A Moszad bejelentette, hogy egy iráni földön végrehajtott különleges hadművelet során elfogta azt az iráni terroristát, akit ciprusi izraeli célpontok elleni tervezett terrortámadás vezetésére küldtek.
A Moszad, az izraeli hírszerző ügynökség azt állítja, hogy elrabolta az iráni hadsereg bérgyilkosát, meghiúsítva egy izraeli üzletember elleni támadást Cipruson.
Az állítólagos merénylőt, akit Yousef Shahabazi Abbasaliluként, az Iszlám Forradalmi Gárda tagjaként azonosítottak, és filmre vették, amint bevallja a cselekményben játszott szerepét.
Az eset a legújabb az Izrael és Irán között zajló árnyékháborúban, két ország, amelyek régóta ellenségek.
A görög és izraeli média azt állítja, hogy kapcsolatba lépett pakisztáni és más iráni ügynökökkel Ciprus északi részén, egy Törökország által ellenőrzött területen, mielőtt délre ment, hogy megöljön egy izraeli üzletembert, és felrobbantsa Chabad ortodox zsidó kulturális központ főhadiszállását. Videóra vették amikor az informátor elmondja, hogy utasításait Hassan Shoushtari Zadehtől, a Forradalmi Gárda hírszerzési részlegének magas rangú alakjától kapta. A közlemény szerint Abbasalilu fegyvereket kapott a támadáshoz az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) magas rangú tisztviselőitől, és utasításokat is kapott a támadáshoz.
Az izraeli hatóságok által közzétett videón egy Jusef Shahabazi Abbasaliluként azonosított férfi, az ügy fő gyanúsítottja látható, amint perzsa nyelven beszél a Moszad ügynökével Iránon kívül. Elmondja, hogy belépett a török irányítás alatt álló Észak-Ciprusra, és illegálisan átkelt a sziget déli részére, hogy megöljön egy izraeli üzletembert, anélkül, hogy az üzletembert megnevezte volna. Azt mondja, hogy a férfi fényképét és címét az IRGC felettese küldte neki: “Az volt a terv, hogy… miután megtudtam, hogy ott van és hova megy, ha olyan úton, ahol nem látok senki mást, egy puskalövéssel megölném” – mondja a férfi. Miután felkutatta célpontját, és fényképeket készített otthonáról, az állítólagos gyilkos elmenekült Ciprusról, és visszatért Iránba, amikor figyelmeztették, hogy a rendőrség keresi. A felvételekből nem derül ki, hogy a férfi kényszerből beszél-e.
Iráni bérgyilkos, bevallotta, hogy a Moszad mindvégig filmezte.
Egy izraeli szakértő a BBC-nek elmondta, hogy az izraeli hírszerzés szokatlan bejelentését az a hír okozhatta, miszerint az Egyesült Államok újraindította a közvetett tárgyalásokat Iránnal nukleáris programja megfékezésére.
“Izraelnek az az érdeke, hogy ezzel a nyilvánosság elé tárja, hogy megmutassa a világnak, hogy sikerülhet megegyezni Iránnal annak nukleáris programjáról, de Irán ennél sokkal nagyobb kihívást jelent”
– kommentálja Yaakov Katz, újságíró és az Israel című könyv szerzője. Irán ellen: Az árnyékháború. Más szavakkal, az izraeliek azt mondják:
„Üzletembereket próbálnak meggyilkolni olyan helyeken, mint Európa; ez sokkal többet jelent az urándúsításnál.”
Izrael állításait a ciprusi összeesküvésről nem tudták függetlenül ellenőrizni, és Teherán vagy Nicosia sem reagált azonnal. A Moszad közleményében az eseményt “egyedülálló és merész küldetésnek” nevezte Irán földjén. Idéz egy magas rangú Moszad-tisztviselőt, aki azt mondta:
“Minden olyan tisztviselő után fogunk járni, aki a zsidók és izraeliek elleni terrort hirdeti bárhol a világon, beleértve az iráni földet is.”
A Moszad nem közölt részleteket arról, hogy mikor és hol történt az elfogás, és azt sem, hogy mikor került volna sor a ciprusi támadásra.
Izrael évtizedek óta Iránt tekintette legnagyobb ellenfelének, hivatkozva arra, hogy az iráni kormány megsemmisítésére szólította fel, és Teherán támogatja az ellene támadásokat végrehajtó militáns csoportokat.
Konkrét eredményeket várunk – mondta a svájci tanácskozásról a washingtoni külügy leszerelési főnöke. A State Department második embere, Wendy Sherman és Szergej Rjabkov, orosz külügyi államtitkár elsősorban a nukleáris leszerelésről folytat eszmecserét Genfben, de szóba kerülhetnek más témák is, mert az afganisztáni kivonulás után Washingtonban nagy stratégiai átértékelés folyik.
Az afganisztáni fiaskó rádöbbentette arra a Biden adminisztrációt, hogy szükségük lehet Oroszországra, melyet eddig mint stratégiai ellenfelet tartottak számon Washingtonban.
