Október 5-én jelent meg a New York Times cikke arról, hogy több színésznő is szexuális zaklatással vádolja Hollywood egyik legbefolyásosabb emberét, Harvey Weinsteint. Vasárnap pedig már a saját produkciós cégéből is eltávolították a filmproducert.
„Az elmúlt pár napban megjelent új információk fényében, amelyek Harvey Weinstein visszaéléseiről szólnak, a Weinstein Company vezetői … úgy döntöttek, hogy Harvey Weinstein alkalmazását azonnali hatállyal megszüntetik” – írták közleményükben a cég vezetői.
Pénteken még azt közölték, hogy vizsgálatot indítanak, és addig szabadságolják Weinsteint. A vizsgálathoz egy független jogi szakértő céget is felbéreltek, mert – ahogy írták – a cégben komolyan gondolják, hogy a férfi és a női alkalmazottak is ugyanolyan bánásmódban részesüljenek. A New York Times-hoz eljuttatott közleményében egyébként maga Weinstein indítványozta, hogy határozatlan időre távozik a cégtől. A céget öccse, Robert Weinstein fogja vezetni, akivel Harvey Weinstein közösen alapította azt még 2005-ben – írja a People.
Nemcsak saját cége, hanem
a demokrata politikusok is igyekeznek elhatárolódni a producertől.
Chuck Schumer, a szenátus demokrata párti frakciójának vezetője vasárnap bejelentette: azt a 14 200 dollárt, amelyet a producertől kapott a kampányára, átutalja egy nők védelmével foglalkozó szervezetnek. Kristen Gillibrand szenátor bejelentette, 11 800 dollárt utal át a szexuális zaklatások áldozataival foglalkozó jótékonysági szervezetnek. Elizabeth Warren szenátor, akit a 2020-ban esedékes elnökválasztás egyik esélyes demokrata párti jelöltjeként emlegetnek, a Weinsteintől kapott 5000 dollárt egy családon belüli erőszak áldozatául esett nőkkel foglalkozó szervezetnek adományozta. A példát más demokrata párti politikusok is követték: köztük Patrick Leahy vermonti szenátor, Cory Booker, New Jersey szenátora, Al Franken minnesotai és Richard Blumenthal connecticuti szenátor. Weistein 1992 óta 1 millió 400 ezer dollárt adományozott a demokrata politikusoknak – írja az MTI.
Harvey Weinstein (MTI/EPA/Peter Foley)
Az ügyről a jelenlegi republikánus amerikai elnököt, Donald Trumpot is megkérdezték, aki azt mondta, hogy ismerve a producert, nem lepte meg a botrány. Arról is kérdezték az újságírók az elnököt, akit szintén vádoltak korábban szexuális zaklatással, hogy elítélendőnek tartja-e Weinstein tetteit. Erre Donald Trump azt válaszolta, hogy „ő maga mondja, hogy helytelenek”.
Csütörtökön, a New York Times cikkében Ashley Judd számolt be a zaklatásról, és megszólalt Rose McGowan is, akinek eddigi hallgatását Weinstein 100 ezer dolláros kártérítéssel vásárolta meg. A hétvégén Liza Campbell angol író és színésznő, továbbá egy tévériporter szintén nyilvánosságra hozta, hogy Weinstein őket is zaklatta.
Habár a producer sokat visszautasított a New York Times cikkében olvasható vádakról, azt elismerte, hogy sok fájdalmat okozott kollégáinak az elmúlt években.
„A 60-as, 70-es években nőttem fel, mikor a munkahelyi viselkedés szabályai még másmilyenek voltak. …
Egy ideje már rájöttem, hogy jobb emberré kell válnom,
és változtattam azon, hogyan lépek kapcsolatba azokkal az emberekkel, akikkel dolgozom – magyarázkodott Weinstein a cikk után. Azt írta, tervezi, hogy elhagyja a cégét, ameddig megbirkózik ezzel az üggyel, és szeretne majd egy második esélyt kapni a közösségtől. A szövegből kiderül, hogy terápiás segítséget is igénybe vett, és már tíz éve próbál megküzdeni a problémával.
Névleg ez a testület hozza meg a legfontosabb döntéseket Észak-Koreában, de a valóságban mindenről maga az ifjú diktátor dönt – miután esetleg kikérte más vezetők véleményét is. Korábban az ifjú diktátor legyilkoltatta nagynénje férjét, az ország második számú vezetőjét, aki azt tanácsolta: Kína útját kövesse vagyis ne fegyverekre költsön hanem Észak-Korea gazdasági felemelkedésére!…
Az ifjú diktátor az Észak-Koreát vaskézzel kormányzó Munkáspárt központi bizottságának ülésén mondott beszédet. Észak-Korea az elmúlt hónapokban felgyorsította nukleáris és rakéta programját. Nemrég hidrogénbombát is felrobbantott. Trump amerikai elnök emiatt többször is katonai megelőző csapással fenyegette meg a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert. Eddig hiába. Legutóbb Trump csak annyit mondott a koreai válságról, hogy “egyetlen megoldás lehetséges” van. Bár nem fogalmazta meg nyíltan, de Washingtonban mindenki arra gondolt, hogy Trump mind közelebb kerül ahhoz, hogy engedélyezzen egy katonai megelőző csapást Észak Korea ellen.
