Kezdőlap Keresés

agóra - keresési eredmények

Ha nem elégedett az eredménnyel, próbáljon másik keresést

Az élet sava, borsa, sója

A Falstaff előadása elementáris, már-már azt merem mondani, hogy zseniális, a Müpában, a Budapesti Fesztiválzenekarral közös produkcióban. Vaskos és éteri, fölöttébb szellemes, ugyanakkor líraian szép, az énekesek jó színészeknek is mutatkoznak, a zenekar tagjai is dalra fakadnak, akár jelmezt is öltenek, sőt többen el hagyják pulpitusukat, hogy ne csak muzsikusként vegyenek részt a nagy-nagy mókában, amiben Fischer Iván sem csupán karmesterként jeleskedik.

 

Fotó: Posztós János

Láthatóan mindenki halálra élvezi amit csinál, valószínűleg ez a legfőbb titka ennek a csodálatos produkciónak, ami után annyi fülig érő szájú ember volt látható, kisimult vonásokkal, hogy az csodaszámba megy. Még sokáig lehetett a föld felett lebegni, hogy hát ennyire összejöhet minden, persze csak néha-néha.

No jó, azért az öreg Verdi is megteremtette az alapokat az operájával. Már azután, hogy felhagyott az operakomponálással, Arrigo Boito szövegíró azért csak kipréselte ezt a remekművet belőle, amiben igen bölcs derűvel még egy hatalmasat röhög a világon, miközben alkotásának minden hangjában ott van az életszeretet. Ahogy Falstaff figurájában is. Ez az epikureus, minden tekintetben nagy étvágyú, borvirágos orrú, a női nemért és bármilyen élvezetért rajongó, óriási energiájú, bámulatos fazon, valamennyi ballépésével, hazugságával, önimádatával együtt, maga a szétáradó, örömteli élet. Az élet sava, borsa, sója. És hát az őt ezúttal megtestesítő Nicola Alaimo, aki már a leghíresebb helyeken fel is lépett ebben a szerepben, mintha eleve Falstaffnak született volna. Nem úgy válik azzá, hogy párnákkal kell kitömködni, és aztán látjuk a pipaszár lábait, nem, nem ő tényleg kövér, de közben fürge is, gyors észjárású, fölöttébb szellemes, a hangja pedig igencsak betölti a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet. Ahogy a többiek hangja és személyisége ugyancsak. Mintha igazi

Fotó: Posztós János

társulatot alkotnának, olyan harmonikusan, összecsiszoltan játszanak együtt. És nem csak egymással, hanem a zenekarral is, amelyik szintén a pódiumon helyezkedik el, csaknem összeolvad a szereplőkkel, élő díszletként is szolgál, a tagjai alkalmanként szereplőkké válnak. A fő díszletelem néhány hatalmas boroshordó, meg egy emelvény, ami szinte agórává lesz, képzelhetjük akár főtérnek is, ahol a kisközösség fontos eseményei történnek. Andrea Tocchio jelmeztervező nagyszerű leleményeként egy központi szerephez jutó fa a szemünk előtt épül fel, szépséges hangszerekből hordják össze ezt a mesés tüneményt. A díszletmunkások amúgy a kórustagok, akik cipekednek, majd dalra fakadnak, ahogy a zenekari tagok szintén, de a hölgyek közülük tüllruhás nimfákként is mutatkoznak, táncosokat pótolva.

Fotó: Posztós János

A diákelőadások ügybuzgalma vegyül maximális profizmussal, lenyűgöző elegyet alkotva. Egyáltalán nem hiányoznak a komolyabb díszletek. Anna Biogiotti jelmezei pedig szemkápráztatóan gyönyörűek, a nők parádézhatnak rendesen, de persze az urak is megadják a módját. Amikor pedig Falstaff kövéren, mégis testre feszülő, élénken színes, igencsak mintás ruhában, jókora önbizalommal udvarolni indul, mi pedig már tudjuk, hogy kelepcébe csalják, akkor ez a túlcsicsázott, de mégis gondosan elkészített ruha is abszolút jellemzi őt. Némiképp pojácává teszi, de azért tartás is van benne, ő mégiscsak egy lovag. Bányai Tamás fantáziadús fényei pedig hangulatot festenek, a jelmezeket is „átszínezik.”.

Fotó: Posztós János

A hangulat megvan, hiszen a Falstaff figurái valamennyien vérbő emberek. Kedvelik, ha pezseg az élet, ha mindig történik valami. Olaszosan temperamentumosak. Mondjuk ki nyugodtan, hogy határozottan életigenlők. Akkor is, ha sokszor fáj az élet. Az egymástól elválasztani akart szerelmesek, Sylvia Schwartz és Xabier Anduaga megszemélyesítésében, szívet tépően énekelnek, de azért olyan lázasan egymásba vannak habarodva, hogy szinte törvényszerűen egymáséi lesznek. Amúgy Verdi szörnyű sok iszonyatról, erőszakról, gyűlöletről írt más operáiban, de a Falstaffban tulajdonképpen semmi nem megy vérre. A nők sem törnek Falstaff életére, még csak nem is gyűlölik igazán, inkább csupán megtréfálni akarják, csúfondáros élvezettel gúnyt űznek belőle, ahogy jogtalanul gyanakodó férjből is. A másik három windsori víg nőt Eva Mei, Laura Polverelli, Yvonne Naef fergetegesen hozzák, javíthatatlan rosszcsontok, pajkos csínytevők. Tassis Christoyannis a balgán féltékeny férj prototípusa. De ő is kap egy kis leckét. Carlo Bosi

Fotó: Posztós János

Dr. Caius megszemélyesítőjeként nyársat nyelt fickó, így hoppon maradó vőlegény, unalmas és némiképp erőszakos, de azért ő sem ellenszenves. Stuart Patterson és Giovanni Battista Parodi Falstaff két szolgájaként, szeleburdi bohócpárost alkotnak, akik maguk is alaposan megérik a pénzüket. De nincs gonoszság, nincs elaljasodás, Verdinek ebből az operájából alapvetően derű sugárzik. Ahogy Fischer Iván és Marco Gandini rendezéséből szintén. Verdivel együtt arról regélnek, hogy érdemes felülemelkedni a veszekedéseken, csetepatékon, féltékenységen, nem kifizetődő állandóan dühösnek lenni, a humor jó gyógyír, a nevetés a legjobb orvos, röhögjünk inkább, minthogy megpukkadunk a méregtől.

A közönség méltán, hosszan, lelkesen ünnepli a művészeket, nagy az öröm a pódiumon és a széksorok között egyaránt, mert tényleg ritkaságszámba menően elsőrangú produkció született.

Értjük egymást?

0

Maradjunk emberek. Ne bántsuk egymást. A politikusok meg megérdemelnének egy maculát. Ha egyszer erre jársz, megreszkírozhatnánk, hogy a sanknál megigyunk egy slagos kávét… Hátha közelebb kerülnénk egymáshoz… Plusz: magyar-magyar szótár.

Büszkén vallom, hogy délvidéki magyar vagyok. Fáj, hogy a magyar magyarok ellenségként néznek rám. Éreztetik velem, hogy más vagyok. Hiába van magyar útlevelem. Két darab piros passzusom. Nem tartozom közéjük. Igen, más vagyok. A balkáni mentalitás is beleivódott a testembe, a lelkembe. És ez így van jól. Gazdagodtam ezzel is. Használom az ë betűt. Nálam egyet jelent a szerelem, és egészen mást a szerelëm. Nem vagyok szerb. Itt is más vagyok. Kisebbségi. Mindenhol kisebbségi. Itt is, és odaát is. Olyan köztes állapotban vagyok. Így is nőttem fel. Két nyelvet tanultam. Két adást néztem. Két fajta irodalmat tanultam. Két fajta történelmet. Mindenből dupla volt: szokásokból, állami ünnepekből, országból. Most már állampolgárságból is.

Én még Tomidzserin nőttem fel. A hetvenes években. Reggel Tomidzseri, Maja, a méhecske, este magyar népmesék. Anyuéknak Dinastia meg Onedin család.  Öcsémmel az ambaszádor alá bújva ittuk a háromszög csokistejet szívókával. Rengeteget olvastam. A konnektorban volt ilyen bedugós kis kerek égőcském, hogy ne féljek a sötétben. Amikor elsötétült az ekrán, ennek a fényénél bújtam a pöttyös könyveket. Majd a csíkosakat. Az ágy alatt egy batrilámpa is lapult, ha már nagyon megfájdult a szemem, de még nem bírtam abbahagyni az olvasást, azt használtam. Egész nap kint lógtunk az utcán. Szerbek, magyarok. Együtt. Amikor hazaértünk az iskolából, levetettük a farmerkát, felhúztuk a trénerkát, egy akármilyen majicával, blúzzal, és már amott mentünk. Adidas papucsban flangáltunk, Startas patikában hódítottuk a legényeket. Bújócskáztunk, várat építettünk az árokba, klikkereztünk a piactéri asztalokon. Nem izgultunk, hogy másnap ellenőrző lesz. Elmagyaráztuk seperc alatt egymásnak a tananyagot. Másnap meg fogtuk a csipiszt. Hogy megússzuk a felelést. Hogy senkinek ne legyen intője. A friss levegő megtette a hatását. Nem voltunk gelvásak, betegkönyvre sem volt szükségünk. Néha egy kis gripa, de azzal sem rohantunk orvoshoz.

Szüleink a zadrugában dolgoztak. Vagy valamilyen firmában. Kaptunk ingyen könyveket, fizették az osztálykirándulásainkat. A családfő bukszájukba valahogy mindig került pénz. A Plitvicei-tavak, Dubrovnik, Szarajevó, Ljubljana, Zágráb, Mosztár benne volt a tantervben. Élőben is láttuk. Tizenévesen. Nem bazénban fürödtünk. Megengedte a családi budzset, hogy minden évben a tengerre menjünk. Kellett a sós levegő a szervezetünknek. Az étvágyunknak. Ott is ismerkedtünk. Szlovénokkal, horvátokkal, crnagóracokkal, boszanacokkal. Gúzsva volt mindenhol. Reggelente a dzsezvában forrt a víz. Szendvics után irány a strand! Feküdtünk a dusekon, kerestük a kagylókat, ki sem lehetett imádkozni bennünket a vízből. Délelőtt az én szüleim, délután az új ismerőseink csasztizták a 3 kugli fagyit a gyerekeknek. A borovnicás szokkot. A limenkást.

Az elemi iskola után jött a dóm. Az internát. A guszti szokkot felváltotta a bambusz. Az egyetemista éveink a háború jegyében teltek. Közben sverceltünk. Konyakot. Farmerkát. Vajkrémet. Mikor mit. Árultuk plasztik üvegekben a benzint. Vezánk volt már a szerb vámosoknál. Az egyik magyar meg mindig eurókrémet kért tőlünk. Túléltünk. Lediplomáltunk. Munkát kaptunk. Fizetést egyre kevesebbet. Maradtunk. Elmentünk. Innen is, onnan is. Régen sem volt minden szép és jó. Most meg még annyira sem az.

Sokszor nem értjük egymást. Magyarok és magyarok. A politika összeugraszt bennünket. Pedig olyan jól ellehetnénk. Én innám a pelinkovácot, te a jégert. Én mennék a Határ Diszkontba vásárolni, mert ha leáfázom, olcsóbban jövök ki. Te meg jönnél a szabadkai Buvljákra, mert szerinted itt olcsóbb minden. Az, hogy nekem siskám van, neked meg frufrud, hogy én karmonádlit eszek, te meg karajt, hogy én magasnyakút hordok, te meg garbót, nem érdekes. Maradjunk emberek. Ne bántsuk egymást. A politikusok meg megérdemelnének egy maculát.

Ha egyszer erre jársz, megreszkírozhatnánk, hogy a sanknál megigyunk egy slagos kávét… Hátha közelebb kerülnénk egymáshoz…

Egri Emma (Vajdaság)

Magyar-magyar szótár Egri Emma Értjük egymást? cikkéhez

Nemcsak anyaországiaknak, hanem a többi határon túli magyarul értőnek is, hiszen nem össznemzeti követelmény a vajdmagyar szókincs alapos ismerete.

Passzus vagy passzos – útlevél

Tomidzseri – Disney rajzfilm sorozat Tommy és Jerry

Maja, a méhecske – német rajzfilm sorozat

Dinasztia – Jugoszláviában a Dallassal egyidős sorozat volt a népszerűbb, benne Joan Collins brit színésznővel, mint főboszorkánnyal

ambaszádor – népszerű puha plédszerűség

ekrán – monitor

batrilámpa – elemes lámpa

farmerka – farmer nadrág

majica – póló

patika – sportcipő

klikker – golyó

gripa – nátha

zadruga – szövetkezet

firma – cég, vállalat

bazén – medence

budzset – büdzsé

crnagórac – montenegrói

boszanac – bosnyák

gúzsva – torlódás

dzsezva – réz kávéfőző edény

dusek – felfújható napozó ágy

csasztizni – vendégül látni avagy pl. egy kört lehívni a kocsmában

kugli – gombóc (fagylalt)

borovnicás – áfonyás

szok – üdítőital

limenka – italkonzerv

dóm, internát – kollégium

guszti szok – szénsavmentes (sűrű) üdítőital

veza – kapcsolat, protekció

pelinkovác – az unikumnál kevésbé édes keserűital

buvlják – ócskapiac (pl. Szabadkán)

siska – frufru

karmonádli – karaj

megreszkírozhatni – megkockáztatni

sank – pult

slagos kávé – tejszínes kávé

MoMa: a határon túliak saját képviselőket választhassanak

0

„Ha a határon túli magyar nemzetrészeknek van a budapesti parlamentben néhány képviselője, akkor ők személyükben felelősséggel tudják képviselni e nemzetrészek és választóik érdekeit” – áll Bokros Lajos pártjának közleményében.

„A Modern Magyarország Mozgalom fontosnak tartja a határainkon túl élő magyar állampolgárok szavazati jogát, amelynek a magyar nemzethez való tartozás szempontjából jelképes jelentősége van. A MoMa évek óta azt az álláspontot hirdeti, hogy a határon túli magyar állampolgárok ne magyarországi pártokra, hanem saját jelöltjeire tudjanak szavazni és helyben közismert képviselőiket tudják küldeni a budapesti parlamentbe. Ezáltal a szavazataikkal nem befolyásolnák a magyarországi pártviszonyokat.”

A MoMa szerint a határon túliak érdekérvényesítése ilyen módon jobban kifejezésre juthatna. „ Ha a határon túli magyar nemzetrészeknek van a budapesti parlamentben néhány képviselője, akkor ők személyükben felelősséggel tudják képviselni e nemzetrészek és választóik érdekeit.”

„Többek között ezért is értettünk egyet a Közös Ország Mozgalom által szervezett Agórán a demokratikus pártok által elfogadott, majd az Országgyűlésnek beterjesztett törvényjavaslattal, amely ezt a kérdést a MoMa álláspontjával összhangban szabályozza” – emlékeztet a Modern Magyarország közleménye.

„Jogunk van az erőszakmentes ellenállásra”

Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom vezetője, akit ugye a kormányzat nemzetbiztonsági tényezőként tart számon, az október 23-i kudarc után november 18-ára hirdetett meg egy nagygyűlést, ahova azokat a polgárokat várja el, akik változást akarnak. Szeretné, ha választókból végre összeállna az az eddig önmagát megszervezni képtelen többség, amely legyőzheti a legszervezettebb kisebbséget, a Fideszt. Ennek érdekében akciósorozatot is meg fog hirdetni hamarosan, és miután a kormányzó párt deklarálta, hogy nem hajlandó foglalkozni a kilenc párt által aláírt választási törvénytervezettel, így minden joga megvan arra, hogy a résztvevők erőszakmentes ellenállással kényszerítsék ki akaratukat. A civil aktivista azt is elmondta a Független Hírügynökségnek, hogy ő nem egyéni játékos, közösségekben gondolkodott mindig.

 

Mondhatjuk, hogy vajúdtak a hegyek és egeret szültek?

…Tényleg gondolkodom a válaszon… Én minden kritikára nyitott vagyok, ami a tevékenységemre vonatkozik. Tudom, hogy még mindig az október 23-i tüntetés lemondásáról beszél, én azonban most is azt mondom, hogy egy olyan helyzetben, amikor az időjárással kapcsolatban csak rossz hírek érkeztek, piros riasztást adtak ki, ez volt az egyetlen helyes döntés. A legfontosabb viszont az, hogy a célokról nem mondtam le, szeretnék a választókkal egy olyan platformot kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy ezek a választópolgárok végre egymásra találjanak, illetve találjanak maguknak egy olyan képviseletet, amelyik képes elhozni a változást 2018-ra.

Igen ám, de ma Magyarországon minden az ellen hat, amiről ön beszél. Van egy monolit hatalom, amely minden fontos pozíciót birtokol, vele szemben egy széteső ellenzék, és ugyancsak a széthullás jeleit mutató civil mozgalom…

Ez igaz, de amit említ, az csak aláhúzza a törekvéseinket, itt ugyanis a szervezettség hiánya miatt nem lehet előbbre lépni.  Az látszik, hogy a Fidesz a legszervezettebb kisebbség a politikai palettán, vele szemben ott van egy önmagát megszervezni képtelen többség. Szükség van szervező erőre, különben ott találjuk magunkat megint, szemben a kétharmados Fidesz többséggel.

Ön mindig nagy lendülettel vág bele különböző akciók megszervezésébe, aztán ezek valahogy rendre félremennek, vagy folytatás nélkül maradnak. Nem fogalmazódott meg még önben, hogy jobb lenne ezt az egészet abbahagyni?