Vezérkari főnökök találkozója
Milley és Geraszimov tábornok is az Afganisztán utáni helyzetről cserélt eszmét. Mindkét hadsereg nagyon is jól ismeri Afganisztánt, és azt is, hogy mit jelent, ha az ország újra az iszlamista terrorizmus szilárd hátországa lesz. Márpedig mind Washingtonban mind Moszkvában erre számítanak. Milley tábornok szerint egy éven belül számolni kell olyan iszlamista terrorakciókkal az Egyesült Államokban, melyeket a tálibok által vezetett Afganisztánból irányítanak.
Moszkvában is attól tartanak, hogy az iszlamista terrorszervezetek megpróbálnak újra akciókat szervezni az egykori Szovjetunió területén. Elrettentésül közös orosz-tadzsik – kirgiz hadgyakorlatot tartottak az afgán határ közelében.
Az amerikai fegyveres erők vezérkari főnöke arra kérte orosz partnerét, hogy alkalomadtán bocsásson az amerikaiak rendelkezésére néhány orosz támaszpontot, ahonnan csapást mérhetnek az iszlamista erőkre.
Geraszimov tábornok állítólag rábólintott a kérésre hiszen a terrorizmus elleni harcban a két nagyhatalom már évek óta együttműködik. Erről nyilatkozott nemrég a katonai hírszerzés főnöke az Rt.com portálnak. Nariskin szerint az USA globális hegemóniájának befellegzett. Ettől függetlenül vagy épp ezért szükség van arra, hogy Oroszország és az USA együttműködjön az iszlamista terrorizmus elleni harcban.
Lehet tehát, hogy visszajutunk oda, amikor Trump 2019-ben azt mondta Putyinnak: a kamerák előtt keménykedek veled, de azután tárgyalhatunk, ugye érted?!
Meg vagyok győződve arról, hogy az Egyesült Államoknak minden információja megvolt Afganisztánnal kapcsolatban – egyet kivéve! az USA saját képességei immár nem teszik lehetővé, hogy a globális világhatalom szerepet játsza – mondta Szergej Nariskin, az orosz hírszerzés, az SZVR főnöke.
Az amerikaiak elmenekültek Afganisztánból, és romokat hagytak maguk után. A gazdaság összeomlott, a terroristák szabadon garázdálkodnak, egyre több a konfliktus a különböző nemzetiségek között Afganisztánban. Növekszik a fegyver és kábítószer kereskedelem. Az iszlamista erők jelentős számú amerikai fegyvert szereztek meg.
USA-orosz együttműködés a terrorizmus ellen
Moszkvát is aggasztja az afganisztáni helyzet már csak azért is, mert sokkal közelebb van Oroszországhoz mint az Egyesült Államokhoz. Ráadásul Oroszországnak jelentős számú és egyre növekvő muzulmán kisebbsége van, akikre hatással lehetnek az afganisztáni fordulatok. Csecsenföldön az iszlamista terrorizmusnak komoly hátországa alakult ki. Bár a csecsenek lázadását Putyin katonai erővel vérbefojtotta, de a jövőt illetően korántsem lehet nyugodt. Kadirov, aki Putyin megbízásából Csecsenföld korlátlan ura, már meghirdette a kíméletlen harcot az iszlamista terrorizmus ellen.
“Mi igazán sokra értékeljük az együttműködést a CIA-val a nemzetközi iszlamista terrorizmussal szemben” – hangsúlyozta az orosz hírszerzés vezetője. Szergej Nariskin hozzáfűzte: “Afganisztán jó lecke volt az USA-nak, és ezek után újra végig kell gondolnia egész stratégiáját. El kell gondolkodniuk azon, hogy ki fenyegeti valójában az Egyesült Államokat, és új prioritási sorrendet kell megállapítaniuk!” – jelentette ki az orosz hírszerzés főnöke, aki az Rt.com-nak nyilatkozott.
A holland Szabadságpárt első embere, Geert Wilders terroristának nevezte Törökország elnökét, mert az védelmébe vette a tanárt lefejező iszlamista csecsen bevándorlót. Erdogan elnök erre felkapta a vizet, és fasisztának titulálta Wilderst, aki az iszlám veszélyt tartja a legnagyobb bajnak Európában.
Erdogan korábban elmebetegnek nevezte a francia elnököt, aki határozottan elítélte a francia tanár lefejezését, és kemény intézkedéseket hozott az iszlamista szélsőségesek ellen Franciaországban.
Erdogan a lejtőn
Miért támogatja ily lelkesen Törökország elnöke az iszlamistákat? Egyrészt azért, mert korábban is együttműködött velük: az Iszlám állam olaját Erdogan fia értékesítette a világpiacon. Másrészt a nagy franciaországi iszlamista merényletek idején is támogatást nyújtott a törökök titkosszolgálata a nagyszabású akciók megszervezéséhez. Erdogan azonban mindkettőt tagadta, mert akkor még jobban állt, és együttműködésre törekedett a Nyugattal.
