Kezdőlap Keresés

Trump - keresési eredmények

Ha nem elégedett az eredménnyel, próbáljon másik keresést

„Nem normális, ahogy most állunk”

0

Magyarország fantasztikusan rossz példa a média szempontjából – ezt mondta Dean Starkman Pulitzer-díjas újságíró, a CEU Center for Media, Data and Society kutatója a News Impact Budapest nevű konferencián, az Akvárium Klubban. Szerinte Donald Trump csak egyetlen szereplő a szabad sajtó elleni globális harcban.

Starkman szerint az újságírás ma nagyon rossz helyzetben van az egész világon, nagyon gyenge, ezért is támadja Donald Trump. Azt mondta: „nem normális, ahogy most állunk”, nem normális, ahogy Trump viselkedik a médiával, az amerikai nép ellenségének nevezi. De emögött

komoly politikai, pénzügyi, technológiai problémák vannak a médiában.

Közép-Európáról Starkman azt mondta, Magyarországon a kormány tudja, mennyire fontos a média, ez abból is látszott, hogy a 2010-es választási győzelem után egyik első dolga volt új médiatörvényt alkotni. Hasonló folyamat játszódott le Lengyelországban is, de újabban már a szerb kormány is rendszeresen támadja a sajtót.

Starkman szerint

a médiának külső és belső kihívásokkal is szembe kell néznie.

A külső fenyegetések közé tartoznak a perek, a pénzügyi korlátozások, különadók, a jogi szabályozási környezet, a források elhallgattatása, egyes országokban a fizikai erőszak, és az utóbbi időben a hackertámadások is. A belső fenyegetések közé pedig az összeomló üzleti modellek, például a csökkenő reklámbevételek, a médiaipari koncentráció és a propagandamédia előretörése.

Magyarországról azt mondta:

„fantasztikusan rossz példa”

ebből a szempontból. A kormány egyre több médiumot szerez meg, emellett a legnagyobb hirdetők egyike, és így újságok „életéről és haláláról” dönthet.

Szerinte az egész világra jellemző jelenség, hogy egyre több olyan szélsőjobboldali médium alakul, amelyek nagyon fegyelmezettek, rengeteget posztolnak a közösségi médiában, és így nagyon sok emberhez jutnak el. A jobbközép média befolyása ezzel csökken, és a szélsőjobb erősödik – ez szerinte Steve Bannon hatása. Ő ugyanis tudta, hogy

sok sztorival a nagy médiumokba is be tudnak kerülni, így ők tudják tematizálni a közbeszédet.

Starkman szerint a helyzet azért félelmetes, mert Donald Trump csak egy szereplője a globális támadásnak a szabad sajtó ellen.

Tovább tombol, de már szelídebben Irma

0

Miközben szelídült Irma, továbbra is komoly veszéllyel fenyeget Floridában, ahogy az amerikai szárazföld belseje felé veszi az útját. Megjelentek az első kárbecslések is.

Habár az emberéletben keletkező kár a legnagyobb veszteség, a tomboló hurrikánok által okozott egyéb kár is tetemes. Egy amerikai katasztrófamodellező vállalat, az RMS becslése szerint a Harvey hurrikán 25 és 35 milliárd dolláros kárt okozott, amit a biztosítótársaságok megtérítenek. De a teljes gazdasági kár ennél sokkal nagyobbra rúg, hiszen része olyan tétel is, mint a nem biztosított károk, amelyeket 70 és 90 milliárd dollárra becsülnek – írja a CNN. Az Irmára egyelőre nem adott ki a cég becslést, azzal megvárja a hurrikán végét.

Egy másik hasonló profilú cég, az AIR Worldwide ugyanakkor már közzétett egy gyorsbecslést: eszerint

az Irma 15 és 50 milliárd dollár közötti biztosított károkat okozott az USA-ban, a karibi térségben ez akár 65 milliárd értékű is lehet.

Egy harmadik becslésről is beszámol a hírtelevízió: Chuck Watson, a  természeti katasztrófák hatásainak a kutatásával foglalkozó  Enki Research szakértője szerint

Irma összesen 72 milliárd dollárnyi károkat okozhatott az Egyesült Államok gazdaságának.

Ebből 65 milliárd a biztosított, 40 milliárdért a Nemzeti Árvízbiztosítási Programnak kell majd helyt állnia.

A károk nem csak a tulajdonokban jelentkeznek – a Harveyról már most látható, hogy mekkora felfordulást okozott például a munkaerőpiacon. A múlt héten az álláskeresők száma az Egyesült Államokban 62 ezerrel  (két éves rekordra, 289 ezerre) nőtt, zömük Texasban került ki ismét az álláspiacra – a Harvey pedig ott tarolt.

Ugyanakkor a negatív gazdasági hatások jelentős része csak az érintett térségekben jelentkezik, a gazdaság egésze pedig gyorsan visszanyeri a megelőző dinamikáját.

Csökkent a hurrikán ereje

Helyi idő szerint vasárnap estére a Floridában tomboló vihar 1-es erősségűre csökkent, de óránkénti 175 kilométeres széllökéseivel és a tenger négy-ötméteresre korbácsolt hullámaival változatlanul életveszélyes – írja összefoglalójában az MTI. A vihar elsősorban az állam nyugati partvidékén, Tampa környékén erős. Tampában és Miamiban este hét órától kijárási tilalmat vezettek be, Dél- és Közép-Floridában már több mint 3 milliónyian vannak áram nélkül. Komoly károk keletkeztek a miami repülőtér berendezéseiben is.

„A rossz hír az, hogy ez egy nagy szörnyeteg”

– mondta a hurrikánról Donald Trump újságíróknak a Fehér Házban. Az elnök közölte, hogy a meteorológusok előrejelzései szerint a hajnalig tartó időszak kritikus lesz, mert a vihar ismét felerősödhet. Nemsokára Floridába látogat, de pontos időpontot még nem mondott.

Florida déli és középső vidékein mintegy 6 és fél millió ember számára rendeltek el evakuálást és nagyon kevesen vannak, akik nem hallgattak a kormányzó felhívására és otthonukban maradtak. Hozzájuk intézett felhívást Rick Scott kormányzó vasárnap este, s arra szólított fel mindenkit, hogy ne menjen ki, mert az utcákon hömpölygő, helyenként derékig érő víz szinte bizonyosan fertőző.

Tetézi a bajt, hogy Miamiban és környékén két tornádót észleltek, Florida déli részein pedig többet is. Az állam egész területén tornádóriadó van érvényben.

 

A gyíkembereken keresztül irányítja Soros a világot a miniszterelnök fia szerint

0

Az izraeli kormányfő fia, Jáir Netanjahu posztolt a Facebookon egy olyan képet, amely szerint Soros György a gyíkembereket, ők az illuminátusokat, ők pedig az izraeli ellenzék vezetőit irányítják.

Nem csak Magyarországon divat a sorosozás és háttérhatalmazás a kormánypárt vezetői körében. A Háárec vette észre, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök 25 éves fia, Jáir posztolt a Facebook-oldalára egy meglehetősen furcsa képet, amelyhez csak annyit írt: „tápláléklánc”.

