Még mindig nem csillapodnak a kedélyek az Egyesült Államokban a tanárok felfegyverzésével kapcsolatban, mivel az amerikai elnök szerint így lehet gátat szabni a floridai Parklandhoz hasonló ámokfutásnak. Most maguk az amerikai tanárok mondták el erről a véleményüket.
Ebben az évben Donald Trump egyik legnagyobb vitát kavaró kijelentése az volt, amikor azt mondta: úgy lehet megakadályozni a február 14-i parklandi iskolai lövöldözéshez hasonló ámokfutásokat, ha felfegyverezzük a tanárokat. Az ötlet támogatói szerint így az áldozatok számát jelentősen lecsökkentenék, mivel a tanárok a náluk lévő kézifegyverekkel „időben ártalmatlanítanák” a támadót/támadókat. Ellenzők szerint viszont ezentúl már nemcsak a lövöldöző diákoktól, hanem tanároktól is tartani kellene.
Ez a kérdés azóta jelentősen megosztja az amerikai társadalmat. A Gallup Intézet pár nappal ezelőtt végzett egy közvélemény-kutatást, amelynek eredményét most hozták nyilvánosságra. Ebből kiderült, hogy a megkérdezett 500 tanár
„73 százaléka elutasítja a felfegyverzést”
További 58 százalékuk szerint, ha a kormány elkezdene fegyvereket osztogatni a tanároknak, akkor azzal az iskola egy sokkal veszélyesebb hellyé válna. Azt a véleményt, miszerint egy speciális képzésen és megfelelő fegyverrel felszerelt tanár képes lenne csökkenteni áldozatok számát, a kutatásban részt vevők nem tartották hatékony módszernek. Legalább ilyen elutasítottsága van annak, hogy az oktatók egy különleges kiképzést kapjanak: a megkérdezettek 82 százaléka nem venne részt ilyen felkészítő tanfolyamokon.
A közvélemény-kutatással egy időben szigorították a fegyvertartást Floridában. Többek közt 18-ról 21 évre emelték a fegyvervásárlás alsó korhatárát, és kiterjesztették a hatóságok fegyverelkobzási jogkörét. Ugyanez törvény egyébként lehetővé teszi, hogy egyes tanárok és alkalmazottak fegyvert viselhessenek az oktatási intézményekben. Az egyik legerősebb amerikai lobbiszervezet, a Nemzeti Lőfegyver Szövetség (NRA) pert indított, mivel szerintük az új szabályozás „hátrányos helyzetbe hozza a fiatal férfiakat és nőket”.
Mikor töltöttek ki Önök utoljára egy facebookos személyiségtesztet, amit egyik barátjuk posztolt a közösségi hálón? Mikor tankoltak utoljára a Lukoil töltőállomásainak egyikén? Nincs kizárva, hogy a világ orrára kötött személyiségjegyeikkel vagy az orosz cég kasszájában hagyott pénz egy részével Donald Trump elnökké választását támogatták! Esetleg saját, hőn szeretett autokratáik hatalmát finanszírozták a barátság meg a kíváncsiság nevében – és a „jótékony” orosz „energiacseppek” profitján keresztül!
A brit Cambridge Analytica elemző cég politikai kampányszerepéről és a Facebook-adatokkal való visszaélésekről tett hétvégi leleplezés – az Oroszországba visszavezető szálak segítségével – választ adhat az évek óta megválaszolhatatlannak tartott kérdésre: Hogyan vezethetők meg választópolgárok milliói, hogy józan észérvek ellen szavazva narancssárga lakkozott hajú szélhámos milliárdost, az európai történelem legnagyobb békekísérletét szétromboló pártot, netán a „civilizációs végveszély” ellen egyes-egyedül oltalmat kínáló nemzeti hőst – magyarul: álszent demagóg populistákat – emeljenek hatalomra?
Amikor a kanadai Christopher Wylie a céget 2014-ben elhagyó egyik alapító, a hétvégi brit sajtóban leleplezte a Cambridge Analytica sötét titkait – a Brexit-győzelemtől a Trump-kampányig játszott szerepét –, felfedezések egész cunamiját indította el, amely könnyen elmoshatja az amerikai elnök és orosz szövetségesei közé húzott, összejátszást leplező védőgátat.
A sztori egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek feltételeztük. A politikatudomány eddig is tudta – és a délszláv háborúk katasztrófájából kiindulva is bizonyította –, hogy az emberek legmélyebb érzelmeiken keresztül közelítik meg a világ dolgait és azok mentén is szavaznak. Ezzel magyarázható, hogy nem ritkán önérdekük ellen, dühük és félelmeik alapján választanak maguknak politikai „csillagot”.
Márpedig ha így van, akkor ezeket a dühöket és félelmeket – az emberi gondolkodás bizonyítottan legnagyobb hajtóerővel rendelkező gépezetét – meg kell ismerni és fel kell használni a választási és egyéb politikai kampányokban ahhoz, hogy segítségükkel szinte bármilyen politikai programot diadalra lehessen vinni.
Itt jön a képbe a Cambridge Analytica (CA) – és orosz kapcsolatai.
A CA kutatói a Facebookkal kötött szerződés értelmében személyiségteszteket osztottak meg a közösségi hálón, amelyeket több millió Facebook-tag töltött ki. Az ő adataik mellett azonban barátaik és ismerőseik adatait is begyűjtötték a kutatók, s így mintegy 50 millió emberről tudtak szinte tökéletes képet alkotni az élet majd minden területén. Ezeknek a feldolgozása alapján már csak ki kellett használni az így nyert ismereteket, és olyan hírekkel bombázni a mit sem sejtő polgárokat, amelyek legmélyebb érzéseiket érintették.
Nigériában (kőolaj!) pl. ilyen módon sikerült eltéríteni választópolgárok sokaságát a szavazástól. A Brexit-referendum előtt ugyanilyen alapokról bombázták a szavazókat a brit nemzeti büszkeségre való rájátszással, az Európai Unió „birodalmi böszmeségének” propagandájával, a nemzeti szuverenitást „megsértő” politikájának „leleplezésével”, valamint a kelet-európai vendégmunkások inváziójával ijesztgetve őket.
Amerikában a fehér munkásosztály privilégium- és talajvesztését aknázták ki, valamint a közismert társadalmi ellentétekre indultak rá, az ellentétes érdekű csoportok egymás ellen uszításával egyengették az egyébként szinte teljesen esélytelen ingatlanmilliárdos hatalomra vezető útját.
A Cambridge Analytica piszkos játékaiban kiemelkedő szerepet játszott egy bizonyos dr. Alekszandr Kogan szociálpszichológiával is foglalkozó fiatal orosz kutató, aki az óriásadathalmazok feldolgozását tanította a Szentpétervári Állami Egyetemen. Abban a városban, ahol az orosz titkosszolgálat Internetkutató Központjából irányítják a nyugati civilizáció és a demokratikus társadalmak elleni harcot. Kogan, aki cambridge-i honlapján (Kogan oldala tegnapról mára eltűnt az egyetem honlapjáról) „elfelejtette” feltüntetni szentpétervári kapcsolatait, a Lukoil „jótékony tudományfejlesztő” grantjaiból pénzelte kutatásait. A Lukoil 2014 óta az Európai Unió és az Egyesült Államok közös szankciós listáján szerepel, amelyet az Ukrajna elleni orosz agresszió és a Krím-félsziget illegális elcsatolása miatt vezettek be orosz bankok és más kormányközeli cégek ellen.
A CA „zseniális” adatmanipulációs (pontosabban: embermanipulációs) eljárásaira először a Trump előtti legsötétebb szélsőjobboldali politikus, Ted Cruz texasi szenátor (akinek szélsőséges módszereitől korábban még a pártvezetők is gyakran elhatárolódtak) kampánya kötött szerződést, mivel az ő politikai „keresztapjának”, Robert Mercer titokzatos milliárdosnak több milliós érdekeltsége van a brit cég amerikai irodájában. Csakhogy amikor Trump bebiztosította magának a Republikánus Párt elnökjelöltségét, Cruz emberei – meg szponzorai – átálltak az ingatlanszélhámos oldalára.
Trump kampányának vezetését akkor vette át Kellyanne Conway, egy kislányos hangú, de boszorkányosan médiamanipulátor meg Steve Bannon, a fehér szuprematizmus és etnopopulizmus főpropagandistája. Velük együtt a Cambridge Analytica „szaktudása” is átkerült Trumphoz – akinek ugyancsak szüksége volt rá, mert a demokrata pártkonvenció után súlyosan vesztésre állt.
A brit Guardian napilap a Brexit-referendum óta nyomoz ezekben az ügyekben, újabban a már említett Wylie segítségével, akinek most lelkiismeret-furdalása van amiatt, hogy cége milyen célokra fordította adatmanipulációs zsenialitását. A brit média nem lenne brit, ha nem talált volna módot arra is, hogy titokban rögzített videón mondassa ki a CA vezetőjével, milyen piszkos módszereket tudnak bevetni politikai célokra. Egy független tévéstúdió szervezte meg, hogy „tájföldi érdeklődőkkel” találkozzon a cégvezető és rejtett kamerába tegyen vallomást „képességeikről”. Olyasmiket mondott el, amiket a hírhedt Trump-dosszié is dokumentált.
A Facebook most igyekszik kimosakodni a piszkos ügyekben nyújtott segítsége miatti felelősség alól – mondván, hogy a brit cég visszaélt a szerződésük által nyújtott lehetőségekkel és adatokkal –, de máris kongresszusi tagok egész sora követeli az azonnali vizsgálatot a közösségi hálók ellen. Logikusnak tűnik, hogy Robert Mueller rendkívüli ügyész összeesküvés-vizsgálata is kiterjed erre a rendkívül lényegesnek tűnő kapcsolatrendszerre.
Elképzelt-lokalizált epilógus (vagy inkább prológus)
Mivel a történtek egyértelműen történelmi nagyságrendű potenciális hatással bírnak, játszadozzunk el annak a gondolatával, hogy ha valaki (például egy Putyin-típusú, végtelen anyagi, műszaki és egyéb eszközökkel rendelkező, sértett önkényúr) ki akar fejleszteni egy módszert a nyílt társadalmak befolyásolására, annak lehetőségeit először nyilván egy kisebb téttel rendelkező „mintán” kellene kipróbálnia. Keres hát egy jelentéktelen országot, amelynek lakói óriási történelmi veszteséget érezve és súlyos gazdasági válságban evickélve dühösen szemlélik maguk körül a világot. Legyen ez a – feltételes – laboratórium, mondjuk, Szerbia, hiszen annak az „esetét” ismerjük legjobban az elmúlt 30 év vesztes háborúi, egész nemzettestek, sőt a „nemzeti bölcső” elveszítése, valamint a katasztrofális politikából származó gazdasági kilátástalanság közepette elég lehet felkínálni lakóinak egy „nemzetmentő” politikust, akit jól el lehet adni. Elég lehet rájátszani a fenti fájdalmakra, arra, hogy az „egész világ ellenünk van” – és máris arra szavaznak az emberek, aki végtelen önbizalommal kínálja a kiutat.
Egy másik feltételezett kísérleti terepnek elképzelhetjük akár a legnemesebb magyar nemzeti érzést is, amely közel fél évszázad (1867–1914) befogadó multikulturális csúcsteljesítményei után az első világháborús katasztrófából megharmadolva, megtépázva, harminc évvel később pedig az ismételt stratégiai melléfogás nyomán még jobban megszégyenülve, idegen elnyomás alá kerülve, hihetetlenül mély sebeket szenvedve, majd a demokratizációs nehézségekbe belekeseredve 2008 körül újabb gazdasági válságot ér meg – amiből egy nemzetmentő politika képes csak kiemelni. Bizonyítottan tudjuk, hogy a Nyugat-ellenes magyar nyelvű propaganda forrásai jórészt Oroszországból származnak. (A valódi sebeket az ártatlannak tűnő, közösségi médiabejegyzéseken keresztül terjesztett álhírek meg „érzelmi terrorizmus” okozza az olyan környezetben, ahol az állami média szigorú politikai diktátum alatt működik. Az már csak hab a tortán, hogy Bencsik András, a “Békemenetek” egyik kitalálója még 1986-ban is lelkesen méltatta a szovjet–magyar barátságot, Lovas István propagandista pedig köztudottan oroszbarát.)
Ha így történt volna, ha Putyinnak kísérleti terepre volt szüksége, a szerb meg a magyar nemzeti fájdalmak-félelmek-dühök tárházánál jobb laboratóriumot keresve sem találhatott volna magának. Onnan már csak egy ugrás a Brexit meg Amerika meghódítása!
A német kancellár telefonon tárgyalt az újjáválasztott Hszi Csinping elnökkel. Ezúttal a globális kereskedelem volt a téma, miután Donald Trump amerikai elnök védővámot vetett ki az acél- és az alumínium-importra. Az amerikai elnök mind Kínát mind Németországot bírálja amiatt, hogy túlságosan nagy a kereskedelmi többletük.
„Ez azért van, mert mi áruink jók, és sokan keresik őket”
– vágott vissza a protekcionista Trumpnak Angela Merkel. Arra is rámutatott, hogy a konjunktúra miatt Németország importja nő, emiatt pedig csökken a kereskedelmi többlete: tavalyelőtt még 248 milliárd euró volt, tavaly már csak 244 milliárd.
Merkel Hszi Csinping elnökkel megállapodott abban, hogy Trump védővámos intézkedéseinek ügyét a G-20 következő csúcstalálkozója elé viszik.
A gazdasági nagyhatalmak túlnyomó többsége a szabadkereskedelem híve, míg Trump Amerika érdekeit helyezi előtérbe.
Merkel Amerikába küldte gazdasági miniszterét, hogy igyekezzen elérni: Washington ne indítson általános kereskedelmi háborút. Peter Altmaier német gazdasági miniszternek nem lesz könnyű dolga, hiszen az amerikai elnök – legalábbis a hírek szerint – újabb protekcionista intézkedéseket fontolgat. Emiatt lemondott gazdasági főtanácsadója, a szabadkereskedelem-párti Gary Cohn.
Egyelőre a szavak háborúja folyik: a konkrét intézkedések még nem érintenek létfontosságú érdekeket.
Ráadásul a legfejlettebb ipari országokat tömörítő OECD arra mutatott rá, hogy a G-20 államok jó részének kereskedelempolitikája sokkal inkább protekcionista, Trumpé: India és Brazília jár ebben az élen. Sőt, Kína is jobban védelmezi a belső piacát, mint az Egyesült Államok. A tendencia nyugtalanítja inkább a megfigyelőket: a piacok elzárása a külföldi áruk elől komoly válságot idézhet elő. Igaz, hogy a világkereskedelem az utóbbi években csak nagyon lassan nő, de a határok visszaállítása lefékezheti a konjunktúrát, pedig ennek fenntartása Amerikának éppúgy érdeke mint a világ más országainak.
Pekingben a nemzetgyűlés újabb öt évre államfőnek választotta Hszi Csinpinget, alelnökévé pedig a jobbkezét, Vang Csisenget. Ez azt is jelenti, hogy szokatlan módon nincs kijelöt utód a legfelső vezetésben.
Az országban évtizedek óta a vaskézzel kormányzó kommunista párt főtitkára az államfő is egyben. Régebben azt választották meg alelnöknek, akiből a következő időszakban első embert akartak csinálni. Így maga Hszi Csinping is öt éven át volt Kína második embere, most viszont nincs kijelölt utód. Ennek megfelelően az alelnök nem egy feltörekvő fiatal káder, hanem az uralkodó legfőbb szövetségese lett. Vang Csiseng idősebb az államfőnél, akinek ifjúkori jóbarátja. Ő kapta a legnehezebb feladatot: a nagy korrupcióellenes tisztogatást, amelynek során magasrangú vezetők is börtönbe kerültek. A vezetésből elsősorban azokat vádolták meg, akik szemben álltak Hszi Csinping elnökkel.
A kommunista párt kongresszusa most új embert állított a korrupcióellenes kampány élére, Vang Csiseng pedig nyugdíjba ment – legalábbis a Politikai Bizottságból, ám a politikai karrierjének korántsem nem lett vége.
A South China Morning Post értesülései szerint a veterán vezető továbbra is részt vesz a legfelső irányító csapat ülésein, elmondhatja a véleményét, bár szavazni már nem szavazhat.
És hogy mi lesz a feladata? Ő lesz a diplomácia legfőbb irányítója – legalábbis ezt állítják jól értesült pekingi tudósítók. Ez nem egészen új feladat Vang Csisengnek, aki korábban külgazdasági vezetői tisztet töltött be a Politikai Bizottságban. Most pedig Trump beindította a kereskedelmi háborút, s emiatt fekete felhők gyűlne a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fölé. Egyelőre még nem vetettek be komolyabb fegyvereket, de Pekingben attól tartanak: erre előbb vagy utóbb sor fog kerülni.
Kereskedelmi atombombának tartják – egyébként mind Washingtonban, mind pedig Pekingben – azt az amerikai tervet, hogy a szellemi tulajdonnal való visszaélések miatt szankcionálják Kínát.
Vang Csiseng alelnöknek kell elérnie, hogy a világ második legnagyobb gazdasága a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön ki az amerikai- kínai kereskedelmi háborúból. A cél pedig változatlan Pekingben: megelőzni Amerikát és meghatározó szerepet játszani a globális gazdaságban.
Svédország kész megrendezni az első amerikai-észak-koreai csúcstalálkozót, de hírek szerint Kim Dzsongun észak-koreai vezető szeretné, ha a történelmi – és egyben első – elnöki találkozó Donald Trumppal a Fehér Házban lenne. Trumpnak ez nem nagyon akarózik. Phenjan egyelőre még Trumpnak arra a felvetésére sem válaszolt, hogy legyen csúcs.
Stockholmban tárgyalt Ri Yongho észak-koreai külügyminiszter, aki onnan Washingtonba utazik tovább. Trump nemrég jelentette be: kész találkozni Észak-Korea diktátorával, kérdés, hol legyen a találkozó. Svédország megfelelő semleges helyszín lehetne.
„Nem vagyunk naivok” –hangsúlyozta Margot Wallström svéd külügyminiszter, finoman célozva arra, hogy az USA még nem is olyan rég minden nyugati államot arra szólított fel: szakítsa meg a kapcsolatait Észak-Koreával. Trump nemrég még katonai megelőző csapást helyezett kilátásba a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszerrel szemben. Kim Dzsongun ugyanis gyors ütemben fejleszti rakéta- és nukleáris erejét, s azzal dicsekszik: már el tudják érni az USA bármelyik részét.
Ebben az amerikaiak egyelőre kételkednek, de kétségtelen, hogy a hadiipari fejlesztések meglepően gyorsan haladnak előre Észak Koreában.
Nemrég egy magasrangú dél-koreai delegáció tárgyalt Phenjanban. A küldöttség azután Washingtonban tájékoztatta az amerikaiakat Kim Dzsongun ajánlatáról. Erre reagált úgy Donald Trump, hogy a maga részéről kész a csúcstalálkozóra vele.
Egy bizonyos: Kim Dzsongun számára hatalmas diplomáciai kihívás egy amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó, ő még soha senkivel nem tárgyalt ilyen magas szinten, ahol egész Észak-Korea jövője kockán foroghat
Az orosz elnök egykori fő ellenfele, aki emiatt 2003 és 2013 között börtönben volt, a kémügyben nyilatkozott a párizsi Le Monde-nak. Mihail Hodorkovszkij, aki egykor Oroszország leggazdagabb embere volt, jelenleg külföldön szervezi az ellenállást Putyin rendszerével szemben. Vlagyimir Putyin pedig újraválasztását készíti elő. Miközben a nyugati világ egyre-másra jelent be újabb szankciókat Oroszországgal szemben.
„Én nem érzem magam különösebben fenyegetve, mert sohasem voltam a titkosszolgálat tagja. Így nem szerepelhetek az árulók listáján. Régebben Putyin személyesen adta ki az utasítást az árulók likvidálására, de most nem tudom, hogy mi a helyzet. Mindenesetre jellemző Putyin gondolkodására, hogy amikor meggyilkolták az ellenzéki újságírónőt, Anna Politkovszkaját, akkor ezt mondta: több gondot okozott holtan, mint életében!”
Mihail Hodorkovszkij hangsúlyozta, hogy Oroszországtól mindenki tarthat hiszen Moszkva atomhatalom. Putyin racionálisan dönt és nyilván nem vet be atomfegyvert, de biológiai fegyvereket felhasználhat. Szíriában több vegyi támadás is volt, és ebben az országban az oroszok igen jelentős szerepet játszanak.
Moszkvában közben arról ír a sajtó, hogy Mike Pompeo, az új külügyminiszter sokkal inkább ellenséges Oroszországgal szemben mint Rex Tillerson volt. Putyin korábban személyesen tüntette ki Tillersont, aki a legnagyobb amerikai olaj tröszt vezéreként sokat tett az amerikai-orosz együttműködés érdekében az olajiparban. Mike Pompeo, aki eddig a CIA-t vezette, ahhoz a republikánus gárdához tartozik, amely határozottan szemben áll Oroszországgal. Ezzel is magyarázzák az újabb washingtoni szankciókat, melyekkel a Nagy Britanniában megtámadott orosz ex ezredes miatt sújtották Oroszországot. Moszkvában végképp elveszítették a reményt, hogy Trump enyhülést hozhat az amerikai-orosz kapcsolatokban, pedig 2016-ban őt támogatták Hillary Clintonnal szemben az elnökválasztáson.
Nem az ellenfelektől kell félnie, hiszen csak olyan jelöltek indulhatnak, akiket a Kreml jóváhagyott: volt közöttük, aki személyesen Putyinnal egyeztetett erről. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó orosz szakértők szerint ugyanakkor az a félelme valós lehet, hogy most vasárnap a korábbiaknál jóval alacsonyabb lesz a részvételi arány.
Fotó: MTI/EPA/Szergej Csirikov
Szimbolikus napon, március 18-án tartják az elnökválasztást Oroszországban: négy éve ugyanezen a napon csatolták el hivatalosan is a Krím-félszigetet Ukrajnától. Az elnökválasztás közvetlen, ha egy jelölt már az első fordulóban megszerzi a szavazatok több mint felét, akkor nem is tartanak második fordulót. És
erre minden esélye meg is van Vlagyimir Putyinnak,
a Sztálin óta leghosszabb ideje hivatalban lévő orosz vezetőnek. 18 éve gyakorlatilag megszakítás nélkül ő áll az ország élén – igaz, négy évig nem elnök, hanem miniszterelnök volt, két ciklus után ugyanis egyet ki kellett hagynia.
a mostani elnökválasztás lehet az egyik legbizarrabb az orosz történelemben.
Még úgy is, hogy eddig nem tett senki olyan, legalábbis szokatlannak nevezhető kijelentést, mint 2004-ben az egyik „ellenzéki” jelölt, Szergej Mironov, aki arról beszélt akkor, hogy ő maga is Putyinra szavaz. Az elvileg Putyin ellen induló jelöltek közül többen most is konzultáltak a kormánnyal, mielőtt elindultak, gyakorlatilag engedélyt kérve erre. Az ellenzék legfontosabb politikusát, Alekszej Navalnijt pedig egyszerűen eltiltották az indulástól. Ő erről a CNN-nek azt mondta: Putyin fél a valódi versenytől.
Nincsenek valódi ellenfelei. Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
A választáson végül nyolc jelöltre lehet szavazni: a függetlenként induló Putyin mellett Szergej Baburinra (Oroszországi Össznépi Szövetség), Borisz Tyitovra (Növekedés Pártja), a sztálinista Makszim Szurajkinra (Oroszország Kommunistái), vagy a liberális Jabloko jelöltjére, a Szovjetunió felbomlása utáni gazdasági reformok egyik atyjára, Grigorij Javlinszkijra.
Csak három olyan jelölt van, akiről érdemes hosszabban beszélni:
a Liberális Demokraták liberálisnak és demokratának sem nevezhető, sokkal inkább populista és nacionalista vezetője, Vlagyimir Zsirinovszkij; Putyin egykori mentorának lánya, a sokszor csak orosz Paris Hiltonnak nevezett tévés celeb, Kszenyija Szobcsak; valamint Pavel Grugyinyin iparmágnás, akit, kicsit furcsa módon, az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja jelölt.
Valójában, ahogy Alekszander Smelev orosz politikai elemző a Független Hírügynökségnek elmondta:
mindegyik jelölt Kreml-pártinak számít,
mert valódi ellenzéki jelöltek nem indulhatnak.
Az orosz állami közvélemény-kutató intézet szerint Putyin a szavazatok 69-73 százalékára számíthat. Grugyinyin a második legnépszerűbb, mindössze 10-14 százalékkal, Zsirinovszkij pedig a harmadik, 8-12 százalékkal. Inna Melnyikovszka, a CEU politikatudományi tanszékének tanára a Független Hírügynökségnek azt mondta: a felmérések valódiságát ugyan meg lehet kérdőjelezni, de neki sincs kétsége afelől, hogy Putyin fogja nyerni a választást. Egyik jelölt sem jelent rá veszélyt.
A kommunista iparmágnás
Az 57 éves „kapitalista kommunista”, Pavel Grugyinyin 1995-ben privatizált egy eperültetvényt, a Lenin szovhozt, amit virágzó gazdasággá fejlesztett. Az ott dolgozók az átlagnál magasabb fizetést és szociális juttatásokat kapnak. Rendszeresen bírálja a korrupt orosz elitet, politikai pályája viszont
kapcsolódik Putyin pártjához:
2001-ben, a megalapítás évében csatlakozott az Egységes Oroszországhoz. Idén némileg váratlanul lett a kommunisták jelöltje, akik korábban a most már lassan 74 éves Gennagyij Zjuganovot indították az elnökválasztáson.
Pavel Grugyinyin és Gennagyij Zjuganov Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
Alekszander Smelev szerint Grugyinin ismeretlen jelöltnek számított, mégis egyre népszerűbb lett. Annyira, hogy két hete több internetes szavazáson is alaposan elverte Putyint. Szerinte
ezért kezdett az állami média lejáratókampányt ellene.
Többek között azzal vádolják, hogy egyik fiának van egy 200 ezer eurót érő ingatlana a lett fővárosban, Rigában, a másik fiának pedig egy 800 ezer eurós háza egy spanyol üdülővárosban. Az állami hírügynökség szerint egymillió dollárt tart svájci bankszámlákon, holott korábban azt mondta, hogy minden ilyen számláját megszüntette.
Grugyinyin tagadta a vádakat, ennek ellenére, ahogy Smelev a FüHü-nek elmondta: minden óriásplakátjára kitesznek egy vörös matricát az „elhallgatta a svájci bankszámláit” felirattal.
Inna Melnyikovszka szerint egyébként az ilyen támadások nem feltétlenül azért vannak, mert veszélyes tartják Grugyinyint. Szerinte ezek oka csak az, hogy úgy tűnjön, valódi vita, valódi kampány zajlik, és komoly jelöltek küzdenek egymás ellen.
Vlagyimir Zsirinovszkij természetesen most is elindul, ahogy az előző öt elnökválasztás mindegyikén. A nacionalista, populista politikust a BBC az előző elnökválasztás előtt az orosz politika showmanjének nevezte, és idén is hozta a formáját. A Moscow Times tudósítása szerint az egyik tévévitán (amelyre Putyin persze nem ment el)
azt ígérte, hogy a legbrutálisabb diktatúrát vezeti be,
mert egy demokráciában lehetetlen megbüntetni az oligarchákat.
Bár Zsirinovszkij rendszeresen támadja az orosz kormányt, valójában azonban lojális a Kremlhez.
Az orosz Paris Hilton
Az egyik legtöbben azonban arról a jelöltről beszélnek, aki a szavazatok 2-3 százalékára számíthat csak: Kszenyija Szobcsakról. Ő igazi celeb Oroszországban, ő volt például a Ház 2 realityshow (egyfajta Big Brother) műsorvezetője, de
volt saját valóságshow-ja is,
amelynek címét nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy „Egy szőke nő nagyszerű élete”, és adott már ki könyvet „Hogyan menj hozzá egy milliomoshoz” címmel.
Kszenyija Szobcsak Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov
De a politikától sem áll messze, már csak a családja miatt sem. Kszenyija ugyanis Anatolij Szobcsaknak, Szentpétervár első választott polgármesterének a lánya, anyja pedig felsőházi képviselő.
Apja volt Putyin főnöke és mentora.
Anatolij Szobcsak 2000-ben halt meg, a temetésén Putyin is részt vett – ez volt talán az egyetlen alkalom, amikor nyilvánosan elérzékenyült.
Kszenyija Szobcsak tévés karrierje mellett politológiát végzett, 2011-12-ben pedig aktívan részt vett a kormányellenes tüntetéseken, majd beválasztották az Ellenzéki Koordinációs Tanácsba is, amelynek rajta kívül tagja volt például Navalnij vagy az azóta meggyilkolt Borisz Nyemcov is. Azóta politikai beszélgetős műsorokat vezetett, de egy divatlapnak is a főszerkesztője.
Inna Melnyikovszka azt mondta a FüHünek: Szobcsak ismertsége 95 százalékos Oroszországban, vagyis szinte mindenki tudja, hogy ki ő. Ugyanakkor inkább celebként kezelik, és nem politikusként vagy újságíróként.
Miután bejelentette indulását, a CNN-nek azt mondta:
„Oroszországban sajnos van egy vicc, miszerint nem választhatod meg a szüleidet, nem választhatod meg a nemedet és nem választhatod meg az elnöködet.”
Szerinte a Krímet vissza kell adni Ukrajnának, és elnézést kért az amerikaiaktól, amiért beavatkoztak a választásba. Az ellenzék jelöltjeként pozicionálja magát, és arról is beszélt, hogy ha Navalnij mégis indulhat, akkor ő visszalép.
Sokan mégis a Kreml jelöltjének tartják. Maga Navalnij is azt mondta, hogy Szobcsak olyan, mint a liberálisok karikatúrája. Ráadásul nem sokkal azelőtt, hogy bejelentette indulását, a Vedomosztyi című lap pont arról írt, hogy a Kreml nagyban keres egy nőt, aki elindulna a választáson, és már akkor megemlítették őt, mint lehetséges jelöltet. Szobcsak
nem is tagadja, hogy beszélt Putyinnal az indulásáról,
aki állítása szerint nem tűnt elégedettnek.
Alekszander Smelev a Független Hírügynökségnek azt mondta: Kszenyija Szobcsak nagyon ambiciózus, de szerinte nem kérdés, hogy a kampányban minden lépését egyeztetik az elnök környezetével. Szerinte azért őt indították el, mert
rajta keresztül akarják megmutatni, hogy a demokratikus, liberális ellenzék népszerűtlen,
mivel Szobcsak biztosan nem számíthat sok szavazatra.
Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij
Inna Melnyikovszka viszont nem gondolja, hogy Szobcsak ilyen egyértelműen a Kreml jelöltje lenne, viszont azt is fontosnak tartja, hogy nemcsak indulni engedték, hanem még az állami médiába is beengedték, ahol Putyinnak kellemetlen témákról is beszélhetett. Szerinte az ő indulása arra jó, hogy legitimálja a választást. Úgy látja, hogy kölcsönösen előnyös az indulása a Kremlnek és neki is, mert számára úgy tűnik, hogy
Kszenyija Szobcsaknak komoly, hosszú távú tervei vannak,
és valószínűleg már most a következő választásra gondol. Erre utalhat az is, hogy már egy új párt megalakulását is bejelentette.
Mindenesetre hozzá kapcsolódik a kampány egyik legemlékezetesebb mozzanata. Az első tévévitán (amelyen Putyint leszámítva minden jelölt ott volt) Zsirinovszkij összeveszett Baburinnal, Szobcsak megpróbálta őket nyugalomra inteni, mire Zsirinovszkij lehülyézte és azt mondta:
„Nem kellene az utcáról bazári csajokat felhozni ide. Mocskos ez az egész. Olyan, mint a Ház 2, ahol kicsapongás volt. Fogja már be!”
Szobcsak erre azt mondta, hogy a valóságshow szereplői tisztességesebbek voltak, mint Zsirinovszkij. A szélsőjobboldali pártvezér erre őrültnek nevezte és felszólította, hogy tűnjön el, mire
Szobcsak leöntötte egy pohár vízzel.
Zsirinovszkij válaszul válogatott szidalmakat szórt rá, többek között le is kurvázta.
Mellesleg nem ez volt az első hasonló eset az orosz tévéviták során: 1995-ben épp Zsirinovszkij öntötte le egy pohár narancslével Borisz Nyemcovot.
Az utolsó tévéviták talán még durvábbra sikerültek: az egyiken a többiek folyamatosan belefojtották a szót Szobcsakba, és durván szidalmazták, Zsirinovszkij például azt követelte, hogy vigyék pszichiáterhez, vagy menjen vissza az óvodába. A moderátor sem avatkozott közbe, végül Szobcsak sírva ment ki a stúdióból. Egy másikon pedig Szurajkin meg akarta ütni a Grugyinyint helyettesítő Makszim Sevcsenkót, úgy kellett lefogni.
Hányan mennek el szavazni?
Az ellenfeleitől tehát Putyinnak nem kell tartania, egy dologtól azonban igen: a részvételi aránytól. Ahogy Andrej Kolesznyikov, a Moszkvai Carnegie Központ elemzője mondja,
„minden autokrata azt akarja, hogy szeressék”,
és Putyinnak ezt jelenti a magas választási részvétel is. És persze minél többen mennek el szavazni, annál legitimebbnek mutathatja uralmát.
Négy éve a választásra jogosultak 65 százaléka szavazott. Most a VCIOM orosz állami közvélemény-kutató intézet szerint 74 százalékuk mondja azt, hogy biztosan, 9 százalék pedig azt, hogy feltehetően elmegy szavazni. Ugyanakkor a legnagyobb független intézet, a Levada még novemberben azt mérte, hogy 24 százalék menne biztosan, 34 valószínűleg szavazni. Csakhogy a Levada
azóta nem közölhetett választási felméréseket,
mivel még 2016-ban külföldi ügynöknek nyilvánították, annak a törvénynek alapján, amelyről a magyar civilellenes törvényt is másolták.
Inna Melnyikovszka szerint is kétségbe lehet vonni a VCIOM kutatását, mint mondta: ő megkérdőjelez mindent, ami állami cégtől jön. Szerinte Putyin legnagyobb félelme valóban az, hogy alacsony lesz a részvétel.
Csak a részvételi aránytól kell tartania. Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Elnöki sajtószolgálat/Alekszej Nyikolszkij
A szavazási hajlandóságot több dolog is csökkentheti: egyre több korrupciós ügy kerül nyilvánosságra, Alekszej Navalnij bojkottot hirdetett, az általa szervezett tüntetéseken pedig több tízezren vettek részt, ami azt mutatta, hogy sokan támogatják. Alekszander Smelev szerint viszont nem is annyira ez befolyásolhatja a részvételt, mint inkább az, hogy
sokan feleslegesnek érzik, hogy szavazzanak egy olyan választáson, amely már előre eldőlt.
Éppen ezért a részvételt sokféle módon próbálják serkenteni. Kiszivárgott hírek szerint még az is felmerült, hogy iPhone-okat és iPadeket ajánlanak fel azoknak, akik a legjobb szelfit készítik a szavazódobozoknál. Olyan ismert emberek is kampányolnak, mint Alekszander Ovecskin jéghokisztár, vagy Szergej Karjakin sakkozó.
Emellett viszont keményebb eszközöket is bevetnek. Arról érkeztek ugyanis hírek, hogy egyetemistákat fenyegettek: kirúgják őket a kollégiumból, ha nem mennek el szavazni. Egy, az internetre is feltett hangfelvételen egy Ulan-Ude-i egyetem tanára azt is mondta a diákoknak: „ott állok majd egy listával a kezemben”, és ha kell, akkor
„egyes diákokat a nyakuknál fogva rángatok el szavazni”.
Inna Melnyikovszka pedig azt mondta: a magánvállalkozásokat is kapacitálják, hogy vegyék rá az alkalmazottjaikat a szavazásra.
Fotó: MTI/EPA/Anatolij Malcev
A szavazás fontosságára emellett még egy sok vitát kiváltó homofób videóval is fel akarták hívni a figyelmet, ami szerint, ha nem Putyin nyer, akkor a családoknak meleg férfiakat kell befogadni. De olyan fotók is készültek, amelyeken félmeztelen modellek csábítják szavazásra a fiatal férfiakat.
Mindenesetre Alekszander Smelev szerint idén a szokásosnál alacsonyabb lesz a részvételi arány. Az elnöki hivatal viszont állítólag olyan utasítást adott, hogy a cél a 70X70 elérése – vagyis, hogy 70 százalékos legyen a részvételi arány és 70 százalék szavazzon Putyinra. Ezt Inna Melnyikovszka is megerősítette a Független Hírügynökségnek. Szerinte lehetséges, hogy a hivatalos adatok szerint el is érik majd ezt, hiszen a Kreml az egész választási folyamatot kontrollálja, a választási bizottságokkal együtt. Abban viszont nem biztos, hogy ezek a számok valódiak lesznek.
A 2002. évi választások második fordulójában a választópolgárok 73,51 százaléka járult az urnákhoz Ez a részvétel minden valószínűség szerint elegendő lenne arra, hogy olyan elégedetlen, de passzív választói csoportok is megjelenjenek a választáson, akikkel az ellenzék legyőzheti a Fideszt. A Fidesz–KDNP érdeke, hogy a részvétel ne érje el a 65 százalékot, mert onnantól kezdve egyre több kívülről kontrollálhatatlan faktor kerül a rendszerbe. Szabó Andrea választási szakértőt kérdezte a Független Hírügynökség.
Az utóbbi időben mintha kevesebb szó esne a listás szavaztok jelentőségéről és mindenki az egyéni választókerületekről beszél.
Valóban, a választások végeredménye alapvetően az egyéni választókerületekben elért eredményektől függ. A 199 mandátumból 106 egyéni választókerületben 93 pedig országos listán kerül kiosztásra. Nagyon érdekes azonban az egyéni választókerületeken elért és az országos listás eredmény kapcsolata. Az országos pártlistás szavazatoknak ugyanis két forrása van. Egyrészt a rájuk leadott szavazat, másrészt az ún. töredékszavazat, ami – és ez teszi igazán izgalmassá – a nyertes egyéni mandátum után is jár (töredékszavazatnak minősül a győztes jelölt minden olyan szavazata is, amely már nem szükséges a mandátum megszerzéséhez).
Gondoljuk el! Ez olyan, mintha zárás előtt bemennénk a pékségbe egy kiló kenyérért. Az utolsó veknit megvesszük, aki pedig utánunk jön – miután neki már nem jut kenyér – zsömléket kapna kárpótlásul. Csakhogy a történet itt még nem fejeződik meg. Nekünk ugyan jutott kenyér, de még mi is kapunk zsömléket pluszba, ajándékul.
Mindezt tetőzi, hogy a korábbi választási eredmények rámutattak, hogy ha nincs az egyéni választókerületben képviselőjelöltje egy pártnak, akkor a pártlistákra is kevesebb szavazatot kap. Ha van jelölt és győz, az sokszorosan hoz a konyhára (kenyeret és zsömlét egyaránt), míg, ha nincs jelölt, akkor nemcsak kenyér nincs, de zsömle se nagyon.
A helyzet azonban még ennél is bonyolultabb. A külhonban élő magyar nemzetiségű állampolgárok ugyanis levélszavazataikat pártlistákra adhatják le. 2014–ben 193 793 külhoni magyar regisztrált, és 66,42 százalékuk szavazott. A 128 712 fő 95 százaléka a Fidesz–KDNP–re adta le a szavazatát. Ebben az évben ezidáig 315 925 fő regisztrált, ami, ha újra 95 százalékban a kormányzópártra érkezik, akár 2 mandátumot is hozhat a Fidesz–KDNP számára.
A pártlista más szempontból is fontos része a választási rendszernek. Mégiscsak 93 mandátumról beszélünk, ráadásul az 5 százalékos küszöb elérése közjogi szempontból különösen fontos. Az országos listán 5 százalékos küszöböt elérő pártok ugyanis automatikusan frakciót alakíthatnak, nagyobb létszámban vehetnek részt a bizottságok munkájában, felszólalhatnak napirend előtt, ráadásul a központi költségvetésről szóló törvényben a pártok támogatására fordítható összeg 25 százalékát – egyenlő arányban – az országos listán mandátumot szerzett pártok között osztják fel.
Keveset beszélünk a nemzetiségek kedvezményes mandátumszerzési lehetőségéről. Ennek oka, hogy a 2014–2018–as ciklusban egyetlen hazai nemzetiség sem tudott képviselőt küldeni az Országgyűlésbe. Ebben az évben viszont a német nemzetiségnek minden esélye megvan, hogy kedvezményes mandátumszerzési lehetőséggel élve egy jelöltet, azaz Ritter Imre volt Fidesz–KDNP önkormányzati képviselőt az Országgyűlésbe juttassa. A 93 országos listás mandátumból így egy a német nemzetiségnek jut, és adott esetben a külhoni magyarok levélszavazatai pedig fontos szerepet játszhatnak a Fidesz–KDNP kétharmados többségének megszerzésében.
Még mindig a listáknál: van–e annak jelentősége az erőviszonyokra, hogy hány párt jut be a parlamentbe. Mondjuk csak öt (Fidesz–KDNP, Jobbik, MSZP, DK, LMP) vagy esetleg nyolc (az első öt mellett a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és az Együtt is)?
Több szempontból is van.
A demokrácia működésén csak javíthat, ha többféle hang jelenik meg a parlamentben, olyan emberek is megszólalhatnak, akik új színt visznek a parlamenti működésbe. Azzal azonban számolni kell, hogyha több párt jut be a parlamentbe, akkor a választási szisztéma alapján a győztes erőn kívüli összes többi párt a választáson elért eredményéhez képest alulreprezentálódik a mandátumelosztás során.
Egy–egy pártra tehát kevesebb mandátum jut. Ugyanakkor, ha egy pártnak az országos listáról legalább 3 mandátumot sikerül szereznie, akkor az érvényes Házszabály alapján képviselőcsoportot alakíthat, tehát megszerzi mindazt a többlet jogot, ami a későbbi fennmaradásuk, fejlődésük szempontjából számukra fontos lehet. Nagy, győztes frakció mellett, sok kis apró frakciócska működhet tovább.
Milyen részvételi arányra lenne szükség, hogy a Fidesz esetleg elveszítse a választásokat?
Számításaim szerint igen magas részvétel szükséges ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP elveszítse a 2018. évi országgyűlési választásokat. 2002–ben a választások első fordulójában a részvétel 70,53 százalék volt, könnyen elképzelhető, hogy legalább ekkora, de lehet, hogy egy kicsivel még ennél is magasabb részvételre lenne szükség. Emlékeztetőül,
a 2002. évi választások második fordulójában a választópolgárok 73,51 százaléka járult az urnákhoz. Ez a részvétel minden valószínűség szerint elegendő lenne arra, hogy olyan elégedetlen, de passzív választói csoportok is megjelenjenek a választáson, akikkel az ellenzék legyőzheti a Fideszt.
A Fidesz–KDNP érdeke, hogy a részvétel ne érje el a 65 százalékot, mert onnantól kezdve egyre több kívülről kontrollálhatatlan faktor kerül a rendszerbe. A Fidesz szempontjából legideálisabb, legnagyobb biztonsággal kétharmados győzelmet hozó részvételi arány 50–55 százalék körül van.
A centrális erőtér játékszabályai 55 és 65 százalék között még inkább a Fidesznek kedveznek, az izgalmasabb szituáció innentől kezdődik.
Mekkora jelentősége lenne egy koordinált ellenzéki jelöltindításnak?
A koordinált ellenzéki jelöltállítás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egyrészt nincs olyan mérvadó közvélemény-kutatás, amely ne arról szólna, hogy az ellenzéki választók szinte könyörögnek az összefogásért. Ilyen egyöntetű választói akarattal ritkán találkozik a kutató.
Másrészt a koordináció–fétisen túl, a valóságban, árnyalt magatartásra lenne szükség a pártok részéről. A minimális forgatókönyv az MSZP–P–DK–Együtt kiegyezés lehet, amelyhez az LMP–csatlakozása tudna komoly, érdemi, mandátumokban mérhető eredményt hozni különösen a fővárosban, valamint a nagyobb városokban, megyeszékhelyeken. A Jobbik és a baloldali, valamint centrumpártok együttműködése – és itt nem feltétlenül nyilvános megállapodásokban rögzített visszalépésről beszélünk – különösen a kistelepülési környezetben, illetve az ország egyes régióiban lehet eredményes. A magam részéről nem hiszek abban, hogy annyira nyilvánvaló lenne az emberek számára az „esélyes jelölt” személye. A taktikai szavazás a rendszerváltozás óta eltelt választások során ugyanis inkább kivételnek, mint főszabálynak számított. A magyar társadalom többsége ahhoz szokott hozzá, hogy egyéniben és listán is ugyanarra a pártra/jelöltre szavaz. Most a pártok azt várják el tőlük, hogy térjen el ettől az átalános beidegződéstől, de nem mondják meg nekik, hogy pontosan mit és hogyan csináljanak. A beszédek, a taktikázások és az ügykisajátítások (én vagyok a kompromisszumkész nem a másik) kora lejárt. Nagyon erőteljes és rapid edukációra lenne szükség, amelynek az eredményessége 3 héttel a választások előtt már így is kétséges. Az ország ugyanis nem 106 Angyalföldből áll.
Igaz–e az a feltételezés, hogy vidéken a Jobbik nélkül nem lehet legyőzni a fideszes jelöltet?
Úgy gondolom, hogy ez egy túláltalánosított feltételezés. A Közös Ország Mozgalom kutatásainak talán az az egyik legfontosabb eredménye, hogy vannak vidéki egyéni választókerületek, ahol a baloldal az inkább erősebb, lásd Szeged, Pécs, míg más körzetekben inkább a Jobbik.
Nem lehet egyként kezelni az egész vidéki Magyarországot. Az viszont igaz, hogy a Jobbikkal való valamiféle együttműködés sokat tudna lendíteni az ellenzék győzelmi esélyein. Már persze, ha a Fideszt szeretnék legyőzni és nem egymást.
Az eddigi legsúlyosabb szankciókat lépteti életbe az Egyesült Államok Trump hivatalba lépése óta. Az orosz destabilizáló beavatkozások miatt 19 embert és öt szervezetet, köztük két titkosszolgálatot sújtanak.
A csütörtökön bejelentett szankciók érintik a szövetségi biztonsági szolgálatot és a GRU-t, a katonai hírszerzést. A 19 magánszemélyből 13 már rajta van az amerikai elnökválasztásba történt orosz beavatkozást vizsgáló Robert Mueller különleges ügyész listáján.
A büntetéssel sújtottak egyike Jevgenyij Prigozsin üzletember, aki
szentpétervári trollgyárával avatkozott be a választásba.
A bejelentést tevő pénzügyminisztérium közleményéből kiderül, hogy az elnökválasztás mellett az amerikai infrastruktúra, energetikai, nukleáris és vízügyi létesítmények, továbbá kereskedelmi vállalatok elleni orosz kibertámadások és Moszkva általános destabilizáló tettei vannak a kiváltó okok között. Az orosz akciók egyike a NotPetya nevű kibertámadás, amelyet az elnökválasztás idején indítottak.
A pénzügyminisztérium kilátásba helyezi, hogy az Egyesült Államok további büntetésekre készülnek orosz kormányzati tisztségviselők és oligarchák ellen „destabilizáló tevékenységük miatt”. Washington pedig folytatja nyomásgyakorlását Moszkvára Ukrajna destabilizálása és a Krím elfoglalása, valamint a korrupció és emberi jogi visszaélések miatt.
Tegnap Nagy-Britannia is szankciókat jelentett be Oroszország ellen, Szergej Szkripal megmérgezése miatt. Ezekről itt olvashat bővebben.
Míg a nem kormánypárti sajtóban Kósa Lajos viselt dolgai uralták a szerdát, az alternatív valóságból ez az ügy teljesen kimaradt, és már a március 15-i, elsöprő sikernek ígérkező békemenet jegyében telt a nap a Fidesz-médiában.
Az Origo az olvasókra bízza annak eldöntését, hogy részeges-e Gyurcsány Ferenc
„Gyurcsány Ferenc, úgy tűnik, megfáradt a sok kampányolásban, és az is lehet, hogy néhány itallal próbálta meg enyhíteni a stresszes kampányhangulatot. Ezt azonban pont rosszkor tette, hiszen épp egy fránya sajtótájékoztatót kellett (volna) tartania. Hát ez nem igazán sikerült. Kész kabaré! A sajtótájékoztatón a lényegről nem beszélt, arról, hogy éppen most gyűri maga alá a Jobbikot, Vona Gábor pedig tapsikolva engedelmeskedik neki. Azt sem ismételte meg, amit nemrég mondott: káosz, válság, elhúzódó tárgyalások és új választás jönne egy ellenzéki győzelem után. Úgy tűnik, a baloldali összefogás fontos összekötő eleme az alkohol, Kunhalmi Ágnes korábban már állt ki részegen sajtótájékoztatót tartani, Gyurcsány sem akart elmaradni tőle.” (Origo: Gyurcsány Ferenc esetleg ihatott előtte? Nézze meg a videót, és döntse el!)
És figyelmeztetik a békemenet résztvevőit
„A Tűzfalcsoport nevű oknyomozó portál dokumentumokat közölt arról, hogy a Soros-világ már egy éve szervezkedik annak érdekében, hogy a választások befolyásolásával megbuktassa a kormányt. Arról is cikkeztek, hogy a politikai motivációjú álcivilek provokációval, nyílt és agresszív támadásokkal készülhetnek az áprilisig hátralévő időben, minden mindegy alapon. A portál arról is írt, hogy Sorosék nyomás alá akarják helyezni a nemzeti kézben lévő sajtótermékeket, a közintézmények és a köztestületek vezetőit. …
Az oknyomozó portál úgy tudja, hogy ezeknek a szervezeteknek kiemelt célpontjuk a holnap ismét útnak induló, várhatóan több százezer emberrel vonuló békemenet.” (Origo: Soros György álciviljei provokációra készülnek a Békemeneten – dokumentumok)
A 888 az Orbánt támadó ENSZ-biztost támadja
„Az ENSZ emberi jogi főbiztosa komoly szereptévesztésbe került. Egyre-másra próbál a nyugati országok politikai folyamataiba beavatkozni, mikor a homoszexuálisok, mikor a drogdílerek, mikor a migránsok vagy a kisebbségek jogaira hivatkozva. Tavaly Trumptól próbálta megmenteni a világot, most Orbántól. Nem kis teljesítmény ez egy muszlim hercegtől.” (888: A muszlim herceg mint a világ védelmezője)
És a békementre is elmennek
„Holnap a 888-as légió is részt vesz a Békemeneten.
A címerünkbe az van írva: „Bátorság, hűség, kitartás.”
Legyetek velünk minél többen!
Csatlakozz a lázadókhoz!” (888: A 888-as békemenet elé)
Bayer Zsolt szerint ez a békemenet célja
„A társadalmunk két részre szakadt. (Valójában háromra, de a harmadik rész az a fekete lyuk, onnan nem jön ki semmi szándék, semmi remény, semmi akarat.) …
A másik oldal azt gondolja mirólunk, hogy menthetetlenül provinciálisak, földhözragadtak, ázsiaiak, maradiak vagyunk, bezárva saját rögeszméinkbe, hagyományainkba, tévhiteinkbe, jó esetben is afféle „völkischek” vagyunk, olyan népek, ami a fasizmus előszobája, bár ilyenkor mindig a nácizmusra gondolnak és fasizmust mondanak.
Mi azt gondoljuk, hogy ebben nincsen igazuk. Ebben sincs.
Mi viszont azt gondoljuk róluk, hogy ők kétdimenziós lények, az individuum és a szabadság börtönébe zárva, akik ráadásul a szabadságot valami olyan abszolútumnak képzelik el, amelyet soha nem lehet megélni, beteljesíteni a maga teljességében, de az emberi élet egyetlen valós és igenelhető célja, hogy megpróbálja megélni, elérni ezt az abszolút szabadságot. S éppen ezen abszolút szabadság felé vezető úton van szükség mindenféle identitások lebontására, eltüntetésére. …
Mi így látjuk őket, és azt gondoljuk, igazunk van. És azért gondoljuk, hogy igazunk van, mert tényleg igazunk van. …
Mi a békemenet célja? Hogy mindez ne valósulhasson meg. Mi a választás tétje? Hogy ők ne foghassanak hozzá a megvalósításhoz.” (Magyar Idők: A békemenet célja)
A Pesti Srácok megfejtette a baloldali médiát
„A rendszerváltoztatást követően ugyanis létrejött egy olyan véleményformáló sajtó, aminek a fő ismertetőjele volt, hogy ha találtak valakit, aki láthatólag őszintén hitt abban, amit mondott, akkor azt kiröhögték, gúnyolták, semmibe vették. Nem nagyon létezett a szemükben alávalóbb dolog, mint, érdek nélkül hinni.” Tabukról, a nagy baloldali hazugságokról, a tradicionalizmusról beszélgettünk a mandineres Trombitás Kristóf bloggerrel, aki állandó vendége az ECHO TV Civil kör c. műsorának is. Figyelem, csak gondolkodóknak! …
A Bosnyák téren egy csövesköpésre a 7-es busz megállójától, egy jelöletlen talponállóban találkozunk. … Körülöttünk a rendszerváltás és rendszerváltások mindenkori veszteseinek seregének harci alapzaja, az örökké kitartó hurotos károgás, ami dohog, hörög, recseg, mint valami széthajtott Barkas a laktanyaudvaron. Egy öklömnyi fejű, bazaltarcú férfi fennhangon orbánozni kezd, de teljesen ártalmatlan, mert fokozatosan tompítja el a legolcsóbb gyomorkeserű. Te jóisten! Milyen szomorú esszét írhatna erről Tamás Gáspár Miklós vagy Konok Péter, amelyből aztán erőt meríthetne az összdemokratikus baloldal és váratlanul, a semmiből újraalakulhatna az MSZMP-t.” (Pesti Srácok: Trombitás Kristóf: Mindent kiszakítottak az ember lelkéből, és létrejött egy cinikus, tudatlan, rosszindulatú lény)
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