Mindenki, akik Magyarországon megpróbál valamit tenni a Fidesz túlhatalma ellen, eljut arra a fokra, remélem csak átmenetileg, hogy elkeseredik, és felteszi magának a kérdést: van-e értelme. Ez természetes folyamat, de aztán újra erősebbé válik az az érzés, hogy szükség van megpróbálni hatni az emberekre, azokra, akik tudják, hogy tenni kellene valamit, de elkeseredettek, mert egyedül vannak, Don Quijote-i magányban léteznek. A politikát közösségekben kell művelni, és ha megtaláljuk ezeket a közösségeket, és ezek szolidaritást vállalnak egymás iránt, akkor már nem arról fogunk beszélni, hogy mit nem lehet megtenni, hanem arról, hogy ezek a közösségek milyen politikai víziót tudnak felkínálni a magyar társadalom számára.

Eddig is voltak ilyen folyamatok, létrejöttek ilyen közösségek, hogy azután mindig meg is szűnjenek…

Így van, és ez elsősorban azért van így, mert rettenetesen nehéz egy olyan társadalomban, ahol szinte alig van tapasztalat arról, miként is kell működtetni az ilyen közösségeket; nincsenek pártok, amelyek ténylegesen a tagság által szerveződnek, nincsenek szakszervezetek, amelyeknek jelentős létszámú tagságuk lenne, és azon keresztül gyakorolnák az érdekvédelmi munkát, nincsenek olyan mozgalmak, amelyek valódi tömeggel a hátuk mögött küzdenének a célkitűzéseikért. Szóval nincs meg a megfelelő politikai kultúra, ezért nagyon nehéz újra és újra a nulláról indulni és felépíteni valamit. Vagyis azt állítom, hogy szükségszerű az adott körülmények között a beomlásuk. Épp azt próbálja most a Közös Ország Mozgalom, hogy a változásban érdekelt erők számára olyan platformot hozzon létre, ahol az eddig izoláltan működő részecskék kezdjenek el közösen dolgozni, szolidaritást vállalni egymás iránt. Higgyék el: így van esély a 2018-as változásokra.

Amit eddig tettek, és talán eredményként könyvelnek, mások azt is erősen vitatják. A választási törvény megváltoztatására létrehozott agorára gondolok, amelyet egyesek kifejezetten káros kezdeményezésnek tartanak, azt állítják: felesleges volt, még akkor is, ha a résztvevő pártok részéről megegyezéssel zárult, mert félrevitt, rossz látszatot keltett, ráadásul a Fidesz úgy is félresöpri, hiába állnak elő a törvénytervezettel.

Lehet, hogy így van, de gondoljon arra, hogy a Kincses Gyula féle egészségügyi reformprogram mellett szinte semmi olyan téma nem volt, amiben ezek az ellenzéki pártok közösséget tudtak volna vállalni. Szerintem ebből a szempontból ez jelentős előrelépés. Ha pedig el is fogadnák a törvényt, máris igazságosabb lenne a rendszer, nem lehetne a szavazatok negyven százalékával a mandátumok hatvan százalékát besöpörni. Szerintem tehát az aláírt dokumentum jelentős, de persze csak az első lépés volt. Ha október 23-án az ellenzéki pártok közösen kiálltak volna az ügy mellett, ma teljesen más lenne az egésznek az optikája. Ez most egy banánhéjon csúszott el, de nem szabad feladni azt, hogy bármilyen ideológiai, tartalmi különbségek húzódnak az ellenzéki pártok között, lehetséges olyan közös pont, ami reálissá teszi a jövő áprilisi sikeres szereplést.

Mit nevez ön banánhéjnak?

Nem tudom igazán megmondani, csak azt érzem, hogy nagyon kevésen múlt a közös fellépés.

Mi a magyarázata annak, hogy a civilmozgalmak, már ha éppen vannak, valamint a pártok, folyamatosan párhuzamos pályán mozognak, és képtelenek egymásra találni?

Kétségtelen, hogy így van, és ez rendkívül deprimáló helyzet. Éppen ezért szeretnénk november 18-án egy olyan választási nagygyűlést tartani, ahol ezeket a civilszervezeteket, mozgalmakat és a pártokat is elvárjuk, de alapvetően a választókra számítunk, mindazokra, akik a változásban reménykednek, és keresik azokat a közösségeket, formációkat, ahova felcsatlakozhatnak. A választókból így létrejövő közösségeknek kell most jelzést adniuk a pártoknak: itt vagyunk, ezt akarjuk, legyetek kedvesek foglalkozzatok ezekkel a kérdésekkel. A pártok egyébként arra szoktak panaszkodni, hogy mennyire elidegenedtek a társadalom tagjai tőlük, nos, most megfordítjuk a folyamatot, és létrehozunk egy olyan platformot, amiből ők nyereséggel tudnak kijönni.

Hogy fog kinézni ez a választási nagygyűlés?

Elmondjuk majd azt a folyamatot, amely szerintünk elvezethet a sikerhez; milyen fórumokat, milyen akciókat szervezünk, egyáltalán miként épül fel program alapon az áprilisig terjedő idő. Igenis: fel fogjuk mutatni azt, hogy van lehetőség a változásra és nem kell lemondani a 2018-as váltásról. Tudom, hogy ez nem lesz egyszerű, fogalmazhatok úgy is, hogy hegymenet lesz, de most kell nekivágni, mert ha nem tesszük meg, szinte önként adjuk át a hatalmat a Fidesznek.

Ha jól értem, akkor most ön a választókat le akarja választani a pártokról?

Bizonyos értelemben igen. Össze akarom hozni a változást akaró polgárokat azokkal a pártokkal, amelyek ennek a változásnak az eszközei lehetnek. Ha ebben sikeresek vagyunk, akkor létrejöhet egy olyan együttműködés az állampolgárok és a pártok között, amely elvezet a kitűzött célhoz.

A pártokat hogyan tudja egymáshoz közelíteni?

Ezek a pártok bele vannak szorítva egy sor kényszerhelyzetbe. Például a parlamenti működésbe. De vajon az eddigi házszabály alapján hány törvényjavaslatukat fogadta el az országgyűlés? Egyet sem. Látni kell azt, hogy a parlamenti munka teljesen kiüresedett; az ellenzék lényegében semmilyen kontrollt nem tud gyakorolni a jelenlegi rendszerben.

Ön folyamatosan arról beszél, miként lehetséges egy teljes összefogás, amely összefogásnak éppen ön lenne a kovásza. Hogyan?

Először is: nem a 2014-es összefogást kell megismételni, mert azt láttuk, hogy hova vezetett. A legfontosabb az, hogy az egyéni választókörzetekben megfelelő számban sikerüljön nyerni. Márpedig, ha az ellenzék felelősen gondolkodik, felmérik, mik a lehetőségek, – és ettől még a listán mindenki azt valósít meg, amit akar, építhet saját arcélet -, akkor esély kínálkozik a Fidesz legyőzésére. Az egyéni körzetekben más logika szerint választanak az emberek, mint listán, ezért kell megtalálni azt az egy jó jelöltet, aki eredményes lehet a Fidesszel szemben. És erre meg lehet tanítani a választót: a világnézeti szempontjait érvényesítse a listán, az egyéni körzetben pedig figyeljen az egyetlen igazi ellenzéki jelöltre. Nem igaz az az állítás, hogy a pártok egymással való vetélkedése az egyéni körzetekben javította volna az adott pártok pozícióját, 2014 megmutatta, hogy pont az ellenkezője az igaz. Azt a választást nem a Fidesz nyerte meg, hanem az ellenzék elveszítette. Nem kellene ezt most 2018-ban újra eljátszani.

Ön jelentős energiákat fordít arra, hogy különböző akciókkal előbbre vigye az ellenzék ügyét. Egyelőre annyit ért el, hogy a kormányzat nemzetbiztonsági kockázatként nevezte meg önt. Ez hátráltatja az ön munkáját, vagy épp ellenkezőleg, segít abban, hogy nagyobb figyelmet kapjon?

A Fidesz ugye arra törekszik, hogy diszkreditáljon, olyan színben tüntessen fel, mintha felforgatnám a társadalmat, megmozdítanám a hegyeket. Pedig nyilván nem rendelkezem ilyen képességekkel, nem tudom elhordani a vállamon a Gellért-hegyet, nem tudom visszafordítani a Dunát. Ezek a támadások annyiban ártalmasok, hogy azt a képzetet keltik a választóban, hogy egy-egy ember képes lehet komoly akadályokat gördíteni, miközben én pont azt hangsúlyozom, hogy a politika közösségi feladat. Ezért építek most platformot, és próbálok közösséget teremteni. A Fidesz pontosan ezt akarja: egy-egy szereplőre fókuszáltatni a figyelmet, márpedig az a szereplő előbb vagy utóbb hibázni fog, elfárad, és az így bekövetkező krach minden reménykedést kiolt a választókból. Ezért kell elmondani az embereknek, hogy ne egyéni hősöket keressenek, hanem saját magukban képezzék meg a változást.

A Fidesz és Orbán Viktor folyamatosan forró őszről beszélt, ennek a kommunikációnak a részeként jelent meg hármójuk neve – ön mellett Vágó Gáboré és Schilling Árpádé -, mint kockázati tényezők. Viszont eleddig semmi nem történt, a forradalom ünnepe is lezajlott, ott is inkább ellenzékieket vertek meg, mint sem bármi atrocitás érte volna a kormánypártiakat. Akkor most mi lesz ennek a folytatása?

