Nyikita Szergejevics Hruscsov 1959-ben, az SZKP XXI. kongresszusán meghirdette, hogy a Szovjetunió a nemzeti jövedelem összegét tekintve 1970-ben, az egy főre eső nemzeti jövedelmet tekintve pedig 1980-ban utoléri és megelőzi az Egyesült Államokat. Ez, mint tudjuk, soha nem következett be.
Hruscsov tévedését menti, hogy az ötvenes években a Szovjetunió nemzeti jövedelme valóban gyorsabban növekedett, mint az Egyesült Államoké, és Hruscsov azt feltételezte, hogy ez a különbség tartósan fennmarad. Azután már a hatvanas évek első felében megváltozott a helyzet, a nyolcvanas évekre pedig véglegesen. Ez volt az egyik oka a Szovjetunió és az egész szovjet blokk bukásának.
Orbán Temesváron is valami hasonlóval kecsegtette hallgatóságát.
Azt állította, hogy Magyarország immár nem a második, hanem az első vonalba kíván tartozni, és azzal a problémával kerül majd szembe, hogy Nyugat-Európából jönnek majd emberek, akik itt akarnak dolgozni. Az igazat megvallva, ha lengyel, szlovák, észt vagy román politikus beszélne ilyesmit, azt is nehezen hinnénk el, de azok az országok sokkal nagyobb mértékben tudtak eddig felzárkózni, mint Magyarország. Nálunk egyelőre a gazdasági növekedés egyik forrása, hogy a Nyugat-Európában dolgozó vendégmunkások keresetük egy részét hazautalják. Ha már Orbán azzal számol, hogy nyugatról ide jönnek a vendégmunkások, az ő ellenkező irányú hazautalásaira is fel van készülve? Ez persze csak vicc, az azonban komoly, hogy Orbán – mint egykor Hruscsov – komolytalan jóslatokkal szédíti közönségét.
Országgyűlési képviselőként annak idején „Hiszik is, vagy csak mondják” sorozatcím alatt lepleztem le napirend utáni hozzászólásaimban az első Orbán-kormány megalapozatlan állításait.
Most is így tehetjük fel a kérdést: vajon Orbán hiszi is, amit beszél, vagy csak mondja, mondja?
*
Orbán nemcsak a jövőt, de a múltat tekintve is nagyokat mondott.
„Ha a nyugatiakra vártunk volna, még mindig szovjet csapatok megszállása alatt élnénk, a Varsói Szerződés tagjai lennénk, és kommunista pártkongresszuson döntenének a jövőnkről. De mi szabad életet akartunk (…), és a hőseink vérüket is adták érte”
– állította, azt a benyomást keltve, mintha a közép-európaiak maguk harcolták volna ki szabadságukat, és ehhez semmi köze nem lett volna a nyugati nagyhatalmaknak. Noha az sem állja meg a helyét, hogy minden azon múlott, hogy mire jutott Reykjavíkban Gorbacsov Reagan amerikai elnökkel, és a lengyel, magyar, keletnémet ellenzék harcának is megvolt a maga szerepe a történelmi változásban, de amit Orbán mond, nyilvánvalóan hamis.
A Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasági hanyatlása kényszerítette Gorbacsovot a katonai és politikai engedményekre, s az itteni ellenzék az így megnyíló teret töltötte ki a maga fellépésével.
