folyton felébresztette őket a lövöldözés, a bombázás. A WC-ként használt edényeket nem tudták kiüríteni.
11 nap után úgy döntöttek: meg kell próbálniuk a menekülést, mert a pincében biztosan meghalnának. Két kilométert kellett megtenniük a katonák vonaláig. Szerencséjük volt, az orvlövészek nem találták el őket.
Egy férfinek a felesége és a nővére volt a városban, amikor a támadás történt, ő éppen Manilában volt. A telefonhálózat akkor még működött, tudott velük kommunikálni, így azt is megtudta, hogy a felesége megsérült egy repesztől. A nővére ki tudott menekülni, de utána még heteket kellett várni, hogy a járőrök eljussanak a házukhoz és kihozzák a sérült nőt.
A kórházban azt mondták, legfeljebb napjai voltak hátra.
Azonnal meg kellett műteni, ehhez az egyik sebész és egy katona adott vért.
A menekülő keresztényeket a muszlimok nem csak azzal segítették, hogy elbújtatták őket. Arra is volt példa, hogy ők adtak hidzsábot (fejkendőt), hátha így nem állítják meg őket a dzsihádisták. Öt muszlim rendőr pedig keresztény civileket rejtett el. Ők maguk levették az egyenruhájukat, és amikor a terroristák a házhoz értek, azzal fogadták őket, hogy itt csak muszlimok vannak.
Ők 22 nappal később döntöttek úgy, hogy kimenekülnek. Az orvlövészek egyiküket eltalálták, de ő is túlélte az akciót.
Még 80 nap után is volt, akinek sikerült kimenekülnie. Négy ember, akiket túszként tartottak fogva a mecsetben, egy éjszaka beugrott a tóba. Bármennyire le voltak gyengülve, egy kilométert sikerült úszniuk, és a katonák kimentették őket.
Ők mesélték el, hogy a túszoknak főzniük kell, és a terroristáknak nagy élelmiszerkészleteik vannak.
A túszként tartott nők közül többet rendszeresen megerőszakoltak.
Egy papot is túszul ejtettek: őt arra kényszerítik, hogy a különböző petárdákból, tűzijátékokból, amiket a városban találtak, szedje ki a robbanószert – ezekből aztán bombákat gyártanak.
A városban még mindig vannak túszok, de egyre kevesebb az élelem. Volt, aki olyan üzenetet küldött, hogy már a takarókat kell ennie.
Cikkünk második részét itt olvashatják.
(Borítókép: MTI/EPA/Francis R. Malasig)