Az ifjú diktátor közvetlen tárgyalást szeretne Trumppal. Ezért külügyminiszterét, aki nemrég az ENSZ közgyűlésben fejtette ki Észak Korea harcias nézeteit, előléptette a Politikai Bizottságba. Az USA elnöke elzárkózik attól, hogy találkozzon az ifjú diktátorral mindaddig amíg az folytatja fegyverkezési programját és folyamatosan háborúval fenyegeti a világot.
Kim Dzsongun a Politikai Bizottság póttagjává léptette elő húgát. Így a Kim dinasztia már két taggal képviselteti magát a Politikai Bizottságban. Névleg ez a testület hozza meg a legfontosabb döntéseket Észak-Koreában, de a valóságban mindenről maga az ifjú diktátor dönt – miután esetleg kikérte más vezetők véleményét is. Korábban az ifjú diktátor legyilkoltatta nagynénje férjét, az ország második számú vezetőjét, aki azt tanácsolta: Kína útját kövesse vagyis ne fegyverekre költsön hanem Észak-Korea gazdasági felemelkedésére!…
Donald Trump szerint Washington az elmúlt két és fél évtizedben hiába tárgyalt, Észak-Korea csak a bolondját járatta vele, ezért csak egyféleképpen lehet jobb belátásra bírni a kommunista rezsimet, de hogy hogyan, azt az amerikai elnök nem árulta el.
Az elnök szombaton Twitter-bejegyzésben fogalmazta meg véleményét.
„Elnökök és kormányzataik 25 éve tárgyaltak Észak-Koreával, megállapodásokat kötöttek és rengeteg pénzt költöttek” – írta mikroblog-bejegyzésében, majd hangsúlyozta: „ez nem működött, a megállapodásokat még azelőtt megszegték, hogy a tinta megszáradt volna rajtuk, bolondot csinálva az Egyesült Államok tárgyalóiból.
Sajnálom, de csakis egyetlen dolog fog működni!”.
Donald Trump nem fejtette ki részletesebben, hogy mire is gondol. Elemzők szerint mondatai várható katonai konfliktust sejtetnek. A héten Trump magas rangú katonai vezetőkkel tanácskozott a Fehér Házban, majd a tárgyalásokról faggatózó újságíróknak azt mondta: „vihar előtti csend honol”. Még korábban – az ENSZ Közgyűlése ülésének általános vitáján elmondott beszédében – azt ígérte, hogy amennyiben Phenjan fenyegetése miatt az Egyesült Államok arra kényszerül, hogy megvédje önmagát vagy szövetségeseit, akkor Észak-Korea a teljes megsemmisüléssel számolhat.
Az elnök nem egyszer foglalt állást amellett, hogy nem nagy híve a párbeszédnek és a diplomáciai megoldásoknak. A múlt vasárnap nyilvánosan is hangot adott annak, hogy szerinte a tárgyalás csak időpocsékolás, miközben Rex Tillerson külügyminiszter Kínában azt hangsúlyozta, hogy Washington elkötelezett a diplomáciai tárgyalások mellett és vannak közvetlen kommunikációs csatornái Phenjannal.
Szombaton helyi idő szerint a kora esti órákban Észak-Karolinába indulva, Trump az újságíróknak sem mondott többet. Közölte: nincs több hozzátennivalója. Hasonlóképpen nyilatkozott Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője is.
Az újságírók arról is kérdezték az elnököt: változatlan-e a bizalma Rex Tillerson külügyminiszterben?
„Nagyon jó a viszony, néhány dologban ugyan nem értünk egyet, néhányszor szívesebben látnám, ha (Tillerson) kicsit keményebb lenne, de ettől eltekintve jó a viszony köztünk” – szögezte le Trump.
Közben az amerikai sajtó arról cikkezett, hogy Rex Tillerson távozhat a külügyminisztérium éléről és helyére Mike Pompeo kansasi republikánus politikus, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója kerülhet. „Mike Pompeo külügyminiszterként segíthet rendbe tenni az Obama idején felforgatott külügyminisztériumot” – írta a Breitbart News, hivatkozva Gorka Sebestyén, a Fehér Ház volt tanácsadója egyik rádióinterjújára. „Ez a fickó nagyon lojális az elnökhöz, közülünk való, mesés lenne külügyminiszternek” – nyilatkozta Gorka. Szombaton a CBS rádióban megkérdezték erről Gary Cohnt, a Fehér Ház gazdasági tanácsának vezetőjét is, ő azonban nem kívánta kommentálni a híreket.
A hurrikán az előrejelzésekre rácáfolva elkerülte New Orleanst. A Nate az idén a Harvey, az Irma és a Maria hurrikán után a negyedik, amely az Egyesült Államok déli szövetségi államaiban pusztít, de egyelőre ez a legkevésbé erős. A Harvey és az Irma Louisianát, Texast, Floridát és Puerto Ricót sújtotta, majd Puerto Ricóra lecsapott a 4-es erősségű Maria hurrikán is.
Az érintett szövetségi államokban a kormányzók mindazonáltal rendkívüli állapotot hirdettek, és egyes, elsősorban a part menti, alacsonyabban fekvő vidékeken a települések kiürítését rendelték el. Helyi idő szerint szombat délután lezárták a Mexikói-öbölben lévő olaj- és gázkitermelő platformokat, New Orleansban lezárták az áradástól védő mintegy kétszáz zsilipet, Alabamában a part menti településeken rendeltek el – nem kötelező érvényű – evakuálást, Floridában pedig mintegy 100 ezer embert érint a kötelező kiürítés.