A képen Soros György a Földet lebegteti egy gyíkember előtt, aki egy alkimista szimbólumot lógat egy fekete ruhás, az antiszemita karikatúrákra emlékeztető figura elé, aki valószínűleg az összeesküvés-elméletek kihagyhatatlan alakjait, az illuminátusokat akarja jelképezni. Ő három alakot irányít: Ehud Barak volt miniszterelnökök, Eldad Janivot, a Netanjahu-ellenes tüntetések egyik vezéralakját, és Meni Naftalit, aki a miniszterelnök felesége, Szara Netanjahu elleni vádemelés kulcsfigurája.

A posztolt fotó egy nyíltan antiszemita kép „továbbfejlesztett” változata,

amely főleg rasszista és összeesküvés-elméleteket terjesztő oldalakon tűnt fel. Egyik első megosztója egy olyan fehér felsőbbrendűséget hirdető férfi volt, aki neonáci és Holocaust-tagadó szervezetekkel áll kapcsolatban. Az eredeti képen még nincs Soros, ott a gyíkember az illuminátuson keresztül egy, antiszemita karikatúraként ábrázolt ortodox zsidót irányít, aki egy hamburgert lógat egy amerikai pólót viselő rozmár elé.

Jair Netanjahu posztját

az amerikai szélsőjobboldal egyik prominens alakja, a Ku-Klux-Klán egy korábbi vezetője,

David Duke már népszerűsíti is a Twitteren. Duke egyébként Donald Trump régi támogatója – erről itt írtunk korábban.

Megemlékezett róla a neonáci Daily Stormer című lap is, ők többek között „igazi testvérnek” (total bro) nevezik az ifjabbik Netanjahut.

Jáir Netanjahu leadja szavazatát, szülei társaságában
Fotó: MTI/EPA/Pool/Uriel Sinai

Miután a Háárec cikke megjelent, Jáir Netanjahu tagadta, hogy antiszemita lenne, szerinte épp az újság az. Az egyik érintett, Ehud Barak annyit írt a Twitteren, hogy a miniszterelnök fiának pszichiáterhez kellene fordulnia. Arra lenne kíváncsi, hogy

„ezt hallják a gyerekek otthon? Ez öröklött, vagy egy spontán mentális betegség?”

Jáir Netanjahunak nem ez az első botránya. Többször is voltak már furcsa Facebook-posztjai, nemrég pedig egy szomszédjával veszett össze. A szomszéd ugyanis észrevette, hogy nem szedi össze a kutyája után az ürülékét, és amikor ezt szóvá tette, Jáir Netanjahu egyszerűen bemutatott neki.

Azóta egyébként eltávolította a fotót:

שרשרת המזון

Közzétette: Yair Hun – 2017. szeptember 8.

Egyiptom szintén beállt a „paksozók” sorába

0

Szeptember 5-én az egyiptomi kormány bejelentette, hogy elfogadta Moszkva feltételeit és zöld jelzést adtak az első atomerőmű megépítéséhez. Ezzel párhuzamosan Abdel Fattáh al-Szíszí egyiptomi elnök meghívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt is, hogy vegyen részt azon az ünnepségen, amelyen lerakják a létesítmény alapjait. Ezzel lényegében pont került a 2015 óta zajló egyiptomi-orosz tárgyalások végére, amelyeknek a tétje az volt, hogy Kairótól 130 kilométerre fekvő és a Földközi-tenger partvidékén elhelyezkedő ed-Dabaa régióban egy orosz atomerőművet építsenek.

 

A finanszírozás módja hasonlatos a magyarországi Paks-2 projekthez:

az orosz Roszatom atomenergetikai vállalat építené meg az atomerőművet, amelyhez Oroszország 25 milliárd dollárnyi kölcsönt biztosít. Az orosz hitel a beszerzésekkel és az építkezésekkel kapcsolatos szerződések 85 százalékát teszi ki, a fennmaradó költségek 15 százalékát az egyiptomi félnek kell állnia. Az orosz kölcsönt az egyiptomi kormány 2016 és 2028 használhatja fel, amelynek éves kamata 3 százalék. A törlesztés 2029. október 15-től veszi kezdetét, és az arab országnak mintegy 22 éven át kell törlesztenie. Az előzetes számítások szerint 2024-ben áll üzembe az első reaktor és amennyiben mind a négy reaktor elkészül, akkor a létesítmény 4800 MW elektromos áramot lesz képes előállítani. Ez akár 50 évre elegendő árammal is képes lenne ellátni az országot, amely már egy ideje szenved a nem elegendő energiahordozókból, az áramkimaradásoktól és szabotázsakcióktól, amelyek a csővezetékek vagy villanyvezetékek ellen hajtanak végre.

Több évtizedes álom

Az egyiptomi kormányok már a hidegháború első évei óta vágytak egy saját atomerőműre. Gamal Abden Nasszer egyiptomi elnök 1955-ben elrendelte az Egyiptomi Atomenergetikai Bizottság (későbbi nevén: Egyiptomi Atomenergetikai Hatóság, EAEA) felállítását. Nasszert elsősorban a békés célú felhasználás érdekelte, s ezen a téren nem kis mértékben támaszkodott az akkori szövetségére, a Szovjetunióra. A szovjet mérnökök és atomtudósok segítségével 1958-ban egy kísérleti reaktort építettek meg Insászban. Az évtized végén egy 150 megawatt teljesítőképességű reaktort kezdtek el építeni Alexandria mellett, de azt a 1967-es hatnapos háborúban elszenvedett vereség miatt végül nem fejezték be.

Egy korai elképzelés a dabaai atomerőműről. A kép forrása: meobserver.com

Anvár Szadat, Nasszer utódját, már kevésbé érdekelte a nukleáris energia, és az akkori fő szövetségesnek számító Egyesült Államok sem rajongott túlságosan az ötletért, ezért igyekezett visszafogni Egyiptom minden ilyen jellegű próbálkozását. Hoszni Mubárak már sokkal nagyobb érdeklődést mutatott az atomenergetika iránt, aki 1981-ben újraindította az atomprogramot, de végül a csernobili katasztrófa miatt ezt leállították és inkább nem kértek a szovjet fejlesztésű reaktorokból.

Mubárak egyiptomi elnök 2006-ban, miután Amr Músza, az Arab Liga akkori főtitkára felszólította az arab államokat, hogy – mivel nem képesek elérni Izrael nukleáris arzenáljának a leszerelését – kezdjenek békés célú nukleáris programokba, Egyiptom más arab országokkal (Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel, Jordániával) együtt bejelentette atomerőműépítési szándékát. Kairó elképzelése az volt, hogy a következő években tíz atomreaktort fognak megépíteni: ha nem amerikai–francia segítséggel, akkor argentin, kínai vagy orosz hozzájárulással. 2010-ben ismét az oroszokkal kezdtek el tárgyalni, de ezek a 2011-es események és Mubarák bukása miatt elakadtak. 2013-ban Abdel Fattáh al-Szíszí államcsínye után a hatalomra kerülő egyiptomi vezetés bejelentette a nukleáris programjának a folytatását. Végül  Egyiptom és Oroszország 2015.november 19-én kötött megállapodást az első egyiptomi atomerőmű megépítéséről.

Medve a piramisoknál

Az egyiptomi kormány úgy jellemezte az döntését, mint egy hatalmas előrelépést az egyiptomi-orosz kapcsolatokban, amely már 2013 óta látványos javuláson ment keresztül, annyira, hogy sok elemző

Kairó és Moszkva együttműködését már az ötvenes és hatvanas évekhez hasonlítja 

Putyin és Szíszi együtt szemlézik meg az orosz fegyvereket. A kép forrása: wikimedia.

