Őcsény, Kömlő, Perbál. Falvak, amelyekről nemrég a legtöbben még azt sem tudták, hogy léteznek. Mostanra viszont felkerültek a térképre. Nem lehetnek büszkék erre, igaz, erről nem (csak) ők tehetnek.
Egy napja voltak csak itt a Srí Lanka-i diákok, de máris feljelentették őket a derék perbáliak. Az AIESEC közvetítésével végeztek önkéntes munkát az egyetemisták a perbáli lakóotthonban, fogyatékkal élő gyerekeknek segítettek. Nem most jöttek először külföldiek Perbálra, de most először lett ebből bonyodalom.
A perbáli pánik egyenes folytatása annak, ami szeptemberben Őcsényben történt. Akkor egy – fogalmazzunk visszafogottan – igen heves hangulatú falugyűlésen a helyi lakosság kijelentette, hogy még menekültgyerekeket sem kívánnak a falujukban látni. Hogy nem a levegőbe beszéltek, azt azzal is nyomatékosították, hogy a fogadósnak, aki beengedte volna őket a vendégházába, kiszúrták az autógumijait. Egy hétről lett volna szó amúgy, és olyan emberekről, akiket a magyar állam már igen szigorúan ellenőrzött, majd ezt követően oltalmazott státuszt adott nekik. Amikor erről kérdezték a miniszterelnököt, Orbán Viktor azt válaszolta, hogy ő egyetért azzal, ha a magyar emberek határozottan és egyértelműen kinyilvánítják a véleményüket.
Nem sokkal ezután Kömlőn a halottak napja alkalmából a temetőbe érkező magyarok ellen riadóztatták a rendőrséget. Két évvel ezelőtt Nagymágocson ijedtek meg egymástól a közmunkások és földmérők. Mindkét csoport fejvesztve menekült, mert migránsnak nézte a másik társaságot.
Röhögnénk, ha nem volna szánalmasan szomorú. Mert miként lehetne mindezt minősíteni, minthogy hatott a kormány propagandája. A magyar adófizetők pénzéből elköltött milliárdokból gyűlölködő óriásplakátok, újság- és televíziós hirdetések születtek. Már a csapból is Soros folyik, a migránsokkal Dunát lehetne rekeszteni.
Az még érthető, hogy az emberek félnek az ismeretlentől, különösen, ha az állami média nem nyugtatja, hanem frusztrálja őket. Azt közvetíti feléjük, hogy tessék félni, rettegni, jön az ellenség, akit meg kell állítani, mindenáron.
Az őcsényi eset kapcsán azt nyilatkozta az ismert humorista, hogy nem ért egyet azokkal, akik az őcsényieket teszik felelőssé azért, ahogyan ebben a kérdésben megnyilvánultak. Nagy Bandó András szerint, amit hallottunk, az nem az őcsényiek hangja, ők csupán a kormány mantráit visszhangozzák.
Van ebben igazság, bár azért árnyalnánk a képet. Az ember ugyanis, természete szerint legalábbis, gondolkodó lény. Felel önmagáért, a kimondott szavaiért és a tetteiért. Nem tiltja meg a gondolkodást neki senki, még akkor sem, ha mindig vannak, akik szeretnék, ha kevesebbet gondolkodnánk. Elfogadnánk azt, hogy van egy gondoskodó állam, amely mindent jobban tud nálunk. Tudja, és meg is mondja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Ki a jó hazafi, és ki az, aki hazaáruló.
És a médiáján keresztül, ami van neki dögivel, amennyire csak módjában áll, megóv bennünket a rossz hírektől. Például attól, hogy megtudják a magyar emberek, hogy a Soros-terv Navracsics Tibor szerint sem létezik. Hogy a migránsok nem gonosztevők, és döntő többségük éppen olyan, mint az itt élők döntő többsége. Közöttük is épp annyi gazember van, mint a világ bármely táján élő népességben.
Senkit nem ment fel a felelősség alól, hogy megpróbálták őt megtéveszteni. Ha a közmédiából és a baráti sajtóból ugyanaz a szöveg szivárog, tessék más források alapján is tájékozódni.
Dübörög a gyűlöletipar, és lelke rajta, ha valaki örül annak, hogy a magyarok egy 87 éves milliárdos soha nem volt terveitől rettegnek.
