A Kossuth rádióban elhangzott a NER-demokrácia alaptétele Orbán Viktortól: „Aki fölül, annak a szava számít. Az elnök van fölül. Azzal kell számolni, hogy amíg Donald Trump az elnök és nemzeti kormány van Magyarországon, addig a rezsicsökkentés él.”
A mondat a néhai Rejtő Jenőtől is származhatna: egy idegenlégió kaszárnya-parancsnok régen ápolt szájából még viccesen is hangozna, de azért egy Európai Uniós ország miniszterelnökétől ez megint egy mélyre tolt gyöngyháznyelű késnek tűnik a jogállam hátában.
A gondolatból kiderül, hogy ő kicsit sem szolgálja a nemzetet, hanem Úrként néz le rá, s ekként kedve szerint formálja annak egész lényegét. Ugyanakkor beismeri, neki is van ura, s elkezdi csóválni a verbális farkát kutya módjára, jelezve a reményt, Trump Gazda nem dobja ki őt a főút mellé, legalábbis még egy évig.
Ami izgalmas, hogy egy Orbántól szokatlan fogalmazási hiba, hiszen az utolsó mondat szerint a rezsicsökkentésnek két együttes feltétele van (persze egyik sem érinti a rezsit, sem pedig a lakosságot): Trump legyen az elnök és nemzeti kormánya (azaz Orbán-brigádja) legyen a Magyarországnak. Mekkora baj lehet, ha a legfontosabb (amúgy hazug) belpolitikai üzenetük látszat megvalósulása egy távoli hatalom egyetlen vezetője kegyeitől függ?
Nos tehát van itt:
a.) egy hamis oksági viszony (nincs közvetlen kapcsolat az amerikai elnök és a magyar lakossági energiaár-szabályozás között);
b.) egy demokráciát tagadó autoriter felfogás (a demokrácia nem alá-fölérendeltségre épül);
c.) a magyar szuverenitás kormányzati leépítésének bizonyítéka;
d.) egy zsarolás, hiszen a jóléti életminőséget alattomos módon politikai feltételhez köti.
Mint ahogy régen mondták Leninnel kapcsolatban, most hasonló okból mondják, hogy a „Rezsicsökkentést élt, a Rezsicsökkentés él, és a Rezsicsökkentés élni fog”
Igen. A történelemkönyvekben.
