Kezdőlap Címkék Terrorizmus

Címke: terrorizmus

Rögös az út Izrael és Törökország között

Yair Lapid ellenzéki vezető elítélte Recep Tayyip Erdogan török ​​elnököt, miután az utóbbi kijelentette, hogy Izrael „terrorista állam”.

„Nem fogunk erkölcsi leckéket venni Erdogan elnöktől, egy olyan embertől, aki szörnyű emberi jogi múlttal rendelkezik” – írja Lapid a korábban Twitter néven ismert X-en.

„Izrael megvédi magát a Hamász-ISIS brutális terroristái ellen, akik közül néhányan Erdogan ernyője alatt tevékenykedhetnek” – mondja Lapid.

Törökország régóta a Hamász magas rangú vezetőinek menedékhelye.

Recep Tayyip Erdogan török ​​elnök fokozza Izraellel szembeni kritikáját, „terrorista államnak” nevezve azt, és azt állítja, hogy szándékában áll Gáza elpusztítása minden lakosával együtt.

Erdogan pártja tagjaihoz intézett tüzes beszédében azt is kijelentette, hogy országa lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy Izrael politikai és katonai vezetőit nemzetközi bíróságok elé állítsák.

„Izrael egy város és lakossága teljes elpusztításának stratégiáját hajtja végre”

– mondja Erdogan. Nyíltan mondom, hogy Izrael terrorista állam.

A török ​​vezető a Hamász terroristáit is „ellenállási harcosoknak” minősíti, akik megpróbálják megvédeni földjüket és népüket.

Erdogan egyre hangosabban bírálja Izrael Hamász elleni háborúját, amely azután indult, hogy a terrorcsoport október 7-én gyilkos merényletet hajtott végre Dél-Izraelben, mintegy 1200 embert ölt meg, többségében civileket.

Izrael régóta Törökország regionális szövetségese volt Erdogan hatalomra kerülése előtt, de a kapcsolatok megszakadtak, miután 2010-ben izraeli kommandós rajtaütést tartott a blokádot leromboló flottilla részét képező, Gázába tartó Mavi Marmara hajó ellen, és 10 török ​​aktivista életét vesztette. 

Netanjahu és Erdogan az elkövetkező években kölcsönösen népirtással  vádolták egymást. 2014 júliusában Erdogan azzal vádolta a zsidó államot, hogy „életben tartja Hitler szellemét” a gázai háború során.

A kapcsolatok később mérsékelten javultak, de mindkét ország visszavonta nagykövetét 2018-ban a gázai erőszak és a Trump-kormányzat nagykövetségének Jeruzsálembe való áthelyezése miatt.

Tavaly augusztusban Izrael és Törökország bejelentette a diplomáciai kapcsolatok teljes megújítását. A hónap elején Ankara közölte, hogy konzultációra hívja vissza izraeli nagykövetét, mivel Izrael nem volt hajlandó beleegyezni a gázai tűzszünetbe.

Meddig tarthat a háború a gázai övezetben?

0

Hosszú háborúra kell felkészülnünk – hangsúlyozza Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Az USA gyors megoldást szeretne kevés polgári áldozattal. Erről tárgyalt Blinken külügyminiszter a helyszínen sikertelenül.

Charles Brown tábornok az USA fegyveres erőinek új vezérkari főnöke óvatosságra intette Izraelt mondván

“túlságosan is nagy feladat a Hamász megsemmisítése. A Hamász vezetők levadászása sokkal reálisabb elképzelés.”

Majd megfogalmazta az amerikai hadvezetés rémálmát: ”Minél tovább tart a konfliktus a gázai övezetben annál jobban elmérgesedhet a háború, és annál nehezebb lesz egyezségre jutni.”

Irán azzal fenyegetőzik, hogy lezárja a hormuzi szorost, mely döntő fontosságú átkelőhely az olaj és földgáz export szempontjából. Ezt az Egyesült Államok mindenképp megakadályozná, de akkor szembekerülhetne Iránnal, és a Biden kormányzat ezt mindenképp kerülni kívánja.

“A palesztin hatóság akadályozza a Hamász párti tüntetéseket“

Erre hívta fel a figyelmet az izraeli hadsereg vezérkari főnöke, aki már korábban is gyakran utalt arra, hogy valamiféle egyezségre kellene jutni a mérsékelt palesztinokkal, gazdasági lehetőséget biztosítva a lakosság életszínvonalának felemelkedésére. Herzl Halevi tábornok korábban a katonai titkosszolgálatot vezette tehát nagyon is tisztában van a térség társadalmi – politikai sőt lélektani problémáival.

“A terroristák halott emberek“ – hangsúlyozta a vezérkari főnök nem sokkal a Hamász október hetediki terrortámadása után, melynek az áldozatai jórészt civilek voltak. Az ortodox Herzl Halevi tábornok, aki üres óráiban a háború előtt szívesen foglalkozott vallási- filozófiai kérdésekkel, tisztában van vele, hogy

“a háború nem oldja meg a helyzetet csak hosszabb időt biztosít egy újabb háborúig.”