Kétségtelen, hogy ebben van igazság, főleg ha részletesen megvizsgáljuk a két ország kapcsolatának egyes területeit. Egyiptom legelőször fegyvervásárlási ügyben kereste meg Oroszországot még 2013 novemberében: 2 milliárd dollár értékben szeretett volna orosz légvédelmi és tankelhárító eszközöket vásárolni. Egy évvel később a fegyverüzlet 3,5 milliárd dollárra bővült, amely MiG-29M/M2 vadászbombázókat, Mi-35M harci helikoptert, továbbá Mi-8/17-es szállítóhelikoptereket és K-300P-es föld–víz rakétákat tartalmazott. Ezzel párhuzamosan a két ország közös hadgyakorlatokat is tart, legutóbb 2016. októberében zajlott ejtőernyős gyakorlat, amelyen 500 egyiptomi-orosz légideszantos vett részt.

A katonai szektoron kívül gazdasági területen is komoly sikereket értek el a felek. A két ország kereskedelmi volumene 2016-ban 3,5 milliárd dollárt tett ki. Oroszország leginkább gabonát (2015-ben az Egyiptomban elfogyasztott gabona 40 százaléka a kelet-európai országból származott) és energiahordozókat (cseppfolyós földgáz – LNG) szállít  Cserébe Kairó egy év alatt 30 százalékkal (460 millió dollárral) növelte az Oroszországba irányuló mezőgazdasági termékexportját, főleg narancsot, burgonyát, hagymát és fokhagymát szállítottak az orosz piacra. Az orosz vállalatok eddig mintegy 1,5 milliárd dollárt fektettek be az egyiptomi energetikai iparba, valamint Moszkva bejelentette, hogy egy 4,6 milliárd dolláros beruházást eszközöl egy saját ipari park létrehozására a Szuezi-csatorna térségében.

Egyiptomi katonák vizsgálják a 2015. október 31-én Sarm es-Sejkből felszállt Metrojet Flight 9268-as repülőgépnek roncsait. A terrortámadásban 212 orosz állampolgár vesztette életét, és miatt Oroszország felfüggesztette az Egyiptomba tartó légijáratokat, amelyek azóta sem álltak helyre a két ország között. Ez súlyos következményekkel járt az egyiptomi turizmusra nézve, hiszen 2014-ben hárommillió orosz turista kereste fel Egyiptomot. A kép forrása: wikimedia 

Továbbá nem szabad figyelmen kívül a politikai dimenziót sem: a két ország nagyon sok közel-keleti kérdésben nemcsak egyetért, hanem aktívan együttműködik egymással. 2014 óta Putyin és Szíszi legalább hatszor találkozott egymással, legutóbb  a kínai Xiamenben tartott BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) államfőinek találkozóján folytattak beszélgetést.

Kairó kiemelten támogatja Moszkva közel-keleti szíriai hadműveleteit, valamint évek óta közvetítő szerepet tölt be a szíriai kormány és az ellenzék között, ami azt jelenti, hogy gyakran sikerül fogolycseréket, szabad elvonulásokat és tűszüneti megállapodásokat tető alá hoznia. Ugyanúgy szoros együttműködés van Egyiptom és Oroszország között Líbia terén is, többek közt pár hónapja felröppent az a hír, hogy az egyiptomi  Sidi Barrani légitámaszponton állítólag orosz drónokat és speciális alakulatokat állomásoztattak, felkészítve őket egy líbiai beavatkozásra.

Geopolitikai pofon

Korántsem a véletlen műve, hogy az egyiptomi kormány a múlt hétre időzítette a bejelentését az orosz atomerőműprojekt megvalósításáról. Kétségtelen, hogy ehhez közrejátszottak a jó egyiptomi-orosz kapcsolatok, vagy Oroszország részéről tapasztalt intenzív „nukleáris diplomácia„:

2015 óta Iránnak, Jordániának és Törökországnak épít atomerőművet, de még az olyan országok is érdeklődnek az atomenergetikai együttműködés után, mint Szaúd-Arábia.   

Ennek hátterében a hirtelen hűvössé váló amerikai-egyiptomi kapcsolatok állnak. Kairót teljes mértékben felkészületlenül érte, hogy augusztus 23-án a Trump-adminisztráció törölte az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer) segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást. A Fehér Ház hivatalos közlése szerint erre azért került sor, mert Egyiptomban komoly emberjogi aggályok merültek fel és az ország demokratikussága is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Egyiptom addig ugyanis átlagosan 1,3 milliárd dollárnyi katonai segélyt és 250 millió gazdasági támogatást kapott az Egyesült Államoktól.

Ez azért volt sokkoló az egyiptomi vezetés számára, mert úgy tűnt, hogy Donald Trump megválasztásával helyreállnak a két ország közötti kapcsolatok. Még a második Obama elnökségének idején megvétózták az országnak szánt katonai segélyeket, mert több száz egykori Muszlim Testvériség tagot halálra ítéltek. Az egyiptomi vezetés ekkor úgy érezte, hogy Washington „cserbenhagyta őt”, pont akkor, amikor az egyiptomi hadseregnek a leginkább szüksége lett volna az amerikai fegyverekre, hiszen harcolt az Iszlám Állam (ISIS) nevű terrorista szervezet Sínai-félszigeten lévő szövetségesei ellen. Később ugyan ezt a tilalmat részlegesen feloldotta a Fehér Ház, de Obama elnökségének végéig nem álltak helyre az amerikai-egyiptomi kapcsolatok.

A 2017 májusi találkozó egyik leghírhedtebb képe: az előtérben Szalman, Szaúd-Arábia uralkodója, Szíszi és Trump, amikor megfogják a Gömböt. A kép forrása: tumblr.

Donald Trump megválasztásával viszont úgy tűnt, hogy új időszámítás veheti kezdetét Kairó és Washington kapcsolatában és Egyiptom ismét az Egyesült Államok legfontosabb arab szövetségesévé válhat. Trump még az elnökválasztás előtt találkozott Szíszivel, és a beszámolók szerint nagyon jó hangulatban telt és főleg terrorizmus elleni harc fontosságáról beszéltek, miközben – ellentétben Hillary Clintonnal – kerülték az olyan kényes kérdéseket, mint az emberjogi helyzet Egyiptomban. 2017 áprilisában Szíszi Washingtonba utazott és találkozott Trumppal. Az amerikai elnök ismét dicsérte és támogatásáról biztosította az egyiptomi kormányt, kerülve az emberjogi problémákat. Sőt, a májusi rijádi találkozón, úgy tűnt, hogy az Egyesült Államoknak sikerült Egyiptomot és Szaúd-Arábiát teljesen maga mellé állítania a közel-keleti kérdésekben és ez a három ország szorosan fog egymással együttműködni a térségben.

Csakhogy a gazdasági és a katonai segély felfüggesztése véget vethet az ilyenfajta elképzeléseknek. Ugyanis Egyiptom nem fog az Egyesült Államoknál könyörögni a tilalom feloldásáért vagy fog változtatni az országban uralkodó belpolitikai helyzeten. Helyette még inkább Oroszország felé fog közeledni, hiszen Moszkvától megkaphatja a gazdaság számára fontos nyersanyagokat és terrorizmus elleni harchoz szükséges fegyvereket, miközben Putyin aligha szól majd bele egy közel-keleti ország emberjogi helyzetébe. Ezért az orosz atomerőmű megépítésének híre már lényegében csak hab a tortán, amely Egyiptom részéről legalább olyan fontos geopolitikai üzenet, mint amennyire energetikai szükségszerűség.