Louisianában a Nemzeti Gárda 1300 tagját mozgósította a kormányzó, Alabamában a Nemzeti Gárda mindösszesen 75 tagját hívták segítségül. Louisianában a tengerszint alatt fekvő településekről buszokkal és katonai járművekkel vitték el a veszélybe került lakosokat. John Bel Edwards kormányzó telefonon egyeztetett Donald Trumppal, és az elnök a szövetségi kormányzat minden segítségét megígérte a bajba jutottaknak.
Alabamában és Florida nyugati vidékén a repülőtereket lezárták, így zárva van a floridai főváros, Pensacola nemzetközi légikikötője is.
A vihar a helyi idő szerinti éjjeli órákban Mississippi és Alabama part menti településein pusztított. Floridában Rick Scott kormányzó arra figyelmeztetett, hogy a tengerszint emelkedése életveszélyes hullámokat sodor a Mississippi folyó torkolatától egészen a floridai államhatárig.
Helyi idő szerint éjfél után Biloxi mellett másodszor is lecsapott – földet ért – a hurrikán. Az előrejelzések szerint ezután a Tennessee folyó völgye és az Appalache-hegység felé fordul majd.
Vasárnapra virradóra Mississippi államban – a CBS televízió jelentése szerint – már 3500 otthonban nem volt áram. A vihar óránkénti 135-137 kilométeres sebességgel száguld, útját özönvízszerű esőzés, kidőlt fák és villanyoszlopok, összedőlt házak jelzik.
Figyelve a palesztin Fatah és Hamász közeledését, még korai beszélni egyfajta „történelmi összeborulásról”, mégis kétségtelen, hogy ez az esemény komoly előrelépéssel kecsegtet az izraeli-palesztin békefolyamatok számára. Azonban tekintettel a két szervezet közötti korábbi megállapodásainak sorsára, vajon valóban hosszú életű lesz-e mostani egységkormány? És mit szól ehhez Izrael, különösen a Netanjahu-kormány?
Amikor a gázai Hamász szeptemberben bejelentette, hogy nemcsak hajlandó megállapodni a ciszjordániai Fatahhal, hanem lemond a szükséges irányításról is, akkor több médium is szenzációs hírként tálalta a dolgot. Ugyanakkor a háttérben már régóta számítani lehetett arra, hogy valami komoly változás van készülőben. A terrorszervezet döntése ugyanis egy hosszú, évekig tartó folyamat végeredménye volt, mintsem egy hirtelen jött ötlet a vezető tagok részéről. A Hamász 2017-re
politikai, gazdasági és katonai szempontból is a kimerülés határára került.
Az elmúlt hónapokban pedig már inkább a fennmaradásért, semmint Izrael ellen harcolt. A szervezet politikai vezetése egyszerűen oda jutott, hogy vagy kiegyeznek az örök riválisnak számító Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság elnökével és egységkormányt hoznak létre a Fatahhal, vagy vállalják a totális gazdasági és politikai összeomlást.
Se veled, se nélküled…
Természetesen még korai arról beszélni, vajon a Hamász vezetése tényleg komolyan gondolja-e „kapitulációt”, vagy be fogja-e tartani az ígéreteit. Nem idén volt az első eset, hogy a gázai terrorszervezet a ciszjordániai politikai vezetéssel egyezett meg. 2014-ben Iszmail Haníje – a Hamász akkori vezetője, aki 2017-ben visszakerült a szervezet élére – bejelentette a palesztinok megosztottságának végét és közölte, hogy öt héten belül közös kormányt hoznak létre Abbásszal. Akkor is úgy tűnt, hogy
2007 után szintén valósággá vált a „palesztin egység”.
Ugyanakkor ez nem tartott sokáig, hiszen a két szervezet azonnal összevitatkozott a hatalmi és a választási kérdéseken, a közös jelöltek személyén, a fegyveres erőik sorsán, az anyagi forrásokon és a közigazgatási ügyeken. Ezért aztán 2015-ben felbomlott az egységkormány, és a Hamász és Fatah ismét külön utakon kezdett el járni.
A 2014-es egységkormány létrehozásáról szóló megállapodás aláírása. A kép forrása: Wikimedia.
Ugyanakkor mi változott 2015-höz képest, hogy most a gázai terrorszervezet mégis komolyan gondolja a Fatahhal való együttműködést?
Pechszériában
Izraeli tüzérség lövi a gázai állásokat a 2014-es hadműveletek idején. A kép forrása: Wikimedia.
Először is a 2014-ben Izrael által indított „Erős Szikla” szárazföldi és légi hadművelet súlyos veszteségeket okozott a Hamásznak. Hiába szerveztek donorkonferenciákat, csupán pár ország támogatta ténylegesen a gázai felújításokat és annak a kevés pénznek is, amit kaptak, legtöbbször
a felső vezetésben uralkodó korrupciónak köszönhetően nyoma veszett.
Emiatt a gázaiak felé érkező szimpátia folyamatosan elapadt, ahogyan a terrorszervezet a hatalom megtartása terén egyre nagyobb nehézségekbe ütközött.