Mi mindig abban gondolkodtunk, hogy józan, racionális, felelős magatartással menjünk szembe a hatalommal.

Ezt nem az ön akcionista hajlama cáfolja leginkább?

Nem hiszem. Hogy újra a választási törvényjavaslatunkra térjek rá: miután Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője deklarálta, hogy semmilyen módon nem fognak reagálni a mi előterjesztésünkre, ezzel azt is jelezte: nincs szándéka elfogadni a társadalmi akaratot. Innen kezdve nekünk minden jogunk megvan az erőszakmentes ellenállásra. Tehát mi erre készülünk: az erőszakmentes ellenállásra és annak a platformnak a létrehozására, amelyben összetömörítjük a változást akaró polgárokat a politikai szervezetekkel.

Vannak már konkrét formái az ellenállásnak?

Vannak, és hamarosan tájékoztatjuk róla a közvéleményt. Annyit már most elárulhatok, hogy a rendezvény 12 órakor lesz november 18-án, a Gödör Klubban, a felszólalók névsorát és a további menetrendet pedig a jövő héten ismertetjük.

Bodnár: kell egy új miniszterelnök-jelölt

Botka László távozása után újult erővel keresik azt a párton kívüli civil jelöltet, akinek a személye elfogadható az összes demokratikus ellenzéki párt és a jelentős civil szervezetek számára – mondta Bodnár Zoltán egyetemi docens, az MNB volt alelnöke, aki csak sejtelmesen mosolygott a FüHü faggatózására, annyit azonban elárult, hogy „előbb vagy utóbb” meglesz ez a személy. „A demokratikusnak mondható ellenzéki pártok értik és át is érzik a saját történelmi felelősségüket, s azt tartják céljuknak, hogy 2018-ban le lehessen váltani az orbáni rendszert” – válaszolta felvetésünkre: ma nem látszik, hogy az ide sorolható pártok rávehetők lennének egy közös jelölt támogatására. „A társadalomban vitathatatlanul rendszerváltó hangulat uralkodik. Kérdés, hogy sikerül-e ezt megőrizni, erősíteni jövő áprilisig” – szögezte le Bodnár, hozzátéve: ha létrejön egy erőközpont, amely képes elhitetni magáról, hogy nyitott mind a civilek, mind a polgári konzervatívok irányában, képviseli azok értékeit is, akkor ez tud olyan lendületet adni, mely bevonzza a kimaradókat, akik megértik, hogy ha kimaradnak, akkor el fognak tűnni”. Az esetleges győzelem utáni elszámoltatás kapcsán annyit mondott, hogy bármennyire is igyekezett a Fidesz mindent körbe bástyázni jogszabályokkal, minden rendszerbe, mindig csúsznak hibák, elő-előkerülnek különféle dokumentumok, hangfelvételek, videók…. Mindig van, aki kész áldozatot hozni a szabad elvonulásért.

 

Ön optimista? Pesszimista? Egyáltalán, „milyenista” a demokratikus ellenzék összefogását illetően? Lát még esélyt a korábban Tarjányi Péter, Lattmann Tamás és Ön által fémjelzett megoldás megvalósulására?

Továbbra is látszik esély a siker reményével kecsegtető megoldásra a jövő évi választásokon. Továbbra is van kommunikáció az érdekelt felek – a demokratikus ellenzéki pártok és a civilek között, s változatlanul lehetségesnek tartom a jövő évi kormányváltást.

A „siker reményével kecsegtető megoldás” mit takar? Van már jelöltjük?

Meggyőződésem, hogy a megoldás egy olyan párton kívüli civil jelölt, aki mögé úgy képesek beállni mind a demokratikus ellenzék pártjai, mind a civilek, hogy egyik sem érzi magát legyőzöttnek a másikkal szemben. Nem pártpolitikust kell találni, hanem olyan civilt, akinek még ha voltak is valamilyen pártkötődései, de mégis civilnek, szakértőnek számít. Biztos vagyok abban, hogy lehet ilyen jelöltet találni.

Hogyan áll a folyamat?

Meglesz a jelölt.

Mikor?

Előbb vagy utóbb.

De nem lesz késő az az utóbb?

Még időben vagyunk, a körülményekhez képest még „bőven” van idő az áprilisi választásokig, hiszen a kampány igazából majd csak januárban kezdődik.

Pontosan milyen embert keresnek?

Egy olyan – hogy úgy mondjam – közös többszörös személyt, aki köré felépülhet egy alapvetően szakmai, tekintélyes emberekből álló stáb. Nyilvánvalóan a pártpolitikusok nem rekeszthetők ki ebből a stábból, hiszen a politikai pártok hozzák meg a parlamentben azokat a döntéseket, amelyek a kormány munkájához kellenek, a kormányzás tehát alapvetően politikai műfaj. Nálunk azonban fogalomzavar van e téren: szakértői kormány ugyanis csak egy előrehozott választások előtti átmeneti időszakban működhet. Félreértések elkerülése végett: a Bajnai-kormány sem volt az, dacára annak, hogy számos szakértő volt Bajnai Gordon kormányában.

Amire 2018-ban szükség van az egy olyan nagy, koalíciós kormány – s itt fontos a nagy és a koalíciós közötti vessző! –, amelyben a demokratikus ellenzéki pártok politikai képviselői vagy az általuk támogatott szakértők is jelen vannak, és szakmai alapú kormányzást folytatnak.

A szakmain is nagy a hangsúly, hiszen óriási szakmai felkészültség kell a jogállami állapotok helyreállításához, a közigazgatási rendszer reparálásához és az összes olyan szakterület rendbe hozatalához, mint az oktatás, az egészségügy, a kultúra stb.

Mely pártoknak kellene beállniuk ebbe a sorba, hogy reális esély legyen a jelenlegi kormány leváltására? Számítanak a Jobbikra is?

Nem gondolom, hogy a Jobbik szalonképessé tehető. Ez a középre húzódásos igyekezete nem változtat a Jobbik alaptermészetén, ami az elemi jogállami normák tagadását is jelenti. Rasszista – nyersen fogalmazva, náci vagy fasisztoid – nézeteket valló vagy ilyen árnyékszervezeteket vállaltan maga mellett megtűrő párt nem lehet a demokratikus ellenzék része!

Kérdés, van-e reális esély nélkülük legyőzni a Fideszt. A közvéleménykutatási adatok nem ezt mutatják.

Nem foglalkoznék a közvéleménykutatásokkal, s ez nem a közvéleménykutatókat  minősíti. Egyrészt idő előtti a felvetés. A kérdés ugyanis az, hogy 2018 áprilisára, a választások idejére képes lesz-e a demokratikus ellenzék sok-sok civil szervezettel közösen felmutatni egy olyan alternatívát a választóknak, ami hihetővé teszi, hogy eltakarítható az Orbán-rezsim. Erre látok esélyt – egy megfelelő közös miniszterelnök-jelölt, akiről eddig beszéltünk pontosan ezt tenné lehetővé. A közvéleménykutatási eredményeket amúgy a megfélemlítettség miatt sem tartom mérvadónak, a magyar társadalom jó része – saját maga vagy családjának valamely tagja révén – függő viszonyban van az állammal, s ilyen körülmények között jó részük még anonim módon sem hajlandó elmondani, amit valójában gondol. Várjuk meg, hogyan ikszelnek majd a szavazófülke magányában! S végül, de nem utolsósorban,

az imént említett konstrukció legfőbb ereje éppen abban rejlik, hogy képes mozgósítani a konzervatív, polgári értékrendet valló szavazókat, olyan formációt igyekszünk számukra bemutatni, amelyre tiszta szívvel tudnak voksolni.

Jelentős körről beszélünk, amelynek a tagjai soha tisztán szocialista listára, jelöltre, pártra nem szavaznának, bármennyire is utálják Orbánékat, akik mindannak a tagadását jelentik, amit egy valódi, konzervatív, polgári Magyarország testesítene meg. De egy közös formáció lehetővé tenné a számukra is, hogy legyen egy általuk is támogatható erőközpont, annak a felismerésével persze, hogy a jövő évi választás nem csak négy évre szól, hanem hosszabb távon eldöntheti az ország, a nemzet sorsát. Történelmi felelőssége van mindenkinek, hogy ezt belássa és ennek megfelelően cselekedjék – bármilyen patetikusnak is hangzik, valóban sorsdöntő lesz a 18-as választás.

De hogyan képzelik el a konzervatív és a szocialista szavazók közös nevezőjét?

Régi beidegződéseken alapul ez a baloldali és jobboldali felosztás, éppen ezért nem is használom szívesen a kifejezést, hogy jobboldali, mert az nagyon lejáratódott, pejoratív értelmezése lett, összemosódik a szélsőjobbal és a nacionalizmussal. Miközben a polgári értékrendnek nincs ilyen negatív konnotációja. De, hogy a konkrét kérdése, konkrét választ adjak:

nem csak az alapkérdésekben – demokrácia, jogállamiság, stb., de az olyanokban is mint  a szociális biztonság, a szolidaritás, a munka világa, az ezeken a területeken szükségesen megteendő lépések kérdésében sincs áthidalhatatlan, lényegi különbség.