Most viszont bedőlőben a török gazdaság, melynek sikerei emelték oly magasra Erdogant. A török líra történelmi mélyponton: egy dollárért már nyolcat adnak a törökök pénzéből.
Csak emlékeztetőül: Orbán Viktor az uniós vezetők közül egyedül vett részt Erdogan elnöki beiktatásán, melyet oly sokra tartott, hogy magával vitte a fiát, Orbán Gáspárt is. Magyarország belépett a Türk tanácsba, és Erdogannal együtt Azerbajdzsánt támogatja a Hegyi Karabah háborúban noha a másik oldalon Örményország áll, az első olyan állam, amely hivatalosan felvette a kereszténységet.
A Guantánamóban található haditengerészeti támaszpont, vagy ahogy az Egyesült Államokban gyakran emlegetik „Gitmo”. Egy hely, mely az Egyesült Államok terror ellen meghirdetett háborújának egyik legellentmondásosabb jelképévé vált működésének 2002-es megkezdése óta.
A bázis a Kuba dél-keleti részén található Guantánamói-öbölnél helyezkedik el, története pedig egészen a XX. század elejéig nyúlik vissza. Az Egyesült Államok 1903-ban kezdte el bérelni a területet a kubai államtól, melynek státusza Fidel Castro hatalomra kerülésével változott meg gyökeresen. 1959-ben a karibi ország vezetője semmisnek tekintette az amerikaiakkal kötött bérleti szerződést, de a terület feladására a másik fél részéről nem került sor. Azóta gyakorlatilag minden lehetséges összeköttetés megszakadt az amerikaiak által felügyelt katonai létesítmény és környéke, valamint a sziget többi része között. Az Egyesült Államok a területet mindig is Kuba részének tekintette, de a bérleti megállapodás értelmében továbbra is igényt tartott rá, és az ebben szereplő bérleti összeget azóta is utalja, melyet Kuba a Castro-éra kezdete óta nem vesz fel.
Guantánamo a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után vált világszerte hírhedtté.
A tragikus események után az Egyesült Államok George W. Bush vezette kormánya háborút indított a terrorizmus ellen, melynek eredménye több olyan intézkedés lett, melyet mind hazai, mind nemzetközi szinten sokan bíráltak. Ilyen volt a guantánamói bázison kialakított fogolytábor, melynek felállításával Michael Lehnert tengerészgyalogos tábornok lett megbízva. Lehnert elmondása szerint erre 2002 januárjában 96 órát kapott. Egy héttel később meg is érkezett a fogvatartottak első 20 fős csoportja. Az ideiglenesen felállított tábor, ahol őket elszállásolták a Camp X-Ray nevet kapta. Ezt később bezárták, és ma a Camp Delta és a Camp Iguana egységek működnek.
A Védelmi Minisztérium szerint a fogolytáborra azért volt szükség, hogy a különösen veszélyes, háborús bűncselekményekkel gyanúsított személyeket, ahogy Donald Rumsfeld akkori védelmi miniszter fogalmazott a „legrosszabbak legrosszabbjait” a legalkalmasabb körülmények között tudják kihallgatni, és a megfelelő eljárást lefolytathassák ellenük. Erre az az ideális helyet mindenképpen az Egyesült Államok kontinentális területein kívül akarták megtalálni, és Guantánamo mellett szóba került Guam is, de végül a karibi térségben lévő támaszpontra esett a választás.
A helyszín jelentőségének jobb megértéséhez érdemes megjegyezni, hogy az amerikai jogrendszernek két párhuzamosan létező ága van: az általános szövetségi igazságszolgáltatás, és az ettől némileg eltérő hadbíróság. A fogolytáborban bebörtönzöttekkel szembeni eljárás lefolytatására létrehozott törvényszék működése mind a két rendszertől eltér. Ennek elsődleges oka az, hogy Guantánamo nem része az Egyesült Államoknak, és így az Alkotmány sem számít kötelező érvényűnek.
Ezen felül a tábor megnyitásakor a Védelmi Minisztérium a Genfi egyezményeket sem tekintette betartandónak a fogvatartottakkal való bánásmódot tekintve, mivel nemzetközi jogi tekintetben nem számítanak hadifogolynak. A Legfelsőbb Bíróság 2006-os döntése alapján azonban ennek ellenére is vonatkoznak rájuk a III. genfi egyezményben megfogalmazott, az emberséges bánásmódot biztosító rendelkezések.