A 75 éve fennálló Izrael eddig minden háborúját megnyerte, de békét sohasem sikerült kötnie a palesztinokkal, akiknek a létszáma immár nagyobb Nagy Izraelben mint a zsidóké. Izrael társadalma rendkívüli mértékben megosztott a palesztin kérdésben: az egyik fele híve a megegyezésnek, a másik viszont elutasítja azt mondván “azok mind terroristák”. Ezt a jobboldali-szélsőjobboldali tömböt vezeti Benjamin Netanjahu miniszterelnök, aki már csak azért is érdekelt egy elhúzódó háborúban, mert menetközben nem kérdezi meg senki: miért volt oly felkészületlen Izrael a Hamász terrortámadására október hetedikén? Golda Meir annak idején belebukott abba, hogy Izrael nem volt felkészülve ötven évvel ezelőtt a Jom Kippur-i háborúra. Benjamin Netanjahu számára a bukás azt is jelentheti, hogy újrakezdődhetnek a vizsgálatok a korrupciós ügyekben, és a 74 éves miniszterelnök akár börtönbe is kerülhetne.

A Palesztin hatóság átvehetné az irányítást a gázai övezetben

Erről tárgyalt a szervezet vezetőjével Blinken amerikai külügyminiszter Ramallahban. Mahmud Abbasz régóta szembeáll a Hamász-szal hiszen az iszlamista terrorista szervezet úgy szerezte meg a teljhatalmat a gázai övezetben, hogy eltette láb alól mérsékelt vetélytársait. A Hamászt az arab országok közül egyedül Katar támogatta. Az október hetediki terrortámadás után az amerikai nagykövet rábeszélte Katar emírjét, aki egyébként augusztus huszadikán Orbán Viktor vendége volt a Karmelita kolostorban, hogy “helyezze más alapokra viszonyát a Hamász-szal. A háború előtt Katar havi 30 millió dollárt utalt át a Hamásznak a közalkalmazottak fizetésére a gázai övezetben. Katar, amely már 1996-ban elismerte Izraelt, fontos szövetségese az USA-nak: itt van a legnagyobb amerikai támaszpont a térségben. Jelenleg a katari diplomácia közvetít Izrael és a Hamász között a túszok ügyében. Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad vezetője személyesen utazott Katarba, hogy felgyorsítsa a túsztárgyalásokat. Az USA javaslata az, melyet Benjamin Netanjahu miniszterelnök egyelőre elutasít, hogy a túszok szabadon engedése fejében Izrael hirdessen tűzszünetet a gázai övezetben.

A Hamász terror áldozatai beszélnek a kórházból

„Csak szórakozni akartunk egy bulin… és a legtöbb barátomat elvesztettem”. A túlélők vérfagyasztó beszámolókat osztanak meg egy zenei fesztiválon történt Hamász tömeggyilkosság helyszínéről – mesélték a Media Line riporterének.

Izraelben – egy New Jersey méretű, mindössze 9 millió lakosú országban – a polgárok soha nem állnak távol azoktól a borzalmaktól, amelyeket a Hamász, a gázai székhelyű palesztin terrorcsoport szabadított a gyanútlan és fegyvertelen civilek ellen.

Most azonban az országban minden embert érintett a Hamász október 7-én, szombaton elkövetett gyilkos merénylete. Ezt Izrael 9/11-ének pillanataként írták le.
Egy olyan terrortámadás, amihez hasonlót Izrael még soha nem látott, és amely Izraelt egy teljes értékű háborúba sodorta a Hamász ellen. Az izraeli kormány ezt a konfliktust „vaskardoknak” nevezte.
A nyitótámadás egy többnapos szabadtéri rave fesztivált ért, amelyet a dél-izraeli Kibbutz Re’im közelében rendeztek meg. Résztvevők ezreit vonzotta a világ minden tájáról.
A Hamász bevallott küldetése, hogy elraboljon, megkínozzon és lemészároljon mindenkit, aki mozog – beleértve a nőket, gyerekeket és időseket is. Becslések szerint legalább 150 civilt raboltak el és tartanak túszként Gázában.
Széles körben elterjedt jelentések szerint a Hamász tagjai és a gázaiak szexuális zaklatást követnek el, holttesteket mocskolnak be és bántalmazzák a fogságban tartott izraeli gyerekeket.

A Media Line a Hadassah Ein Kerem Kórházba érkezett, hogy beszéljen néhány túlélővel, akiknek sikerült megmenekülniük a Kibbutz Re’im káoszától.

„Volt egy pont, amikor egy pavilonból a buli [központi] terére futottunk”

– mondta a 27 éves Michal Ohana a The Media Line-nak kórházi ágyáról, és remegő hangja mesélt a terroristák gyilkosságáról. Ohana, eredetileg Mevaseret Sion, egy Jeruzsálem melletti izraeli városban lakott, jelenleg Portugáliában él. Unokaöccse születése miatt érkezett Izraelbe, és amikor itt van, úgy döntött, hogy a barátaival együtt délre utazik, hogy a fesztiválon kitombolja magát.

Leírta, hogy szombaton reggel 6 órakor, a napfelkeltével egy időben, a zene elhallgatott, rakéta szirénák harsogtak, majd a Hamász terroristák minden irányból körbezárták őket. Erősen koordinált támadás volt szárazföldről, tengerről és levegőről. Számos hírszerző szervezet azt mondta, hogy ez a támadás nem jöhetett volna létre Irán közvetlen részvétele nélkül.

„Minden irányból lövöldözést kezdtünk hallani” – mondta Ohana. „Beültünk az autóinkba, és vezetni kezdtünk – a barátommal. Minden irányból lőni kezdtek ránk. Menekülnünk kellett. Eljutottunk egy fehér pavilonhoz – azt hiszem, a MADA (orvosi szolgálat)  standjához. Úgy tűnt, több száz ember volt bent. Volt, aki megsérült, kinek golyó a lábában, kinek a fenekében. Az emberek próbáltak segíteni egymásnak. Volt egy zsebkendőm, amellyel érszorítót készítettem valakinek” – tette hozzá.

