Az orosz diplomácia elérte a célját: a két elnök azzal kezdi a csúcstalálkozót, hogy tanácsadóik nélkül, csak a tolmácsok jelenlétében tárgyal. Moszkvában abban bíznak, hogy Putyin sokkal jobban benne van a diplomáciában mint Donald Trump, ezért a személyes kontaktus eredményeképp olyan engedményeket tehet, melyeket tanácsadói elvetnének.
Az oroszok alaposan tanulmányozták a szingapúri csúcstalálkozót amikor Trump és Kim Dzsongun négyszemközt tárgyalt. Elemzőik arra a következetesekre jutottak, hogy a ravasz és jól felkészült Kim Dzsongun lenyomta Trumpot, aki a PR siker kedvéért fontos engedményeket tett. Például azt, hogy leállította a nagy hadgyakorlatokat a koreai félszigeten és környékén.
A hírek szerint Putyin most ugyanerre készül: mosoly offenzívával megkísérli elmélyíteni Amerika és az Európai Unió közötti szakadékot.
Trump az EU számtalan érdekét sértette meg, de a NATO-ban az együttműködés hívének mutatkozik. Az amerikai elnök közvetlenül a NATO csúcstalálkozó után érkezik majd Helsinkibe. A NATO csúcson az orosz veszélyre hivatkozva próbálja meg összeterelni a szövetségeseket. Putyin viszont azt kívánja elérni, hogy mind az USA, mind pedig az EU csökkentse a szankciókat Oroszországgal szemben vagy esetleg szüntesse is meg azokat. Az orosz államfő ezen kívül szabad kezet akar Szíriában, ahol szövetségese, Aszad elnök közel áll ahhoz, hogy megnyeri a hét éve tartó polgárháborút.
Trump ellenfelei Amerikában meg vannak győződve arról, hogy az oroszok valamilyen kompromittáló dokumentummal kézben tartják Donald Trumpot, aki az ő segítségükkel lett az Egyesült Államok elnöke. Ha ez így van, akkor a négyszemközti találkozó feltétlenül Putyinnak kedvez. Washingtonban ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a négyszemközti megbeszélés után plenáris ülés lesz, melyen már részt vesznek a tanácsadók is – köztük Jon Huntsman, az USA moszkvai nagykövete. Trump tehát nem tehet túlságosan nagy engedményeket, mert a tanácsadói visszatarthatják őt ettől.
Trumpnak mindenekelőtt PR siker kell, és ez valószínűleg biztosítva van.
A szingapúri csúcs utóélete mutatja, hogy a PR siker nem jelent feltétlenül diplomáciai eredményt is. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter legutóbbi phenjani tárgyalásai után Észak-Korea gengszter módszerek alkalmazásával vádolta meg az Egyesült Államokat, a nukleáris leszerelés pedig egy lépést sem haladt előre. Putyinnak is mindenekelőtt PR siker kell, mert népszerűsége otthon – gazdasági gondok miatt- csökken. Helsinki tehát PR sikerre van ítélve, más kérdés, hogy a világ mihez kezd egy olyan Trump-Putyin csúccsal, ahol kezdetben négyszemközt tárgyal egymással az USA és Oroszország elnöke..