A tábort már a kezdetek óta rengeteg bírálat érte a fogvatartottakkal való bánásmód miatt, és ezek 2006 után egyre jobban felerősödtek. A külföldi kormányoktól sorban érkeztek a kritikák, és az Egyesült Államok legszorosabb szövetségese, az Egyesült Királyság részéről is többen elítélték a guantánamói körülményeket. Az ENSZ emberi jogi biztosa pedig felszólította a Bush-kormányzatot, hogy zárja be a tábort. Az emberi jogokat védő szervezetek szintén hangot adtak tiltakozásuknak. Az Amnesty International „napjaink Gulagjának” nevezte Gitmót. A komoly visszaélésekről, kínzásokról (amire a kormányzat a „fokozott kihallgatási technikák” eufemizmust kezdte használni) és embertelen bánásmódról szóló kijelentéseket a kormányzat folyamatosan cáfolta, de az érintettek beszámolóiból már akkor tudni lehetett, hogy a megjelent hírek igazak. Végül először a táborban folytatott eljárások kivizsgálásával megbízott Susan Crawford jelentésében ismerték el hivatalosan, hogy történtek visszaélések. Erre 2009 januárjában került sor, közvetlenül a Bush-adminisztráció leköszönése előtt.
Bush W. Bush 2. elnöki ciklusát követően 2009. január 22-én Barack Obama kampányígéretének megfelelően már első teljes hivatali napján elrendelte a fogvatartottakkal szembeni eljárások 120 napos felfüggesztését, és egy ütemterv kidolgozását a tábor bezárására, aminek céldátumaként az év végét jelölte meg.
A foglyoknak a státusza azonban távolról se volt lezárva, így Gitmo felszámolása egyben azt is jelentette volna, hogy tárgyalás útján kell ítéletet hozni velük szemben, mégpedig amerikai földön. A Kongresszus ellenezte Obama tervét, és a Szenátus nagy többséggel meg is szavazta a források blokkolását, melyek a foglyok bármilyen jellegű áthelyezéséhez, szállításához szükségesek lettek volna. Ekkor az elnök mindezt csak a bezárást késleltető tényezőnek tekintette, és leszögezte, hogy továbbra is feltett szándéka, hogy a tábor üzemelését beszüntesse, és azon a véleményen volt, hogy ez a következő évben, 2010-ben meg is valósulhat.
A 2010-es esztendő elején elkészült jelentés, mely a fogvatartottak státuszát elemezte, nem ezt sugallta. A többségük esetében a szabadon engedést vagy külföldre való áthelyezést javasolta a dokumentum, továbbá egy részüket alkalmasnak találta rá, hogy szövetségi bíróság tárgyalja az ügyüket és hozzon róluk ítéletet.
Néhányuk esetében azonban az volt a megállapítás, hogy elengedésük (sőt szállításuk is) túl veszélyes lenne, a rendelkezésre álló bizonyítékok pedig nem alkalmasak rá, hogy elítéljék őket, ezért a határozatlan időre való fogvatartáson kívül más javaslatot nem tett a jelentés az esetükben. A Kongresszus által elfogadott védelmi kiadások értelmében a következő években továbbra se volt lehetséges, hogy a bebörtönzöttek ügye bíróság elé kerüljön, a bázison folyó katonai eljárás pedig újra zöld utat kapott 2011 márciusában. Világossá vált, hogy a kormányzatban nincs meg az elkötelezettség, hogy a tábort végleg bezárja, annak ellenére, hogy ez akár a Kongresszus megkerülésével is lehetséges lenne. Mivel a tálibok előszeretettel használták Gitmót, mint az amerikai igazságtalanság és elnyomás jelképét, az Egyesült Államok elleni harcra való toborzásnál a nyitva tartásának nemzetbiztonsági kockázata világos volt, az elhatározás a felszámolásra azonban továbbra is csak szavakban mutatkozott meg.
Egy év alatt csökkent a terrortámadások száma az EU-ban, a befejezetteké és a sikerteleneké is, nőtt a megakadályozottaké. Tucantyi halálos áldozatot követeltek az attakok, ötödannyit, mint 2017-ben, de mind dzsihadista merénylettől. A támadások kétharmada viszont etnikai és szeparatista jellegű volt. Minket senki se akart megtámadni.
Tavaly összesen 129 politikai indíttatású támadást regisztráltak az EU-ban. Ezek magukba foglalták a sikeres, a felszámolt és sikertelen eseteket is – derül ki az Europol éves jelentéséből. A legtöbb cselekmény, 60, Nagy-Britanniában történt, Franciaországban (30), Olaszországban (13), Spanyolországban (11) volt kétszámjegyű merénylet. Egy évvel korábban még 205 támadást hajtottak végre.
Javult a felderítés
Sokat mondóak azok az adatok, amelyek szerint a 2017-es 10-hez képest harmadával kevesebb (7) befejezett támadás volt. A sikerteleneké 12-ről egyre esett, a felszámolt, megakadályozott próbálkozásokból viszont több lett, 16 a 11-gyel szemben. Vagyis jelentősen javult a bűnügyi szervezetek felderítő munkája.
Tavaly 13 embert öltek meg a terrorista támadásokban, és ezek mindegyike dzsihadista volt, és magányos merénylő volt az elkövető.
