Mindegy az ok, abszurd az egész – mondta a fuhu.hu-nak Vajda Mihály, aki lemondott a Debreceni Egyetemen viselt professor emeritusi címéről. A filozófus a Vlagyimir Putyinnak adományozott tiszteletbeli díszpolgári cím miatt tiltakozott.
A Széchenyi-díjas magyar filozófus azért mondott le, mert az egyetem – a szenátus elsöprő többségének a szavazatával – díszpolgári címet adományozott Vlagyimir Putyin orosz miniszerelnöknek, amit azzal indokoltak, hogy „mind a magyar kormányzat, mind az Orosz Föderáció jelentős szerepet szán a Debreceni Egyetemnek a Paks 2 beruházásban”.
A döntés után nagy tiltakozási hullám kezdődött, részben a diákok, részben pedig a tanárok részéről. Ez utóbbi sorba tartozott, hogy elhatárolódott a kitüntetéstől az egyetem alkotmányjogi tanszéke.
Vajda Mihály mostani bejelentésekor azt írta: hogy
„Nem szeretnék semmilyen kapcsolatot tartani olyan intézménnyel, amelynek díszpolgára Vlagyimir Putyin.”
Vajda Mihály a fuhu.hu-nak elmondta, külföldön volt, csak most értesült a történtekről, ezért ennyi idő elteltével választotta a tiltakozásnak eme módját. Putyin címének indokolásáról azt mondta, hogy az mindegy, abszurd az egész kitüntetés. A tudományokhoz nincs köze ennek, bár, hallotta, sokaknak nem tetszett a Debreceni Egyetemen sem – mondta. „Öreg vagyok, rég nem járok oda” – fogalmazott végül a filozófiai tanszék egykori vezetője.
Vajda Mihály életútja
Vajda Mihály András (Budapest, 1935. február 10.) Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkásságát elsősorban a fenomenológia, a 20. századi német filozófia és a totalitariánus társadalmak elmélete terén fejtette ki. 1996 és 2000 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Filozófiai Intézete, 2005 és 2009 között az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója.Több mint nyolcvan publikációja jelent meg, ezeket elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre.
Olvasom a Putyin díszdoktori címének egyik sajnálatos következményét. Könnyű dolgom van, mivel semmi kitüntetésem vagy tiszteletbeli címem, amelyekről alkalomadtán lemondhatnék sincs. Mégis megjegyzem, hogy nem látom indokoltnak, hogy egy valamikor fontosnak tartott elismerést utólag visszautasítsak annak függvényében, hogy ki kapja még meg később. Talán egyszerűbb lenne rögtön nem sütkérezni az elismerésben.
Üdvözlettel,