Például, amikor úgy tűnt, hogy küszöbön áll a harmadik intifáda 2015-ben vagy 2017-ben, vagy
egymás után zajlottak a különböző késeléses és gázolós merényletek Izraelben,
a Hamász egyértelműen az események után futott, nem pedig ő alakította őket. Gondot jelentett, hogy a terrorszervezetben egyre nagyobbá váltak az ellentétek a katonai szárny – pl. az Ezzeddín el-Kasszám Brigádok – és a politikai vezetés között, ami már szakadással fenyegetett. Más problémák is felütötték a fejüket: nem tudták a közalkalmazottaikat kifizetni, rendszeresek voltak az áram és ivóvíz-kimaradások, 50-55 százalékra ugrott a munkanélküliség és az izraeli blokád miatt továbbra is kevés áru – például építőanyag – érkezett be a gázai területekre.
Ezzel párhuzamosan az is tetézte a terrorszervezet problémáját, hogy az általa uralt Gázában a régi-új szervezetek aktivizálták magukat. A radikális palesztinok „csalódtak” a Hamászban, ezért egyre többen fordultak a még szélsőségesebb csoportok felé. Ennek következtében az Iszlám Államnak szintén sikerült megvetnie a lábát a térségben. Sőt, 2015-től folyamatosan erősödött a Hamász rovására: annyira, hogy nem egyszer nyílt összecsapások törtek ki a felek között, mert a dzsihadisták úgy vélték, hogy a
Hamasz túlságosan engedékeny Izraellel szemben és megbukott az iszlám állam megteremtésére tett kísérlete.
Az Iszlám Dzsihád harcosai. Ők lettek az ISIS legfontosabb szövetségesei és a Hamász legnagyobb kihívói Gázában. A kép forrása: Pinterest
Ebben a vádban volt némi igazság. 2015-től ugyanis katari közvetítéssel egyeztetések zajlottak a Hamász és az izraeli vezetés között. Mindkét fél ugyanis közös ellenségnek tartotta az ISIS-hez hasonló szervezeteket, ezért egy
lehetséges tűzszünetről tárgyaltak,
amit hivatalosan ugyan nem sikerült elérni, de azóta a Hamász politikai vezetése által szervezett és indított támadások száma jelentősen lecsökkent.
Nyugati nyitás és lecserélt szponzorok
Izraeli katonák egy gázai övezetbe tartó alagutat szemlélnek. 2013 óta gyakran az egyiptomi haderővel közösen robbantották be.A kép forrása: Wikimedia
A Hamásznak nemcsak belső problémákkal kellett szembenéznie. 2013-ra elvesztette a két korábbi legjelentősebb szövetségesét, vagyis Bassár el-Aszadot és a libanoni Hezbollah nevű síita szervezetet. Mindkettőt azért, mert a damaszkuszi kormányzat ellen harcoló szunnita, gyakran szélsőséges iszlamista csoportok oldalára állt. Ennek következtében
a korábbi fő szponzornak számító Irán is csökkentette a Hamásznak nyújtott támogatását.
Ugyanúgy a terrorszervezetet nehezen érintette, amikor Egyiptomban Mohamed Murszi iszlamista elnök és a Muszlim Testvériség megbukott. A helyébe lépő katonai kormányzat felrobbantotta az Egyiptomból a Gáza övezetbe vezető 1200 csempészalagutat és szintén kiutasították a tagjait az országból, valamint felszámolták a jelenlétét az országban.
Ezért a Hamász kapkodva próbált meg külföldi támogatókat szerezni: „dobták” Iránt, mégpedig annak régióbeli riválisáért, Szaúd-Arábiáért. 2015-ben Háled Mesaal az egykori szaúdi uralkodóval találkozott, és nyíltan Rijád mellé állt az olyan kérdésekben, mint a jemeni háború, ezzel jobban magára haragítva Teheránt. Ugyanakkor ez nem érdekelte őket, mert a
szaúdi pénzekben reménykedtek,
amit megadtak nekik. Igaz a szaúdiak nagy árat kértek érte: kötelezték a Hamászt, hogy engedjen az Izrael-ellenes álláspontjából, szakítsa meg az iráni kapcsolatait és fokozatosan távolodjon el a Muszlim Testvériségtől, amit Szaúd-Arábiában 2014-ben terrorista szervezetnek minősítettek és betiltottak.
Ennek a politikának és az Öböl-menti szunnita monarchiák közvetítésének gyümölcse 2017-ben kezdett beérni. Az egyik jele az volt, hogy a terrorszervezet kiegészítette az alapító okiratát, vagyis
már nem Izrael állam megsemmisítését jelölte meg elsődleges prioritásának,
hanem az 1967-es hatnapos háború előtti határok elfogadását. (Ami természetesen az izraeli vezetésnek ugyanúgy elfogadhatatlan).
Új időszámításban reménykedve
Mindezen külső és belső tényezők következtében korántsem véletlen, hogy a Hamászban úgy véljék: a mozgalom számára az egyetlen menekülőutat a ciszjordániai elittel való (újra)megállapodás jelenti. Már csak azért is volt sürgető a számukra, mert Abbász bejelentette, hogy többé nem fizeti ki a gázai övezet villanyszámláit, miközben Rijád azzal fenyegetőzött, hogyha a Hamász továbbra is akadályt gördít az Egyiptom vezette palesztin-palesztin tárgyalások elé, akkor elbúcsúzhat a további segélyektől.
Ezért október 4-én,
közel három év után a Hamász és Fatah közös kormányülést tartott.