További 53 ember szenvedett sérülést (46 volt dzsihadista eset). Ez jelentős csökkenés a 2017-es évhez képest, amikor tíz támadásban 62 embert öltek meg.
Egy év alatt 33-ról 24-re csökkent az elfojtott, sikertelen és befejezett dzsihádista terrortámadások száma.
Minden második lefogás dzsihadistáé, nálunk egy se volt
Az EU-ban tavaly 1056 letartóztatást hajtottak végre terrorista bűncselekmények miatt. Ezek közül 511 a dzsihádista terrorizmushoz kapcsolódik. Franciaországban a legmagasabb letartóztatások száma 310 volt, ezt követi az Egyesült Királyság 273-val, Belgium pedig 166-tal.
A támadások és a terrorizmus miatti letartóztatások számait mutatja a statista.com grafikonja országonként.
Forrás: statista.com
Az ábrából, és az Europol jelentéséből is kiderül, hogy Magyarországot senki se akarta megtámadni: az 1056 letartóztatás között egyetlen magyar esetet se tartanak nyilván.
A „sajátok” elleni támadás messze a legtöbb
Annak ellenére, hogy nem eredményeztek haláleseteket, az etno-nacionalista és szeparatista támadások száma az EU-ban továbbra is meghaladják a tisztán terrorista támadásokét. A 129 támadás nagy része (83) etnonacionalizmusból és a szeparatizmusból fakadt, vagyis
az összes ilyen erőszakos cselekmény közel kétharmada nem az iszlám terrorizmus számlájára írandó.
A tendencia itt is csökkenő: 2017-ben 137 volt az etnonacionalista és szeparatista erőszakcselekmény, 33 dzsihadista és 24 szélsőbalos.
Forrás: Europol
A tendencia 2017-ben hasonló volt, amikor 137 etnonacionalista és szeparatista támadás volt, szemben a 33 dzsihádista és 24 szélsőbalos erőszakkal. Az összes dzsihádista terrortámadás egy személyes volt, célpontjai civilek és a hatalom szimbólumai. Az elkövetők motivációja és más radikalizált egyének vagy terrorista csoportok közötti kapcsolatok gyakran nem voltak egyértelműek az Europol jelentése szerint. A mentális egészségügyi problémák hozzájárultak a jelenség összetettségéhez.
Kevés iszlamista áramlik vissza Európába
Az európai rendőri szervezet értékelése szerint nagyon alacsony volt az olyan külföldön „működő” európai külföldi terrorista harcosok száma, akik 2018-ban utaztak az iraki és szíriai konfliktuszónába. A dzsihádistákat továbbra is főképpen az Iszlám Állam propagandája inspirálta. Ehhez hasonlóan az EU-ba visszatérők száma is nagyon alacsony maradt, miközben több száz európai polgárt továbbra is fogva tartanak Irakban és Szíriában. „Nem tűnik rendszerszintűnek” a terroristák általi visszaélés az EU-ba való belépésre irányuló migrációval. Vagyis továbbra sem számottevő a menekülők közé rejtőző ex-ISIS-tagok száma, amivel sok európai párt és politikus ijesztget.
Csak éppen pont fordítva, mint ahogy a kormány hazug gyűlöletkampánya folyamatosan harsogja. Nem a menekültek miatt vannak terroristák, hanem a terroristák (és persze a háborúk meg a diktatúrák) miatt vannak menekültek.
Szégyen, hogy ezt egyáltalán magyarázni kell, hiszen az alapvető tények felületes ismerete és minimális logika is elég kellene hogy legyen ennek belátásához.
Sajnos a közpénzből finanszírozott gyűlöletkampány elég hatékony, az ország nagy többsége elhiszi, hogy a menekültek miatt nő a terrorveszély, egyáltalán, megszállás zajlik. Engem konkrétan egy vérnyomást fokozó komment elolvasása késztetett a cikk megírására. Egyebek közt ezt olvastam (betűhíven idézem):
“Tenyleg sanalom azokat, akik menekulnek ( az illegalis betolakodok 10 %-a! ) A tobbi fegyver nelkuli katonakoru, kovetdobalo eroszakos massza, akiknek tele a zsebuk, mert mobilokat, i-phonokat,stb eldobalo uj honnfoglalok.”
Ide vezet, ha valaki csak a közmédiát meg az Echo TV-t nézi, és kormánypárti weboldalakat olvas. Mert a propaganda ezt sugallja, csak éppen egy szó sem igaz belőle. Valójában a migránsok (használjuk ezt most gyűjtőfogalomnak) nagy része igazi menekült az ENSZ menekültügyi szervezete szerint, 2015-ben, a migránsválság csúcspontján ez 83 százalék (!) volt. Csak a többiek gazdasági bevándorlók. A nemzetközi jog szerint a menekülteket segíteni kellene, nem illegális betolakodóként kezelni.