A részletkérdések meg érdektelenek, mint amilyen például a legfelsőbb adókulcs mértéke. Vannak persze olyan újbalos gondolatok, mint a vagyonadó vagy az ingatlanadó, amelyek megvalósíthatatlanok, haszontalanok, s egyáltalán, még a hivatkozási alapjuk is rossz – egy olyan országban hogyan lehetne ingatlanadóban gondolkodni, ahol az emberek, családok zömének legfőbb vagyona éppen az az ingatlan, amiben lakik, s annyira magasak az ingatlanárak, amilyenek nálunk napjainkban. Ilyen körülmények között az ingatlanadónak a gondolata a valóság meg nem értését tükrözi. Vagy vegyük a vagyonadót: itt összecsúszik a gazdasági racionalitás és a csalárdan, csalásokkal szerzett vagyon köz javára történő visszaszerzésének a vágya – ami, valljuk be, nem egyszerű jogállami körülmények között. Erre azonban alkalmatlan eszköz lenne a természetes személyeket terhelő vagyonadó, már csak azért is, mert döntően társaságokban lévő vagyonná váltak ezek a harácsolt vagyonok, vagy ha nem, akkor külföldre menekítették azokat, s így nehezen beazonosítható és még nehezebben visszaszerezhető.

Nem is lát olyan területet, amely meggátolná az Ön által erőcentrumnak nevezett körben az együttműködést?

Legfeljebb elhanyagolható részkérdésekben.

Ennek az az oka, hogy minden demokratikus ellenzéki párt neoliberális gazdaságpolitikát vall?

Nem, már csak azért sem, mert a neoliberalizmus és a neokonzervativizmus meghalt a 2008-2009-es válsággal. Persze, vannak, akik ezt még nem vették észre. Amúgy klasszikus értelemben nálunk az elmúlt 27 évben nem is volt ilyen gazdaságpolitikát magáénak valló párt. Mert ez nem a piacgazdaság melletti kiállást jelenti – annak mindenki a híve. Lényeges, hogy bebizonyosodott: az államnak igenis komoly szerepe van, főleg szabályozó hatóságként, megmutatkozott ugyanis, hogy a piac önszabályozói mechanizmusai tökéletlenek, bár tény, hogy a piacgazdaság komoly önrefleksziós és önkorrekciós képességgel rendelkezik, azonban ez hosszú időt vehet igénybe és rendkívül magasak lehetnek a társadalmi költségei. Amikor kell, az állam avatkozzék be – mint tette azt például 2008-2009-ben, ezzel mérsékelve a válság mélységét – a társadalmi károk mérséklése és a válságperiódus rövidítése érdekében. De alapvetően a gazdaság versengő és szabad piacként működik, az állam közvetlen beavatkozási területének szűknek kell lennie, s kizárólag a társadalmi szolidaritás és esélyegyenlőség szempontjából jelentős területekre vonatkozhat.

A szavazók számára mennyire tudják megmutatni, hogy ez más, mint amit a Fidesz kínál?

A politikai marketinghez nálam jobban értőknek kell kitalálniuk, hogy mi az a 6-8 hívó mondat, amelyre fel lehet úgy fűzni azt, amit kínálunk, mégpedig hitelesen és az utca embere által is könnyen érthetően.

Alapvetően olyan célok lehetnek ezek, mint a korrupció legyűrése, az elszámoltathatóság, az uniós források átirányítása a tartós gazdasági növekedés, az életminőséget javító célokra, a presztízsberuházások leállítása, az arra költött források átcsoportosítása az oktatásba stb. Kampányképes mondatok, hívószavak kellenek!

Nem gondolja, hogy túlzó optimizmus azt képzelni, hogy egy tető alá tudják hozni a demokratikus ellenzéket? Hiszen nagy ellentétek vannak az egyoldalon lévők között is. Például az LMP és a Momentum deklaráltan nem hajlandó összefogni sem a DK-val, sem az MSZP-vel.

Ez a felfogás a mai állapotot tükrözi, de a választások jövő tavasszal lesznek. Nem érdemes találgatásokba bocsátkozni, hogy mi lenne, ha létrejönne egy a civil táradalom felé is nyitott és a politikai pártok által is támogatott formáció, hogyan reagálnának, mit lépnének akár az említett pártok. Egy új helyzet, új választ igényel majd tőlük is, olyat, amelyet arcvesztés nélkül is tudnak vállalni. Megengedem magamnak:

a demokratikusnak mondható ellenzéki pártok értik és át is érzik a saját történelmi felelősségüket, s azt tartják céljuknak, hogy 2018-ban le lehessen váltani az orbáni rendszert.

A Progresszív Mozgalom külön kezdett el dolgozni az ügyön, miközben ott volt már Bokros Lajos 500 napos programja, illetve a Gulyás Márton féle Agora, amely sikert is elért azzal, hogy összehozott nyolc demokratikus ellenzéki pártot egyazon cél érdekében. Miért nem egyikre vagy másikra csatlakoztak rá?

Bokros 500 napos gondolatával az a legfőbb probléma, hogy 500 nap legfeljebb egy új választójogi és néhány más alapvető törvény megalkotására elegendő, ugyanakkor rendkívül kockázatos kísérlet egy mérsékelten tudatosan gondolkodó szavazótömegtől azt elvárni, hogy 500 napon belül kétszer menjen el szavazni. Arra persze jó lenne, hogy a pártok könnyebben összeborulnának, de kérdésessé válna a második választás kimenetele. Arról már nem is szólva, hogy a megnyert választás után kormányozni kell, amihez viszont a rendszerváltó politikai erőnek uralnia kellene a közigazgatást, ami ilyen időhorizonton egyszerűen lehetetlen feladat.

És ha sikerül a kormányváltás? Utána amire számítanak?

Ami utána következik az nem ideális állapot. Négy év arra lehet csak alkalmas, hogy egyfelől visszaállítsa a jogállami viszonyokat Magyarországon, helyreállítsa a demokratikus, felelős közéletet, normális pályára terelje az állami intézményeket, a közszolgálatot, beindítsa a beruházásokat az egészségügy, az oktatás területén, s megalkosson egy olyan választójogi törvényt, amely alkalmas arra, hogy 2022-ben már rendes, civilizált normák szerint versengő politikai pártok részévételével tartsunk választásokat.

De hát ezek jó részéhez kétharmad kell. Olyan arányú győzelmet remélnek?

Az én alkotmányjogi ízlésem meglehetősen kényes, de ebben a kontextusban rugalmas vagyok, mert, hogy a Fidesz alkotmányos puccsot hajtott végre az új alaptörvénnyel és a ráépülő lépésekkel.

Így azután jómagam is kevéssé lennék finnyás a tekintetben, hogy milyen jogi estközökkel lehetséges elérni a szükséges változásokat.

Hogyan látja az elszámoltathatóságot? Azt is ilyen kontextusban képzeli el?

Akármilyen szomorúan is hangzik, egy civilizált uniós tagországban nem lehet meghágni azokat a büntetőjogi alapelveket, amelyeket a felvilágosodás korában fogalmaztak meg. Következésképpen, fair és tisztességes, de alapos büntetőeljárásokat kell lefolytatni, már ahol ennek adottak a feltételei.

Bármennyire is igyekezett a Fidesz mindent körbe bástyázni jogszabályokkal, minden rendszerbe, mindig csúsznak hibák, elő-előkerülnek  különféle dokumentumok, hangfelvételek, videók…. Mindig van, aki kész áldozatot hozni a szabad elvonulásért.

Ön ismer ilyen dokumentumokat, hangfelvételeket, videókat?

Maradjunk annyiban, hogy hallottam róluk.

Nem gondolja, hogy túlzottan optimista a kormányváltást illetően?

A társadalomban vitathatatlanul rendszerváltó hangulat uralkodik. Kérdés, hogy sikerül-e ezt megőrizni, erősíteni jövő áprilisig. Ha létrejön egy fent vázolt erőközpont, amely képes elhitetni magáról, hogy nyitott mind a civilek, mind a polgári konzervatívok irányában, képviseli azok értékeit is, akkor ez képes olyan lendületet adni, mely bevonzza a kimaradókat, akik megértik, hogy ha kimaradnak, akkor el fognak tűnni.

Nem tart attól, hogy még egy elveszített választás után sem adja át békésen a hatalmat a jelenlegi kormány?

Európa közepén, a 21. század elején elképzelhetetlennek tartom, hogy erőszakszervezeteket vegyenek igénybe, s ezzel akadályozzák meg a választásokon győztes új kormány hivatalba lépését.

És ha nem hivatalosan? Ha kiprovokálják az összecsapásokat?