25 év után visszavonul a főszerkesztő

0

Graydon Carter, a Vanity Fair című magazin főszerkesztője 25 év után távozik a lap éléről.

A 68 éves, kanadai születésű Carter távozásával amerikai sajtóvélemények szerint egy korszak zárul le az amerikai sajtó történetében.     A korábban is népszerű és keresett Vanity Fair az ő vezetése alatt lett fontos társadalmi kérdésekkel is foglalkozó és átfogó oknyomozó riportokat is közlő tekintélyes folyóirat. A hírességek, koronás fők és szupergazdagok élete mellett hosszas elemző riportokat is közölt, például az iraki és az afganisztáni háborúról, vagy a newtoni Sandy Hook általános iskolában 2012-ben történt és egész Amerikát megrázó lövöldözésről.

A lapban a tavalyi elnökválasztás – illetve már a kampány – óta markáns Trump-ellenes írások jelentek meg. Carter már a nyolcvanas években Trump ádáz ellenfele volt, amikor még a mostani elnök a New York-i mágnás Fred Trump fiaként a Fehér Ház közelében sem volt. Carter a Spy magazinban már akkor „apró ujjú tuskónak” nevezte Trumpot.

Carter honosította meg az évente külön lapszámként megjelenő hollywoodi filmmellékletet,

valamint az amerikai társadalmi és kulturális élet egyik fontos eseményévé vált, évente megrendezett Vanity Fair-estélyt az Oscar-gála után. A főszerkesztő a riporterek mellett a legkiválóbb amerikai írókat kérte fel szerzőnek és állandó munkatársa volt a világhírű fotós, Annie Leibowitz is.

„A lap az ő érdeklődését és szenvedélyeit tükrözte” – nyilatkozta róla az amerikai közszolgálati rádióban (NPR) David Remnick, a The New Yorker című hetilap főszerkesztője. A The New York Times pénteken külön portrét szentelt Carternek, aki Ottawában született, és sírásóként dolgozott, mielőtt az Egyesült Államokba költözött és a Time magazin munkatársa lett.

A Vanity Fair a hírességek életében és a politikai életben is nem egyszer elsőként írt meg történeteket:

2005-ben például címlapon volt és először ebben a lapban beszélt válásáról Jennifer Aniston színésznő,

majd ezt követően a Vanity Fair publikálta először, hogy Mark Felt, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) munkatársa volt az az addig csak Mély Torokként ismert ember, akinek kiszivárogtatásai végül is a néhai Richard Nixon elnök bukásához vezettek.

A 2001. szeptember 11-i terrormerényletek után a lap erőteljesebben fordult a politika világa felé és Graydon Carter havonta írt jegyzetei is politikai állásfoglalásairól váltak ismertté.

A visszavonuló Graydon Carter úgy nyilatkozott, hogy fél évre Dél-Franciaországba megy nyaralni, és csak aztán tér majd vissza az Egyesült Államokba, de nem árulta el, hogy az után mire készül.

Az ember, aki nem kávézott Orbánnal

„Srđo, azt írja a magyar kormánypárti média, hogy te azért jöttél Budapestre, hogy megdöntsd az Orbán-rendszert. Meg tudnád őket nyugtatni?”

„Mesebeszéd. Habár… nem szeretném őket nagyon megnyugtatni. Azt hiszik talán, hogy ha itt megjelenik egy szerb az azonnal fellázít egymillió magyart?”

Srđa Popovićtyal csevegtünk délután az Írók boltjának galériáján, ahol könyvének magyar fordítását mutatták be: Útmutató a forradalomhoz. „Hogyan lehet tejberizs, Lego figurák és más erőszakmentes eszközök segítségével közösségeket mozgósítani, diktátorokat megbuktatni vagy egyszerűen megváltoztatni a világot.”

Azért a tegeződés, mert a Milošević elleni összefogás során sokszor találkoztunk.

Veszélyes titkokat, sőt, konkrét házi készítésű puccsreceptet tartalmazhat a nem túl vaskos kötet, ha már a kormánymédia ennyire begerjedt.

A Magyar Idők „hírhedt felforgatónak” nevezte a tengerbiológus végzettségű egykori szerbiai lázadót,

aki az Otpor (Ellenállás) egyik vezetőjeként jelentősen hozzájárult Slobodan Milošević bukásához (2000).

Srđa Popović annak a Zoran Đinđić meggyilkolt miniszterelnöknek a politikai gyermeke, akinek nevéhez fűződik a szerbiai demokrácia két és fél éve. A többi elhanyagolható.

”Nagyon hasonlít a két vezető, Vučić és Orbán. Mindkettőjüket személyesen ismerem. Orbánt még 1990 óta.

Az egyikük a szélsőjobbtól jutott el a középig, a másik a liberálistól a szélsőjobbig” – mondta a FüHünek nyilatkozva az erőszakmentes ellenállás nemzetközi szakértője, aki jelenleg egy NGO-t vezet és a belgrádi egyetemen ad elő.

Az Írók Boltjában elhangzott: Popovićnak olyan sűrű  programja van, hogy még egy nagyon fontos találkozót is lemondott: Orbán Viktorral kávézott volna.

”Tényleg nem akartál a magyar miniszterelnökkel kávézni?”

„Ez így nem pontos. Találkoznunk kellett volna, de nem jött össze.”

Másfél órás performansza alatt Popović összesen ha kétszer említette Magyarországot. Talán éppen ez a trükkje a hírhedt nemzetközi felforgatóknak, hogy minden másról beszélnek csak a lényegről nem. Hogy elvonják a figyelmet. Ez már Tuskó Hopkins óta közismert.

Egyébként miért utalt volna arra napokkal ezelőtt maga a magyar propagandaminiszter, hogy ”olyan Soroshoz köthető külföldiek tartanak előadásokat Magyarországon, akik korábban Szerbiában és Macedóniában vettek részt zavargásokban.”

”Megvagy Srđo, beszélsz nekünk Afganisztánról, Oroszországról, Tunéziáról, Trumpról, Bushról, Putyinról, de tudjuk kire gondolsz.”

„Én csak a médiából értesülök Magyarországról, szerény a tudásom erről az országról.”

Viszont érintőlegesen mondott valamit, amire talán a magyarországi ellenzék is odafigyelhetne.

„A Milošević-ellenes politikai és civil összefogás lényege pontosan az volt, hogy a soviniszta hatalommal szemben magához vonzotta a nemzeti kisebbségeket is. 2000-ben Milošević 9 százalékkal veszítette el az elnökválasztást (és ezt követően házi őrizetbe, majd Hágába került). A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek aránya pontosan 9 százalék. Mivel ezek közül a legnépesebb a magyar, ezúttal is szeretnék köszönetet mondani nekik.”

Talán ha a magyar demokratikus ellenzék is felhagyna a parttalan „ahol adót fizetsz, ott szavazhatsz” narratívával, esetleg egykor még ezekre a szavazatokra is számíthatna.