Az utolsó adatok szerint, amelyekre emlékszem, a “migránsok” mintegy harmada nő, negyede pedig gyerek. A legtöbben tényleg férfiak, de persze nem mind katonakorú. És egy fiatal férfi miért ne lehetne menekült, ha a családtagjait kiirtották, őt meg ki akarják végezni a vallása, a származása vagy a politikai nézetei miatt. Egyébként a fiatal férfiak magas arányának az az oka, hogy sok család nem tudja finanszírozni minden tagjának menekülését, ezért előreküldik azt, akitől azt várják, hogy átvészeli a hosszú és veszélyes utazást, munkát talál és meg tudja majd oldani a többiek kiutazását. Ha azok még életben lesznek…
Állandósultak a dzsihádisták által végrehajtott támadások Irakban, közben pedig az Iszlám Államhoz köthető terroristák újabb országokban követtek el merényleteket. A kalifátus összeomlása nem érte felkészületlenül a terrorszervezet vezetőit: visszatértek ahhoz a stratégiához, amely hasonló helyzetben egyszer már sikerre vezetett.
Biciklis turistákat gázoltak el két hete Tádzsikisztánban: a héttagú csoportból két amerikai, egy svájci és egy holland biciklis meghalt. A merénylet elkövetőjeként nem sokkal később az Iszlám Állam jelentkezett, és videót is közöltek a támadókról.
Ezen az látszik, hogy öt fiatal férfi egy fa alatt ül a hegyvidéken, mögöttük a terrorszervezet zászlajával. Arról beszélnek, hogy a tádzsik vezetők elhagyták hitüket, megengedték, hogy hitetlenek foglalják el az országot, majd
hűséget fogadtak Abu Bakr al-Bagdadinak, az Iszlám Állam vezetőjének,
és felesküdtek a hitetlenek elleni támadásra.
A tádzsik hatóságok szerint kések és lőfegyverek is voltak náluk. A csoport tagjai közül négyet azóta elfogtak, négy másikat agyonlőttek.
A tádzsikisztáni merénylők. Fotó: Amak
Nem ez volt az Iszlám Állam által adott egyetlen életjel az elmúlt hetekben. Szíria asz-Szuvajda nevű tartományában több öngyilkos merényletet is végrehajtottak, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű szervezet jelentése szerint 255 embert öltek meg. Emellett
sok nőt és gyereket el is raboltak.
Júliusban végrehajtottak egy merényletet Pakisztán Beludzsisztán nevű tartományában is, itt 159-en haltak meg.
Pedig Donald Trump már többször büszkélkedett azzal, hogy legyőzték a terrorszervezetet, Helsinkiben, Putyinnal való találkozóján pedig azt mondta: az Iszlám Állam elleni harc 98-99%-ban véget ért. Az iraki kormány meg már decemberben bejelentette, hogy legyőzték a terroristákat, és olyan hírek is voltak, hogy maga Abu Bakr al-Bagdadi is súlyosan megsérült.
Akkor mi történt?
Valójában az Iszlám Állam már hónapokkal korábban felkészült a katonai vereségekre és elkezdte újjászervezni magát. Jennifer Cafarella, az Institute for the Study of War nevű think tank elemzője nemrég az NPR-nek arról beszélt, hogy a szervezet vezetői felismerték: nem tudnak kitartani a koalíciós erőkkel szemben és el fogják veszíteni a területük nagy részét, de ezt nem tekintették úgy, hogy a háborút is elvesztették. Ehelyett
elkezdtek a túlélésre berendezkedni, és felkészültek a harc következő szakaszára.
A helyzet ráadásul nem is új nekik: 11 évvel ezelőtt egyszer már gyakorlatilag minden érintett kormány bejelentette, hogy legyőzték az Iszlám Állam elődszervezetét, az iraki al-Kaidát, amely akkor valóban az összeomlás és teljes eljelentéktelenedés határára jutott.
Ahogy korábban is írtunk róla, az iraki al-Kaida 2003 és 2006 között rettegésben tartotta Irakot. A jordániai származású Abu Muszab az-Zarkávi által alapított és vezetett szervezet féktelen brutalitásáról volt hírhedt, emberei rengeteg véres merényletet követtek el (2003-ban például a bagdadi ENSZ-képviselet, a jordániai nagykövetség és a nedzsefi mecset ellen), és ők tettek közzé olyan videókat is, amelyeken amerikai túszokat fejeztek le.
Kegyetlensége miatt azonban az őt eleinte a síita elnyomás miatt támogató szunniták is elfordultak Zarkávitól, aki 2006 júniusában egy amerikai légicsapásban meghalt, a következő években pedig az Iraki Iszlám Állam nevet felvevő szervezet folyamatosan gyengült. Vezetőit sorra megölték vagy elfogták,
egy adott ponton állítólag mindössze néhány tucatnyi tagja maradt.
Szinte szó szerint a föld alá, vagy a sivatagos vidékekre kényszerültek, alig volt pénzük, nem tudtak szabadon mozogni – vagyis hasonló volt a helyzet, mint most.