Én jóindulatúan azt feltételezem, hogy az erőszakszervezetekben dolgozók, ideértve a parancsnoki állomány döntő többségét is komolyan veszi az esküjét. Olyan szakmai hibákat pedig nem fognak elkövetni, mint amilyeneket 2006-ban elkövettek. Egyébként a fideszes hatalmi érában – s ez jellemző a pártra, annak működésére – pusztítással járó zavargások nem voltak…

Gondolom, nem csak idehaza tárgyalnak széles körben, nemzetközileg is tapogatódznak. Élveznék az Európai Unió támogatását?

Percnyi kétségem sincs, hogy az Európai Uniótól és az Unió vezető országaitól maximális támogatást kapna egy ilyen koalíciós magyar kormány.

És ha marad a Fidesz? Ahhoz hogyan viszonyulna az EU? Hiszen most sem lépnek fel ellene igazán.

Ez éppenséggel akár változhat is. Lehet, hogy még kivárnak, megvárják, mi történik jövőre, de afelől ne legyen kétsége senkinek sem, hogy az uniós tagországok számára fontosak lesznek a demokratikus alapértékek;

a Juncker, Macron és Merkel terveiben szereplő alapértékek nem kizárólag gazdasági természetűek, a politikai értékekre is éppen úgy vonatkoznak.

Még ha Magyarország – a méreténél fogva és az unió egészének gazdasági  teljesítményéhez való hozzájárulását tekintve szabad  szemmel szinte nem is látható, elvárják tőlünk a vállalásaink betartását. S azzal ellentétben, amit Lázár János hangoztatott a napokban, nevezetesen, hogy Magyarország 2004-ben a gazdasági érdek- és értékközösséghez csatlakozott, a valóság az, hogy ez az egész egy büdös, mezítlábas hazugság. Elég lenne elolvasnia a csatlakozási dokumentumokat és az uniós alapokmányokat, akkor kristálytisztán láthatná, hogy az Uniós tagsággal az alapvető politikai értékek közösségéhez is csatlakoztunk. Ehhez kellene tartani magunkat!

Bódis Gábor – N. Vadász Zsuzsa

Lesz demonstráció, de csak civilekkel – FRISSÍTVE

0

A Független Hírügynökség információi szerint lemondta az október 23-i budapesti ellenzéki megmozduláson való részvételét a Párbeszéd és az Együtt. Az október 23-i megmozdulást azonban megtartják, de a pártok nélkül, csak civilekkel.

 

A FüHü megkeresésére Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom aktivistája elmondta: az LMP tegnap jelezte, hogy kiszáll a nyolc párt közös fellépéseként is tervezett október 23-i megmozdulásból, utána csatlakozott hozzá a Momentum is, majd ma kaptak ilyen jelzést az Együtt részéről is. A Párbeszéd ezidáig még nem jelzett, de  – mondta Gulyás Márton – a PM és az Együtt általában közösen mozog.

A Közös Ország Mozgalom ezért úgy döntött, hogy a megmozdulást megtartják, de a pártok nélkül. Mint leszögezte:

„Nem sikerült tehát átvinni azt a konszenzust az október 23-i közös fellépésre, amit az igazságos választási rendszer létrehozásában sikerült elérni. De ez utóbbiban töretlen az egység, s mind a nyolc párt támogatni fogja a parlamenti szakaszban is.

Juhész Péter Facebook oldalán a következőt írta:

Juhász Péter indoka

Reméltük, hogy még változhat a helyzet, és mind a 8 párt jelen lesz egy olyan közös október 23-i ünneplésen, amely fel tudja mutatni a választási reform mögött létrejött együttműködést – írta az ellenzéki politikus Facebook oldalán.

„Mostanra már biztos, hogy ez nem érhető el, így ez nem az a rendezvény, amit a Közös Ország Mozgalom megcélzott”

– indokolt.
Egyeztettünk a szervezőkkel is, a Párbeszéddel is, és úgy döntöttünk, hogy a kialakult helyzetben máshogy ünneplünk – tette hozzé.

A  tervezett megmozdulás

Gulyás Márton aktivista a Közös Ország Mozgalom nevében hirdetett tüntetést október 23.-ára, s azt a nyolc ellenzéki pártot – Demokratikus Koalíció, Együtt, Liberálisok, Lehet Más a Politika, Modern Magyarország Mozgalom, Momentum Mozgalom, Magyar Szocialista Párt, Párbeszéd Magyarországért – hívta a civil szervezetek mellett, amelyek részt vettek az Agorában a választási reformról tető alá hozott egyezségben. Az ünnepnapon, 16:30-kor a Kossuth téren tartandó gyűlésre eddig csak az LMP és a Momentum mondott nemet (az utóbbi először igent, de azzal a feltétellel, hogy mind a nyolc párt jelen lesz, ám miután az LMP lemondta a részvételt, a Momentum is jelezte távol maradását). A rendezvény céljaként Gulyás Márton azt nevezte, hogy az ott lévő pártok és civilek

„közösen határozzák meg azokat a követeléseket, amelyeket a magyar társadalom egy új, igazságos hatalommal szemben támaszt.”

Amint többet tudunk, frissítjük a cikket.

Az aljasság természetrajza

Felizgatta az embereket az Eszenyi Enikő által ifj. Vidnyánszky Attilával a főszerepben, a Vígszínházban rendezett Hamlet. Sokan kérdezték a véleményemet róla, telefonon, Facebookon, személyesen, olyanok, akik látták, és olyanok szintén, akik nem. Heves beszédtémává lett egy színházi produkció, pró és kontra bőven vannak róla vélemények, rövid idő alatt rajongói lettek és bősz ellenzői.

Az előadásban, ahogy természetesen Shakespeare művében is, bőven van gyúanyag, és abban ugyancsak, ahogyan ifj. Vidnyánszky játssza. Nem az állandóan búval bélelt, örökösen filozofáló, cselekedni alig-alig képes Hamletet adja, hanem egy nyughatatlan, energiától duzzadó, hiperaktív fiatalt, aki küzd és küzd, és mindehhez még esze is van, talpraesetten ügyes is, ennek dacára elbukik, mert akkora az ádáz ellenerő.

Fotó:Dömölky Dániel

A kiugróan tehetséges ifjú színész remek a szerepben. Felindultságában benyargalássza a színpadot, csaknem a szó szoros értelmében falra mászik, függeszkedik, magasról leugrik, akrobatikázik, de ez nem tűnik öncélúnak, hiszen az őrületes idegfeszültségéből fakad. És mindehhez annak is igencsak ereje van, amit kiejt a száján. Súlyt tud adni a Forgách András által fordított ütős szavaknak. Szédületes karizmája van, és ettől mintha olykor már-már némi esély mutatkozna rá, hogy magányos gerilla harcosként komoly sebeket ejthet a megátalkodott hatalmi, elnyomó gépezeten. Megvan a tétje, hogy netalántán nem bukik el, nem csupán pusztába kiáltott szó, ami elhagyja az ajkát, ettől tétje lesz mindennek.

A harc pedig permanens, ahogy ugye pici országunkban látjuk, és, ha esetleg csitulna, mesterségesen is gerjesztik ezt azok, akiknek érdekükben áll. Eszenyi még egy jókora katonai dzsipet is behoz a színpadra, belőle hosszan kinyúló, messzire hordó, rémisztő fegyverrel, hogy szemléltesse a permanens háborúskodást. Laertes ezen gördül be a deszkákra, és igencsak elrettentően néz, Orosz Ákos megszemélyesítésében, aki kiválóan megformál egy olyan embert, akit csapás ér csapás után, rútul megölték apját, Poloniust, és nemsokára hideglelősen rondán hal meg a húga, Ophelia is.

A szín eléggé sötét, szürkén kilátástalan, zimankósan ködös, jelezve, hogy ridegség uralkodik a lelkekben is. De a miliőnél ridegebb a rútul trónbitorló Claudius, aki Hegedűs D. Géza elementáris alakításában maga a jégcsap, egy fagyos tekintetű zsarnok, még a szájszegletére is kiül a gonoszság, és ezt azért látjuk olyan jól, mert időnként vetítéssel kinagyítják lúdbőröztető alakját, taszító ábrázatát.

Antal Csaba ugyancsak hideg képzetet keltő, némiképp börtönre is emlékeztető, monstruózus fém rácsszerkezetet tervezett fő díszletelemként, ami különböző mozgásokra képes, ha úgy tetszik, maga a megelevenedett elnyomógépezet. És hát elnyomásból, hazugságból, hátba döfésből, gyűlöletből itt akad bőven, nem véletlenül a félelem, sőt a rettegés az úr. Ebben a közegben lúdbőröztetően hat, amikor az az egy szál színész, aki a szokásos trupp helyet érkezik, mondani kezdi József Attila Levegőt! című versét. Például ezt a részt:

Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

És hát amilyen szuggesztíven ezt Hajduk Károly a színpad elején, velünk szembefordulva mondja, attól tényleg megáll a levegő, se egy köhintés, se egy székreccsenés, valóban néma, döbbent a figyelem, mert annyira arra rímel, amiben létezni vagyunk kénytelenek. Persze lehet azt vitatni, vagy akár fel is háborodni, hogy a fenébe kerül Shakespeare-be József Attila?! Hát úgy, hogy a színésznek, meg a színháznak pontosan arról kell beszélnie amiben élünk, meg amit legeslegbelül érzünk, és ez most bizony éppen ilyen. Azt már én is megkérdőjelezem, hogy az egérfogó jelenethez miért kell nézőket feltuszkolni a színpadra, amikor nincs kitalálva, hogy ők mit csinálnak és velük mit csinálnak. No, jó, persze nézik a jelenetet, de semmivel nincsenek közelebb hozzá, mint a nézőtér első két sorának jobboldalán ülők, aztán meg nem tudják, mikor és hol kell lemenniük a deszkákról, ez így suta, és csöppet sem erősíti azt az agora jelleget, ami a feltehető szándék. Némiképp vitatom a vízben való dühödt tapicskolást, birkózást is, a sokadik ilyen, valami mást kellene már kitalálni, bár kétségtelen, hogy Ophelia, ezúttal Réti Nóra alakításában, vízbe fullad, így aztán csak van némi indokoltsága ennek.

