Szorgalmas ez a Direkt36, és ért a kéjes csámcsogáshoz is. Hiába, no, aki egyszer újságírónak született, annál ab ovo adott az széles körű olvasottság meg a lájk.
Én azt úgy gondolom, hogy minden emberi kapcsolat, a szexualitást is beleértve magánügy, mégpedig mindaddig az, amíg erőszak nem történik, vagyis kölcsönös beleegyezés esetén semmi köze hozzá senkinek. Van még némi finomítás, tehát alá-fölérendeltség, vagy a résztvevők valamelyikének beleegyezésre képtelen volta (életkor, alacsony IQ) okozhatja azt, hogy ilyen esetben kényszertől mentes és tudatos beleegyezésről nem beszélhetünk. Ezekben az esetekben a rendőrség meg a bíróság az illetékes, ezen kívül viszont senki más. Úriember ilyesmiről nem beszél, a többieknek meg törvényileg kuss.
Persze ha az általam elképzelt álomvilágban létező, szekularizált társadalomban élnénk, ahol a Biblia helyett a tudományé lenne a főszerep, ilyen törvényre nem lenne szükség, hiszen bármit is írnának egyesek az adott témát illetően, az olvasók a már említett kéjes csámcsogás helyett olvasatlanul ugranának át rajta. Pont annyira lenne abszolút érdektelen nekik, mintha arról írna valaki, hogy XY a karalábéfőzeléket szereti rántott hagymakarikákkal, vagy hogy inkább hord sötét színű pólókat, mint világosokat, így aztán a magánügyekről nem is írna senki, még a morálisan leggyöngébbek sem. Mert minek.
Sajnos ez az álomvilág ma még nagyon messze van. A jelenlegi döntően keresztény/keresztyén kurzus társadalmi többsége sokkal jobban óhajt beleszólni mások magánéletébe, kipécézni a neki nem tetsző dolgokat, közhírré tenni őket, az illetőket megszégyeníteni, rossz hírüket kelteni, mint az a nyugati, jól szekularizált országokban szokás. Nálunk a biblikus dogmáktól való bármilyen eltérés sokak szemében bűnössé teszi azt, aki eltér, és a társadalom elég nagy része ennek megfelelően bánik vele. A szomorú az, hogy az ilyen eltérések közhírré tétele a társadalom többségét még szórakoztatja is.
A jó nevelést kapott újságírók ilyen magánügyekről véletlenül sem írnak, nehogy kárt okozzanak az érintettek társadalmi megítélésében. Ők ugyanis tudják, hogy a nagyközönség döntő része milyen. Azaz hogy milyen a helyi gender. Ezt a szót persze egy fideszesnek nem mondanám, nekik ugyanis hivatalból fogalmuk sincs arról, hogy a gender mit jelent, ezért aki tudja, az is letagadja, nehogy csúnyán nézzen rá valamelyik nagyfőnök. Az náluk rosszat jelent. Belső körben ezért megegyeztek, hogy a gender valami undorító melegizé, amit brüsszeliek erőltetnek rá a rendes népekre is. Ennyike.
Mint az immár közismert, a Direkt36 nevű lap nagy oknyomozásba kezdett. Nem azt találta ki, hogy felderíti, ki áll hatalmas pénzekkel és influenszerek hadával egy nagyon is potenciális kormányfő(!), azaz Magyar Péter mögött, akiről egyáltalán nem tudjuk, hogy mit akar csinálni, ha hatalomra jut, vagy hogy miért ennyire ellenséges Orbán a szövetségeseinkkel, amiből már eddig is rengeteg kár származott, és fog még a jövőben is, ha Orbán marad. Á, dehogy! Ilyen pimf hülyeségekkel komoly sajtómunkás nem foglalkozik. A lap az ország számára sokkal de sokkal fontosabb témába vágott bele.
Van ugyanis egy lecsúszott, 4 – 5 százalék körül még épp hogy vegetáló, kis óellenzéki párt, amelyet a pár szavazóján kívül mindenki utál, na, ennek az alapítója lemondott minden tisztségéről, és otthagyta a pártot, így aztán a derék újságíróknak adott volt a lehetőség, hogy hatalmas munkával földerítsék, mi történt. És hát, kérem, föl is derítették. Például azt, hogy az alapító rosszul mérte föl Magyar Péter politikai potenciálját, és szavazatelszívó képességét így aztán az önkormányzati választások után csalódott volt az eredmények láttán (azannya, ki hitte volna?), meg hogy akart valamit, és ezt páran a pártból nem akarták, sőt ellentmondtak neki (bizony, ez egy ilyen párt, kérdésekben nem értenek egyet, és még vitáznak is! Borzalom!). Szóval rengeteg újdonság és meglepetés történt a lemondáshoz vezető úton, amelyekre, ha az ember nem olvassa el a cikket, soha nem jön rá. Na, néhány szuperzseni kivételével, IQ 92 fölött, akik mindezt már korábban is pont így látták.
A témát illetően a derék újságírók mindezt megírták, hogy az olvasó minél több szellemi-információs támogatást kapjon a következő választáshoz, akkor majd helyesen tud dönteni, s a haza fényre derül. A szerzők erősen ráhatottak a megkérdezettekre, hogy azok válaszoljanak, abból alkottak egy írásművet, így gyarapítva cikkeik számát, mert nekik a haza fényre derülése mindennél fontosabb.