2010-ben azonban Abu Bakr al-Bagdadi került a szervezet élére, amely két-három év alatt feltámadt. 2013-ban már beszivárogtak Szíriába, közben kihasználták az iraki kormány elleni elégedetlenséget is, kiszabadították szimpatizánsaikat a börtönökből, majd célzott támadásokat hajtottak végre a katonák és rendőrök ellen. 2014 júliusában pedig, a második legnagyobb iraki város, Moszul elfoglalása után, kikiáltották a kalifátust.
Abu Bakr al-Bagdadi Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
A New Statesman elemzése szerint az Iszlám Állam hatalma csúcspontján is több volt, mint egy állam: inkább egyfajta mozgalom, amelynek az államalapítás csak egy állomása volt. A dzsihádisták ugyanis
a világ végét megelőző végső harcra készülnek:
Mohamed jóslatainak megfelelően, aki szerint a világ vége előtt nem sokkal a kalifátus meg fogja hódítani a világot.
Éppen ezért a mostani vereségek, bár átmenetileg gyengítették az ideológiát is, nem jelentik a szervezet végső kudarcát. Sőt, a Soufan Center elemzése szerint az Iszlám Állam ugyanazzal a módszerrel készíti elő visszatérését, mint amilyet 2013 előtt is alkalmazott: például az iraki tisztviselők, elsősorban a rendőrök és a biztonsági szolgálatok tagjai elleni célzott gyilkosságokkal.
Úgy fogalmaznak:
„a meggyengült Iszlám Állam a múltat akarja újrateremteni,”
és ahhoz, hogy esélyük legyen újra a 2014-eshez hasonló sikereket elérni, előbb 2013-at és az akkori tevékenységüket kell felidézniük.
Éppen ezért Irakban már hónapok óta rabolnak el és ölnek meg embereket, főleg Kirkuk, Dijala és Szalahuddin tartományokban – ezt a térséget többen már a halál háromszögeként emlegetik. Most napi átlagban közel három ilyen támadás történik, és ez jelentős növekedésnek számít, ugyanis egész márciusban összesen volt hét ilyen akció.
Fotó: Dabik
Több támadást videóra is vettek, de arra is volt példa, hogy a túszokkal küldtek videoüzenetet. Az egyik támadás során hat síita rendőrt raboltak el, akiket aztán a terrorszervezet zászlója elé térdeltettek, majd el kellett mondaniuk, hogy kivégzik őket, ha a kormány nem engedi el a fogságban tartott szunnita nőket. Néhány nappal később megtalálták a túszok holttestét.
Szakértők szerint az Iszlám Államnak nagyjából ezer embere lehet Irakban, 500 a sivatagos részeken, 500 a hegyekben. Az ilyen támadásokhoz viszont
nincs szükség sok emberre,
jellemzően 3-5 fős csoportok hajtják végre az akciót, amely után gyorsan vissza is vonulnak. David Sterman, a New America Foundation szakértője szerint a stratégiájuk leginkább az, hogy káoszt teremtsenek.
Azt is ki tudják használni, hogy Irakban sok olyan terület van, ahonnan négy éve tízezrek menekültek el az Iszlám Állam elől, és ők még nem tértek haza, így teljes falvak, kisebb városok állnak üresen, ami tökéletes terep a bujkáláshoz.
A Jamestown elemzése szerint az állandósult merényletek komoly dühöt váltottak ki a síita közösségből, de ez a düh (legalábbis egyelőre) nem általánosságban a szunniták ellen irányul, hanem inkább a kormány ellen, amely hiába próbál katonai erővel fellépni a dzsihádisták ellen. Az elhagyatott területeket, a sivatagot, a hegyvidéket ugyanis a kormánycsapatok nehezen ellenőrzik.
Kicsit paradox módon korábban,
amíg az Iszlám Állam nagy területet uralt, harcolni is könnyebb volt ellene:
lehetett tudni, hol találják meg a harcosaikat. Most viszont szétszóródtak, ráadásul az ellenük való harcot nehezítik az iraki kormány és a kurdok közti ellentétek is.
A dzsihádisták pedig mindezeket ki is használják. Továbbra is vannak komoly fegyvereik, de a városokba egyelőre nehezebben szivárognak be. A kétezres közepén, valamint 4-5 évvel ezelőtt azért tudtak ilyen téren sikeresek lenni, mert a síita kormány elnyomása miatt a szunniták közül sokan szimpatizáltak a radikális ideológiákkal – utána viszont megtapasztalták az Iszlám Állam rémuralmát.
Így viszont egyelőre kicsi az esély arra, hogy a terroristák elkezdjenek mondjuk egy olyan autóbombás merényletsorozatot, ami korábban szinte a védjegyükké vált. Ugyanakkor azt is bizonyították, hogy így is képesek a kormány ellenőrzése alatt álló nagyvárosokban támadni: néhány hete Bagdadban hajtottak végre merényletet.
Összedőlt ház az Iszlám Állam egyik bagdadi merénylete után. Fotó: MTI/EPA/Ahmed Ali
Azt, hogy milyen taktikát követnek, jól jelzi a kommunikáció is. Az Iszlám Állam szóvivője, Abu al-Hasszán al-Muhadzsir áprilisban egy üzenetben arra szólította fel a követőiket, hogy a kormánnyal együttműködő szunniták ellen hajtsanak végre merényleteket. A terrorszervezet egyik propagandalapja, az an-Naba pedig nemrég azt írta: a jelenlegi helyzetben nincs szükség nagy csoportokra, sok képzett harcossal, komoly fegyverzettel,
elég egyetlen ember, aki bármilyen, általa beszerezhető eszközzel támadást tud indítani.
Emellett továbbra is lépést tartanak a technika fejlődésével: a titkosított kommunikációs csatornákat már régóta használják, de a New York Times szerint újabban már a Bitcoinban érkező támogatást is fel tudják használni.
A propaganda pedig továbbra is aktív, és globálisan célozzák vele a potenciális követőket. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy
a terrorszervezetnek nem csak Szíriában és Irakban van bázisa,
Afgán források szerint az országba folyamatosan érkeznek a harcosok Észak-Afrikából, Közép-Ázsiából, de Oroszországból és Franciaországból is, januárban pedig a Fülöp-szigeteki hatóságok fogtak el egy spanyol férfit, aki Mindanao szigetén akart csatlakozni az Iszlám Állam helyi szervezetéhez.
Korábban Líbiában is próbálták megvetni a lábukat, és bár Szurt városát elvesztették, 3-4 ezer harcosuk még mindig lehet az országban. Egyiptomban a Sínai-félsziget északi részén vannak olyan, összeségében több száz fős terrorcsoportok, amelyek hűséget esküdtek Abu Bakr al-Bagdadinak, és a Száhel-övezetben is erősödnek a hozzájuk köthető csoportok.
Nagy európai terrortámadásnak viszont egyelőre kisebb a veszélye,
Fegyházban végrehajtandó, életfogytig tartó szabadságvesztést kért az ügyész a Teréz körúti robbantás vádlottjára, azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja 40 év. A tárgyalás 2018. augusztus 29-én folytatódik a védői perbeszéddel.
A Központi Nyomozó Főügyészség 2017. december 11-én emelt vádat az ügyben, a vádirat két pontból áll. Az első vádirati pont a robbantásról szól, ami miatt az ügyészség a vádlottat előre kitervelten, aljas indokból, több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntettének kísérletével, illetve robbanóanyaggal és robbanószerrel visszaélés bűntettével vádolja. A második vádirati pont a robbantás után, október elején megírt és el nem küldött levélről szól, amelyet a vádlottól lefoglalt laptopon találtak meg a nyomozók. Ebben a levélben a vádlott kilátásba helyezte, hogy további robbantásokat követ el, ha a Belügyminisztérium nem fizet ki 1 millió eurót. Emiatt az ügyészség terrorcselekmény előkészületének a bűntettével is vádolja a terheltet.
A 48 éves Catherine de Bolle eddig a belga rendőrséget irányította, mostantól az Europol főigazgatója, amelynek fő feladata a terrorizmus megelőzése és leküzdése.
Azért ő került az európai rendőri szervezet élére, mert Belgium bonyolult belső viszonyai miatt nagy tapasztalata van a különböző rendőri szervezetek működésének összehangolásában.
Vannak persze bíráló hangok is, hiszen Catherine de Bolle épp abban az időszakban állt a belga rendőrség élén, amikor egy brüsszeli központú Iszlám Állam-sejt merényletsorozatot hajtott végre Párizsban és Brüsszelben. Utólag
a belga rendőrséget sok kritika érte
amiatt, hogy nem tudták felszámolni a terrorista csoportot.
Catherine de Bolle szerint viszont iszlámista terrorakciók másutt is voltak ebben az időben, Németországban, Spanyolországban vagy az Egyesült Államokban is, és a rendőrség mindenhol követett el hibákat, de tanult ezekből, és most már sokkal jobb a kommunikáció a különböző európai rendőrségek között.
Az Europol eddigi főigazgatója a brit Rob Wainwright volt, akinek május elsején járt le a mandátuma. Távozása előtt arra hívta fel a figyelmet, hogy
a terrorelhárítás szempontjából igen fontos az együttműködés a kontinensen működő rendőrségek és a britek között.
Szerinte az Europol egyik fő gyengesége az, hogy a nemzeti rendőrségek nem szívesen osztják meg igazán fontos információikat egymással. Ez jelentős mértékben gyengíti az Europol operatív aktivitását.
Catherine de Bolle kinevezésével az Europol épp azt szeretné elérni, hogy a kommunikáció annyira felgyorsuljon, hogy a közös európai rendőri szervezet versenyképes legyen az FBI-jal, és megfeleljen az Európai Unió biztonsági igényeinek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