Fotó: Dömölky Dániel

Emlékezetes alakítás Feusztbaum Béláé, Poloniusként találó képet fest a mindenkori talpnyalókról, gerinchajlítókról, akikből mind több és több van. Kútvölgyi Erzsébet és Venczel Vera ugyancsak telibe találnak sírásókként, a nép józan paraszti eszét, és nyersen őszinte szókimondását testesítik meg. Börcsök Enkő Gertrudként egyértelműen eljegyezte magát az aljassággal, és maga is elaljasult, miközben szereti Hamletet és az ő érdekében próbál lavírozni. Csapó Attila és Zoltán Áron Rosencrantz és Guildensternként a képmutató szolgalelkűség megtestesítői. A Király Dániel által játszott jólelkű Horatio cselekvésképtelen. Tán ezért marad életben, senkinek nem érdeke megölni őt.

Végkifejletként, Fortinbrasként Gilicze Márta jön a színpadra, szűk kosztümös, merev hivatalnokra emlékeztet. Olyan karizmatikusnak kellene lennie, mint a sírásókat játszóknak ahhoz, hogy valami értelme legyen annak, hogy ő is nő. De nem elég kemény, nem elég lidérces ahhoz, hogy azt érezzük, ami esetleg a szándék, hogy még undokabbul részvétlenebb hatalom következik. Ha pedig ennyire jellegtelenül semmilyen, amilyennek mutatja magát, pillanatokon belül elsöprik, és utána akkor mi van? Az előadás befejezésével nem vagyok kibékülve. Egyébként pedig igen erőteljesnek tartom az érezhetően óriási energia és szellemi befektetéssel készült produkciót, és örülök annak, hogy ennyire fontossá, az átlagon felülinél sokkal többeket megmozgató beszédtémává tudott válni.

Lapszem – 2017. október 2.

0

A Petrák ünneplik a névnapjukat ezen a borongósan induló első októberi hétfőn, amely a meteorológiai előrejelzések szerint hosszú ideig az utolsó csendes, kissé napos idő lesz, amikor a hőmérő higanyszála felkúszik akár a 20 fokig is. Kellemes napot és vidám hetet kívánunk! – annak ellenére is, hogy a lapszemlénk nem fogja túlságosan jó kedvre deríteni Önöket.

Népszava: Hosszú sorok az egészségügyben

Nem új, de egyre súlyosabb és olyan problémáról ír a mai Népszava, amelynek minden magyar volt, van vagy lesz az érintettje: egyre többen azért nem jutnak orvosi kezeléshez, mert az túl drága, túl messze van, vagy pedig túl hosszú a várólista. Egy konkrét példával – egy olvasói levél alapján – indult el az újságíró, aki annak felgöngyölítése után körbekérdezte, mennyire nyúltak meg a szakorvosi vizsgálatokra váró sorok. Kiderült, hogy a fővárosban ez az idő az endokrinológiánál egy-másfél hónap, a kardiológián hasonló. A reumatológiákon másfél-két hónap várakozás sem számít kiugrónak. Vidéken ennél sokkal rosszabb a helyzet. S nem ritka az sem, hogy hónapokiat is kell várnia a betegnek, mint a kiindulási pontként leírt ormosbányainak, akinek 210 napba telt, mire eljutott szakorvoshoz. A relatív orvoshiánnyal, bürokratikus és finanszírozási akadályokkal magyarázzák a várakozások meghosszabbodását.

Mint ahogyan a kórházi várólisták esetében ez már két éve zajlik, a szakrendelők részére is a hosszú várólistával rendelkező szakmákra juttatott többletforrással lehetne mérsékelni a várakozási időket – állítják a szakemberek.

Mindenesetre a  szakmai szövetség szeptemberi konferenciáján a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő vezetője, Kiss Zsolt arról beszélt: a háziorvosok hamarosan érdekeltté válhatnak abban, hogy lehetőség szerint ne küldjék szakrendelésre a beteget. A kormányzat ezzel is csökkentené a szakrendelők zsúfoltságát. Valamint a hamarosan az e-egészségügyi információs rendszeren keresztül látni fogják majd a beutalásokat, és azt is, hogy azokkal hova érkeznek a betegek. Az adatokból az is kiderülhet, hol és hogyan érdemes beavatkozni az előjegyzési listák rövidítésének érdekében.

A szakellátók szerint viszont mire ebből valami lesz, az legalább 2-4 év. Az ellátórendszernek pedig sokkal gyorsabb beavatkozásra van szüksége.

Magyar Nemzet: Interjú Fülöp János lemondott őcsényi polgármesterrel

Fülöp Jánossal készített interjút a Magyar Nemzet, azzal, aki lemondott a Tolna megyei Őcsény polgármesteri posztjáról, miután botrányt kavart a menekültek ottani, pár napos üdültetésének terve. Elmondta, hogy a településen 11 évig béke és nyugalom uralkodott. Együtt tudott élni a magyar, a cigány, a sváb, a székely. Semmiféle gyűlölet vagy kirekesztés nem volt. Ezt sikerült most felrúgni.

Ha ma Magyarországon kimondja valaki, hogy migráns, akkor elásta magát, és megcsípik a darazsak.

Egy hete egy ATV-s riport után olyan vélemények jelentek meg, hogy sokkal radikálisabban kellett volna fogalmaznia a menekültek üdültetéséről. Szabó Balázs jobbikos képviselő például felhívta, hogy hazaáruló. Ha feloszlatta volna magát a testület, akkor a választók eldönthették volna, kinek van igaza. Most is zajlik aláírásgyűjtés, hogy oszlassa fel magát a testület – mondta Fülöp, aki szerint eddig nem volt jellemző ez a fajta indulat az országos átlagnál gazdagabb településen, ahol gyakorlatilag nincs munkanélküliség, a romák elfogadásával sincs gond. A lemondott polgármester leszögezte:

nem azt mondom, hogy árasszák el az országot a menekültek, de szabadon mozoghatnak az országban, ha nem is szervezetten. Mindenkitől kérjek oltási könyvet a falu határában?Nem hozok ilyen rendeleteket, mert nem értek velük egyet.

Az alapindulat spontán volt, nem ítéli el az embereket – mondja megértően, miként megérően nyilatkozik arról is, hogy Orbán Viktor semmi kivetnivalót nem látott a történtekben. Megosztottság lett a vége, pedig egységesen kellett volna fellépni. Ebből valakik a maguk malmára hajtották a vizet. Nem lesz béke – jósolja:

„nem lesz itt új világ egyik napról a másikra.”

Magyar Idők: Alapjaiban újulhat meg az oktatás

Iskoláink egy része leragadt a XX. században, éppen ezért mind a tartalomnak, mind az oktatási módszereknek meg kell újulniuk – mondta a kormánylapnak adott interjúban Csépe Valéria, az új alaptantervet megalapozó fejlesztési projekt vezetője. A szakember arról is beszélt, hogy kevesebb tényanyagra és több képesség- és készségfejlesztésre lesz szüksége a jövő diákjának. Szerinte van, amit túl korán tanulnak a gyerekek, és van, amit teljesen fölöslegesen oktatnak kétszer. A miniszteri biztos a megoldást a jelenségalapú oktatásban látja. Most épül fel infrastrukturálisan és tartalomban a digitális oktatási stratégia, amely remek platformja lesz majd annak, hogy miként nyer teret a tartalmi megújulás. Igazi kegyelmi pillanat, hogy viszonylag rövid idő alatt felzárkózhatna a magyar oktatás a digitális fejlesztés, valamint a tartalmi megújulás révén. Erre van ma minden korábbinál erősebb kormányzati felhatalmazásunk – mondja, hozzátéve,

minimum három-négy év, de az is lehet, hogy egy évtizedre is szükség lesz ehhez, ami azért negyedannyi idő, mint például a finneknél, ahol nagyon sikeres lett mára az oktatás.

A tantervi rendszer megújítását alapozó fejlesztést elkezdték, a magyar szakemberek már munkához láttak, és a nemzetközi szakértők felkérése is zajlik. Az első változatról is lesz már társadalmi egyeztetés – ígéri a szakember.