„A terroristák közvetlenül mögöttünk voltak, és úgy mentünk az útra, hogy ott nagyobb biztonságban leszünk. Ahogy az útra értünk, egy csomó fehér kisteherautó blokkolt minket, tele terroristákkal. Lőni kezdtek ránk, mi pedig megpróbáltunk hátrálni. Csakhogy hátulról is lőttek ránk. Elkezdtünk kiszállni az autónkból és minden irányba rohanni. Elbújtunk a bokrok között. … Láttam nőket fára mászni… aztán láttam egy IDF harckocsit. Azt gondoltam, „Rendben, ez biztonságos helynek tűnik. „A tankhoz értünk, de nem voltak benne katonák. Biztosan elűzték őket.”

Innen Ohana azt mondta, hogy közel 100 bulizni vágyó zsúfolódott ugyanabba a tankba, akik közül csak hárman voltak felfegyverkezve – a pavilonból érkező rendőrnő, egy katona és egy civil –, és viszonozták a tüzet a betolakodó terroristákra.

„Volt egy pillanat, amikor a terroristák gránátot dobtak, és nem láttunk semmit. Abban a pillanatban elraboltak néhány embert. A tank alá bújtam, az biztonságosnak tűnt. Sajnos így is lövést kaptam.  Gyomromból és a lábamból vérzett… [de] nem igazán lehetett tudni, honnan jön a vérzés, mert mindenkit vér borított. Mindenki megsérült, és mindenki egymás hegyén-hátán volt” – folytatta Ohana.

„Ekkor kezdtem el imádkozni. Ez volt az a pillanat, amikor azt hittem, kész vagyok, és elkezdtem szavalni a „Shema Yisrael…”-t.

A judaizmusban az egyik legközpontibb ima:

„Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy. Te pedig szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”

Valami csoda folytán azonban, hat órányi bújócskázás után a tank alatt, Ohana megmenekült. Az izraeli biztonsági erők megérkeztek, hogy biztonságba vigyék őt és több más sebesültet. Néhányan azonban helyhiány miatt lemaradtak. Nem tudni mi lett velük.

– Nem háború volt… – mondta Ohana. „Olyanok voltunk, mint a kacsák. Kacsák ülnek egy lőtéren.”
========================================================

Eközben az izraeli Haderából származó 35 éves Shani Hadar hasonló élményben volt része. Tűz alá került, miközben megpróbált elmenekülni a Hamász terroristái elől, akik könyörtelenül vadásztak bárkire, akit csak találtak. Ő és barátai éppen megérkeztek a napokig tartó rave-re, percekkel a kezdete előtt. De akkor már túl késő volt a visszafordulni.

A Hamász terroristái válogatás nélkül lőttek az autókra. Senki sem tudott túljutni a blokádon. Hadar ezt látva elfordította az autóját az útról. „Látták, ahogy elhajtottam, és lőni kezdtek ránk” – mondta Hadar a The Media Line-nak.

„Ekkor hátulról a vállamba lőttek. Nem is tudom, hogyan – csak húsdarabokat láttam átrepülni az autón. A barátom azt kiabálta, hogy „Ne állj meg, ne állj meg”, és lenyomtuk a gázpedált. Aztán láttam, hogy az út véget ér, ezért jobbra fordultam az autóval. Kiszálltunk az autóból, és megpróbáltam megérteni, mi történik a karommal – egy kimonóval le kellett kötnünk a sebet, és meg kellett állítanunk a vért. Aztán felhívtuk a MADA-t.”

A MADA azonban közölte velük, hogy élőtűz alatt nem tudnak segíteni. Azt tanácsolták Hadarnak és barátjának, hogy tegyenek meg mindent a vérzés megállítása érdekében, és maradjanak a helyükön, amíg a segítség meg nem érkezik.

Hadar és barátja körülbelül 10 órán át holtnak tetették magukat az autójuk alatt, mígnem úgy érezte, már nem tud sokáig kitartani.

„Felhívtuk a MADA-t, és megkérdeztük: „Mi folyik itt?” Éreztem, hogy elalszom, gyengül a pulzusom, és nem bírom sokáig. Sem élelmünk, sem vizünk nem volt. Semmi. És akkor a telefonáló tisztek azt mondták: – Megmondom az igazat. Két lehetőséged van: nem kockáztatsz, és vársz ott ahol most megbújtál, vagy kockáztatsz és menekülsz.”

Hadar és barátja visszaültek az autóba, és elindultak a legközelebbi út felé, majd nem sokkal később találtak egy mentőautót, amely kórházba szállította őket. Hadar látta, hogy viszonylag biztonságban vannak, még azt is megkérdezte, tud-e segíteni néhány sebesülten. A sürgősségi egészségügyisek azonban közölték azok, akikre Hadar utalt, már halottak.

========================================================

A Hadassah Medical Organization főigazgatója, Yoram Weiss professzor, hasonlóan kifejtette, hogy a kórházba szállított sebesültek közül „ketten meghaltak a megérkezéskor, ketten kritikus állapotban vannak, a többiek súlyosan megsérültek, de jó prognózisúak”. Hadar és Ohana ismét a szerencsések közé tartozik.

„Tudom, hogy néhány barátomat elrabolták, mert videókat tettek közzé az interneten” – mondta Ohana. „Néhány barátom, akiket videókon láttam, meghalt. Vannak, akik eltűntek, és jelenleg mindent megteszünk, hogy megtaláljuk őket, de nem tudjuk, mi történik.