Vannak persze szörnyűséges emberek, akiknek mindez smafu, mert sokkal fontosabb dolgokban szeretnének információhoz jutni, Szerintük a DK sorsa úgyis régen eldőlt, akik rászavaznak, azaz az européer baloldaliak, biztos most is rászavaznak, akik eddig sem, azok biztosan nem, és nem is a DK játssza majd a főszerepet, hanem a Tisza és/vagy a Fidesz. Hogy azok mit fognak csinálni, na, arról kellett volna írni valamit! Sajnos vagy hálaisten ezen embereknek fogalmuk sincs a valóságról, így például arról sem, hogy messze több olvasót meg lájkot vonz a Gyurcsány, mint a Magyar vagy az Orbán, ezért nincs nekik újságjuk sem, mert nem tudnak olvasót vonzani. Se izgi téma, se egyszerű kifejtés, mindig halálra bonyolítják a dolgokat, magyaráznak meg bizonyítanak, amire az olvasóknak se kedve, se ideje nincs.
Aki ugyanis dörzsölt bennfentes, az tudja, mitől döglik a légy. A dörzsöltek bele is kombinálták a cikkbe a lemondott elnök összes viselt dolgait, többek között a félrelépését (hoppá), mely utóbbival immár bizonyítható, hogy… mi is bizonyítható? Hát a rendes, a társadalom által elvárt bibliai ügymenettől való eltérés, a sötét bűn, amely nagyon jellemző a lemondott alapítóra, és melyből bőven vetül a feleségre is („Biztos nem véletlen, ugye, Terka? Ahogy a te Józsid, mikor a Marival… most meg mit sipákolsz, angyalom?”). Hátbizony. Mind ilyen. A Gyurcsány meg a Dobrev is.
De Magyarország jogállam, akárhogy is tekintsük a dolgokat:
2010. évi CLXXXV. Törvény; 222. §:
„A médiatartalom nem lehet alkalmas a magánélet megsértésére”
Amennyiben Gyurcsány lemondásának (ennek járt utána a lap, mint rendkívül közérdekű kérdésnek, hiszen ez ma a legfontosabb Magyarország számára, nem?) köze van a félrelépéshez, vagyis Gyurcsány azért mondott le a pártvezetésről, mert megcsalta Dobrevet, az más eset, de én valahogy a fura logikámmal úgy gondolom, hogy annak a megcsalásnak nem a lemondáshoz, hanem a váláshoz van köze. A válásuk viszont semmiféle közérdekhez nem kapcsolódik, és abszolút magánügy, azaz a lap a törvényt megsértette, és szerencsésnek mondhatja magát, ha Dobrev nem perli be.
Valószínűleg a bíróság is az én fura logikám szerint döntene az ügyben, csak az Dobrevnek – hiába győzne – egy újabb meghurcolás, és valószínűleg ez játszott közre abban, hogy nem indított pert. Ezt a sokszori bíróságra járást, meg az azt körülölelő hangos, esetleg évekig tartó, országos szintű csámcsogást már nem vállalta be.
Mocskos egy sztori. Úri társaság esetén nincs kérdés, a magánügyeket von Haus aus senki nem feszegeti, azokról senki nem mesél, pláne nem ír róla, pláne a sajtóban nem, na de hol vagyunk mi még attól az úri társaságtól? Sokan élnek szemétkedésből a magyar médiában, rengeteg a hazudozás, a sárral dobálás, és bizony itt is ez történt, egy olyan ügyet teregetett ki a lap, amelynek közhírré tételéhez nem volt a leghalványabb joga se. A történet nem kapcsolódik semmilyen közügyhöz, de még csak a lap által feltárni és nyilvánosan megválaszolni kívánt kérdéskörhöz sem, ebből következően csak két dologra lehet gondolni:
- olvasóvadászat, vagy
- a DK elnökasszonyának a lejáratásával csökkenteni a DK esélyeit. Ha valaki azt hinné, hogy ez a félrelépéses sztori Dobrevnek nem árthat, hiszen nem ő követte el, akkor nem ismeri a magyar, biblikushoz közeli közfelfogást, vagyis nagyot téved. Az ennek révén fölmerülő további kérdések megválaszolására nem vállalkozom, ha valakit érdekelne, a cui prodest módszer használata lehet praktikus.
A fenti célokat nézegetve elmondható, egyik sem a morál magasiskolája.
Ennek ellenére bőven vannak olyanok, akik megkövetelnék a közszereplőktől az úgynevezett „abszolút átláthatóságot”, vagyis minden mozdulatukat követni kéne kandi kamerával, és a lap nem hibázott semmiben. Tessék csak mindent megírni róluk, hogy miket csinálnak, mert én csak akkor érzem jól magam! Azaz a közszereplőség megszüntetné azt a jelenlegi tényt, hogy azok is emberek. Megtagadná tőlük a magánéletet.
Az ügy érdekessége, hogy ilyen lejárató anyag csak Gyurcsányékról készült. Ki hitte volna, emberek?