Magyar Hírlap: Erőszakra buzdító, agresszív ellenzék

A baloldal egyre agresszívabb akciókkal próbálja elfedni, ellensúlyozni saját megosztottságát, az ellenzéki szereplők az elmúlt hónapokban számtalan alkalommal buzdítottak erőszakos cselekedetekre – hívta fel a figyelmet egy parlamenti kérdésre adott írásbeli válaszában Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára. Felidézte, Hadházy Ákos, az LMP egyik társelnöke korábban kijelentette, ha nem sikerül a kormányváltás, „akkor már csak a forradalom jöhet”. Tordai Bence, a Párbeszéd szóvivője egy interjúban azt mondta, ő nem tudja elítélni, ha szimbolikus épületeket valamilyen fizikai behatás ér, megérti azok lelkiállapotát, akik „a dühüket így mutatják ki”. Gulyás Márton mozgalmár, a Kossuth téri Agóra kezdeményezője azt üzente egy politikustársának, hogy ő is „jó lesz” a munkatáborokba.  De nem maradt le Fekete-Győr András sem – folytatta Dömötör –, aki szerint csak egy forradalom, vagyis nem egy választás „állíthatja meg a miniszterelnököt”. Szigetvári Viktor az Együtt elnökeként az ATV-ben azt a véleményét hangoztatta, hogy „ezt a kormányt nagyon nehéz lesz békés eszközökkel eltávolítani.

 

Lapszem – 2017. szeptember 26.

0

Ma Jusztina napja van. Ne felejtse el felköszönteni Jusztina nevű ismerőseit. Már itt is van a lapszemle. Friss, ropogós, vegyék, vigyék.

Magyar Nemzet: Botka László nélkül tárgyal az MSZP Gyurcsány Ferenccel

Amennyiben összejön az egyeztetés egy baloldali együttműködésről – más pártok mellett – az MSZP és a Demokratikus Koalíció (DK) között, Botka László miniszterelnök-jelölt nem ül majd ott az asztalnál – értesült a Magyar Nemzet. Ehelyett Gyurcsány Ferenc pártjával Molnár Gyula, a szocialista párt elnöke és Hiller István választmányi elnök fog tárgyalni.

Az egyeztetések alapja a szocialisták hétfőn bejelentett – és lényegében néhány óra alatt dugába dőlt – ajánlata lenne, amely teljes körű ellenzéki összefogás esetén az országos listás helyeket osztaná szét a pártok között. Eszerint egy közös listán a DK a helyek 17 százalékát kapná meg, már az első harmincban is öt-hat politikusuk szerepelhetne. Gyurcsány Ferenc azonban – a nyilatkozatok szerint legalábbis – továbbra is nemkívánatos személy ebben a körben. – Ha Gyurcsány Ferenc politikai szerepvállalásával kapcsolatban más véleményem lesz, akkor szólok – mondta Botka László, idézve egy régi székely viccet

Népszava: Elmaradhatnak a Tesco sztrájkok

A tegnapi napban megjelölt határidő letelte előtt gyakorolt nyomást a Tescóra az áruházláncnál működő egyik szakszervezet – olvasható a Népszavában.

Bubenkó Csaba, a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete (KDFSZ) elnöke elmondta, újabb sztrájkkal készülnek a Tesco dolgozói, mert az áruház nem küldte el a szeptember 25-i határidőre a szakszervezetek által kért papírokat. A nap közepén azonban Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete közleményben cáfolta a korábban megjelent félrevezető információkat, amely szerint a Tesco nem tartotta magát a megállapodásban foglalt határidőhöz, az ugyanis csak szeptember 25-e éjfélkor járt le.

Magyar idők: Kém over

Jogerősen is felmentette a kémkedés és más bűncselekmények vádja alól Szilvásy Györgyöt, a Gyurcsány-kormány volt titkosszolgálati miniszterét, illetve Galambos Lajost és Laborc Sándort, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatóit és egy civilt a Fővárosi Ítélőtábla – írja a Magyar Idők. Abban, hogy ez a mondat megfogalmazódhatott, benne van Magyarország elmúlt harminc évének minden nyomora és kilátástalansága. Ezért érzik azt sokan, hogy nem volt igazi rendszerváltozás, ezért félnek még mindig rengetegen, hogy „ezek” visszajönnek.

Felfoghatatlan, hogy olyan, jogállamnak nevezett hazug világban élünk, ahol nem számít bűncselekménynek, ha a nemzetbiztonság egykori vezetőinek tudtával bolgárnak álcázott orosz titkosszolgálati emberek átvilágítják a magyar elhárítás középvezetőit. Beengedték, sőt behívták őket a magyar szolgálatok épületébe, oda bevihették a saját gépeiket, amelyek segítségével nagy mennyiségű igen érzékeny adatot lophattak ki játszi könnyedséggel.

Magyar Hírlap: Tizenötmilliós költés

Attól még, hogy a választási rendszer átszabását célzó tervezetet a hét végén a Jobbik részéről nem írták alá, a Közös Ország Mozgalom nem zárkózik el a Vona Gáboréktól, akik állítólag jelezték, ha a parlament elé kerül, támogathatják a koncepciót – olvasható a Magyar Hírlapban.

„A költségeket a Közös Ország Alapítvány és a Slejmshow által gyűjtött és megspórolt közösségi forrásokból is finanszírozzuk, de számítunk további mikroadományokra is” – közölte a lap megkeresésére a Parlamenttel szemben felállított, Agóra elnevezésű sátor kapcsán a Közös Ország Mozgalom. Ismeretes, a Gulyás Márton aktivista által gründolt szerveződés felhívására született meg a hétvégére az a nyolcpárti koncepció, melynek elfogadását most a kormánytól követelik. Megerősítették: fővárosi programjaikat október 23-ig tervezik, akkor valamiféle demonstrá­ciót tartanak majd, szintén a Kossuth térnél, az „igazságos hatalomgyakorlásért”.

Íme a nyolcak nyilatkozata

0

A Közös Ország Mozgalom feltette Facebook oldalára az új, igazságos választási rendszerről nyolc demokratikus párt konszenzusával elfogadott memorandumot. Esélyegyenlőség minden tekintetben – ezt célozza a nyilatkozat minden szava.

 

A zárónyilatkozatban foglaltak szerint megszűnne a győzteskompenzáció, a manipulált választókerületek, véget érének a határon túl élők és a külföldön tartózkodók szavazási különbségeiben mutatkozó diszkrimanatív különbségek, tiltanák a médiához való egyenetlen hozzáférést és a korrupt kampányfinanszírozási rendszert. Ezen túl –  ahogy korábban a FüHü is beszámolt róla – a dokumentum kitér a női kvóta bevezetésére is. A kampányfinanszírozás is külön bekezdés a dokumentumban: a többi között megtiltanák a bújtatott pártreklámot és a harmadik fél bújtatott kampánytevékenységét, s kilátásba helyezik az elszámoltathatóságot. Emellett külön kitér a nyilvánossághoz való hozzáférésre, a média-lehetőségekre is.

A Demokratikus Koalíció záradékkal látta el a dokumentumot – ezt Gyurcsány Ferenc Facebook posztjában meg is indokolta. „Továbbra sem értünk egyet azzal, hogy azok, akik nem itt élnek életvitelszerűen (vagy nem itt éltek az elmúlt években), szavazhassanak. Ne dönthessenek rólunk – mondjuk mi -, mert nem viselik döntésük következményeit. Azé a jog, akié a kötelesség.

NE HATÁROZHASSA MEG, HOGY MILYEN LESZ A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER, OKTATÁS, VAGY AZ ADÓSZABÁLYOK, AKINEK KÉSŐBB NEM EZEN SZABÁLYOK KÖZÖTT KELL ÉLNIE.

Mi lesz most?

A „Megállapodás egy új és igazságos választási rendszerről” című dokumentum kidolgozását szeptember 4-én kezdte meg nyolc demokratikus ellenzéki párt. Pénteken jelentette be az ATV-ben Gulyás Márton a Közös Ország Mozgalom (KOM) vezetője, hogy elkészült a dokumentum, s szombaton aláírják azt. Jelezte, hogy a Demokratikus Koalíció, az Együtt – a Korszakváltók Pártja, a Lehet Más a Politika, a Magyar Liberális Párt, a Magyar Szocialista Párt, a Modern Magyarországért Mozgalom, a Momentum Mozgalom és a Párbeszéd Magyarországért Párt vezető képviselői látják el kézjegyükkel a memorandumot.

A terv az, hogy a dokumentumot a nyilvánossággal is ismertetik, egyfajta társadalmi vitát kezdenek róla, majd a végleges, a pártok által elfogadott tervezetet beviszik a Parlamentbe, s megpróbálják átverni. Kétharmados törvény lévén, erre szinte nullával egyenlő az esélyük, viszont ebben az esetben – ahogy Gulyás Márton, a kezdeményező és szervező Közös Ország Mozgalom vezetője pénteki televíziós interjújában jelezte – békés, erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalmat indítanak.

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK