Kezdőlap Keresés

Trump - keresési eredmények

Ha nem elégedett az eredménnyel, próbáljon másik keresést

Amerika kész felfegyverezni az ukrán hadsereget

1

Erről a londoni Guardian című lapnak adott exkluzív interjúban beszélt Kurt Volker, aki jelenleg az Egyesült Államok különleges megbízottja Ukrajnában, és korábban a NATO brüsszeli központjában képviselte Amerikát.

Eddig az oroszok érzékenységére hivatkozva az USA nem szállított fegyvereket Ukrajnának annak ellenére, hogy az oroszok aktívan támogatták a lázadókat Ukrajna keleti részén. Jelenleg több mint 2000 orosz katona harcolhat Ukrajnában – állítja az amerikai hírszerzés.

Az ukránok minden nap veszítenek katonákat az oroszok által támogatott lázadókkal szemben. Ezért az USA nem habozik felfegyverezni Ukrajna hadseregét.

Áprilisban már szállítottak tankelhárító fegyverzetet Ukrajnának,

májusban pedig Washingtonban megszavaztak egy 250 millió dolláros fegyverszállítási csomagot.

Trump elnököt sokan azzal vádolják Washingtonban, hogy túlságosan elnéző Putyinnal szemben. Kampányfőnöke, Paul Manafort egykor Janukovics oroszbarát ukrán elnök tanácsadója volt. Emiatt bírósági eljárás alatt is áll. Manafort még a 2016-os kampány során volt kénytelen lemondani ukrajnai szereplése miatt. A nemrég elhunyt John McCaine szenátor nyíltan gyengeséggel vádolta Trumpot Ukrajna ügyében. A szenátor egy szilvesztert a fronton töltött Ukrajnában, hogy bizonyítsa az oroszokkal szembeni elszántságát.

Kurt Volker különleges megbízott most úgy nyilatkozott, hogy kapcsolatban áll Putyin elnök ukrajnai ügyekben illetékes tanácsadójával. Vlagyiszlav Szurkovval Dubajban találkozott, de

nem jutottak dűlőre Ukrajna ügyében.

Volker szerint a jövő évi választásokig nem is lesz előrelépés, de az idő nem az oroszoknak dolgozik, hiszen Ukrajnában egyre erősebb a Moszkva ellenes hangulat.

Az általános korrupció továbbra is gond Kijevben – ismerte el az amerikai diplomata, aki hangsúlyozta, hogy ezt a problémát az ukránoknak maguknak kell megoldaniuk, mert ez gyengíti az egész rendszert. Az oroszok pedig épp a rendszer gyengeségeit használják ki Ukrajnában a befolyásuk növelése érdekében – hangsúlyozta Kurt Volker.

A politikai középnek le kell számolni a korrupcióval

Nem sokat lehet persze tenni ellene, amíg Trump az elnök, és amíg olyan államok, mint Magyarország és Olaszország előszeretettel fenntartják kapcsolataikat a világ kleptokratáival. Ám épp azért van szükség sürgősen a radikális, energikus és demokratikus középerőkre, hogy megszabaduljunk tőlük.

Ann Applebaum szerint, ha valaki meg akarja újítani a politikai közepet, annak a korrupció ellen kell hadakoznia. A neves elemző a Washington Postban emlékeztet arra, hogy a fejlett világban nem jól áll a hagyományos pártok szénája, feljövőben vannak viszont a jobb-, illetve baloldali radikálisok.

Ebben a helyzetben a fő áramlat képviselőinek, az igazi demokratáknak nem a bevándorlásról, a muzulmánokról kell beszélniük, ezeket a kérdéseket igencsak felfújták a bulvárlapok. Vagyis olyan témát kell választani a többség részéről, amely valóban eltorzítja a politikát és a gazdaságot: a korrupcióról, a pénzmosásról, adóparadicsomokról, offshore cégekről, amelyek révén kevés ember igen sok közpénzt lop és rejt el. Trump alatt láthatjuk, milyen könnyű a gazdag és jó kapcsolatokkal rendelkező emberek számára, hogy megszegjék a törvényt.

Eközben elsiklik, hogy a visszaélések miként ártanak az átlagembereknek. Pl. úgy, hogy kevesebb pénz jut utakra és iskolákra. Az egyik ellenlépés az lehetne, hogy nagyobb büntetést kapjanak azok, akik értelmiségiként követnek el csalást. A küzdelmet nemzetközi keretekben kell folytatni a kleptokrácia ellen, hiszen a nyugati rendszer ki van téve az orosz és kínai vesztegetéseknek, befolyásvásárlásnak. Nem véletlen, hogy az új szélsőjobb vagy az orosz pénztől vagy az orosz propagandától függ. A figyelmet azonban sikeresen elterelték magukról, ehhez a jócskán eltúlzott menekülttémát nyomatják. Nem sokat lehet persze tenni ellene, amíg Trump az elnök, és amíg olyan államok, mint Magyarország és Olaszország előszeretettel fenntartják kapcsolataikat a világ kleptokratáival. Ám épp azért van szükség sürgősen a radikális, energikus és demokratikus középerőkre, hogy megszabaduljunk tőlük.

Orbán, a kellék

0

A Salvini–Orbán-csúcs ideológiája nem más, mint lezavarni egy belpolitikai célokat szolgáló külügyi találkozót: ez az új trend. Már nemcsak Donald Trump találkozik ilyen szándékkal az észak-koreai diktátorral – javarészt értelmetlenül, hiszen azóta is inkább a fordítottja történik annak, amit vártunk – elindult ez a trend Európában is – írja Feledy Botond a pozsonyi Új Szóban.

Ennek fényében könnyebb értelmezni, hogy az olasz belügyminiszter, egyben miniszterelnök-helyettes, aki a közvélemény-kutatásokban immár lassan az élre álló Liga tömörülés elnöke, Matteo Salvini miért találkozott kedden a magyar miniszterelnökkel Milánóban. A választásokon a második helyen végző Salvini azóta a politikusi népszerűségi lista élére került, köszönhetően a folyamatos kampányüzemmódnak. Bár az olasz parlament gyakorlatilag nem tudott elfogadni új törvényeket; koalíciós partnerével, az Öt Csillag Mozgalommal sem felhőtlen a viszonya; az ígéretek közül is számos teljesítetlen maradt, de ez az olasz szavazókat egyelőre nem tántorította el.

Salvini menekültellenes retorikája miatt sikeres, ehhez kellék számára Orbán Viktor – állapítja meg az Új Szó publicistája, aki szerint Slvini és Orbán biztosan egyetérthet abban, hogy a határoknál kell az embertömegeket megállítani. Ez az, ahol Salvini is mutatott a választóinak eredményeket, még ha küzd is a hazai igazságszolgáltatással ebben az ügyben. Ami megosztja őket, az nem annyira a menekültkvóták ügye – hiszen a menekültek újraosztásáig egyikük sem kíván eljutni –, hanem a soron következő európai parlamenti választások közeledte.

A magyar miniszterelnök igyekszik a Merkel–Macron-duótól minél távolabbra pozícionálni magát, és egy bevándorlásellenes koalícióval átvenni az Európai Néppárton belül a többséget. Csakhogy eközben Salvini is meghirdette a maga, immár európai Ligáját: ő szeretne lenni a felkent európai radikális vezető. Mindketten ugyanarra törekednek, és ebben egy ideig akár még segíthetik is egymást, egy ponton viszont eljöhet a konfrontáció. Ez persze nem annyira Milánóban, mint Brüsszelben várható, bő fél év múlva.

Ahogy az a minapi magyar nagyköveti értekezleten a külügyminiszter, Szijjártó Péter szavaiból is kiérezhető volt: a rövid távú érdekkövetést zászlóra tűző országok konfliktusai gyorsan eszkalálódnak. Hiába panaszkodott a miniszter, hogy milyen súlyosan érintheti a magyar gazdaságot az amerikai–kínai–uniós vámháború, ez az „America first” gondolkodás következménye, amelyet szövetségeseivel együtt az elejétől kezdve kétségekkel kéne szemlélnie Magyarországnak, nem pedig lelkendezni felette.

Feledy Botond következtetése: a kompromisszumkultúrát hangosan és büszkén elutasító vezetők nehezen fognak egymással együttműködni. A következményekért pedig megint csak egymást fogják vádolni, ami viszont egy ördögi kört eredményez: hiszen ezzel újra a maguk erősebb érdekérvényesítését fogják sulykolni. Nehéz biztató jeleket találni arra, hogy fordulat nem csak a gödör legalján lehet.

David B. Cornstein: Magyarországon minden nagyon jó

Az új amerikai nagykövet szerint Magyarországon minden nagyon szép, minden nagyon jó és ezért ő mindennel nagyon meg van elégedve. David B. Cornstein a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóiratnak adott interjút, ott mondta el, hogy Magyarországon csupa boldog és elégedett emberrel találkozott. Szerinte az országban vallás-, szólás- és sajtószabadság van, ha bármelyik sérülne, akkor ő biztosan felszólalna ez ellen.

Mint mondta, eddigi tapasztalataival rendkívül elégedett, pedig sok emberrel találkozott, de senki sem panaszkodott. A NGO-vezetők (a nem kormányzati szervezeteket, azaz, a civileket kell érteni ez alatt) nem panaszkodtak arra, hogy zaklatná őket a hatalom, és a vallási,  valamint világi vezetők sem mondták neki, hogy „ez vagy az rossz, szörnyű, kérem, lépjen közbe, segítsen”.

David B. Cornstein szerint még a rabbik is jól érzik magukat, legalábbis abban az értelemben, hogy egyik rabbi sem mondta neki, hogy „itt rémes dolgok vannak, itt olyan antiszemitizmus van, hogy szörnyű”.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy David B. Cornstein amerikai nagykövet csupa krónikus hazudozóval találkozott, és a velük folytatott beszélgetésekből vonta le ezeket a következtetéseket, gondoljuk végig, hogy David B. Cornstein miként juthatott az általa említett megállapításokra.

Lehet, hogy egyszerűen csak rosszul kérdezett. A rabbiktól például azt kérdezte, hogy az elmúlt években hány zsinagógát gyújtottak fel és hány zsidó származású magyart deportáltak Magyarországról idegenrendészeti eljárás keretében. Erre mondhatták neki a magkérdezett rabbik, hogy egyet sem, vagyis, eszük ágában sem volt azt válaszolni, hogy „itt rémes dolgok vannak, itt olyan antiszemitizmus van, hogy szörnyű”.

Az NGO-vezetőktől pedig feltehetőleg azt kérdezhette a magyarországi helyzettel elégedett amerikai nagykövet, hogy elmúlt néhány évben hány civil szervezet vezetőjét börtönözték be, hányat lőttek le a nyílt utcán, otthonában, vagy a hivatalában. Miután a válasz nyilván nemleges volt, egyértelmű, hogy David B. Cornstein nem azt a választ kapta, hogy „ez vagy az rossz, szörnyű, kérem, lépjen közbe, segítsen.”

David B. Cornstein az üzleti élet vezetőivel is egyeztetett, és állítása szerint közülük senki nem panaszkodott korrupcióra. Ez is nagyon életszerű, feltéve, hogy az amerikai nagykövet azt kérdezte a vele találkozó gazdasági vezérektől: készül-e a közeli jövőben tönkremenni, esetleg öngyilkosságot elkövetni, vagy, teszem azt, felrobbantani a saját gyárát, amiért Magyarországon eddig soha nem látott méreteket öltött a korrupció?

Nyilván erre is nemleges válasz érkezett, amiből David B. Cornstein helyében mi is azt a következtetést vonnánk le, hogy Magyarországon nincs korrupció, különben az üzleti élet vezetői tele lennének az ezzel kapcsolatos panaszokkal.

David B. Cornstein minden jel szerint jó nagykövete Donald Trump amerikai elnöknek. Nem biztos, hogy más amerikai elnöknek is jó nagykövete lenne, sőt, feltételezhető, hogy más amerikai elnök regnálása esetén nem is lehetne nagykövet.

Azért még David B, Cornsteinnek is van hová fejlődnie. A magyarországi viszonyokról áradozó nyilatkozatában ugyanis kritikusan szólt az orosz függőségről, valamint megemlítette azt is, hogy a magyar kormánynak alá kellene írnia a megállapodást a CEU-ról, mert az nem az USA, hanem Magyarország érdeke.

Még időben szólunk, nehogy baja essék David B. Cornstein amerikai nagykövet úrnak: ezt a két utóbbi megjegyzést nem ártana újból átgondolni.

Óriási orosz hadgyakorlat a Távol-Keleten

0

Több mint háromszázezer katona, 36 ezer tank és több ezer repülőgép vesz részt a Vosztok (Kelet) elnevezésű hadgyakorlaton, amely 1981 óta a legnagyobb a térségen. 1981-ben a NATO támadását feltételezve rendezett óriás-hadgyakorlatot a Szovjetunió, a szovjet birodalmat megrendítő lengyelországi válság nyomán.

Most az agresszív külső környezettel indokolta a hadgyakorlatot Dmitrij Peskov, Vlagyimir Putyin elnök szóvivője. A részleteket Szergej Sojgu hadügyminiszter ismertette. Tőle tudni azt is, hogy kínaiak és mongolok is részt vesznek a távol-keleti hadgyakorlaton.

Oroszország katonai fenyegetéséről általában Lengyelország és a balti államok szoktak panaszkodni. Ők sürgetik a NATO-t és főként az Egyesült Államokat, hogy fokozza katonai erejét a térségben, az oroszok elrettentésére.

A szeptember közepére tervezett Távol-keleti hadgyakorlat Moszkva érdeklődésének új súlypontját jelzi.

A térségben jelentősen enyhült a feszültség azt követően, hogy júniusban Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor találkozott Szingapúrban. Észak-Korea vezetője megígérte a nukleáris leszerelést, cserébe az amerikaiak lemondtak a nagy hadgyakorlatokról. Aztán kiderült: Észak-Korea nem nagyon siet az atomfegyverek leszerelésével. Erre válaszul Washingtonban közölték: újrakezdődnek a hadgyakorlatok a Koreai-félszigeten.

Erre lehet válasz az orosz hadgyakorlat, amelyen kínai és mongol katonák is részt vesznek. A kínaiak létszáma 3200 fő lesz –  közölte a pekingi hadügyminisztérium. Kína és az USA között kereskedelmi háború folyik, és emellett súrlódások vannak a flottaműveletek miatt is a dél-kínai tengeren. Oroszország és Kína szoros szövetséges. Míg a gazdaságban ezt Kína fölénye jellemzi, katonai téren Oroszország az erősebb. Valószínűleg mind Moszkvában, mind pedig Pekingben úgy értékelik a helyzetet, hogy Washingtonban csak az erődemonstrációból értenek.

Washington Budapest útjára lép?

0

Ha a republikánusok szerzik meg novemberben az ellenőrzést a törvényhozás mindkét házában, akkor az USA gyorsabban követheti a magyar és a lengyel példát, mint ahogy az bárki képzeli – ezt írja egy Nobel-díjas közgazdász. Amerikában a fehér nacionalizmus elszabadult.

Paul Krugman a New York Times-ban fejti ki: az Egyesült Államok már nagyon közel jár ahhoz, hogy Magyarország, illetve Lengyelország sorsára jusson. A közgazdász-elemző, aki 10 éve nyerte el a Nobel-díjat, azzal érvel, hogy a Fehér Ház által propagált illiberalizmus igencsak megerősödőben van Kelet-Európában, így a magyaroknál és a lengyeleknél, akik még az Európai Unió tagjai, ám

a demokráciájukról az a közkeletű vélekedés, hogy az már halott.

A Fidesz és a PiS olyan rendszert alakított ki, amelyben vannak választások, de a két párt felszámolta az igazságszolgáltatás függetlenségét, elnyomta a szabad sajtót, intézményesítette a korrupciót és hatékonyan törvényen kívül helyezte az ellentmondás jogát. A következmény a jelek szerint az, hogy belátható jövőn belül marad az egypárti uralom.

Mindez Krugman szerint könnyedén megtörténhet az USA-ban is. A Republikánus Párt kész, sőt nagyon szeretne a magyar, illetve a lengyel kormánypárt amerikai változata lenni, hogy bebetonozza hatalmát. Helyi példák sokasága bizonyítja: a GOP

nem érzi, hogy köteleznék a demokratikus eszmények,

megtesz mindent, amit csak szükségesnek tart, hogy uralmát kiterjessze.

Országos szinten riasztó igazán a helyzet. Ha a republikánusok szerzik meg novemberben az ellenőrzést a törvényhozás mindkét házában, akkor az USA gyorsabban követheti a magyar és a lengyel példát, mint ahogy az bárki képzeli. Amikor a múlt héten elítélték az elnök volt kampányfőnökét, az ügyvédje pedig vádalkut kötött, a párt minden eddiginél jobban összezárt Trump mögött. Vagyis mindent megtesz, hogy megvédje őt, illetve megszilárdítsa a hatalmát.

Amerikában a fehér nacionalizmus elszabadult, ennélfogva az Egyesült Államok ugyanattól a bajtól szenved, mint ami már gyakorlatilag felszámolta a demokráciát több más nyugati országban. És az Egyesült Államok Krugman szerint nagyon közel áll ahhoz, hogy visszavonhatatlanul rátérjen erre az útra.

Az iráni hadsereg berendezkedik Szíriában

0

Damaszkuszban tárgyalt Amir Hatami iráni hadügyminiszter, aki nem csak egyezményt írt alá szíriai partnerével, de akit fogadott Basar Asszad szír köztársasági elnök is. Az egyezményről semmit sem közöltek, de Izraelben biztosra veszik, hogy abban az áll: az iráni erők berendezkednek Szíriában.

Teszik ezt annak ellenére, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök mindent megtett annak érekében, hogy megakadályozza a lépést. Az izraeli miniszterelnök kérésére John Bolton, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója még a múlt héten is felszólította Iránt, hogy vonja ki a csapatait Szíriából. Netanjahu nemrég felkereste Vlagyimir Putyint Moszkvában, hogy rábeszélje az orosz elnököt: gyakoroljon nyomást Iránra és Szíriára.

Putyin őszintén megmondta: még ha erre kérné is két szövetségesét, azok akkor sem teljesítenék kérését.

Asszadnak ugyanis szüksége van Irán katonai támogatására, hiszen a rendszere ennek segítségével élte túl a hétéves polgárháborút.

A Közel-Keleten továbbra is két erő néz egymással farkasszemet. Az egyik az USA és Izrael támogatását élvező Szaúd-Arábia és szövetségesei, a másik az Oroszországot maga mögött tudó Irán és Szíria szövetsége. Törökország ingadozik a két szövetség között, de vezérkari főnöke rendszeresen egyeztet Irán és Oroszország katonai vezetőivel. Irán Izrael esküdt ellensége, nem véletlen, hogy Netanjahu mindenképp távol akarja tartani hazájától,  hiszen a Szíriához tartozó Golán fennsík stratégiai előnyt jelent egy esetleges támadónak.

Putyin annyit tett Izrael érdekében, hogy rábeszélte az irániakat: katonáikat vonják vissza a Golán fennsíkról.

Netanjahu egy Irán elleni megelőző csapásra szeretné rávenni Donald Trumpot, ám ettől óvják az amerikai elnököt a tábornokai, hiszen egy ilyen katonai konfliktusnak kiszámíthatatlan következményei lehetnek az egész Közel-Kelet számára. Trump azonban annyit megtett, hogy felmondta az atomalkut Iránnal, ami azt jelenti, hogy

újra szankciókat alkalmaznak a perzsa állammal szemben, vagyis gazdaságilag akarják meggyengíteni a rendszert, amely egyre nagyobb befolyással rendlkezik a térségben.

A szélsőjobb „ellenkultúrája”

0

„A ’68-as és mai érvek és gondolatok minőségi különbsége között elképesztő az eltérés, de tény, hogy mindkét esetben egyfajta harc adja a belső erőt, mely révén egyesek a proletariátust, mások a „népet” (nemzetet) hergelik az elit ellen.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

A The New Yorker jövő heti számának címlapját kitöltő karikatúrán Donald Trump egy sűrű erdőben menekül a nyomában csaholó kutyák elől. Az üzenet több, sokkal több, mint demokrata vágyálom: az elmúlt két hétben immáron három, az elnökhöz valaha nagyon közel álló ember vallott ellene, s ez még csak a jéghegy csúcsa: az elmozdítását könnyen megalapozó folyamat (impeachment), ha lassan is, de megy előre.

De mi lesz, ha Trump elbukik? Nos tudjuk, ő nem forrása annak a strukturális, politikai és morális válságnak, ami ma az Egyesült Államokban – s nem csak ott – zajlik, mindössze e problémahalmaz egyik haszonélvezője. Fontos és sürgető ugyanakkor feltenni a kérdést: van-e a Demokrata Pártnak alternatív javaslata mindazzal szemben, amint a Republikánus Párt az országra szabadított? A válasz sajnos egyelőre az, hogy valójában nincsen. De ennél is rosszabb a helyzet. Ugyanis a demokrata és a republikánus világ- és valóságkép e pillanatban meglepően közel áll egymáshoz:

  • Mindkettőnél a vélt vagy valós egyenlőtlenségben mért társadalmi igazságtalanság áll a problémák fókuszában;
  • Mindkettő a „nép” és a politikai – olykor gazdasági – „elit” egyfajta osztályharcos konfliktusaként fogja fel a kialakult helyzetet és ezt javasolja megoldásnak;
  • Mindkettő számára egyetlen forma tűnik ma hatékonynak a politikai haszonszerzésre, a hatalmi érvényesülésre: a populizmus;
  • Mindkét politikai csoportosulás centruma eltolódott a szélsőségek felé: a demokraták szélsőbalra, a republikánusok szélsőjobbra tartanak.

A különbség közöttük mindössze árnyalatnyi: a republikánusoknál sokkal messzebb tolódott ki a centrum, Trump 2016-os győzelme pedig nem csak felgyorsította e folyamatot, de egészen látványossá is tette.

Ez nem jelenti persze azt, hogy a demokratáknál ne folyna – intellektuálisan eléggé emelkedett – munka, hogy megértsék a valóságot. Minden bizonnyal eléggé behatárolhatja perspektíváikat, hogy a szükséges és lehetséges változtatásokat általában Franklin D. Roosevelt elnök New Deal-jére vezetik vissza.

Persze a New Deal tanulságai – visszafogott relevanciájuk mellett – sem mellékesek a mai megoldások szempontjából. Hogy az 1929-1933 közötti nagy világválság következményeit orvosolni lehessen, a szükséges reformok érdekében a Demokrata Párt északi progresszív része összefogott a párt déli rasszistáival. E kiegyezés évekre, ha nem évtizedekre vetette vissza az emberi jogok és a faji egyenlőség érvényesülésének politikai projektjét.*

A mai republikánusok centrista és szélsőjobbos erői talán hajlanának valami hasonló összefogásra a reformok és Amerika tekintélyének visszaállítása érdekében, ha nem lenne Donald Trump, aki saját napi problémáinak tükrében tudja csak szemlélni a valóságot, s ennek megfelelően manipulálja a szélsőjobbot a centrummal szemben.A demokratákéhoz hasonló elméleti igyekezet a republikánusoknál már csak azért sem tapasztalható, mert a pártot meghatározó indulat egyelőre olyan forgatókönyvet vizionál, amely 1968 univerzalizmusával szemben újrateremthetik az amerikai nacionalizmust.

Hasonló jelenségek tapasztalhatók másutt is: a francia szélsőjobbtól, az Északi Ligán át Orbán Viktorig mindenki ’68-cal szemben határozza meg ma önmagát, s közben egyikük számára sem tűnt fel igazán, hogy ugyanaz a kollektivizmus hajtja őket is, mint egykoron a ’68-asokat. A baloldal – jelentsen ez akármit is – ötven évvel korábban olyan színes, sokszor hajmeresztő javaslatokat tett le az asztalra, melyeket – kivétel nélkül – a marxizmus teremtette univerzálisan homogén és zárt ideológiai rendszer fogott egybe, míg ma az említett szélsőjobbos körökben a nacionalizmus törekszik hasonlóan zárt, homogén valóságfelfogásra. Az akkori és mai érvek és gondolatok minőségi különbsége között persze elképesztő az eltérés, de tény, hogy mindkét esetben egyfajta harc adja a belső erőt, mely révén egyesek a proletariátust, mások a „népet” (nemzetet) hergelik az elit ellen.

(Mi sem demonstrálja a jobb és baloldali egybecsengő szándékok parodisztikus, egymást gyámolító, egymást kioltó jellegét, mint egy ötödrangú amerikai szerző, Michael Walsh, akit természetesen a Fidesz Duna Intézete (Danube Institute) 2015-ben meghívott Budapestre, hogy vele indítsa el a Lukács György ellenes kampányt. Walsh csak úgy ontja magából a fércműveket, de természetesen minden tárgyban otthonosan érzi magát. Miután megírt egy pontatlanságokkal teli opera(!)könyvet, gyorsan összeütött egy másikat, melyben „megsemmisíti” a Frankfurti Iskola – melyhez nagyvonalúan Lukácsot is hozzácsapja – kritikai elméletét.** Ezt a kötetet tanítani kellene mindazoknak, akik máig sem értik a két téveszme – a marxizmus és a népnemzeti indíttatás – közötti elképesztő, morálisan is kitapintható minőségi különbséget.)

’68-ban – és persze a rákövetkező években – ráadásul megszületett egyfajta politikai, majd általános igényű ellenkultúra is. Erről könyvtárak teltek meg azóta elemzésekkel, annak dacára, hogy ez az ellenkultúra nem állta ki az idő próbáját, s ma már legalább olyan unalmas és céltalan újralapozni dokumentumait, mint ismét végigszenvedni Andy Warhol Magányos cowboyok-jait –, hogy egy ugyancsak 1968-ban született alkotást említsek.

De a szélsőjobboldalon is hirdetik manapság a szükségét egy hasonló ellenkultúrának. Jól látható ez Steve Bannon ideológiai erőfeszítésein, s azokon az elgondolásokon, melyekkel elméletileg akarja megalapozni mozgalmát. Budapesten sem újkeletű ez az igény: Schmidt Mária és a hozzá köthető valamennyi intézmény azon fáradozik, hogy egy efféle „kultúrát” megteremtsen.

Hogy milyen igényű ez a szélsőjobbos ellenkultúra-teremtés, azt mindenki maga eldöntheti; elég, ha Schmidt „munkásságába” kicsit belemerül.


* Ira Katznelson: Fear Itself – The New Deal and the Origins of Our Time, W. W. Norton & Co, 2013.

** Michael Walsh: The Devil’s Pleasure Palace: The Cult of Critical Theory and the Subversion of the West, Encounter books 2015.

 

Meghalt John McCain

0

A 81 éves, agydaganattal küzdő republikánus szenátor kezelését saját kérésére állították le. McCain évtizedeken keresztül az amerikai politikai élet meghatározó alakja volt.

John McCain 1936-ban született, apai ágon generációk óta magas rangú katonatisztek voltak a családban, így ő is erre a pályára lépett. Önként jelentkezett, hogy Vietnamba küldjék, bombázópilóta volt, de lelőtték a gépét és

több mint öt évet töltött hadifogságban,

ahol rendszeresen kínozták.

Két évig magánzárkában volt. A hírek szerint, amikor kiderült, hogy az egyik magas rangú parancsnok fia, akkor elengedték volna, ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy csak a többi fogollyal együtt megy haza. A kínzások következményei egész életében elkísérték, karját például nem tudta a feje fölé emelni.

Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds

Hazatérése után a politika felé fordult: 1982-ben Arizona állam kongresszusi képviselője, majd négy évvel később szenátora lett – erre a posztra összesen hatszor választották meg. Az amerikai politikai élet egyik legbefolyásosabb alakjának számított. Küzdött a katonai költségvetés növeléséért, de a politikai kampányok finanszírozásának átláthatóságáért is. A külföldi beavatkozásokat tekintve héjának számított, támogatta az iraki háborút is. Ugyanakkor rendszeresen kétpárti konszenzusra törekedett.

Kétszer az elnökjelöltséggel is megpróbálkozott:

2000-ben George W. Bush legyőzte az előválasztásokon, 2008-ban pedig ugyan elnyerte a jelöltséget, de végül Barack Obama legyőzte őt.

Tavaly derült ki, hogy agydaganata van. Munkáját ezután is folytatta, az ő szavazata is kellett ahhoz, hogy elbukjon Trump kísérlete az Obamacare visszavonására. December óta napjait arizonai otthonában és kórházban töltötte. Idén májusban jelentek meg emlékiratai, “A nyughatatlan lobogás” (The Restless Wave) címmel.

Kezelését saját kérésére állították le,

az őt ismerők ekkor már biztosra vették, hogy legfeljebb hetei lehetnek hátra.

A hivatalos közlemény szerint John McCain halálakor mellette volt a családja. Halálhírére több volt elnök is reagált, Donald Trump is részvétét nyilvánította.

Az elnököt viszont, a családhoz közeli forrás szerint, a szenátor kérésének megfelelően nem hívják meg a temetésre.

McCain ugyanis Trump kérlelhetetlen ellenfelének számított.

Elítélte többek között a bevándorlással kapcsolatos nyilatkozataiért, a szabad sajtó elleni hadjáratáért, és azért, mert nem foglalkozott az oroszok választásokba való beavatkozásával, emiatt a Putyinnal tartott találkozón való viselkedését az amerikai elnökök emberemlékezet óta egyik legszégyenletesebb tettének nevezte.

Magyarországon is járt.
MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Botár Gergely

Az orosz kormányról és Vlagyimir Putyinról általában sem volt jó véleménnyel, egy alkalommal, 2014-ben,

Orbán Viktort neofasiszta diktátornak nevezte, aki Putyinnal bújik ágyba.

Előtte McCain Magyarországon is járt, Orbánnal is tárgyalt, bírálatát neki is elmondta.

Netanjahu a balti államokat is szembeállítaná az Európai Bizottsággal

0

Négynapos látogatást tesz Litvániában Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki a másik két balti állam vezetőivel is itt találkozik.

A Háárec szerint Netanjahu stratégiája ugyanaz, mint a visegrádi államok esetében: szembeállítani a tagállamokat az Európai Bizottsággal. Az illiberális úton járó izraeli miniszterelnök több kérdésben is ellentétbe került az EU-val, ezért az Unió külügyi főképviselője, Federica Mogherini le is mondta izraeli útját.

Netanjahu többek közt azt szeretné, hogy az EU ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, ne támogassa a palesztinokat és szakítsa meg kapcsolatait Iránnal.

Az otthon komoly gondokkal küzdő, korrupciós botrányokba keveredő

Netanjahu Litvániában érzelmi húrokat is pengetett.

Többek között kijelentette, hogy az ország a hazája, mivel családja onnan vándorolt ki a holokauszt előtt.

A Baltikumban és különösen Litvániában jelentős zsidó közösségek éltek a második világháború előtt. Vilniust északi Jeruzsálemnek nevezték. Mindebből semmi sem maradt, az itteni zsidó közösségeket a nácik elpusztították. Aki túlélte a holokausztot, kivándorolt, aki mégis maradt, a Szovjetunió összeomlása után költözött Izraelbe vagy Amerikába.

Netanjahu ugyanakkor Vlagyimir Putyinnal is jó kapcsolatokra törekszik, akitől viszont tartanak a Baltikumban, és emiatt számítanak a NATO és az Egyesült Államok védelmére – márpedig Netanjahu Donald Trumppal is jó viszonyban van.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK