„Matolcsy György az én jobbkezem”, mondta róla 2010 végén Orbán Viktor, majd hozzátette, „az ember pedig nem válik meg a jobbkezétől.” Azóta is jóban, rosszban együtt vannak. 2011-ben Matolcsy volt az, aki, még a nemzetgazdaságért felelős miniszterként, büszkén bejelentette, hogy kipateroltuk az IMF-et. Matolcsy György pályaképének felvázolását egy régi, sokak feltehetőleg számára ismeretlen epizóddal kezdjük.
A kétkabátos Matolcsy
Matolcsy György szakmai pályafutása állásokban bővelkedett ugyan, ám valóságos munkavégzés tekintetében már kevésbé volt ennyire számottevő. Soha nem dolgozott a versenyszférában, többnyire olyan helyekre vetette a sors, ahol költeni kellett az erőforrást, kihelyezni, elosztani.
Orbán Viktor jobbkeze, mellesleg még az állampárt tagjaként, 1977 és 1990 között az alábbi munkahelyeken építette a szocializmust: Ipargazdasági és Iparszervezési Intézet (munkatárs), Pénzügyminisztérium, Ipari főosztálya (főelőadó, osztályvezető), Pénzügyminisztérium Miniszteri Titkársága (titkárságvezető), Pénzügyminisztérium Koordinációs Bizottsága (osztályvezető-helyettes), Pénzügykutató Intézet (munkatárs, tudományos főmunkatárs).
Matolcsy György (már nem a megszűnt MSZMP tagjaként), 1990-től az alábbi munkahelyeken dolgozott: Pénzügykutató Rt. (munkatárs, tudományos főmunkatárs), Miniszterelnöki Hivatal (politikai államtitkár), Privatizációs Kutatóintézet (igazgató), Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (a magyar állam képviselője), Tulajdon Alapítvány Privatizációs Kutatóintézet (igazgató), Növekedéskutató Intézet (igazgató), Gazdasági Minisztérium (miniszter), Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (kuratóriumi elnök), Országgyűlés (képviselő), Nemzetgazdasági Minisztérium (miniszter).
Miniszterségét és jegybank elnöki beosztását leszámítva a többi munkaköre nem a nagy nyilvánosság előtt zajlott. De nyoma azért néhol megmaradt:
amikor még az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban képviselte Magyarországot, Kétkabátos Matolcsyként ismerték a kollégák.
Az elnevezésnek története van. Matolcsy – egykori munkatársai beszámolója szerint – többnyire az irodaházzal szemközti klubban töltötte a munkaidő nagy részét. Nem lehetett ráfogni, hogy tétlenkedett volna, ellenkezőleg: mindig csinált valamit. Úszott, relaxált, olvasott, mikor mi adódott. Majd, még a munkaidő vége előtt, felvette az egyik kabátját, és hazament. De nem úgy ment haza, mint más, közönséges földi halandó tette volna: hebehurgyán, bele a vakvilágba. Matolcsy mindig tartott a szobájában a fogason egy második kabátot, vagy egy felöltőt, zakót, és a kollégák, ha bárki kereste, azt mondták: nem tudom, hol van, biztosan csak kifutott a szobából, hiszen itt lóg a kabátja!
Száz unokatestvért, ezeret!
Matolcsy György jegybankelnök nagy családból származik, elmondása szerint csak az unokatestvérei több mint százan vannak. Ezt ő maga mondta, nyilván kissé ironikusan egy újságírói kérdésre válaszolva.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a rokoni kapcsolatnak számos más fokozata is van, jó esély van arra, hogyha eldobunk egy követ, Matolcsy valamelyik rokonát találjuk fejen. Ha mi is Matolcsy rokonai lehetnénk, bankunk lenne például, mint Szemerey Tamásnak. Aki, mint köztudott, egyike a száz Matolcsy-unokatestvérnek. Növekedési és Hitel Banknak hívnák e pénzintézetet, amelyen keresztül a Magyar Nemzeti Bank alapítványai százmilliókat költenek társadalmilag hasznos célokra. Olyanokra, mint teszem azt, a tanzániai sajtószabadság tanulmányozása, vagy, ami talán még ennél is hasznosabb, Matolcsy György Sakk és póker című könyvének kiadása.
De jutna ebből a pénzből, 400 milliós hitel formájában, annak a kecskeméti illetőségű Duális Képzési Központnak is, melynek vezetője szintén egy unokatestvér, Szemerey Szabolcs.
Matolcsy György mindezt nem tartja hibának. Lopásnak még kevésbé, mert szerinte ez viszi előre, mozgatja, hajtja a gazdaságot.
Matolcsy és a négyek bandája
„Négy oka volt annak, hogy a gazdaság az elmúlt évben másfél százalékkal visszaesett: a mezőgazdaságot sújtó aszály, a bankrendszer hitelforrás-kivonása, a belső fogyasztás csökkenése és 500 milliárd forintnyi tervezett uniós forrás befektetésének elmaradása.”
Ezt mondta 2012-ben, még miniszterként Matolcsy. Csak akkor következik be a várt növekedési fordulat, tette hozzá Orbán Viktor jobbkeze, ha ez a négy tényező megfordul.
Matolcsyban sok más mellett az a jó, hogy – más tudós elmékkel ellentétben -, nem bújik el egy hűvös elefántcsonttoronyba, hanem gyakorta megnyilvánul a köz előtt.
Éveken át a Heti Válaszban osztotta meg tanait az érdeklődő nyilvánossággal,
heti rendszerességgel írta jegyzeteit, állítólag havi százezer forintos honoráriumért. Nem mintha rá lett volna szorulva erre a csekély összegre, inkább csak azért, hogy neve legyen a gyereknek.
Az aszályról nincs mit mondani, a bankrendszer valószínűleg Bajnai sara volt, az uniós befektetések elmaradása pedig feltehetőleg Brüsszelnek köszönhető.
Maradna a belső fogyasztás csökkenése.
A belső fogyasztást, illetve annak csökkenését nem nagyon lehetett másokra kenni, mert nem más, hanem mi magyarok vagyunk azok, akik nem fogyasztunk eleget. Azt nem tudni, hogy szándékos szabotázs áll-e e szégyenletes nem-fogyasztás hátterében, vagyis, hogy a magyarok szándékosan nem fogyasztanak eleget, mert így próbálnak keresztbe feküdni a fülkeforradalom unortodox vívmányainak.
Nyilván ilyenek is vannak közöttünk. Akik, bár megtehetnénk, inkább nem veszünk semmit. Szemezünk egy luxusautóval, meg egy hatalmas nagy villát is kinéztünk magamnak, de helyette inkább sajtot veszünk, felvágottat, és négy zsemlét hozzá.
Annak idején Varga Mihálynak – szintén nemzetgazdasági miniszterként – ugyancsak voltak hasonló gondolatai. Ő azért bízott a fogyasztás felfutásában, mert, mint mondta, „egyszer minden hűtőgép és televízió elromlik, és akkor újat kell venni.”
Nem őrült, de van benne rendszer
Matolcsy furcsa, néhol meghökkentő kijelentései nyomán sokan azt gondolták, hogy ő is csak egy a hozzá nem értő léhűtők sorában. Az ősmagyar agysebészetről vallott megnyilvánulásai, a magyar és a japán gyerek fenekén fellelhető piros pöttyök közötti összefüggés feltárása egy habókos félőrült képét sugallták a nagyközönség számára.
Pedig nem. Lehet, hogy amit Matolcsy mond és tesz, az őrület, de tegyük rögtön hozzá: van benne rendszer.
2016 őszén, hála az akkor még nem bezárt Népszabadság oknyomozóinak, például az derült ki róla, hogy a Várban lakik egy méregdrága luxuslakásban. Nem az övé a lakás, egy barátjától bérelte. Patai Mihálynak hívják ezt a régi cimborát, talán többeknek ismerős a név: utóbbi úr nem csupán a Bankszövetség vezetője, de a UniCredit Bank első embere is egyben. Ebben a minőségében Matolcsy bérlő úr alárendeltje. Ő számol be Matolcsynak, hogy az általa vezetett pénzintézetben hogyan mennek a dolgok, tisztességesen kezelik-e a bennük bízó emberek és vállalkozások pénzét, jóhiszeműen járnak-e el a hitelezés során.
Matolcsynak tehát olyan ember tett szívességet, aki beszámolással és elszámolással tartozik neki.
Ennek azonban már vége, amint arról a Független Hírügynökség is írt, Matolcsy már máshol lakik. „A Rózsadomb szélén, tökéletesen csendes nyugodt mellékutcában, erdő mellett, harapni való tiszta levegőben, néhány éve provanszi stílusban, a legnemesebb anyagokból minden részletében finoman kidolgozva épült mediterrán jellegű luxusvilla. E ház tulajdonosa, ha a napi hajsza után hazaér, mély lélegzetet kell hogy vegyen a friss erdei levegőből, és kiülhet a kerti nyugágyak egyikébe, vagy télen beülhet az elegáns nappaliban egy kényelmes fotelba a kandallóban duruzsoló tűz mellé, és úgy érezheti magát, mintha nem is Budapesten volna, hanem Svájc vagy a francia Alpok kis falujának elegáns polgárvillájában, erdei környezetben, tiszta hegyi levegőben, csendben és tökéletes nyugalomban”.
Ezzel a szöveggel hirdették a II. kerületi Páfránykert utcai házat, amelyről kiderült, hogy Matolcsy György fiának cége vásárolta, Matolcsy György unokatestvérének bankja meghitelezte, Matolcsy György pedig használja.
A sajtó érdeklődésére a jegybank csak annyit közölt: magánügy, hogy hol lakik az elnök, Matolcsy Ádám viszont elismerte, hogy édesapja használja az ingatlan egy részét, és ezért bérleti díjat fizet.
Matolcsynak a vagyonnyilatkozata szerint sem megtakarítása, sem hitele nincs, egyedüli jövedelme a jegybanktól van. Ez havi bruttó 5 millió, azaz nettó 3,4 millió forint.
Matolcsy már ezt megelőzően is követett el kisebb-nagyobb csínyeket. Például akkor, amikor a Magyar Nemzeti Bank alapítványai megpróbálták elveszíteni közpénz jellegüket. Sok milliárd forint eltűntetéséről volt szó, ha az emberek fel tudnák fogni, hogy mekkora ez a pénz, bizonyára mérgesek lettek volna.
Aztán kiderült, hogy Matolcsy már nem a feleségével, hanem a barátnőjével él együtt. Ami magánügy lenne, de az ő esetükben nem az: Vajda Zita ugyanis a kedvese által vezetett jegybankban is előkelő helyen állt a fizetési listán. Egy ideje ugyan jogilag már nem tartozik a párja által vezetett intézmény kötelékébe, ám a jövedelme most is tetemesre tehető. (Matolcsy György azóta összeházasodott Vajda Zitával – a szerk.)
Matolcsy életrevalóságát bizonyítja, hogy a legfőbb ügyész felesége alelnök a Magyar Nemzeti Bankban. Havonta ötmillió forintot keres ott Poltné, de ettől még nem kell rögtön rosszra gondolni. Ettől még Matolcsy jó étvággyal ebédelhet egy méregdrága belvárosi étteremben beosztottja férjével, Magyarország legfüggetlenebb legfőbb ügyészével.
A sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.
