A 2026. március 22–23‑ára kiírt olasz népszavazás az igazságszolgáltatás átalakításáról szól. A kormány célja, hogy szétválassza a bírók és az ügyészek karrierpályáját, amelyek ma közös rendszerben működnek.
A reformot Giorgia Meloni kormánya „szükséges modernizációnak” nevezi, de több elemző és ellenzéki szereplő szerint a referendum politikai eszközzé vált, amelynek segítségével a miniszterelnök: megkerülheti a parlamenti vitát, nyomást gyakorolhat a bíróságokra, és közvetlen felhatalmazást kérhet a választóktól olyan változtatásokra, amelyeket a bírói kar nagy része ellenzett.
Miért merül fel a „megkerülés” vádja?
A kormány élesen támadja a bíróságokat a referendum előtt. Meloni az utóbbi hetekben több bírósági döntést „abszurdnak” és „akadályozónak” nevezett, azt állítva, hogy a bírók gátolják a kormány politikáját, különösen a migráció területén.
Ez a retorika azt a benyomást kelti, hogy a referendum célja nem pusztán szakmai reform, hanem a bírói hatalom befolyásának csökkentése.
A népszavazás politikai megkerülőút lehet
A referendum alkotmányos változtatásokról dönt, amelyek normál esetben hosszú parlamenti folyamatot igényelnének. A közvetlen népszavazás viszont lehetővé teszi, hogy a kormány:
- a parlamenti ellenállást kikerülje,
- a bírói kar tiltakozását figyelmen kívül hagyja,
- és közvetlen legitimitást szerezzen a vitatott reformhoz.
A Politico elemzése szerint Meloni számára a referendum „nagy kockázatú manőver”, amely siker esetén megerősítené a hatalmát, és politikai értelemben „sebezhetetlenné” tenné.
A kampányban a kormány a bírókat teszi meg ellenfélnek
Az olasz sajtó szerint Meloni stratégiájának része, hogy a bizonytalan szavazókat a bírók elleni retorikával próbálja meggyőzni. A kormány a referendumot úgy állítja be, mint „a nép és a bírói elit” közötti választást.
Ez a keretezés azt sugallja, hogy a kormány a népszavazást politikai fegyverként használja a bíróságokkal szemben.
Hogyan kerülhetők meg a fékek és ellensúlyok?
A kritikusok szerint Meloni a népszavazást arra használja, hogy céljait ily módon legitimálja.
Csakhogy ezek a súlyok – csakúgy mint a vitorlázásban -, a hajónak kulcsfontosságú részei a stabilitás érdekében, nélküle könnyedén felborulhat a hajó és nem lehetne vele jó irányba közlekedni.
A referendum tehát nem csupán szakpolitikai kérdés, hanem hatalmi eszköz, amely átrendezheti az olasz állami intézmények közötti egyensúlyt, de nagy kérdés, hogy ez előre viszi e Olaszország hajóját.
