Nem először vetődik fel annak a gyanúja, hogy a zöld párt a Lehet Más jegyében és a mesterséges ekvilibrium bűvöletében inkább a kormánypártok malmára hajtja a vizet. Schiffer András időszakában ez még kifejezettebbnek tűnt: meglátszott ez parlamenti felszólalásaiban, bűnvádi feljelentéseiben és még ideológiai szinten is, amikor volt szíves tiszteletét tenni a Fidesz boszorkánykonyhájának számító Tusványoson is.
A schifferi hagyomány őrzése Szél Bernadettre hárulhatott a pártban és nemcsak azért, mert ő is nagyszerű ötletnek látta az illiberális állam szülővárosában megjelenni.
Ennek ellentmond, hogy Szél igazi harcos amazonként küzd, nemcsak a parlamentben, a fideszes rémuralom ellen.
Sőt egyetlen tárgyilagos szemlélő sem vetheti a szemére, hogy pártja létezésének értelme az eddigi, rendszerváltás óta történő politizálás elvetése. Ennek a majd három évtizedes közéleti vergődésnek a szemtanúi akár még szimpátiával és nem kis reménnyel tekinthetnek egy ilyen állásfoglalásra.
Még ennél is tovább mehetünk: az európai trendekbe lenne illő, hogy eddig ismeretlen, néha bizarr nevű/célú pártok aratnak sikert az eddigi hagyományos bal –s jobboldali pártokkal szemben. Ez történt Franciaországban, korábban Görögországban, sajátos módon az Egyesült Államokban is, újabban Olaszországban.
Jöjjön tehát az LMP, a Momentum és, számoljunk tízig, a Jobbik.
Akkor kuszálódnak össze a szálak, amikor az LMP politikusai a nagy választások előtti egyeztetések közepette rendre egymásnak ellentmondásos nyilatkozatokat adnak. A pártba visszatévelygő Vágó Gábor még, csak az ellenzéket lejárató, buta nyilatkozatot is tesz (Gyurcsány állítólagos részegségéről). Tudjuk be ezt a hevenyészett tárgyalások kusza mellékzöngéjének – járulékos kár.
Sokkal komolyabb fejtörést okoznak azonban a társelnök asszony sorsdöntő kérdésekben kifejtett véleménye.
Szél Bernadett az Ökopolisz Alapítvány keddi, a korrupció visszaszorításáról szóló rendezvényén szólalt fel. Keményen odamondogatott a kormány oldalnak (ma a kormányzás csupán a korrupció mellékterméke, a fő cél a korrupció), ahogy azt egy ellenzéki politikusnak illik.
Miközben szerintünk helyesen megállapítja, hogy „a nemzeti együttműködés rendszere a korrupcióra épül, de ha elzárják a csapokat, kártyavárként omlik össze”, a következő meglepő okfejtésének is nyilvánosságot ad: Az antikorrupciós törvények mellett független igazságszolgáltatást is szorgalmazott, megjegyezve a legfőbb ügyészről, ha Polt Péter egy kormányváltás után hajlandó lesz elvégezni a munkáját, és nem csak a fideszesek „pecsenyéjét akarja mosni”, akkor maradhat, ha nem, akkor szakmailag alkalmatlan, és távoznia kell.
Akkor most mi is van: a NER egyik alappillére, akinek a tevékenysége a jogrendszer bohózata, ha meggondolja magát és szépen viselkedik, akkor minden megbocsájtva, haladjunk tovább az orbáni úton?
Vagy talán így lesz más a politika?
Bűnbánó alattvalók kipirult arccal, új zászlót bontva menetelnek a szebb jövő felé?