Houston két centit süllyedt a hurrikán miatt

0

Két centiméterrel megsüllyedt Houston a Harvey hurrikánnal járó hatalmas eső súlya alatt – állapították meg kaliforniai geológusok. A Harveyt követő Irma már letarolta a karibi térséget, a hurrikán a tőzsdéket is megrázta, Floridában szinte háborús készültség van.

Az árvízzel elöntött Houston. MTI/AP/David J. Phillip

A földsüllyedésről Chris Milliner, a Kaliforniai Műszaki Intézet munkatársa a Houston Chronicle című lapnak elmondta, hogy a víz nagyjából egy tonnát nyom köbméterenként, az áradás pedig olyan rendkívüli kiterjedésű volt, hogy

„meghajlította a földkérget”.

Milliner szerint a süllyedés csak időszakos: amikor visszavonul a víz, a kéreg rugalmasan reagál. A folyamatot ahhoz hasonlította, mint amikor valaki ráugrik egy matracra.

A Harveyt követő Irma hurrikán óriási pusztítást hagyott maga után a karibi térségben. Eddig négy holttestet találtak Saint Martin sziget francia felén az Irma elvonulása után.

Az épületek 95 százalékában keletkezett kár, 60 százalékuk lakhatatlanná vált.

Nincs áram, nincs ivóvíz, benzint nem lehet kapni. A kormány pénteken elrendeli a szükségállapotot, hogy a biztosítók mielőbb fizethessenek a károsultaknak – mondta Edouard Philippe francia miniszterelnök.

A sziget holland oldaláról egy halottat és számos sérültet jelentettek. A károkról még nincs átfogó kép. Előfordultak viszont fosztogatási kísérletek, ezért ötven rendőrt küldenek erősítésül Curacaóból.

Haitin a kormány elrendelte az északi partvidék egy részének a kiürítését.

A szigetet nem csak a szélvihar fenyegeti, hanem a vele járó özönvízszerű eső is, amely súlyos áradásokat okozhat. Az embereket felszólították, hogy keressenek menedéket a magasabban fekvő környékeken.

A kubai polgári védelem a sziget északkeleti partvidékéről viszi el a lakosokat 125 központba, még mielőtt az Irma megérkezik. Santiago tartományban 38 ezer embert helyeznek el ezekben a központokban, további húszezernek pedig azt tanácsolják, hogy utazzanak távolabbi biztonságos helyre a rokonaikhoz és ismerőseikhez. A hurrikán pénteken söpör át a szigeten.

Irma tombol a Dominikai Köztársaságban
Fotó: MTI/EPA/Luis Tavarez

Az Irma továbbra is a legfelső, ötös kategóriába tartozik, 300 kilométer körüli szélsebességgel, de eddig nem igazolódtak be azok a félelmek, hogy soha nem látott pusztítást fog véghez vinni a Donald Trump szerint

„valaha látott legerősebb hurrikán”.

A Vöröskereszt szerint a vihar a karibi térségben eddig csaknem másfél-millió embert érintett, 13 halálos áldozatot követelt. Antigua és Barbuda miniszterelnöke, Gaston Browne szerint

a kicsiny szigetországot teljesen tönkretette a hurrikán.

Az orkán várhatóan szombaton éri el Florida partjait. Miami Beachen folyamatban van a lakosság kitelepítése. Rick Scott, Florida kormányzója nyilatkozatban fordult az amerikaiakhoz, kérte, hogy még több önkéntes jelentkezzék segíteni. Szerte Floridában a Nemzeti Gárda hétezer tagja áll készenlétben,

az államban lezárták az atomerőműveket és már szünetel a forgalom egyes repülőtereken.

Dél-Florida egész területén hurrikánriadó van érvényben. Nathan Deal, Georgia kormányzója az állam part menti vidékein kötelező evakuálást rendelt el.

Irma már a tőzsdét is megérintette, csökkenéssel zárt Ázsia és a csendes-óceáni térség irányadó indexeinek többsége pénteken. Rontották a kockázatvállalási hangulatot a hurrikán, valamint az észak-koreai atomfegyverprogram miatti aggodalmak. A vihar Floridában hatalmas anyagi károkat okozhat, ami lefelé húzza az amerikai biztosítási társaságok árfolyamát.

MTI/FüHü

Florida felé tart az Irma hurrikán

Puerto Ricónál tombol már a rendkívül heves, 5-ös erősségű, Florida felé tartó Irma hurrikán, amely szinte a földdel tette egyenlővé Antigua és Barbudát.

Donald Trump amerikai elnök szerda este telefonon egyeztetett Florida, Puerto Rico és az amerikai Virgin-szigetek kormányzójával is a természeti katasztrófáról. A Fehér Ház közölte: a szövetségi katasztrófa-elhárítási ügynökség (FEMA) és a segélyszervezetek felkészültek a segítségnyújtásra.

Florida déli szigetein szerda estére csaknem teljesen befejeződött a lakosság kiköltöztetése,

már 25 ezer ember hagyta el otthonát.

Miamiban és Fort Lauderdale-ben tart az evakuálás, Cape Canaveral rakétaindító bázisát lezárták. Csütörtökön lezárják Floridának azt a két atomerőművét is, amely a hurrikán valószínű útvonalában van, és valószínűleg Key West repülőterét is.

Rick Scott kormányzó ismét felhívta a floridaiak figyelmét, hogy minél előbb távozzanak onnan is, ahol nem kötelező az evakuálás, például a Miaminál lévő South Beachből. „Most azonnal induljanak útnak!” – fogalmazott felhívásában a kormányzó, hangsúlyozva, hogy a hurrikán „életveszélyes vihar lesz”. A nagy televíziós csatornák folyamatosan tanácsokkal és tudnivalókkal látják el a vihar útjában lévő területek lakóit, a dél-floridai élelmiszer-üzletekben a polcok már kiürültek. Az országutak zsúfolásig telve, a menekülők észak felé igyekeznek. A benzinkutak kiürülőben vannak, Florida Georgiától és Alabamától kért segítséget, ahonnan már útnak is indultak az üzemanyag-szállító teherautók. Florida északi vidékein és a szomszédos Georgiában már felállították az első menedékhelyeket is.

A parányi karibi szigetország,

Antigua és Barbuda az első híradások szerint szinte teljesen romokban hever,

az 1700 lelket számláló Barbudán a házak 90 százalékát a földdel tette egyenlővé a vihar. A karibi szigetvilágban Irma eddig 4 halálos áldozatot követelt. A hurrikánt csaknem 300 kilométer/órás széllökések kísérik. Szerdán két másik trópusi vihar is hurrikánná erősödött: a mexikói partoknál a Katia, az Atlanti-óceán fölött a José pusztít. Az utóbbi a Kis-Antilláktól mintegy 1600 kilométernyire alakult ki, és a meteorológusok arra számítanak, hogy nem éri el a szárazföldet.

Közben Texasban és Louisianában tart a Harvey hurrikán pusztítása nyomán keletkezett romok és törmelékek eltakarítása. Greg Abbott kormányzó bejelentette: a vihar halálos áldozatainak száma elérte a 70-et.

 

Terítéken az eurócsatlakozás

Nem kis szaktekintélyekkel erősítettek a magyar eurócsatlakozást népszavazással nyomatékosítani szándékozók a mozgalmukat: hat volt miniszter, jegybankelnök, tudós és közgazdász állt ki a Polgári Világ Párt kezdeményezése mellett. Indokaik egy irányba mutatnak. A magyaroknak sincs ellenére az euró bevezetése – ahogy azt egy európai felmérés megmutatta.

 „A szakmai fenntartásaim ellenére, indokoltnak tartom az ERM II-be lépéssel a Monetáris Unióhoz való csatlakozás előkészítését Magyarország számára” – szögezte le Surányi György volt jegybankelnök. A FüHü által megkeresett nemzetközi hírű bankszakemberről köztudott, hogy soha nem volt lelkes híve a korai, erőltetett ütemű csatlakozásnak az euróövezethez, amit szakmai indokokkal, s azzal magyarázott, hogy nincsenek illúziói a monetáris unióval kapcsolatban. Kiderült, hogy most is vannak fenntartásai, ám úgy látja, hogy kevesebb kockázat van a csatlakozásban, mint  a kívül maradásban, ugyanis ha kimaradunk az új, formálódó, magasabb szintű európai együttműködésből, akkor könnyen a perifériára, de akár az EU-n kívülre is szorulunk, ami beláthatatlan lenne az ország számára. A szorosabb együttműködésre a nemzetközi fejlemények sora kényszeríti az EU-t – véli. A pénzügyi,/gazdasági/euróválság mellett a menekültválság, a Brexit, s Donald Trump amerikai elnök megválasztása is ennek szükségességét erősíti.  Surányi György határozott meggyőződése, hogy Magyarországnak az érdeke, hogy részese legyen az uniós integráció elmélyítésének, s tagja legyen a belső körnek, ami ahhoz is hozzásegítené, hogy maga is formáló erőként játszhasson szerepet. Ennek fényben az euró későbbi bevezetése érdekében a csatlakozás megfontolt előkészítése, az előszobába (az ERM II-be) történő belépés megnyithatja az utat az EU-integráció első vagy belső köre felé – ez az álláspontja.

A kezdeményzés

Surányi György egyike annak a hat „névnek”, akik a népszavazási kezdeményezés mellé álltak. A lista:  Balázs Péter, közgazdász, Magyarország által delegált európai bizottsági biztos, magyar külügyminiszter; Bod Péter Ákos, közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, ipari miniszter, jegybankelnök; Jeszenszky Géza, történész, egyetemi tanár, politikus, diplomata, külügyminiszter; Kolosi Tamás, szociológus, a szociológiai tudományok doktora, a Tárki alapítója és elnöke, több miniszterelnök tanácsadója: Mizsei Kálmán, közgazdász, volt ENSZ főtitkár-helyettes, EU különmegbízott; Surányi György, közgazdász, a közgazdaságtudományok kandidátusa, egyetemi tanár, jegybankelnök, volt miniszterelnöki tanácsadó.

A nemrég alakult új párt, a Polgári Világ közleménye leszögezi: a neves szakemberek az augusztus közepén kiadott Hitvallás Európa mellett című kiáltványt aláírva hitet tettek amellett,

„hogy Magyarország számára sorsfordító jelentőségű az euró bevezetésével a mag-Európához való tartozás deklarálása.”

A Polgári Világ Pártja augusztus 14-én kezdeményezett országos népszavazást az ERM II rendszerbe való belépésről (ami gyakorlatilag az euró bevezetését jelenti). A kiáltvánnyal társadalmi mozgalmat szeretnének elindítani, hogy Magyarország megragadja az utolsó esélyt arra, hogy visszatérjen a még szorosabban egységesülő Európai Unióhoz. Várják a további csatlakozókat is. A párt sorsdöntő jelentőségűnek tartja az európai fősodorhoz való visszatérést, aminek ma az euró mielőbbi bevezetése az eszköze és a szimbóluma.

Népszerű az euró Magyarországon

Ha lenne népszavazás, az akár sikeres is lehetne, legalábbis kiindulva az Eurobarometer 2017. tavaszi felmérésének

http://ec.europa.eu/commfrontoffice/publicopinion/index.cfm/Survey/getSurveyDetail/search/euro/surveyKy/2157

az eredményeiből. A magyarok 57 százaléka ugyanis teljes mellszélességgel támogatja a közös valuta bevezetését, miközben csak 39 százaléka ellenzi, s 4 százalék nem tud véleményt formálni a kérdésben. Megjegyzendő, hogy az EU egészében a támogatók aránya 10 százalékponttal alacsonyabb, mint nálunk.

Arra a kérdésre, hogy az ország számára előnnyel járna-e a csatlakozás már kevesebben, de még mindig a megkérdezettek viszonylagos többsége válaszolt igennel (48, 44, illetve 8 százalék volt az igen, nem, nem tudom válaszok megoszlása).

Ezzel együtt is a megkérdezettek 22 százaléka szeretné, ha minél előbb fizethetne euróval Magyarországon, 40 százalék óvatosabb, s bizonyos idő elteltével látná ezt megfelelően, míg 22 százalék minél később, 13 százalék pedig soha.

Készen állunk

De a magyarok itt is pesszimisták: a válaszadóknak ugyanis csak a 22 százaléka véli úgy, hogy az ország készen áll a közös valuta bevezetésére, s elsöprő többség (74 százalék) szerint nem.

Pedig szakemberek sora állítja, hogy igenis készen állunk. Köztük Békesi László volt pénzügyminiszter, aki a FüHü-nek adott interjújában leszögezte:

https://fuhu.hu/rendszer-gyokeres-megvaltoztatasa-kellene/

 

„A feltételeket már most teljesíteni tudnánk, akár most beléphetnénk az ERM II-be, a csatlakozás előszobájába, a kérdés inkább úgy merül fel, hogy mikor lenne előnyös számunkra a csatlakozás.”

 

A válasz: csakis megfelelő gazdaságpolitika esetén, de Orbánék bezárkózó, diszkriminatív, a belső tőkeelosztásra támaszkodó gazdaságpolitikája közepette semmi értelme nem lenne, hiszen csakis a teljesítőképességet akadályozná, nem csökkenne a leszakadásunk, nem tudnának nálunk hatni az euróövezet előnyei. Aki nem csatlakozik a többséghez, az marginalizálódni fog, hiszen vége az Orbánék által hirdetett „nemzetek Európájának” – mondta.

Kedvező jelek

A pesszimizmus azért is érdekes, mert a megkérdezettek négyötöde igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy személy szerint képes lesz-e igazodni a nemzeti fizetőeszköz euróval való felváltásához.

Az Eurobrometer felmérése azt is egyértelművé tette, hogy a magyaroknak csak egy részén hatnak a nacionalizmust, sovinizmust, túlzó magyar nemzeti büszkeséget sulykoló szlogenek, frázispuffogtatások: a válaszadóknak csak a 38 százaléka véli úgy, hogy az euró bevezetésével a hazája elveszíti identitásának egy részét. Büszkék lehetünk erre az arányra, ugyanis az EU-28-ban 49 százalék válaszolt igennel a kérdésre.

Eurókilátások a régióban

A térség eurót még nem használó országai közül Romániában a legnagyobb az euró bevezetésének  a támogatása, a kapott 64 százalékos eredmény 7 százalékponttal magasabb, mint a magyar. Horvátországban a lakosok 52, Bulgáriában 50, Lengyelországban pedig 43 százalék szeretne közös európai valutát használni hazájában is. A cseheknél a legalacsonyabb a támogatók aránya, mindösszesen 29 százalékos.

Ennek fényében nem csoda, hogy a románok már jelezték, hogy már most készen állnak, s öt éven belül szeretnének is csatlakozni az euróövezethez.

https://fuhu.hu/ot-ev-mulva-euro-lehet-romaniaban/

Ám, hogy mennyire bonyolult „lelki” kérdés is a gazdasági mellett a nemzeti valuta elvesztése: a csehek lehetnének a legkiválóbb példák arra, amikor egy ország politikai érdeke felülírja a lakossági álláspontját. A Macron francia elnök színre lépése óta történtek eredményeként a legfrissebb fejlemények szerint Prága is hajlik az euró bevezetésére. Igaz, politikai szinten, nem a lakosság nyilvánított ki ilyen véleményt.

Miként Magyarországon sem a lakosság ragaszkodik a Forinthoz, hanem a kormány.

Geopolitikai verseny Afganisztánért – II. rész: A Jó, a Rossz és a Csúf

0

Nem a világ nagyhatalmai az egyetlenek, amelyek a saját geopolitikai és gazdasági játékaikat játsszák Afganisztánban, mivel a regionális középhatalmak szintén állandóan versenyeznek egymással a közép-ázsiai feletti befolyásért. A Trump-beszédet követően pedig még intenzívebbé válhat a rivalizálás az olyan „természetes ellenfelek” között, mint India és Pakisztán, vagy Irán és Szaúd-Arábia, amely nem éppen előnyös következményekkel járna Kabulra nézve.

 

Trump augusztus 21-én elmondott Afganisztán-stratégia egy újabb érdekes és kevésbé vizsgált részlete az volt, amikor az amerikai elnök többször tett említést Indiáról és Pakisztánról. Miközben az amerikai elnök Új-Delhi szerepéről pozitívan nyilatkozott, addig Iszlámábádot nagyon kemény szavakkal illette.

A Jó…

Az amerikai elnök augusztus 21-én lényegében „meghívta” Új-Delhit Afganisztánba, hogy vállaljon nagyobb szerepet az ország stabilizálódásában és gazdasági fellendítésében. Habár szó szerint nem tett róla említést, a sorok között kiolvasható, hogy Washington úgy tekint Indiára, mint akivel tökéletesen ellensúlyozhatja a kínai-orosz-pakisztáni együttműködést. Ugyanakkor India egyáltalán nem számít új jelenségnek Afganisztánban: igazából a háttérben eddig is komolyan hozzájárult az ország biztonságpolitikai és gazdasági megerősödésében.

Az indiaiak építették meg az afganisztáni parlament épületét, amely mintegy 90 millió dollárba került. Ma már az afgán exportoldalon India a második legfontosabb ország, és a két állam kereskedelmi volumene elérte a 700 millió dollárt. Kabul és Új-Delhi között pedig már biztonságpolitikai téren is jó együttműködés alakult ki: indiai kiképzők oktatnak  afganisztáni katonákat és rendőröket, és orosz gyártmányú Mi-25 helikopterekkel látják el a helyi haderőt.

A két ország közötti jó kapcsolatokat szimbolizálja, amikor 2016 -ban Narendra Modi indiai elnök és afgán kollégája, Asraf Gáni együtt „megnyomták a piros gombot”, vagyis üzembe helyezték az Afganisztán-India Barátság Gátat. A kép forrása: wikimedia.

India számára ugyanis korántsem számít lényegtelennek, ami Afganisztánban történik: már négy konzulátusuk működik az országban, egyre több indiai üzletember és állampolgár van jelen, akik könnyen áldozatul eshetnek egy terrorista merényletnek. A másik ok, hogy Afganisztánon keresztül vezetne a TAPI (Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India) gázvezeték, amely az indiai gazdaság energiahordozók iránti éhségét csökkentené, mert amennyiben elkészülne, akkor 33 millió köbméternyi földgázzal látná el a dél-ázsiai országot.

Tehát  India számára egy amerikai meghívás és hátszél nagy előnyökkel járhat. Ezzel nemcsak borsot törhetne az örök riválisnak számító Pakisztán orra alá, mivel így annak „hátába kerülne”, hanem ellensúlyozhatja az egyre nagyobbá váló kínai jelenlétet is. Idén már egyszer Új-Delhinek sikerült Pekinggel összerúgnia a port: nyáron ismét fellángolt az ellentét a két ország között a Doklam fennsík  hovatartozása miatt, ami eredetileg Kína és Bhután között zajlott, de India, mint a himalájai ország egyetlen komolyabb szövetségese, szintén belefolyt a vitába. Bár úgy tűnik, hogy augusztus végére már véget ért a viszály, de a feszültség izzó parazsa korántsem hunyt még ki, ami bármikor kiújulhat a jövőben India és Kína között. Végül pedig India számára az amerikai elnök kijelentései lehetőséget kínálnak az Egyesült Államokkal való viszony javítására is, hiszen már júniusban tartott Modi-Trump találkozón megállapodtak arról, hogy közösen szállnának szembe a dél-ázsiai és közép-ázsiai térségben észlelt erőteljes kínai expanzióval szemben. Ha ezt az indiai Modi-kormány elfogadja, akkor Új-Delhi szakít a korábbi külpolitikai gyakorlatokkal:

már elsősorban nem Moszkva fele orientálódni az ország, hanem a világ legnagyobb demokráciája aktívabban fog együttműködni a világ legerősebb demokráciájával.

…a Rossz…

Miközben egy júniusi kongresszusi jelentés úgy emlegette Indiát, mint „Afganisztán legmegbízhatóbb és legkifizetődőbb partnerét”, addig Pakisztánt egy olyan államnak nevezte, amely megfolytja és kihasználja szomszédját, jelentősen hozzájárulva az országban évtizedek óta tomboló kaotikus állapotokhoz. Pakisztán már a (fiatalabb) Bush-adminisztráció óta az amerikai bírálatok kereszttüzében van, mivel Washington szerint a pakisztáni kormány folyamatosan beleszól a szomszédos ország politikájába, a titkosszolgálatán (ISI) keresztül aktív kapcsolatokat tart fenn az afgán militánsokkal és folyamatosan fegyverrel látja el őket. Ugyanúgy ezek a vádak gyakran kitérnek arra a kellemetlen tényre is, hogy

az ország gyakran szolgált menedékhelyül nemzetközileg körözött terroristák számára, mint az ahogyan az egykor Oszama Bin Láden esetében történt. 

Ezért az Obama-adminisztráció alatt is a Pentagon számtalan dróntámadást (pilóta nélküli gépek) hajtott végre a közép-ázsiai ország területén, amelynek pakisztáni civilek is áldozatul estek. Ez pedig csak tovább szította a feszültséget az országon belül, számtalan Amerika-ellenes tüntetést robbantva ki az országban, amely miatt Iszlámábád is Washington között is hűvösebbé vált a viszony. Ezután pedig csak hab volt a tortán, hogy a pakisztáni kormány – mintegy válaszlépésként – mindig szorosabbra fűzte a kapcsolatait  Kínával: nemcsak szignifikánsan megnövekedett a Pekingből érkező segélyek és üzletemberek száma, hanem egyre intenzívebb volt a katonai és titkosszolgálati együttműködés a két ország között.

A Gvadar-kikötő Pakisztánban: Kína 2013-ban átvette a kikötő üzelmetetését, amely azóta az Új Selyemút elképzelés legfontosabb egyik legfontosabb csomópontjává vált. A kép forrása: wikimedia.

Miközben az előző amerikai elnökök még azért viszonylag óvatosak voltak a Pakisztánnal kapcsolatos kritikák terén, és vigyáztak arra nehogy túlságosan megromoljon a viszonyuk egy nukleáris hatalommal, addig úgy tűnik, hogy Trump esetében ez már a múlté. Az amerikai elnök nem rejtette el véka alá a véleményét, amikor kijelentette: „az Egyesült Államok többé nem hallgathat arról, hogy Pakisztán teret enged és menedéket biztosít a káosz, az erőszak és a terror erői számára”. Kifogásolta, hogy Pakisztán túlságosan beleszól a szomszédos országb működésébe és sok olyan tálibot és militáns csoportot támogat, amellyel az amerikai és más nemzetközi erők harcolnak. Ugyanúgy felvetette, hogy nemcsak Afganisztán, hanem Pakisztán esetében is alaposan megvágja majd a pénzügyi forrásokat.

Pár nappal később Rex Tillerson amerikai külügyminiszter  megismételte Trump állításait. Sőt, azt is elismerte, hogy

„az új amerikai külpolitika Pakisztán destabilizációjával járhat, de ezt az árat Washington hajlandó megfizetni az afganisztáni ügy rendezéséért”

Természetesen emellett a pakisztáni vezetés nem ment el szó nélkül, és tiltakoztak a Fehér Házból érkező bírálatok ellen. Kiemelték, hogy ők is harcolnak a terrorizmus ellen, amelytől az országuk szintén szenved. Azonban a pakisztáni kormányt még nagyobb nyugtalansággal tölti el Trump indiai kormánynak intézett szavai. India már az 1947-es függetlensége óta  „természetes ellenfele” Pakisztánnak, amellyel három háborút vívott egymással a Kasmír nevű tartományért. Iszlámábád és Peking aktívan együttműködött azért, hogy „bezárják” Dél-Ázsiába az országot és csökkentsék Új-Delhi világban betöltött szerepét. Ám egy intenzívebb Afganisztán-politikával India kitörhet ebből az izolációs törekvésekből, ráadásul megnyílhat az út Közép-Ázsia és a Közel-Keleti országok felé, ami még nagyobb aggodalommal töltheti a kínai és pakisztáni döntéshozókat.

…és a Csúf(ak)

Ha még ez nem lenne elég, még két olyan rivális állam is versenyzik Afganisztánért, amelyeket ugyan Trump nem említett, de befolyásuk a közép-ázsiai országra megkérdőjelezhetetlen és nem éppen pozitív értelemben. Ez a két ország pedig Irán és Szaúd-Arábia. Tudvalevő, hogy a két közel-keleti ország már évek óta vívja a maga kis hidegháborúját a térségben, amelynek geopolitikai, gazdasági és vallási (szunnita-síta ellentét) okai vannak. Akárcsak egykoron az Egyesült Államok és a Szovjetunió, Rijád és Teherán nem közvetlenül háborúzik egymással, hanem úgynevezett proxykon (helyetteseken) keresztül harcolnak Irakban, Jemenben és Szíriában. Afganisztán sem volt kivétel, igaz, itt kevésbé volt „látványos” az iráni-szaúdi párharc, mint az előbb említett országok esetében.

Az ma már közismert tény, hogy Szaúd-Arábia pénzelte azokat a mudzsahedín (szent harcosokat), akik a Szovjetunió ellen harcoltak még a hidegháború utolsó évtizedében. A szoros anyagi és személyes kapcsolatok azóta is fennálltak egyes szaúdi üzletemberek és a tálibok között, elég csak Oszama Bin Láden szaúdi származására gondolni. Rijád ma is dollármilliárdokkal szponzorálja az afganisztáni (szunnita) mecsetek, kulturális központok és szervezeteket, de néha a szélsőséges nézeteikről ismert prédikátorokat és tálibokat is. A szaúdi vezetés a diplomáciai téren mindig maga mellé akarja állítani a kabuli kormányt, mint ahogyan a 2015-ös Jemen elleni intervenció során tette. Ugyanúgy mivel Pakisztán szoros szövetségese Szaúd-Arábiának, ezért a két ország Afganisztán esetében is együttműködik egymással. Csakhogy mindketten olyan tálibokat és militáns csoportokat  (is) szponzorálnak, amely ellen az amerikaiak ellen harcolnak. Az „afgán szálak” pedig eddig is nehéz árnyékot vetettek az amerikai-szaúdi kapcsolatokra. Valószínűleg Trump – vagy inkább annak külpolitikai tanácsadói – is úgy ítélték meg, hogy India preferálása sokkal kevésbé lenne kockázatos vagy „ütne vissza”, mintha engednék azt, hogy Szaúd-Arábia nagyobb szeletet hasítson ki magának Afganisztánból.

Ezzel párhuzamosan Irán is jelen van a közép-ázsiai országban, igaz, az eddigiektől eltérően sokkal kisebb mértékben. Habár a becslések szerint Afganisztánban mindössze 15 százalék körüli a síiták aránya, mégis Teherán kiemelten figyelemmel követi a sorsukat. Mivel a közép-ázsiai országban nemcsak a kormányerők és a külföldi állampolgárok ellen követnek el merényleteket, hanem más vallási kisebbségek ellen is, ezért Irán igyekszik a védőszárnyai alá helyezni őket. Amióta pedig az ISIS is felbukkant, az emberrablások, a síita mecsetek elleni támadások és gyilkosság száma jelentősen megugrott.

A zaranji afgán-iráni határátkelő.  A két ország közötti határ csak egyes szakaszokon ellenőrzött,  így rendszeresen szivárognak át afgán militánsok Iránba vagy törnek súlyos ki harcok a hátőrök és a fegyveres csoportok között.A kép forrása: wikimedia.

Az iráni vezetésnek azonban nemcsak emiatt lényeges Afganisztán, hanem azért is, mert 900 kilométer hosszú közös határon osztozkodnak. Ennél sokkal égetőbb az afgán menekültek száma:Iránban még a legszerényebb becslések szerint is 2,5 millió afgán menekült lakik, ebből 1 millió menekült-táborokban, és vannak  olyanok, akik az 1979-es szovjet invázió óta a perzsa országban élnek. Habár az iráni kormány többször próbálta megoldani a helyzetüket, továbbra is attól tartanak, hogy az afgán állam totális összeomlása vagy a polgárháborúk eszkalálódása esetén a harcok átterjednek egész Nyugat-Iránra. Éppen ezért Teherán szintén igyekszik beleszólni a kabuli kül- és belpolitikába, de ezt sokkal kevesebb eredménnyel és sikerrel járt, mint Szaúd-Arábia esetében, nem is beszélve arról, hogy a helyi afgán síiták sem feltétlenül örültek mindig az iráni védernyőnek.

Tehát a közép-ázsiai államért egy olyan intenzív verseny folyik, amely a háttérben évek óta zajlott, de Trump-beszéd után ez sokkal intenzívebbé és látványosabbá válhat. Az országgal kapcsolatban gyakran megjegyzik, hogy „Afganisztán a birodalmak temetője”, de a kétrészes elemzés szerző véleménye szerint ezzel együtt a „nagyhatalmak geopolitikai játszmáinak a bölcsője is”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK