Igen, már megint az a megtiszteltetés ért, hogy ott lehettem ma az Országgyűlésben. Persze nem személyesen, személyesen már tizenkilenc éve nem voltam jelen parlamenti ülésen, mivel az SZDSZ akkori vezetői nem akarták, hogy továbbra is országgyűlési képviselő legyek.
De ma ott voltam a távolból, hiszen megint engem támadtak az Országgyűlésben napirend előtt. Az újdonság az volt a dologban, hogy ezúttal nem fideszes államtitkár támadott, mint korábban már többször is, hanem Ungár Péter, az LMP képviselője. Idéznem kell mai napirend előtti beszédéből. Íme:
„Amiről most beszélünk, az az ellenzéki előválasztás, ami azért nagyon fontos, mert az én személyes és közösségem politikai krédójával megegyezik. (…) Milyen előválasztásra készülünk? (…)
A helyzet az, hogy az LMP szerint az előválasztás lényegi kérdése az, hogy a neoliberális elmúlt tizenkét évvel szemben nem lehet neoliberális választ adni.
Mi azt gondoljuk, hogy az állam lehet jó gazda, azt gondoljuk, hogy az újraelosztás egy jó dolog, és mi azt gondoljuk, hogy a társadalmi és környezeti fenntarthatóság melletti jelölteket kell az előválasztáson kiválasztani, és ezért is támogatjuk, hogy Karácsony Gergely legyen az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje. Az a helyzet, hogy ha 2022-ben kormányváltás lesz, akkor sajnos, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, véget fog érni az a világ, amelyet Szijjártó miniszter úr úgy jellemzett, hogy Önöknek fontosabbak a német autógyárak érdekei, mint a környezetvédelmi szabályozások.
Ennek a világnak vége lesz, és a
német autógyárak és a német tőke helyett a magyar választópolgárok érdekében fogjuk kormányozni az országot.
Énnekem az az álláspontom, hogy a Fidesszel szemben a nyugati mintakövetés és az Európai Unió kritikátlan másolása nem helyes politika. Ki kell tudnunk azt mondani, hogy az Európai Unió vezetése és a Fidesz szövetségesek, és mi mind a kettőnek az ellenzéke vagyunk. Az a helyzet, hogy a Fidesz, úgy tűnik, visszatalált liberális gyökereihez az elmúlt időszakban, hiszen amit Önök végrehajtottak itt, ebben az Országgyűlésben, az az egyetemi szféra teljes privatizálása volt, egy olyan dolog, ami Bauer Tamásnak nagy lelki örömet okozott volna valószínűleg.
Visszatértek oda, ahonnan indultak, a Szabad Demokraták Szövetségének ifjúsági tagozataként.”
Le kell szögeznem, hogy nekem nem okoz semmiféle lelki örömet az, hogy az Orbán-rendszer az egyetemeket állami egyetemből Fidesz-egyetemmé alakítja azzal a nyilvánvaló céllal, hogy hosszú távra biztosítsa az Orbán által Kossuth-rádióban nem internacionalistának, nem globalistának nevezett „nemzeti” világkép hegemóniáját. Mert ez és nem más ennek az átalakításnak a funkciója az orbáni politikában. Privatizációról nincs szó, a Fidesz által a maga hűséges káderei révén irányított és az állami költségvetésből finanszírozott, az állam által átadott vagyonból élő, semmiféle piaci vagy nyilvános kontrollnak nem alávetett intézmények nem magánintézmények. Nekem ez akkor sem okoz örömet, ha Ungár Péter nem érti, hogy a fideszesítés nem privatizáció.
Annak, amit a Fidesz csinál, sem hozzám, sem az SZDSZ-hez semmi köze. Azt is mondhatnám, hogy ezt a feltételezést kikérem magamnak.
Kétségtelen, hogy mi Ungárral egy sor alapvető kérdésben nem értünk egyet. Én bizony azt gondolom, hogy a mai Fidesztől eltérően számomra a gazdasági és politikai pluralizmussal: magántulajdonra épülő kapitalizmussal és parlamenti demokráciával jellemezhető Nyugat a modell,
a rendszerváltás számomra a szocialista tervgazdaságnak kapitalista piacgazdasággal, az egypárti önkényuralmat parlamenti demokráciával való felváltását jelentette.
Többek között azért, mert a gazdasági életben az állam nem bizonyult jó gazdának, ezért volt helyes privatizálni az állami ipari és kereskedelmi vállalatokat, a bankokat, ezért privatizálják Nyugat-Európában is a korábban állami kézben levő közlekedés vagy egészségügy számottevő részét is.
A mai Orbán Viktor és a mai Ungár Péter ezt szemlátomást tévútnak tekinti, szerintem viszont az orbáni haveri kapitalizmustól és egypárti önkényuralomtól ehhez az irányhoz kellene visszatérni. Orbán haveri kapitalizmusának természetesen semmi köze semmiféle liberalizmushoz, és engem elszomorít, ha
ma az ellenzékben is mintha egyre többen lennének, akiknek a liberalizmus Orbán Viktorhoz és Ungár Péterhez hasonlóan szitokszó.
Én az Európai Unió vezetésével szemben nem vagyok ellenzékben, én az Európai Unió vezetését, az európai demokráciák olyan vezetőit, mint Angela Merkel vagy Emmanuel Macron, Mark Rutte vagy Pedro Sánchez a magyar demokraták szövetségesének és nem ellenfelének tekintem, még ha nem is minden döntésükkel értek egyet. Őszintén érdekelne, hogy az ellenzék választási szövetségében mások, például Fekete-Győr András vagy Gyurcsány Ferenc mit gondolnak Ungár álláspontjáról, ők is ellenzékben látják-e magukat az Európai Unió vezetésével szemben, és hogyan fognak az LMP-vel közös programban megegyezni.