Ezen részt vett Háled Favzi tábornok, az egyiptomi felderítés feje, aki nagy szerepet játszott a palesztin közeledésben, ezzel szimbolizálva Kairó nélkülözhetetlen szerepét a megállapodásban. A Hamász beleegyezett abba, hogy minden politikai, gazdasági és közigazgatási ügyét Rámi Hamdalláh palesztin miniszterelnök vezette kormány felügyelete alá helyezni. Egyedül a Hamász fegyveres szárnya az, amely önálló egységként továbbra is fennmaradhat, illetve a gázai övezetben ők látnák el a rendőri, védelmi feladatokat.
Öröm és üröm
A nemzetközi közösség mély elégedettséggel fogadta a bejelentés hírét. Egyiptom és Törökország üdvözölte, Szaúd-Arábia újabb pénzügyi támogatásokat ígért. Az Egyesült Államok szintén kifejezte örömét a palesztin egységkormány létrehozásában, de
kötelezik őket arra, hogy ismerjék el Izraelt.
Ráadásul Washingtonban úgy tekintenek erre a megállapodásra, mint ami majd kikövezi az utat egy izraeli-palesztin békeszerződés előtt.
Csakhogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és kormánya számára a legrosszabbkor jött a Hamász-Fatah megállapodás híre. Hiszen szeptemberben a folyamatos korrupciós botrányok hullámai már nemcsak a minisztereit érték el, hanem a családtagjait is. A szíriai háború még borzolja a kedélyeket az országban, hiszen izraeliek szinte havi rendszerességgel intéznek légicsapásokat szíriai célpontok ellen, miközben a libanoni Hezbollah akciói miatt is egyre gyakrabban fáj az izraeli katonai és politikai vezetés feje.
Netanjahu a miniszterelnök az október 4-i találkozó hírére kijelentette, hogy
„Izrael csak akkor hajlandó a valamennyi palesztin szervezetet képviselő kormánnyal tárgyalni, ha a Hamász lefegyverzi fegyveres szárnyát, szakít Iránnal és elismeri Izrael államot”.
Számukra ugyanis gondot jelent, hogy a palesztin egységkormány létrehozásával tovább gyöngülhet az izraeli kormány azon érvelését, miszerint a másik oldalon nincs tárgyalópartner. Ez belpolitikailag téren az izraeli ellenzék megerősödését hozhatja magával, akik továbbra is a tárgyalások vagy akár a kétállami megoldás hívei. Ugyanúgy ezek a csoportok rámutatnak arra, hogy a Hamász már évek óta „csak árnyéka” önmagának, és azért is szükséges a palesztin megegyezés melletti izraeli kiállás, mert ellenkező esetben az ISIS és a hozzá hasonló szélsőséges csoportok erősödnének meg igazán.
Ugyanakkor a Likud kormánypárt és az izraeli jobboldal továbbra sem hajlandó egyezkedni. Például Avigdor Liberman védelmi miniszter szerint azért, mert mostantól a Hamász és a Fatah
„A libanoni-modellt fogja megvalósítani, ahol a civil és a kormányzati szolgálatokat Bejrút adja, de a biztonságiakat a Hezbollah látja el.”
Amennyiben az izraeli kormány most elutasítja a palesztin egységkormánnyal való tárgyalásokat, azzal nemcsak belpolitikailag, hanem külpolitikai téren is nehéz helyzetbe hozhatja magát. Donald Trump amerikai elnök nem titkolt célja, hogy az Egyesült Államok „tető alá hozza az évszázad megállapodását, vagyis az izraeli-palesztin békét”.
Azonban nemrég az az amerikai elnök úgy fogalmazott: Netanjahu ezen a téren „sokkal problémásabb”, mint Abbász. Amennyiben Trump továbbra is meg akarja valósítani a közel-keleti békéről szőtt elképzelését, azzal lényegében visszahozza azokat az Barack Obama elnök alatti időket, amikor az amerikai-izraeli kapcsolatok számtalan nehézséggel küszködtek.
Trump és Netanjahu találkozója 2017. május 23-án. Vajon a palesztinokkal kapcsolatos véleménykülönbség jelenti az első komoly repedéseket a két politikus „barátságában”? A kép forrása: Wikimedia.
Ugyanúgy, ha Izrael folytatja az elutasító magatartását, akkor azzal
könnyen semmissé teheti azokat az eredményeket, amelyeket az arab országokkal való kapcsolatok javítása terén sikerült elérnie.
Nyílt titok ugyanis, hogy egyes szunnita arab államok a háttérben gazdaságilag és katonailag is együttműködnek Izraellel. Egyiptom és Izrael között még soha nem volt ilyen jó a viszony, hiszen nagyon intenzív biztonságpolitikai kooperáció zajlik a felek között. Az Öböl-menti monarchiák pedig idén olyan ajánlatot tettek Izraelnek, miszerint feloldanának minden kereskedelmi megszorítást az országgal szemben, és akár diplomáciai képviseletet nyitnának Izraelben, de cserébe ők állítsák le a telepek építését és folytassák a tárgyalásokat a palesztinokkal.
Quo vadis?
Mindenezek tükrében tehát még nagyon
korai egyértelmű hosszan tartó sikerről beszélni,
hiszen még kérdéses, hogy a Hamász-Fatah megállapodása mennyire fogja kiállni az idő próbáját. Ezzel együtt Izrael hozzáállása és reakció szintén kulcsszerepet játszanak a palesztin egységkormány jövőbeli működésében. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az évek óta a káoszba, válságokba és fegyveres konfliktusba süppedt Közel-Keleten végre felcsillant egy apró reménysugár.
