A Közép-európai Egyetem (CEU) az egyetemem, és most mindörökre elvész – írja hosszú cikkében a transindex.ro-n Labanino Rafael. Szerinte az elmúlt nyolc évben a hazája fokozatosan tűnt el. Az ő Magyarországát tudatosan felszámolják.
Én a CEU-t tekintem az egyetememnek. Ott voltam egyetemista – áll a magyar nyelvű romániai portálon megjelent írásban. Számára a CEU-n új világ, új szerzők, új távlatok tárultak fel. „A CEU-n egy nemzetközi, multikulturális, interdiszciplináris, soknyelvű közegben éltem, olyan nézőpontokat, tapasztalatokat szereztem, olyan beszélgetéseket folytattam, amikre a CEU nélkül soha nem lett volna lehetőségem” – írja Labanino Rafael.
Következtetése lesújtó:
ilyen minőségű, ilyen távlatú intézménynek, ilyen sokszínű, toleráns közösségnek nincs helye Orbán Magyarországán.
Visszaemlékszik a rendszerváltás idejére, amikor szüleink úgy hitték, hogy nem kell soha senkinek elmenekülnie, nem törnek meg, kárhoztatnak tétlenségre, boldogtalanságra, árulásra senkit. Vége az áporodott szagú diktatúráknak, nem kell többé hősnek lennie ahhoz senkinek, hogy egyenes derékkal élhessen. Kelet-Közép-Európa népei végre élhetnek azzal a lehetőséggel, amit elszalasztottak a birodalmak felbomlásával járó I. világháború után.
Az elmúlt 28 év mérlege természetesen nem fekete-fehér, de sok örömre nincs okunk. Már 1990-ben is úgy volt, hogy egy Václav Havelre, Göncz Árpádra, Antall Józsefre vagy Lech Wałęsára jutott egy Vladimír Mečiar, egy Jan Olszewski, egy Csurka István vagy egy Ion Iliescu. A volt Jugoszlávia gyilkos háborúba és népirtásokba süllyedt. Mégis, a 2000-es évek elején-közepén úgy tűnt, hogy a rendszerváltások talán tényleg beválthatják ígéretüket.
Most úgy látszik, nem így történt. Az EU-tagságnak köszönhetően az egyéni menekülési út sosem volt ilyen könnyű, magyarok százezrei, románok vagy lengyelek milliói mentek el már és mennek el folyamatosan.
A szerző úgy érzi, hogy az elmúlt nyolc évben hazája fokozatosan tűnt el, az ő Magyarországát tudatosan felszámolják.
„A Fidesz fokozatosan számol fel mindent, ami nekem fontos, ami nekem a hazámat jelentette”
– írja: újságokat, színházakat, iskolákat, egyetemeket, klubokat, egyesületeket, alapítványokat, szobrokat, és az ezek teremtette közösségeket.
„Orbánék a fél országot kirekesztik a nemzetből.”
Az egykori CEU-hallgató úgy gondolja, hogy az egyetem Bécsben még akár jobbá is válhat, de mégsem lesz olyan, amilyen Budapesten volt. Mindezek mellett a magyarságnak a CEU elüldözése azt is jelenti, hogy nem fognak többé a jövőbeli román, szlovák, szerb és ukrán csúcsértelmiségek ezrei Budapesten tanulni. Márpedig a magyarság negyede-harmada ezekben az országokban él…