Hasonlóképpen, Hadar azt mondta, hogy sok ember még mindig eltűnt a különféle rave WhatsApp csoportok szerint. „Még ha nem is ismeritek egymást, az ilyen bulikra érkezők családtagok. Egy chat-csoportban az emberek telekocsikat szervezhetnek, barátokat kereshetnek a bulin stb., most pedig megpróbálják megtalálni az eltűnteket, és azonosítani azokat, akiket megöltek. Még mindig kapok ilyen üzeneteket a csoportban” – mondta. Hadar gyanítja, hogy a Hamász nem véletlenül vette célba ezt a fesztivált.

„Jöttek lemészárolni, pusztítani. Tudom, hogy elraboltak lányokat, megerőszakoltak nőket még azután is, hogy megölték őket”

– mondta. Valójában sok ilyen beszámoló látott napvilágot.

A sérülések sértésének fokozása érdekében Ohana és Hadar hitetlenségét fejezte ki az események nemzetközi tudósítása miatt.

„[A terroristák] ellopták az IDF egyenruháit, és csak elkezdtek kopogtatni az ajtókon, kirángatták az embereket és lelőtték őket! Pont így…” – mondta Hadar. „Látod, ahogy a gyerekek fejére lépnek. Katonákra lépve. Elkaptak egy anyát és gyermekeit. … Felhívták egy nő szüleit, akit elraboltak, és azt mondták: „A lánya él, meg fogjuk erőszakolni.” Ezek vadállatok. Ragadozók. Állatok, akik nem tudják, hogyan viselkedjenek. Egyszerűen őrület – kiáltotta.

Hasonlóan, könnyes szemmel és megtört hangon Ohana panaszkodott, hogy „amit külföldön látnak az emberek, az nem az, ami itt történik. Ahogy nézem, a [nemzetközi] média néhány Gázában meghalt embert, a sebesültek és gyerekek számát mutatja. Nem igazán tudják, mi történik Izraelben. Csak szórakozni akartunk egy bulin, és elvesztettem a legtöbb barátom.”

A Moszad elrabolt egy iráni bérgyilkost

A Moszad bejelentette, hogy egy iráni földön végrehajtott különleges hadművelet során elfogta azt az iráni terroristát, akit ciprusi izraeli célpontok elleni tervezett terrortámadás vezetésére küldtek.

A Moszad, az izraeli hírszerző ügynökség azt állítja, hogy elrabolta az iráni hadsereg bérgyilkosát, meghiúsítva egy izraeli üzletember elleni támadást Cipruson.
Az állítólagos merénylőt, akit Yousef Shahabazi Abbasaliluként, az Iszlám Forradalmi Gárda tagjaként azonosítottak, és filmre vették, amint bevallja a cselekményben játszott szerepét.

Az eset a legújabb az Izrael és Irán között zajló árnyékháborúban, két ország, amelyek régóta ellenségek.

A görög és izraeli média azt állítja, hogy kapcsolatba lépett pakisztáni és más iráni ügynökökkel Ciprus északi részén, egy Törökország által ellenőrzött területen, mielőtt délre ment, hogy megöljön egy izraeli üzletembert, és felrobbantsa Chabad ortodox zsidó kulturális központ főhadiszállását. Videóra vették amikor az informátor elmondja, hogy utasításait Hassan Shoushtari Zadehtől, a Forradalmi Gárda hírszerzési részlegének magas rangú alakjától kapta. A közlemény szerint Abbasalilu fegyvereket kapott a támadáshoz az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) magas rangú tisztviselőitől, és utasításokat is kapott a támadáshoz.

Az izraeli hatóságok által közzétett videón egy Jusef Shahabazi Abbasaliluként azonosított férfi, az ügy fő gyanúsítottja látható, amint perzsa nyelven beszél a Moszad ügynökével Iránon kívül. Elmondja, hogy belépett a török ​​irányítás alatt álló Észak-Ciprusra, és illegálisan átkelt a sziget déli részére, hogy megöljön egy izraeli üzletembert, anélkül, hogy az üzletembert megnevezte volna. Azt mondja, hogy a férfi fényképét és címét az IRGC felettese küldte neki: „Az volt a terv, hogy… miután megtudtam, hogy ott van és hova megy, ha olyan úton, ahol nem látok senki mást, egy puskalövéssel megölném” – mondja a férfi. Miután felkutatta célpontját, és fényképeket készített otthonáról, az állítólagos gyilkos elmenekült Ciprusról, és visszatért Iránba, amikor figyelmeztették, hogy a rendőrség keresi. A felvételekből nem derül ki, hogy a férfi kényszerből beszél-e.

Iráni bérgyilkos, bevallotta, hogy a Moszad mindvégig filmezte.

Egy izraeli szakértő a BBC-nek elmondta, hogy az izraeli hírszerzés szokatlan bejelentését az a hír okozhatta, miszerint az Egyesült Államok újraindította a közvetett tárgyalásokat Iránnal nukleáris programja megfékezésére.

„Izraelnek az az érdeke, hogy ezzel a nyilvánosság elé tárja, hogy megmutassa a világnak, hogy sikerülhet megegyezni Iránnal annak nukleáris programjáról, de Irán ennél sokkal nagyobb kihívást jelent”

– kommentálja Yaakov Katz, újságíró és az Israel című könyv szerzője. Irán ellen: Az árnyékháború. Más szavakkal, az izraeliek azt mondják:

„Üzletembereket próbálnak meggyilkolni olyan helyeken, mint Európa; ez sokkal többet jelent az urándúsításnál.”