Szélkakas. Tud fogalmazni. Gittegylet. Sírhat. Agresszívek.
A Pesti Srácok Csintalan Sándorról
„Az egységnyi idő alatt elkövetett köpönyegforgatások magyarországi csúcstartója, Csintalan Sándor újabb meglepőt húzott: megpróbál visszakéredzkedni az MSZP-be pártelnöknek(!), és szeretné kivenni a részét egy új ellenzéki kerekasztal gründolásából. Erre már tényleg nincsenek szavak! Itt már csak a klasszikust idézhetjük: Ilyen nincs, és mégis van!”
Az Origo Bajomi-Lázár Péter médiatudósról és Bayer Zsoltról
„Ki is ez a Bajomi-Lázár Péter? Sokat nem lehetett hallani róla, életrajza szerint középiskolai tanár, szorgalmasan írogat a médiáról és rendkívül sokat tanult a Soros-egyetemen (CEU-n). Beleolvasva korábbi „műveibe”, bődületes közhelyeket írt olyan újszerű és soha, senki által nem elemzett, eredeti problémákról, mint Lady Diana halála vagy Zámbó Jimmy temetése, ezen kívül nem kedveli a mostani kormányt.
És nem szereti természetesen Bayer Zsoltot sem. Azt nem tudjuk, hogy inkább politikai okokból várja a halálát, esetleg azért, mert Bayer Zsolt tud fogalmazni és jól ír. Ezt tehát nem tudjuk, bár általában az ilyen, Bajomi-Lázár típusú, tomboló gyűlöletnek nem lehet pusztán a politikai szembenállás a motívációja. Ilyenkor jóval valószínűbb, hogy egyszerűen csak a sikertelenség gyűlöli a sikerességet.”
(a helyesírási hiba is az eredeti szövegből való)
A 888 egy civil szervezetről
„A lap által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderül, hogy a mainstream média által civil szervezetként feltüntetett, de valójában politikai célokkal működtetett gittegylet mögött olyan baloldali liberális oligarchák, spekulánsok kezében lévő alapítványok állnak, mint a W.K. Kellogg Foundation és a Ford Foundation (nincs köze az autógyártó óriáshoz).
Előbbi 3 millió dollárral (800 millió forinttal), utóbbi 2 millió 350 ezer dollárral (körülbelül 622 millió forinttal) támogatta a CCCActiont.
De ha Donald Trumpról és az amerikai belpolitika meghekkeléséről van szó, nem maradhat le a listáról a magyar származású milliárdos, Soros György sem.
A milliárdos a Nyílt Társadalom Alapítványokon (OSF) keresztül 1 millió 750 ezer dollárral (460 millió forinttal) támogatta a szervezet Trump-ellenes tevékenységét.”
A Lokál Botka visszalépéséről
„A balliberális oldalon egyre nagyobb az összevisszaság. A pártok szerencsétlenkedését csak tetézte, hogy Botka hirtelen hátraarcot csinált. Mások szerint csináltattak vele. Miközben a sajtó a baloldali demokratikus ellenzék kaotikus vitáitól hangos, kevesebb szó esett, esik arról a titkos háttéralkuról, amely Botka távozásával kútba esett.”
A Ripost az embercsempészek autóbalesetéről
„A migránsokkal zsúfolásig teli kisbusz felborult. A vezető mellett ülő férfi a helyszínen meghalt, később a sofőr is elhunyt. A Mercedes Vito utasterében 18, illegálisan Magyarország területén tartózkodó migránst szállítottak. Többségük súlyosan megsérült. Két mentőautó érkezett a helyszínre, és a Ripost információi szerint több környékbeli kórházba szállították a sebesülteket ellátásra.
Nincs náluk semmilyen papír, nem működnek együtt.
A Békés és Csongrád megyei orvosok agresszív jelenetekről, tettlegességről és üvöltözésről számoltak be.
Két olyan állam vezetői találkoznak Oroszország fővárosában, melyeket egyaránt szankciókkal sújt az Egyesült Államok.
Oroszországot amiatt, hogy 2014-ben annektálta a Krím félszigetet illetve, hogy megpróbálta befolyásolni a tavalyi amerikai választásokat. Venezuelában pedig a népszavazás nyomán létrejött vákuumot bírálják. A népszavazáson megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés ugyanis csaknem diktátori hatalmat biztosít Maduro elnöknek. Ebben a tekintetben persze Putyin sem panaszkodhat nagyon.
Maduro részt vesz azon az energiahéten, melyen
Oroszország vendégül látja a világ legnagyobb olajtermelő államait.
Moszkvában lesz például Szaúd Arábia királya, aki szintén együttműködésre törekszik Oroszországgal. Putyin pozíciói így rendkívüli mértékben megerősödnek a Közel Keleten és Latin Amerikában, miközben Amerika visszaszorul.
De ez csak a diplomáciára igaz, mert
a gazdaságban mind Oroszország, mind Szaúd-Arábia, mind pedig Venezuela rosszul áll.
Mindhárom állam ugyanis az olaj és a földgáz kivitelére alapozta jövőjét. Minthogy az olaj ára mélyrepülésben van, mindhárom állam kénytelen valamiféle reformon gondolkodni.
Ebben Szaúd Arábia tart legelől, mert a fiatal trónörökös, Mohamed bin Szalman már közzétette Vision 2030 programját. Ez egy olyan Szaúd Arábiát vázol fel, mely több lábon áll és nem kizárólag az olaj és a földgáz exportjából akar megélni.
Oroszországban Putyin nemrég kedvenc oligarcháival tárgyalt arról, hogy hogyan tovább. A legrosszabbul ezen a téren Venezuela áll:
közel a pénzügyi csőd és Madurónak halvány fogalma sincs arról, hogy miképp lehetne ezt elhárítani.
Tulajdonképp segélyt kérni jött Moszkvába, ahol valószínűleg kap is pénzt és ígéreteket, cserébe viszont az oroszok szép csendben felvásárolják Venezuelát
Több mint egymilliárd rubel a kár, többszázezer embert kellett kiköltöztetni a hamis bombariadók miatt- panaszkodott Jurij Svitkin, a moszkvai Duma védelmi tanácsának alelnöke.
Szeptember 11-én kezdődött Omszk városában és még nincs vége: kedden Kazanyban, Tatárföld fővárosában és néhány moszkvai egyetemen hívta ismeretlen bejelentő a 112-es számot.
A fake bomb news ezúttal is elérte célját: a katasztrófavédők kiürítették a jelzett épületeket, melyekben semmilyen bombát sem találtak!
Jellemző Oroszországra, hogy sokan saját titkosszolgálatukat gyanúsították mondván, hogy így akar pánikot kelteni. Jövőre ugyanis választásokat tartanak és Putyin elnöknek jól jönne, ha ismét a nép biztonságának őrzőjeként tűnhetne fel. Ezért közölte a Duma védelmi bizottságának alelnöke, hogy “nem mi csináljuk ezt! Nem terrorelhárító gyakorlatról van szó!” Hanem miről ?
A moszkvai belügyminisztériumban tanácskozást tartottak, melyen természetesen részt vett az FSZB is. Putyin elnök kedvenc titkosszolgálata kezdetben az Iszlám államot gyanúsította, mert szeptember 11-én kezdődött a hamis bombariadók sorozata, mely eddig már több mint negyven orosz nagyvárost érintett. Nem találtak erre semmilyen bizonyítékot. Azonkívül, hogy az Iszlám állam vezére, Abubakr al Bagdadi nemrég három külföldi államot jelölt ki a terror célpontjának: az USA-t, Oroszországot és Iránt. Aztán jött a második számú gyanúsított Ukrajna, mellyel Oroszországgal nyílt konfliktusa van 2014 óta. Erre se gyűlt össze bizonyíték. A belügy végül nem közölt semmit!
A hírek szerint most a hacker problémát vizsgálják. Korábban Amerika vádolta azzal Oroszországot, hogy hackerei beavatkoztak a tavalyi választásokba. Moszkva visszautasította a vádat és utalt arra, hogy Edward Snowden nem véletlenül él Oroszországban. Az amerikai információs hírszerzés egykori ásza rengeteg dokumentumot szivárogtatott ki arról, hogy az NSA milyen módszerekkel figyeli meg a különböző államok vezetőit és miképp ellenőrzi az információk áramlását. Oroszország új washingtoni nagykövete, Anatolij Antonov első dolgának tartotta, hogy Trump elnöknek javasolja: a két nagyhatalom titkosszolgálatai vegyék fel újra a kapcsolatot egymással, mely az ukrajnai válság miatt szakadt meg.
A hamis bombariadók addigis frászban tartják az országot és elvonják a figyelmet arról, hogy az életszínvonal stagnál, és Putyin elnök csapata egyelőre nem tudja, hogy miképp lehetne beindítani az orosz gazdaság motorját, mely az olaj árának drámai csökkenése óta nem talál magára és mind jobban elmarad a világtól.
1989-ben dr. Khan, a pakisztáni atombomba atyja boldog-boldogtalannak kínálgatta azt a nukleáris technológiát, melyet Pakisztán valószínűleg Kínától kapott meg. Erre bizonyíték is van hiszen a CIA megszerezte azt a technológiai leírást, melyet Kadhafi emberei kaptak az ezredfordulón dr. Khantól.
Erre figyelmezteti a világot a New York Timesban Jeremy Bernstein professzor, aki korábban könyvet adott ki Nuclear Iran címen. Az atomfizikus szerint Irán már megszerezte a nukleáris bomba előállításának a technológiáját, de az egyezmény kizárja, hogy az ehhez szükséges urániumot vagy plutóniumot előállítsa. Donald Trump október 15-én jelenti be, hogy az Egyesült Államok továbbra is betartja a nukleáris egyezményt, melyet hat nagyhatalom kötött Iránnal vagy sem. Irán külügyminisztere már jelezte:
ha Amerika kilép az egyezményből, akkor ők is távoznak!
Bernstein professzor szerint ebben az esetben Irán pillanatok alatt atom hatalommá válhat! De hogyan és miért? Azért, mert 1989-ben dr. Khan, a pakisztáni atombomba atyja boldog-boldogtalannak kínálgatta azt a nukleáris technológiát, melyet Pakisztán valószínűleg Kínától kapott meg. Erre bizonyíték is van hiszen a CIA megszerezte azt a technológiai leírást, melyet Kadhafi emberei kaptak az ezredfordulón dr. Khantól. A pakisztáni atombomba atyja természetesen nem a saját számlájára játszott: mögötte állt a rettegett katonai hírszerzés. A tábornokok is szépen profitálhattak a nukleáris technológiákból, melyeket minden valószínűség szerint eladtak Iránnak is.
Észak Korea is kapott belőle …
Ha pedig megvan a technológia, akkor Iránnak nagyon gyorsan saját atombombája lehet. Épp ez az, amitől Izrael a legjobban tart. Ezért ellenzi Netanjahu miniszterelnök az Iránnal megkötött egyezményt. Csakhogy az egyezmény felmondásával felgyorsulna az iráni nukleáris program- állítja Bernstein professzor. Egy bombához 28 kiló 90%-os tisztaságú uránium kell vagy pedig 8 kiló plutónium. Jelenleg Irán nem állíthat elő ennyit, mert ezt tiltja az egyezmény. De hogyha a tilalom megszűnik és a bomba gyártásának technológiája kéznél van, akkor az iráni atombomba akár egy hónap alatt elkészülhetne! Akkor pedig főhetne a feje Izraelnek, az Egyesült Államoknak és Szaud Arábiának. Ez utóbbi csak azért nem fejleszt ki önálló atomfegyvert, mert Iránnak sincs. Az iráni atombombával felborulnának a stratégiai erőviszonyok az egész térségben. Ezért tanácsolja azt Jeremy Bernstein professzor a New York Timesban, hogy a hat nagyhatalom ragaszkodjon az Iránnal kötött egyezményhez, az USA pedig ne lépjen ki belőle- ahogy ezt Trump elnök sejtetni engedte…
Míg egyesek a fegyver eladások szűkítéséről álmodoznak a fegyvergyártó cégek extra profitot zsebelnek be.
Hét százalékkal ugrottak meg a fegyvergyártó cégek részvényei miután kiderült, hogy az Egyesült Államok legnagyobb vérfürdőjét okozta egy fegyver mániás nyugdíjas Las Vegasban. 60 halott és több mint 600 sebesült, ez rekord! Mint ahogy az is, hogy a rendőrség mennyi fegyvert talált még a gyilkos nyugger különböző raktáraiban. A Sturm Ruger és az American Outdoor Brands (ez utóbbi gyártja a legendás Smith&Wesson fegyvereket) talán kissé lejjebb csúsztak a New York-i tőzsdén, de végül a fegyvergyárosok dörzsölik a kezüket: a biznisz újra beindul!
Ugyanez történt2012-ben amikor gyerekek váltak a vérfürdő áldozatává egy elemi iskolában Newton városában Connecticutban. Húsz 6-7 éves gyerek és hat felnőtt halt meg akkor. Obama elnök megkísérelte elővezetni régi ötletét: korlátozzák a fegyverek eladását az Egyesült Államokban! Pillanatok alatt kiderült: erre semmi esély sincs! Miért? Mert sokan megrémülnek egy vérfürdő után, és maguk is szaladnak a fegyver boltba, hogy bevásároljanak. Az iszlamista terrorizmus csak ráerősít erre a hatásra. Ennél is fontosabb az, hogy a fegyvergyárosok lobbija hihetetlenül erős Washingtonban. Különösen sok republikánus honatya támogatja őket, de vannak szép számmal demokraták is. Most épp egy olyan törvényt készítenek elő, mely lehetővé teszi, hogy valaki legálisan viselhessen fegyvert olyan államban is, mint például Kalifornia, ahol a helyi törvények ezt tiltják. A republikánus többség keresztül fogja nyomni a törvényt annak ellenére, hogy a vérfürdő Las Vegasban mindenkit megrázott. Egy kis vita a Kongresszusban persze jót tesz az üzletnek: sokan megijednek, hogy a korlátozások jönnek és gyorsan bevásárolnak – „amíg még lehet!” Trump elnök ugyan azt mondta a vérfürdőről, hogy maga a gonosz munkálkodott ott. El is látogat szerdán Las Vegasba, de esze ágában sincs kiábrándítani hűséges szponzorait, a fegyvergyárosokat. Továbbra is kiáll amellett az USA elnöke, hogy a szabad amerikai ősi joga a fegyver, és ennek megszerzésében őt korlátozni nem szabad még akkor sem, ha Las Vegasban egy nyugdíjas 60 emberrel végzett és több mint hatszázan megsebesített.
A fegyvergyárosok tehát dörzsölhetik a markukat, de a kaszinók részvényeinek árfolyama esett a tőzsdén.
Visszaesésre számítanak a turizmusban is, hiszen végülis egy country koncert résztvevői váltak a vérfürdő áldozatává. Már annak idején is azért lett a kaszinó világ központja, mert Bugsy Siegel, aki New Yorkban Lucky Luciano és Meyer Lansky hűséges gengszter társa volt, felfedezte: Nevada államban mindent szabad!
Kaszinózni, vagy fegyvert tartani nem gond Nevadában, melyet a gyilkos nyugdíjas is ezért választott otthonául.
Las Vegas alapítóját Bugsy Siegelt is lelőtték, mert át akarta verni a maffiát, de a kaszinó város a vérfürdőig virágzott. Most azonban Las Vegasnak PR kampányt kell indítania, hogy ne mindenkinek a vérfürdő ugorjon be a város nevéről …
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