Izrael állításait a ciprusi összeesküvésről nem tudták függetlenül ellenőrizni, és Teherán vagy Nicosia sem reagált azonnal. A Moszad közleményében az eseményt „egyedülálló és merész küldetésnek” nevezte Irán földjén. Idéz egy magas rangú Moszad-tisztviselőt, aki azt mondta:

„Minden olyan tisztviselő után fogunk járni, aki a zsidók és izraeliek elleni terrort hirdeti bárhol a világon, beleértve az iráni földet is.”

A Moszad nem közölt részleteket arról, hogy mikor és hol történt az elfogás, és azt sem, hogy mikor került volna sor a ciprusi támadásra.
Izrael évtizedek óta Iránt tekintette legnagyobb ellenfelének, hivatkozva arra, hogy az iráni kormány megsemmisítésére szólította fel, és Teherán támogatja az ellene támadásokat végrehajtó militáns csoportokat.

USA-Oroszország: enyhülés?

0

Konkrét eredményeket várunk – mondta a svájci tanácskozásról a washingtoni külügy leszerelési főnöke. A State Department második embere, Wendy Sherman és Szergej Rjabkov, orosz külügyi államtitkár elsősorban a nukleáris leszerelésről folytat eszmecserét Genfben, de szóba kerülhetnek más témák is, mert az afganisztáni kivonulás után Washingtonban nagy stratégiai átértékelés folyik.

Az afganisztáni fiaskó rádöbbentette arra a Biden adminisztrációt, hogy szükségük lehet Oroszországra, melyet eddig mint stratégiai ellenfelet tartottak számon Washingtonban.

Vezérkari főnökök találkozója

Milley és Geraszimov tábornok is az Afganisztán utáni helyzetről cserélt eszmét. Mindkét hadsereg nagyon is jól ismeri Afganisztánt, és azt is, hogy mit jelent, ha az ország újra az iszlamista terrorizmus szilárd hátországa lesz. Márpedig mind Washingtonban mind Moszkvában erre számítanak. Milley tábornok szerint egy éven belül számolni kell olyan iszlamista terrorakciókkal az Egyesült Államokban, melyeket a tálibok által vezetett Afganisztánból irányítanak.

Moszkvában is attól tartanak, hogy az iszlamista terrorszervezetek megpróbálnak újra akciókat szervezni az egykori Szovjetunió területén. Elrettentésül közös orosz-tadzsik – kirgiz hadgyakorlatot tartottak az afgán határ közelében.

Az amerikai fegyveres erők vezérkari főnöke arra kérte orosz partnerét, hogy alkalomadtán bocsásson az amerikaiak rendelkezésére néhány orosz támaszpontot, ahonnan csapást mérhetnek az iszlamista erőkre.

Geraszimov tábornok állítólag rábólintott a kérésre hiszen a terrorizmus elleni harcban a két nagyhatalom már évek óta együttműködik. Erről nyilatkozott nemrég a katonai hírszerzés főnöke az Rt.com portálnak. Nariskin szerint az USA globális hegemóniájának befellegzett. Ettől függetlenül vagy épp ezért szükség van arra, hogy Oroszország és az USA együttműködjön az iszlamista terrorizmus elleni harcban.

Lehet tehát, hogy visszajutunk oda, amikor Trump 2019-ben azt mondta Putyinnak: a kamerák előtt keménykedek veled, de azután tárgyalhatunk, ugye érted?!

Orosz kémfőnök: az Egyesült Államok elveszítette globális hegemóniáját

Meg vagyok győződve arról, hogy az Egyesült Államoknak minden információja megvolt Afganisztánnal kapcsolatban – egyet kivéve! az USA saját képességei immár nem teszik lehetővé, hogy a globális világhatalom szerepet játsza – mondta Szergej Nariskin, az orosz hírszerzés, az SZVR főnöke.

Az amerikaiak elmenekültek Afganisztánból, és romokat hagytak maguk után. A gazdaság összeomlott, a terroristák szabadon garázdálkodnak, egyre több a konfliktus a különböző nemzetiségek között Afganisztánban. Növekszik a fegyver és kábítószer kereskedelem. Az iszlamista erők jelentős számú amerikai fegyvert szereztek meg.

USA-orosz együttműködés a terrorizmus ellen

Moszkvát is aggasztja az afganisztáni helyzet már csak azért is, mert sokkal közelebb van Oroszországhoz mint az Egyesült Államokhoz. Ráadásul Oroszországnak jelentős számú és egyre növekvő muzulmán kisebbsége van, akikre hatással lehetnek az afganisztáni fordulatok. Csecsenföldön az iszlamista terrorizmusnak komoly hátországa alakult ki. Bár a csecsenek lázadását Putyin katonai erővel vérbefojtotta, de a jövőt illetően korántsem lehet nyugodt. Kadirov, aki Putyin megbízásából Csecsenföld korlátlan ura, már meghirdette a kíméletlen harcot az iszlamista terrorizmus ellen.

„Mi igazán sokra értékeljük az együttműködést a CIA-val a nemzetközi iszlamista terrorizmussal szemben” – hangsúlyozta az orosz hírszerzés vezetője. Szergej Nariskin hozzáfűzte: „Afganisztán jó lecke volt az USA-nak, és ezek után újra végig kell gondolnia egész stratégiáját. El kell gondolkodniuk azon, hogy ki fenyegeti valójában az Egyesült Államokat, és új prioritási sorrendet kell megállapítaniuk!” – jelentette ki az orosz hírszerzés főnöke, aki az Rt.com-nak nyilatkozott.

Populisták egymásközt

A holland Szabadságpárt első embere, Geert Wilders terroristának nevezte Törökország elnökét, mert az védelmébe vette a tanárt lefejező iszlamista csecsen bevándorlót. Erdogan elnök erre felkapta a vizet, és fasisztának titulálta Wilderst, aki az iszlám veszélyt tartja a legnagyobb bajnak Európában.

Erdogan korábban elmebetegnek nevezte a francia elnököt, aki határozottan elítélte a francia tanár lefejezését, és kemény intézkedéseket hozott az iszlamista szélsőségesek ellen Franciaországban.

Erdogan a lejtőn

Miért támogatja ily lelkesen Törökország elnöke az iszlamistákat? Egyrészt azért, mert korábban is együttműködött velük: az Iszlám állam olaját Erdogan fia értékesítette a világpiacon. Másrészt a nagy franciaországi iszlamista merényletek idején is támogatást nyújtott a törökök titkosszolgálata a nagyszabású akciók megszervezéséhez. Erdogan azonban mindkettőt tagadta, mert akkor még jobban állt, és együttműködésre törekedett a Nyugattal.

Most viszont bedőlőben a török gazdaság, melynek sikerei emelték oly magasra Erdogant. A török líra történelmi mélyponton: egy dollárért már nyolcat adnak a törökök pénzéből.

Csak emlékeztetőül: Orbán Viktor az uniós vezetők közül egyedül vett részt Erdogan elnöki beiktatásán, melyet oly sokra tartott, hogy magával vitte a fiát, Orbán Gáspárt is. Magyarország belépett a Türk tanácsba, és Erdogannal együtt Azerbajdzsánt támogatja a Hegyi Karabah háborúban noha a másik oldalon Örményország áll, az első olyan állam, amely hivatalosan felvette a kereszténységet.

Guantánamo – Egy amerikai válasz a terrorizmusra I.rész

A Guantánamóban található haditengerészeti támaszpont, vagy ahogy az Egyesült Államokban gyakran emlegetik „Gitmo”. Egy hely, mely az Egyesült Államok terror ellen meghirdetett háborújának egyik legellentmondásosabb jelképévé vált működésének 2002-es megkezdése óta. 

A bázis a Kuba dél-keleti részén található Guantánamói-öbölnél helyezkedik el, története pedig egészen a XX. század elejéig nyúlik vissza. Az Egyesült Államok 1903-ban kezdte el bérelni a területet a kubai államtól, melynek státusza Fidel Castro hatalomra kerülésével változott meg gyökeresen. 1959-ben a karibi ország vezetője semmisnek tekintette az amerikaiakkal kötött bérleti szerződést, de a terület feladására a másik fél részéről nem került sor. Azóta gyakorlatilag minden lehetséges összeköttetés megszakadt az amerikaiak által felügyelt katonai létesítmény és környéke, valamint a sziget többi része között. Az Egyesült Államok a területet mindig is Kuba részének tekintette, de a bérleti megállapodás értelmében továbbra is igényt tartott rá, és az ebben szereplő bérleti összeget azóta is utalja, melyet Kuba a Castro-éra kezdete óta nem vesz fel.

Guantánamo a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után vált világszerte hírhedtté.

A tragikus események után az Egyesült Államok George W. Bush vezette kormánya háborút indított a terrorizmus ellen, melynek eredménye több olyan intézkedés lett, melyet mind hazai, mind nemzetközi szinten sokan bíráltak. Ilyen volt a guantánamói bázison kialakított fogolytábor, melynek felállításával Michael Lehnert tengerészgyalogos tábornok lett megbízva. Lehnert elmondása szerint erre 2002 januárjában 96 órát kapott. Egy héttel később meg is érkezett a fogvatartottak első 20 fős csoportja. Az ideiglenesen felállított tábor, ahol őket elszállásolták a Camp X-Ray nevet kapta. Ezt később bezárták, és ma a Camp Delta és a Camp Iguana egységek működnek.

A Védelmi Minisztérium szerint a fogolytáborra azért volt szükség, hogy a különösen veszélyes, háborús bűncselekményekkel gyanúsított személyeket, ahogy Donald Rumsfeld akkori védelmi miniszter fogalmazott a „legrosszabbak legrosszabbjait” a legalkalmasabb körülmények között tudják kihallgatni, és a megfelelő eljárást lefolytathassák ellenük. Erre az az ideális helyet mindenképpen az Egyesült Államok kontinentális területein kívül akarták megtalálni, és Guantánamo mellett szóba került Guam is, de végül a karibi térségben lévő támaszpontra esett a választás.

A helyszín jelentőségének jobb megértéséhez érdemes megjegyezni, hogy az amerikai jogrendszernek két párhuzamosan létező ága van: az általános szövetségi igazságszolgáltatás, és az ettől némileg eltérő hadbíróság. A fogolytáborban bebörtönzöttekkel szembeni eljárás lefolytatására létrehozott törvényszék működése mind a két rendszertől eltér. Ennek elsődleges oka az, hogy Guantánamo nem része az Egyesült Államoknak, és így az Alkotmány sem számít kötelező érvényűnek.

Ezen felül a tábor megnyitásakor a Védelmi Minisztérium a Genfi egyezményeket sem tekintette betartandónak a fogvatartottakkal való bánásmódot tekintve, mivel nemzetközi jogi tekintetben nem számítanak hadifogolynak. A Legfelsőbb Bíróság 2006-os döntése alapján azonban ennek ellenére is vonatkoznak rájuk a III. genfi egyezményben megfogalmazott, az emberséges bánásmódot biztosító rendelkezések.

A tábort már a kezdetek óta rengeteg bírálat érte a fogvatartottakkal való bánásmód miatt, és ezek 2006 után egyre jobban felerősödtek. A külföldi kormányoktól sorban érkeztek a kritikák, és az Egyesült Államok legszorosabb szövetségese, az Egyesült Királyság részéről is többen elítélték a guantánamói körülményeket. Az ENSZ emberi jogi biztosa pedig felszólította a Bush-kormányzatot, hogy zárja be a tábort. Az emberi jogokat védő szervezetek szintén hangot adtak tiltakozásuknak. Az Amnesty International „napjaink Gulagjának” nevezte Gitmót. A komoly visszaélésekről, kínzásokról (amire a kormányzat a „fokozott kihallgatási technikák” eufemizmust kezdte használni) és embertelen bánásmódról szóló kijelentéseket a kormányzat folyamatosan cáfolta, de az érintettek beszámolóiból már akkor tudni lehetett, hogy a megjelent hírek igazak. Végül először a táborban folytatott eljárások kivizsgálásával megbízott Susan Crawford jelentésében ismerték el hivatalosan, hogy történtek visszaélések. Erre 2009 januárjában került sor, közvetlenül a Bush-adminisztráció leköszönése előtt.

Bush W. Bush 2. elnöki ciklusát követően 2009. január 22-én Barack Obama kampányígéretének megfelelően már első teljes hivatali napján elrendelte a fogvatartottakkal szembeni eljárások 120 napos felfüggesztését, és egy ütemterv kidolgozását a tábor bezárására, aminek céldátumaként az év végét jelölte meg.

A foglyoknak a státusza azonban távolról se volt lezárva, így Gitmo felszámolása egyben azt is jelentette volna, hogy tárgyalás útján kell ítéletet hozni velük szemben, mégpedig amerikai földön. A Kongresszus ellenezte Obama tervét, és a Szenátus nagy többséggel meg is szavazta a források blokkolását, melyek a foglyok bármilyen jellegű áthelyezéséhez, szállításához szükségesek lettek volna. Ekkor az elnök mindezt csak a bezárást késleltető tényezőnek tekintette, és leszögezte, hogy továbbra is feltett szándéka, hogy a tábor üzemelését beszüntesse, és azon a véleményen volt, hogy ez a következő évben, 2010-ben meg is valósulhat.

A 2010-es esztendő elején elkészült jelentés, mely a fogvatartottak státuszát elemezte, nem ezt sugallta. A többségük esetében a szabadon engedést vagy külföldre való áthelyezést javasolta a dokumentum, továbbá egy részüket alkalmasnak találta rá, hogy szövetségi bíróság tárgyalja az ügyüket és hozzon róluk ítéletet.

Néhányuk esetében azonban az volt a megállapítás, hogy elengedésük (sőt szállításuk is) túl veszélyes lenne, a rendelkezésre álló bizonyítékok pedig nem alkalmasak rá, hogy elítéljék őket, ezért a határozatlan időre való fogvatartáson kívül más javaslatot nem tett a jelentés az esetükben. A Kongresszus által elfogadott védelmi kiadások értelmében a következő években továbbra se volt lehetséges, hogy a bebörtönzöttek ügye bíróság elé kerüljön, a bázison folyó katonai eljárás pedig újra zöld utat kapott 2011 márciusában. Világossá vált, hogy a kormányzatban nincs meg az elkötelezettség, hogy a tábort végleg bezárja, annak ellenére, hogy ez akár a Kongresszus megkerülésével is lehetséges lenne. Mivel a tálibok előszeretettel használták Gitmót, mint az amerikai igazságtalanság és elnyomás jelképét, az Egyesült Államok elleni harcra való toborzásnál a nyitva tartásának nemzetbiztonsági kockázata világos volt, az elhatározás a felszámolásra azonban továbbra is csak szavakban mutatkozott meg.

Kevesebb terrortámadás volt tavaly az EU-ban, nálunk egyenesen nulla

Egy év alatt csökkent a terrortámadások száma az EU-ban, a befejezetteké és a sikerteleneké is, nőtt a megakadályozottaké. Tucantyi halálos áldozatot követeltek az attakok, ötödannyit, mint 2017-ben, de mind dzsihadista merénylettől. A támadások kétharmada viszont etnikai és szeparatista jellegű volt. Minket senki se akart megtámadni.

Tavaly összesen 129 politikai indíttatású támadást regisztráltak az EU-ban. Ezek magukba foglalták a sikeres, a felszámolt és sikertelen eseteket is – derül ki az Europol éves jelentéséből. A legtöbb cselekmény, 60, Nagy-Britanniában történt, Franciaországban (30), Olaszországban (13), Spanyolországban (11) volt kétszámjegyű merénylet. Egy évvel korábban még 205 támadást hajtottak végre.

Javult a felderítés

Sokat mondóak azok az adatok, amelyek szerint a 2017-es 10-hez képest harmadával kevesebb (7) befejezett támadás volt. A sikerteleneké 12-ről egyre esett, a felszámolt, megakadályozott próbálkozásokból viszont több lett, 16 a 11-gyel szemben. Vagyis jelentősen javult a bűnügyi szervezetek felderítő munkája.

Tavaly 13 embert öltek meg a terrorista támadásokban, és ezek mindegyike dzsihadista volt, és magányos merénylő volt az elkövető.

További 53 ember szenvedett sérülést (46 volt dzsihadista eset). Ez jelentős csökkenés a 2017-es évhez képest, amikor tíz támadásban 62 embert öltek meg.

Egy év alatt 33-ról 24-re csökkent az elfojtott, sikertelen és befejezett dzsihádista terrortámadások száma.

Minden második lefogás dzsihadistáé, nálunk egy se volt

Az EU-ban tavaly 1056 letartóztatást hajtottak végre terrorista bűncselekmények miatt. Ezek közül 511 a dzsihádista terrorizmushoz kapcsolódik. Franciaországban a legmagasabb letartóztatások száma 310 volt, ezt követi az Egyesült Királyság 273-val, Belgium pedig 166-tal.

A támadások és a terrorizmus miatti letartóztatások számait mutatja a statista.com grafikonja országonként.

Forrás: statista.com

Az ábrából, és az Europol jelentéséből is kiderül, hogy Magyarországot senki se akarta megtámadni: az 1056 letartóztatás között egyetlen magyar esetet se tartanak nyilván.

A „sajátok” elleni támadás messze a legtöbb

Annak ellenére, hogy nem eredményeztek haláleseteket, az etno-nacionalista és szeparatista támadások száma az EU-ban továbbra is meghaladják a tisztán terrorista támadásokét. A 129 támadás nagy része (83) etnonacionalizmusból és a szeparatizmusból fakadt, vagyis

az összes ilyen erőszakos cselekmény közel kétharmada nem az iszlám terrorizmus számlájára írandó.

A tendencia itt is csökkenő: 2017-ben 137 volt az etnonacionalista és szeparatista erőszakcselekmény, 33 dzsihadista és 24 szélsőbalos.

Forrás: Europol

A tendencia 2017-ben hasonló volt, amikor 137 etnonacionalista és szeparatista támadás volt, szemben a 33 dzsihádista és 24 szélsőbalos erőszakkal. Az összes dzsihádista terrortámadás egy személyes volt, célpontjai civilek és a hatalom szimbólumai. Az elkövetők motivációja és más radikalizált egyének vagy terrorista csoportok közötti kapcsolatok gyakran nem voltak egyértelműek az Europol jelentése szerint. A mentális egészségügyi problémák hozzájárultak a jelenség összetettségéhez.

Kevés iszlamista áramlik vissza Európába

Az európai rendőri szervezet értékelése szerint nagyon alacsony volt az olyan külföldön „működő” európai külföldi terrorista harcosok száma, akik 2018-ban utaztak az iraki és szíriai konfliktuszónába. A dzsihádistákat továbbra is főképpen az Iszlám Állam propagandája inspirálta. Ehhez hasonlóan az EU-ba visszatérők száma is nagyon alacsony maradt, miközben több száz európai polgárt továbbra is fogva tartanak Irakban és Szíriában. „Nem tűnik rendszerszintűnek” a terroristák általi visszaélés az EU-ba való belépésre irányuló migrációval. Vagyis továbbra sem számottevő a menekülők közé rejtőző ex-ISIS-tagok száma, amivel sok európai párt és politikus ijesztget.

Tényleg van összefüggés a terrorizmus és a menekültválság között

0

Csak éppen pont fordítva, mint ahogy a kormány hazug gyűlöletkampánya folyamatosan harsogja. Nem a menekültek miatt vannak terroristák, hanem a terroristák (és persze a háborúk meg a diktatúrák) miatt vannak menekültek.

Szégyen, hogy ezt egyáltalán magyarázni kell, hiszen az alapvető tények felületes ismerete és minimális logika is elég kellene hogy legyen ennek belátásához.

Sajnos a közpénzből finanszírozott gyűlöletkampány elég hatékony, az ország nagy többsége elhiszi, hogy a menekültek miatt nő a terrorveszély, egyáltalán, megszállás zajlik. Engem konkrétan egy vérnyomást fokozó komment elolvasása késztetett a cikk megírására. Egyebek közt ezt olvastam (betűhíven idézem):

„Tenyleg sanalom azokat, akik menekulnek ( az illegalis betolakodok 10 %-a! ) A tobbi fegyver nelkuli katonakoru, kovetdobalo eroszakos massza, akiknek tele a zsebuk, mert mobilokat, i-phonokat,stb eldobalo uj honnfoglalok.”

Ide vezet, ha valaki csak a közmédiát meg az Echo TV-t nézi, és kormánypárti weboldalakat olvas. Mert a propaganda ezt sugallja, csak éppen egy szó sem igaz belőle. Valójában a migránsok (használjuk ezt most gyűjtőfogalomnak) nagy része igazi menekült az ENSZ menekültügyi szervezete szerint, 2015-ben, a migránsválság csúcspontján ez 83 százalék (!) volt. Csak a többiek gazdasági bevándorlók. A nemzetközi jog szerint a menekülteket segíteni kellene, nem illegális betolakodóként kezelni.

Az utolsó adatok szerint, amelyekre emlékszem, a „migránsok” mintegy harmada nő, negyede pedig gyerek. A legtöbben tényleg férfiak, de persze nem mind katonakorú. És egy fiatal férfi miért ne lehetne menekült, ha a családtagjait kiirtották, őt meg ki akarják végezni a vallása, a származása vagy a politikai nézetei miatt. Egyébként a fiatal férfiak magas arányának az az oka, hogy sok család nem tudja finanszírozni minden tagjának menekülését, ezért előreküldik azt, akitől azt várják, hogy átvészeli a hosszú és veszélyes utazást, munkát talál és meg tudja majd oldani a többiek kiutazását. Ha azok még életben lesznek…

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!